2013. november 20., szerda

Minden gyereknek joga van a mesékhez

Az alábbi tíz pont már több évtizede kering a spanyol és latin-amerikai mesemondók között a világ gyerekeinek a mesehallgatáshoz való jogairól. Úgy gondoltam, ideje magyarul is kitenni a virtuális falra. Minden falra.

Egyetemes nyilatkozat a gyermekek mesehallgatáshoz való jogairól

1. Minden gyermeknek, népre, nyelvre vagy vallásra való tekintet nélkül, joga van hallani a világ népeinek legszebb történeteit, különösen azokat, amelyek fejlesztik a képzelőerőt és kritikus gondolkodásra tanítanak.

2. Minden gyereknek korlátlan joga van mesét követelni a szüleitől a nap bármelyik órájában. Azok a szülők, akik megtagadják a mesélést, nem csak súlyos bűncselekményt követnek el, hanem azt is veszélyeztetik, hogy a gyermekük soha többé nem kéri őket mesélésre.

3. Azoknak a gyerekeknek, akiknek senkije sincs, teljes joga van bármilyen általuk választott felnőttet mesélésre kérni. Ezeknek a felnőtteknek kötelessége szeretettel és kedvességgel válaszolni, mert történetet mondani csak úgy lehet.

4. Minden gyermeknek joga van meséket hallgatni a nagyszülei ölében ülve. Azoknak a gyerekek, akiknek mind a négy nagyszülője él, joga van kölcsönadni néhányat másoknak, akiknek valamilyen okból egy nagyszülő sem jutott, hogy meséljenek nekik. Ugyanígy azon nagyszülők, akiknek nincs unokája, szabadon mesélhetnek akármennyi történetet iskolákban, parkokban, és egyéb helyeken ahol sok gyerek fordul elő.

(Imádom a spanyol nyelvet: az eredeti kifejezés 'concentración infantil', 'magas gyermeksűrűség')

5. Minden gyermeknek joga van tudni ki az a José Martí, Hans Christian Andersen, a Grimm testvérek, Elena Fortún, Lewis Carroll, Elsa Bornemann, Carlo Collodi, Gloria Fuertes, María Elena Walsh, Benedek Elek, Illyés Gyula, Lázár Ervin, Csukás István, Varga Katalin, és mások.

(A fordításnál minden ország hozzáteheti a saját mesemondóit a listához. A lista nem teljes, mindenki kiegészítheti ízlés szerint!)

6. Minden gyermeknek teljes joga van ismerni hazájának összes meséjét, mítoszát és legendáját.

7. Minden gyermeknek joga van kitalálni és előadni a saját történeteit, vagy saját verziót alkotni már létező mesékből. Olyan esetekben, ahol a gyermekeket a televízió erősen befolyásolja, a szülők felelőssége kézenfogva vezetni őket a képzelet ösvényein, és szerethető gyermekkönyveket adni a kezükbe.

8. Minden gyereknek joga van folyamatosan kutatni új történetek után. A felnőttek felelőssége új mesékkel táplálni ezt a kíváncsiságot. A mesék lehetnek sajátok vagy kölcsönzöttek, szólhatnak királyokról vagy bármi másról, lehetnek hosszúak vagy rövidek - a lényeg az, hogy szépek és érdekesek legyenek.

9. Minden gyermeknek joga van még egy mesét kérni, vagy újabb egymillió alkalommal elmeséltetni ugyanazt a történetet.

10. Minden gyereknek joga van ahhoz, hogy együtt nőjön fel Alízzal, Piroskával és a farkassal, a ravaszdi rókával, Csizmás Kandúrral, Süsüvel, az 'itt a vége, fuss el véle' és az 'Egyszer volt, holnemvolt' varázslatos szavaival, amik kitárják a képzelet kapuit, és megtöltik a gyermekkort csodás álmokkal.

(Néhány mesét itt is kicseréltem magyar vonatkozásúra, akit érdekel az eredeti, kattintson a linkre a bevezetőben)

Vigyétek és terjesszétek.

2013. november 17., vasárnap

Könyvbemutató

Most hogy megjelent a könyvem nyomtatott, Kindle és Nook formátumban is, ideje volt, hogy könyvbemutatót tartsak. Kicsit rendhagyóra sikerült a dolog, több okból is: egyrészt idefenn az egyetem környékén senki se tudja, eszik-e vagy isszák a nemzetközi mesemondást, másrészt nekem sincs még bejáratott hallgatóságom. A hagyományos könyvbemutató gondolatától borsódzott a hátam, mert előre tudtam, hogy csak barátaim és üzletfeleim várhatóak az eseményre: Attól mindenki csak rosszul érzi magát, ha úgy érzi, muszáj megvennie a könyvet, különben megbántódom. Így aztán ünnepélyes mesemondó előadás lett a dolog vége, ahová bejöhetett bárki ingyen kajára és mesére, és mellesleg megcsodálhatta a könyvet is, ha volt hozzá kedve. Sok barátom és ismerősöm már így is megvette a nyomtatott verziót korábban, és hozta aláíratni.
A rendezvényre Morcos Dave kocsmájában került sor, önös érdekekből: Közvetlenül a bemutató után következett szokásos havi egyetemi kvíz-est, így aztán volt instant közönség. Nagyjából húsz-harminc ember gyűlt össze, ami nem rossz egy mesemondó előadásra, főleg itt a kies puszták közepén. Morcos Dave nevéhez hűen a kisebb termet foglalta le nekünk és mikrofont sem volt hajlandó adni, ellenben csinált ingyen büfét, és kihoztuk a lehető legjobbat a körülményekből.
Jópofa, laza mesemondó előadás lett az eredmény; mindenki jól szórakozott, a sztorik működtek, a poénok ültek, és többen is odajöttek a mesélés után azzal, hogy "Áááá, szóval ezt érted, amikor azt mondod hogy mesemondó vagy." Úgy tűnt, mindenki jól érezte magát. Szervezünk majd más meséléseket is a közeljövőben.
Több lovag és hölgy is eljött a fellépésre, ami külön aranyos volt tőlük; egy kvíz csapatot alkottunk, és közös lendülettel buktunk bele az összes sport és politika kérdésbe, pofára, de töretlen lelkesedéssel. A verseny vége felé feladtuk a harcot, mert kifutottunk az időből, és elkocogtunk egy késő esti mozizásra, Thort (vagyis inkább Lokit) nézni.
A könyv, szimbolikusan legalábbis, be vagyon mutatva és meg van ünnepelve. Örülök a barátaimnak. Jöhet a következő projekt.