Tricksterek és hercegnők (Népmesék nyomában a világ körül 187. - Afganisztán)

Ismét szombat, ismét Népmesék nyomában a világ körül! Aki kíváncsi a kezdetekre, itt találja a bemutatkozó bejegyzést; a postokat követhetitek a NNyaVK Facebook oldalán is. A korábbi bejegyzések itt olvashatók.

Folk tales of Afghanistan

Asha Dhar

Learners Press, 1999.

A könyv 22 mesét tartalmaz, melyeket afganisztáni dari nyelvből fordítottak angolra. A szerző a lefordított szövegeket újramesélte a könyv kedvéért. A szerző indiai, és a rövid bevezetőből kitűnik, hogy különösen érdekelték az afgán mesék indiai kapcsolatai; több történetben is előfordult a kultúrák találkozása.

A mesékhez rövid lábjegyzetek tartoznak, amik az idegen kifejezések jelentését magyarázzák. Néha az angol meglepően modernül hatott, de a mesék ettől függetlenül élvezetesek voltak. 

Fénypontok

Kép innen

A könyv meséi közül messze kiemelkedett Liyan hercegnő története (bár nem vagyok meggyőződve róla, nem műmese-e eredetileg, mert egyszerűen túl tökéletes). Mindenesetre zseniálisan jó sztori, amelyben egy gonosz varázsló által elfoglalt birodalom hercegnője, száműzött macska-tündérek segítségével, veszélyes kalandra indul, hogy legyőzze a varázslót, és megszabadítsa a birodalmát. Még a Szimurgh madár is felbukkan a történetben, és a hátán repíti a bátor hercegnőt az erődhöz, amelyben a varázsló lelke rejlik.

Szintén szép történet volt A szív lakatja, amelyben egy zsugori gazdag ember megmentett egy dzsinn-hercegnőt, és cserébe mindenféle kincsek helyett egy kulcsot kapott, ami a saját szívét nyitotta ki, hogy boldogan élhessen és tudjon bőkezű lenni. Egy másik tanító mesében egy kereskedő fia aranypénzekkel kacsázott a tónál, így az apja elküldte Indiába, ahol eltévedt, és egy évig kellett kétkezi munkásként dolgoznia, míg összegyűjtött egy aranyra való ezüstöt - és megtanulta a leckét, hogy valójában mennyit ér a pénz. 

Kapcsolatok

Több ismerős mesetípus is szerepelt a könyvben, pl. a Próféta életét gyors hálószövéssel megmentő pók (A próféta és a kalifa), vagy Igazság és Hamisság (itt Jó és a Rossz Khan, ahol a mese végén kiderült, hogy az állatok beszédét kihallgató "jó Khan" igazából egy csomó rossz dolgot tett, mire megtalálta a szerencséjét). Szerepelt a gyűjteményben Ferhád és Shirin tragikus szerelmi történetének egy változata is.

Az ügyeletes trickster Abu Khan, aki leginkább Naszreddin hodzsához hasonlít. Egy történetben határozatot kapott az emírtől, hogy bármilyen legyet bármikor leüthet - amit arra használt fel, hogy jól odasózzon az emírnek és a követőinek, akik megpróbálták elvenni tőle a házát. Szintén vele játszódott le a klasszikus "pénz csörgése, étel illata" történet, és a "főtt tojásból nem lesz csirke" jellegű igazságtétel is.

Hova tovább?

Iránba!

A furfangosság élet-halál kérdése (Népmesék nyomában a világ körül 186. - Üzbegisztán)

Ismét szombat, ismét Népmesék nyomában a világ körül! Aki kíváncsi a kezdetekre, itt találja a bemutatkozó bejegyzést; a postokat követhetitek a NNyaVK Facebook oldalán is. A korábbi bejegyzések itt olvashatók.

Karakalpak Folk Tales

Quatbay Utegenov

Trafford Publishing, 2006.

Mivel konkrét üzbég mesegyűjteményt nem találtam, az Üzbegisztán területén élő karakalpak nép meséiből szereztem be egy kötetet. A karakalpakok egy török eredetű nomád nép, akik Belső-Ázsia különböző államalakulataihoz tartoztak az évszázadok folyamán - 1936 óta Üzbegisztán politikai határai közé esnek. A kötetben 13 novellamese és 8 tündérmese szerepel, bár a műfajok nem válnak el ilyen élesen egymástól. A szerző karakalpak származású, eredetileg angoltanár, majd a 90-es évek óta a BBC belső-ázsiai tudósítója. A bevezetőben részletesen ismerteti a karakalpak nép történetét a kezdetektől napjainkig. 

A kötet súlyosabb, mint az indokolt lenne (elég nagy betűkkel van szedve, és a tördelése is hagy némi kívánnivalót maga után), de a szórványos nyelvtani és szerkesztési hibáktól eltekintve nagyon érdekes olvasmány. 

Fénypontok

Ismerős mesék klassz verziója volt A vita a három legény és az okos lány között. A három testvér - Tanácsadó, Gondolkodó, és Bizonyító - az apja örökségén vitatkozott össze. Először a kánhoz mentek, ahol megcsillogtatták különleges képességeiket (pl. megmondták, hogy a sült bárányt kutya szoptatta), majd eldöntötték, hogy a kán nem elég bölcs, így továbbmentek egy híresen okos lány véleményét kérni. A lány egy dilemma-mesét mondott nekik, és a válaszaik alapján fejtette meg, melyikük hazudik az örökséggel kapcsolatban. Külön szerettem, hogy ezúttal a dilemma-mese jól végződött (ez a "ki érdemli meg a szerelmével megszökött lányt" típusba tartozott, ahol szegény nőt mindig visszaadják a férjének, itt viszont a mesemondó megváltoztatta a végét, és a szerelmesek együtt maradhattak.)

Több szempontból is izgalmas volt Aqyl-Dana és Aqyl-Kamal meséje, egy lányé és egy fiúé, akiket az anyukáik már születésük előtt testvérekké fogadtak. A fiú, Aqyl-Kamal nem volt hajlandó iskolába menni, hanem megtöltött egy egész palotát könyvekkel, és oda vonult vissza. Amikor felnőtt, beleszeretett egy ismeretlen lányba. Aqyl-Dana, aki testvéreként szerette, segített neki mindenféle kalandos módokon megszerezni a szerelmét. 

A tündérmesék közül kiemelkedett Gulziyba meséje, egy kán lányáé, aki véletlenül rossz fickóval szökött meg otthonról, sokat bolyongott, megtalálta a szerelmet, majd segítette a férjét mindenféle lehetetlen feladatok elvégzésében, hogy a kán ne szakítsa el őket egymástól. A mese egy része a vadász fia mesetípusra emlékeztetett - itt tigrisfogakból kellett palotát építeni, és a tigrisek önként ajándékoztak egy-egy fogat, mivel a kán nem kötötte ki, mekkora legyen a palota... - egy másik része pedig a Fehérlófiára, ahol aranymadáron repült vissza a legény az alvilágból. 

Egy másik mesében egy mostoha elüldözött két testvér otthonról; a fiú és a lány együtt nőttek fel a vadonban. Amikor egy herceg magával akarta hurcolni a lányt feleségül, az először beolvasott neki, amiért meg sem kérdezi, másodjára pedig (miután a herceg megölte a fivérét), lefejezte. Ezek után férfiruhában nekivágott a világnak, hogy halottakat felélesztő varázstárgyakat szerezzen be, és végül sikerült a testvérét megmentenie (és ellátnia három feleséggel). Szintén halottaiból támasztotta fel a felesége Abat-Batyrt, aki a férje halála után felkutatta annak különleges képességű bajtársait. 

Jansap története egy hosszú és tekervényes sztori volt sok utazással, fura szigetekkel, és a Drágakő-hegy beágyazott mesetípusával. Külön tetszett, hogy a hős a feleségét keresve ismét beállt ugyanahhoz a gazdag emberhez szolgának, és felvitette magát a hegyre, hogy újrajárhassa az útját, és megtalálja a szerelmét. 

Tetszett A mullah három fia című mesében az a rész, ahol a mullah iskolát nyitott, szörnyű tanítónak bizonyult, verte és büntette a gyerekeket - míg végül a tanítványai fellázadtak ellene, és fejjel beledobták egy pöcegödörbe. 

Kapcsolatok

Még mindig a népek országútján járunk, úgyhogy itt is voltak bőven ismerős mesék. Volt titokzatos beszédű furfangos legény (Az okos fiú, aki ráadásul az adótól és az elnyomó kántól is megszabadította a népét), furfangos öreg juhász aki találós válaszokat adott a kán találós kérdéseire és megkopasztotta a minisztereit (Az okos öregember), okos lány (A pásztor lánya), és hányattatott sorsú ártatlan lány is (Az angyali Inta).

Megint felbukkant az a sztori, amit Amerikában is olvastam már, ahol egy furfangos fickó (Yesim, a gyékényfonó) elvette a szomszédja feleségét feleségül. Egy titkos alagút kötötte össze a két házat, és az asszony a saját ikertestvérének adta ki magát... Később a feleség segített az új férjének mindenféle furfangos módokon meggazdagodni. 

A tricksterek közül felbukkant a csupasz képű Aldar-Kosze, ezúttal két hasonszőrű bajkeverő, Mukhtar-Kosze és Dukhtar-Kosze társaságában. Aldar-Kosze átverte a másik kettőt (a klasszikus "ki álmodott szebbet" és "elveszített fél pár cipő" trükkökkel), de végül Dukhtar-Koszéval együtt szabadultak meg egy sereg rablótól, és nyerték el a kincsüket. 

Hova tovább?

Afganisztánba!

Magyar szerzőnek magyar book tag!

 Timár Krisztina blogjáról loptam a témát, mert nagyon megtetszett. 

1. Ki a kedvenc magyar íród és miért?

Móra Ferenc. Majdnem sikerült megutáltatniuk velem a Kincskeresővel általánosban, de gyakorlatilag minden más írását imádom. Plusz pont, hogy régészként végeztem, és imádom olvasni az ásatásokról szóló sztorijait. Nagy mesemondó volt, remek humorral. 

2. Mi volt az első magyar szerző által írt olvasmányod?

Az első könyv, amit teljesen magamtól olvastam el hatéves koromban, a Süsü a sárkány volt Csukás Istvántól. Nyáron ültem a nagyszüleim házának a hátsó lépcsőjén egy pokrócon, és nem tettem le, amíg be nem fejeztem.

3. Melyik magyar könyvet ajánlanád másoknak?

Nagyon szeretném, ha A pillanat Szabó Magdától létezne más nyelvű kiadásokban is, mert legszívesebben minden külföldi ismerősömnek azt ajándékoznám. Szerintem Szabó Magda legjobb könyve, és nemzetközi szinten is népszerű tudna lenni. 

4. Melyik magyar könyvet látnád viszont a filmvásznon?

A láthatatlan embert Gárdonyitól. Irodalmunk legjobb csatajelenete van benne (bocs, Egri csillagok, sorry not sorry). 

5. Melyik magyar szerzővel innál meg egy csésze teát? (Nem kávézom)

Kortársnak kell lennie? Elsőre nem-kortársak jutnak eszembe, akikkel szívesen teázgattam volna, pl. Devecseri Gábor, Szerb Antal, Erdős Renée. Velük mindannyiukkal utazni is szívesen utaztam volna; amikor Görögországban jártam, velem volt Devecseri Epidauroszi tücskök, szóljatok című kötete. Stílszerűen az epidauroszi színházban olvasgattam. Majdnem olyan, mint a teázás...

(Fotó innen)

6. Melyik magyar írótól szeretnél mindenképp olvasni, akitől eddig nem olvastál?

A Magyar költőnők antológiája című kötetben olvastam egy verset egy Szőnyi Magda nevű költőtől, ami nagyon tetszett. Külön érdekes, hogy Radnóti válogatta a verseskötetét. Azóta szeretnék többet olvasni tőle, de a könyveit szinte sehol sem lehet megtalálni, még nyomozok utána...

7. Sok magyar szerző ír álnéven. Volt már, hogy olvastál egy könyvet, és csak utólag tudtad meg, hogy magyar a szerző?

Legutóbb az Öt világrész mítoszai című könyvnél futottam ebbe bele, ami gyerekkorom kedvence volt, de csak most esett le, hogy Daniel Florion neve alatt Nemere Istvánt kell érteni. Egy mese forrásai után kutattam éppen, különben talán soha nem jövök rá... (Hozzáteszem, nagyon kedvesen válaszolt, amikor írtam neki a mesékkel kapcsolatban.)

8. Mi volt a kedvenc magyar helyszíned, ahol egy könyv játszódott?

Révay József Séták a római Magyarországon és a Raevius ezredes utazása című könyvei nagyban felelősek azért, hogy régésznek jelentkeztem az egyetemre. Nagyon szerettem, ahogy életre keltette a római időket. Azóta is sokszor eszembe jut, amikor például Aquincumban járok.  

9. Ki volt a kedvenc magyar könyves karaktered?

Huhh, nehéz kérdés. Novellaszereplők jutnak eszembe, pl. A templárius Krúdy Gyula Az utolsó várkisasszony című gyűjteményéből... Óó, nem is, tudom: Kis Tit (Titanilla) Az aranykoporsóból. Őt nagyon szerettem. Tudom hogy Móra az akkori szerelméről mintázta, de amikor a könyvet először olvastam, önmagában is elbűvölt.  

10. Mi lesz a következő magyar könyv, amit olvasni fogsz?

Most éppen félben vagyok Erdős Renée Az élet királynője című könyvével, ami az életrajzi regénysorozatának második kötete. Ha befejeztem, el akarom olvasni a folytatásokat is. Nagyon tetszik a stílusa, és borzasztóan érdekes ember volt. A római útinaplóját is imádom. 

Mesék országútján (Népmesék nyomában a világ körül 185. - Tádzsikisztán)

Ismét szombat, ismét Népmesék nyomában a világ körül! Aki kíváncsi a kezdetekre, itt találja a bemutatkozó bejegyzést; a postokat követhetitek a NNyaVK Facebook oldalán is. A korábbi bejegyzések itt olvashatók.

Holdangyal

Tadzsik népmesék

Jeremiás Éva

Európa, 1970.

A Népek Meséi sorozattól megszokott módon nagyon igényes kiadás. 30 mese szerepel benne, típusok szerint sorba rendezve, állatmeséktől tréfás mesékig; a megjelenés idején (és talán azóta is) az egyetlen magyar nyelvű tadzsik mesegyűjtemény volt. Az utószóból megismerkedhetünk a tadzsik történelemmel, kultúrával, és mesehagyománnyal. A mesékhez források és típusmutatók is tartoznak, valamint a kötet végén van szószedet a idegen kifejezésekhez. Sok szép mese volt benne, és a nyelvezete is gyönyörű.

Fénypontok

A kötetben a tündér- és hősmesék voltak a legszebbek és legérdekesebbek. Iradzspahlaván története például egy fiúról szólt, akinek az apját dévek serege foglyul ejtette; amikor a fiú felnőtt, nagy csaták árán szabadította ki az édesapját. Az élő a sírban című mese oszét nart legendákra emlékeztetett; a hős ártatlanul megvádolt anyja sírjában született és nőtt fel, onnan jött elő, hogy kalandos úton igazságot szolgáltasson. Közben eljutott a kígyók országába, és néhány dévvel is megküzdött. 

Tadzsik nő, 19. sz., kép innen

A kötet talán legszebb meséje a címadó Holdangyal volt, a szótlan szultánkisasszony egy változata. Az tetszett benne, hogy a lányt nem megszólaltatni kellett, hanem ébren tartani, és ezt a hős barátja érte el mindenféle érdekes és mókás történetekkel. A lány végül őt választotta férjéül, nem a padisah fiát. 

Az állatmesék közül kiemelkedett A csíz és az elefánt története, amelyben egy elefánt hatalmával visszaélve folyton leverte a fáról a csíz fészkét. A kismadár végül összeszövetkezett a békákkal, darazsakkal, és egy varjúval, és közösen kis híján megölték az elefántot. Az utolsó pillanatban megkegyelmeztek neki, de csak azért, hogy megtanulja: a kis állatok is bosszút tudnának állni rajta, ha akarnának. Volt egy klassz találós mese is, amelyben egy királyt a kincstár egy őre figyelmeztetett közelgő veszélyre, mert álmot látott róla. A király megajándékozta, majd elbocsátotta. A megfejtés: azért, mert aludt őrség közben...

Különösen időszerűnek éreztem Lak és Pak meséjét, amelyben egy lány véletlenül koszos kézzel evett, és annyira szégyellte, hogy megkérte a padisahot, hirdesse ki az egész országban, hogy nehogy valaki fel merje emlegetni a szégyenét, mert akkor kiderülne...

Kapcsolatok

Belső-Ázsiában a kulturális keveredésnek köszönhetően nehéz olyan országot találni, ami ne lenne tele ismerős mesei elemekkel. Itt is volt bőven: brémai muzsikusok (A szamár utazása), aranyhajú ikrek (A beszélő papagáj, gyönyörű verzió volt, ahol a lánytestvér nagy hatalmat kapott), ártatlanul megvádolt, hányattatott sorsú lány (Mehránbú), mesterséget tanuló uralkodó (A pásztorlány és a padisah - itt érdekes módon a lány végül máshoz ment feleségül), szorongásos láncmese (Lak és Pak). 

Magyar mesére emlékeztetett a dzsugara története, aki egy parázzsal és egy szalmaszállal együtt elindult világgá. Itt azonban, amikor a parázs és a szalmaszál a folyóba vesztek, a dzsugara nem kinevette őket, hanem növénnyé serdült, és megőrizte a barátai emlékét.

Az ügyeletes trickster Naszreddin volt, akit Effendiként vagy Mosfeqí-ként emlegettek. Sok ismerős sztori szerepelt róla, pl. a megfialt edény, vagy a féllábú liba. A kedvencem az volt, amelyben furfangos módon, egy fa tanúsága által tett igazságot némi ellopott pénz ügyében. 

A furfangos róka eszén megint csak egy fürj járt túl, aki odacsalta a kutyákat a róka vackához, és megmentette ezzel a tőrbe csalt állatokat.

Hova tovább?

Üzbegisztánba!

Hlini királyfi (Feminista Multikulti Népmesék 22.)

Ismét szerda, ismét Feminista Multikulti Népmesék! A Feminista Magyar Népmesék folytatásaként ezúttal Magyarországon kívüli országokból, kultúrákból válogatok. A bejegyzések listáját itt találjátok, akit pedig érdekel az előző sorozatból született mesegyűjtemény, az Ribizli a világ végén címmel találja meg. Az új kötetet A kalóz királylány címmel már szintén kapható!

Származási hely: Izland

A történet

Egy király egyetlen fiának, a daliás Hlini királyfinak, egy vadászat során nyoma veszik. A király fele királyságát ígéri annak, aki megtalálja. Signy, egy szegény pásztor lánya, nekivág a feladatnak, és hosszas vándorlás után egy barlangra bukkan. A barlangban két ágyat talál, és az egyikben az alvó Hlini királyfit, akit nem tud felébreszteni, ezért elbújik, hogy lássa, mi lesz. Kiderül, hogy a fiút két troll-asszony tartja fogságban, akik varázslatos hattyúk segítségével ébresztik és altatják, és minden nap megkérdezik, feleségül veszi-e az egyiküket. Hlini mindig nemet mond. Amíg a trollok távol vannak, Signy felébreszti a királyfit, és közösen szökési tervet készítenek. Hlini este úgy tesz, mintha megenyhülne a trollok iránt, és kiszedi belőlük, hol rejlik az erejük, és hogyan lehet az ágyakat varázsigével repülésre ösztökélni. Hlini és Signy egy ágyon elrepülnek a trollok fájához, ahol egy tojásban rejlik a két troll élete, és Hlini egy jól irányzott lövéssel eltöri a tojást. A trollok mérgesgombákká változnak. Hlini és Signy hazarepülnek a két ágyon a trollok kincsivel, összeházasodnak, és boldogan élnek, míg meg nem halnak. 

Mitől feminista?

Gyengéim azok a mesék, ahol a hős és a hősnő is tevékenyen részt vesz a kihívások legyőzésében. Igaz, hogy itt egy klasszikus Csipkerózsika-féle felállással indulunk, ahol az alvó királyfit a bátor lány felébreszti (figyelemmel és türelemmel, csókolózás nélkül), de a szökés tervében már mindketten egyformán részt vesznek. Sőt, itt a királyfi vállalja fel a "furfangos" szerepet, ahol hízelgéssel kell kiszednie az emberevő trollokból a titkaikat. Ezt általában feminin dolognak szokták tekinteni (a nők "bájaikat bevetve" kémkednek, Mata Hari ugye), de itt a királyfi az, akire nem kívánt házasságot próbálnak kényszeríteni, és Signy tanácsát megfogadva fordít a helyzeten a szabadulás érdekében. Ezt egyébként szintén érdemes kiemelni: Hlini megbízik az okos lányban, és követi a tanácsait. 

A mese második felében szép együttműködést lehet megfigyelni a két hős között. Signy észreveszi a rúnákat az ágyakon, Hlini megtudja mit jelentenek, Signy felolvassa őket, Hlini összetöri a trollok életét rejtő tojást. Végül megpakolják mindkét ágyat kincsekkel, és ketten együtt repülnek haza, ki-ki a maga varázságyán. Szeretem ezt a szép egyensúlyt a férfi és a női szerpelő között.

Emellett meg éljen az okos lány, aki elindul a fagyos északra megszabadítani egy királyfit.

Amit érdemes átgondolni

Az utóbbi időben a trollok a filmsorozatnak köszönhetően sok gyerek fejében kedves és cuki lényekként élnek. A mese elején érdemes elmagyarázni, hogy ezek a trollok gonoszak és veszélyesek (lévén, hogy királyfiakat rabolnak el, és mellesleg emberhúst esznek), hogy ne érje a hallgatóságot váratlanul a haláluk. Kisebb gyerekek esetében a gombává változás szépen enyhíti a dolgot. 

Több fiatal hallgató kicsit fennakadt rajta, hogy a Hlini "lánynévnek hangzik", úgyhogy esélyesen el kell egy kicsit beszélgetni az izlandi nevekről, és hogy mitől lánynév valami.

Források

A. W. Hall: Icelandic Fairy Tales (Frederick Warne & Co., 1897.)

Reimund Kvideland & Henning K. Sehmsdorf: All the World's Reward: Folktales Told by Five Scandinavian Storytellers (University of Washington Press, 2011.)

Megjegyzés

Ezt a mesét a múltkori "szerepcserék a népmesékben" bejegyzés után küldte nekem valaki, és azonnal beleszerettem :)

Drágakövek birodalma (Népmesék nyomában a világ körül 184. - Türkmenisztán)

Ismét szombat, ismét Népmesék nyomában a világ körül! Aki kíváncsi a kezdetekre, itt találja a bemutatkozó bejegyzést; a postokat követhetitek a NNyaVK Facebook oldalán is. A korábbi bejegyzések itt olvashatók.

Turkmen Folk Tales: Turkmen national tales

Iqroriddin Sayfutdinov

Kindle, 2016.

Nem fűztem nagy reményeket ehhez a könyvhöz, amikor letöltöttem a Kindle olvasóra: szinte teljesen tördeletlen, és végig olyan a nyelvezete, mintha betolták volna az eredeti (talán orosz) szöveget a Google Translate-be. Ennek ellenére követhető (főleg, ha az ember ismeri a népmeséket), és sok nagyon remek, különleges mesét találtam benne. 20 történetet tartalmaz összesen, mindenféle bevezető vagy magyarázat nélkül. 

Fénypontok

A türkmén mesék kedvenc hőse Jarti-Gulak, az aprócska fiú ("fél tevefül"), aki egyben az ügyeletes trickster szerepét is betölti: megtréfál mindenkit, néha bajba keveredik, és különösen szeret borsot törni a kapzsi emberek orra alá. Öreg apja és anyja a sivatagban találtak rá, úgy fogadták örökbe. Az egyik nagyon mókás sztoriban A szomszéd szőlőjébe ment gyümölcsöt kóstolni, és véletlenül a frászt hozta az egész szomszéd családra. Egy másikban egy agyagkorsóba pottyant, amit egy kapzsi hitelező elvett egy szegény fazekastól. Jarti egy okos trükkel elérte, hogy a hitelező összezúzzon minden bútort és edényt a saját házában. Egy harmadik mesében három süteményt vitt az apjának a földekre, de beleesett egy gödörbe, ahonnan mindenféle kalandos úton, egy holló és egy kutya által kergetve sikerült végül megszabadulnia. 

Csodaszép volt a türkmén verzió a testvéreit megmentő lány Kékszakáll-meséjére. Itt egy dev három lányt rabolt el, és a könnyeikből született drágakövekkel töltötte meg a palotáját, míg a legkisebb lány meg nem ölte. A sztori eleje úgy indult, mint a Szépség és a szörnyeteg mesék szoktak (a legkisebb lány gyöngyöket kért, amiket az apja egy titokzatos palotából szerzett be), és a dev a lányok apját az elhullajtott gyöngyök nyomán követte hazáig. 

Nagyon tetszett Ahmed meséje, akiről mindenki azt hitte, nem ért a kereskedéshez, közben meg sikerült egy rakás gyöngyöt szereznie, amiről senki sem tudott. Érdekes sztori volt az is, amelyikben egy király ezer tevényi menyasszonyváltságot kért egy királyfitól, gondolván, hogy azt úgysem fizeti meg; a királyfi azonban nem tudott lemondani a házasságról, így eladósodott maga is meg a királysága is, míg végül rablásra adta a fejét. Amikor végül megfizette az összeget, azonnal meg akarta lesni a menyasszonyát is... aki azt hitte, betörő, és a szolgálólányaival megvakíttatta. Hasonlóan tanulságos volt Az állatok nyelvén értő ember története, aki folyton kihallgatta a háziállatait, és amikor halálukon voltak, eladta őket - míg végül ő maga volt a halálán, és nem maradt, aki segítsen rajta.

Kapcsolatok

A türkmén mesék között is akadtak ismerős történetek. Az özvegy fia egy Fehérlófia-verzió volt, királylányok helyett perikkel és sárkányok helyett divekkel, griff helyett pedig Szimurg-madárral (itt már határosak vagyunk Iránnal). Külön szerettem, hogy amikor a hős nem akarta a föld alatti királykisasszonyt feleségül venni, a király inkább fiává fogadta hálából. Amikor a hős a felszínen megtalálta a kedvesét, a Szimurgh hátán mindketten visszarepültek a föld alatti birodalomba, és ott éltek boldogan. 

Megint csak szerepelt egy verzió a szótlan királykisasszony meséjére, akit itt egy aranyhal segítségével szólaltattak meg; a dilemma-mese, amit a hal elmondott, a fából faragott asszony sztorija volt, de fából faragott madarakkal, ami szerintem egy sokkal barátságosabb változat. Mamed története az állatsógorok (farkas, tigris, oroszlán) és az üveghegyi királykisasszony csinos keveréke volt. 

Előkerült megint a hálátlan állat sztorija, ezúttal ládába zárt kígyóval, amit egy okos kisgyerek csalogatott vissza a csapdába. 

Szerepel a könyvben a Drágakő-hegy mesének az a változata is, amit én is mesélni szoktam, és aminek kapcsán először ismerkedtem meg ezzel a típussal. Rögtön két verzió is volt belőle a gyűjteményben. 

Hova tovább?

Tádzsikisztánba! 

Kedvesség, bátorság, furfangosság (Népmesék nyomában a világ körül 183. - Kirgizisztán)

Ismét szombat, ismét Népmesék nyomában a világ körül! Aki kíváncsi a kezdetekre, itt találja a bemutatkozó bejegyzést; a postokat követhetitek a NNyaVK Facebook oldalán is. A korábbi bejegyzések itt olvashatók.

A szürke héja

Kirgiz népmesék

Buda Ferenc

Európa, 1988.

A könyv 57 kirgiz népmesét tartalmaz, forma szerint fejezetekre bontva: tündérmesék, állatmesék, novellamesék, és eredetmondák szerepelnek benne. A szövegek szépek és olvasmányosak, olykor egészen költőiek. Sok bennük az idegen szó, amiket segítőkészen dőlt betűvel szedtek, és a kötet végén szószedet kapcsolódik hozzájuk, így a mesék íze megmaradhat anélkül, hogy elvesznénk az ismeretlen kifejezések között (a végére már egész jól felismertem, melyik mit jelent). Az utószó megismertet minket a kirgiz történelemmel, életmóddal, kultúrával, és mesehagyománnyal, az egyes mesékhez viszont nem fűz megjegyzéseket.  

Fénypontok

Izgalmas történet volt Az árva fiúról szóló mese, aki kedvességből előbb egy béka életét mentette meg, majd a béka segítségével más állatokét, és végül az ellensége fiáét is. Bár a másik legény átverte, végül mégis minden jóra fordult, és a hős megbocsátott az ellenségének. 

Szerettem Öregapó meg a róka történetét is, melyben egy idős pár egy vemhes rókát fogadott be, aki cserébe furfanggal levadászott nekik mindenféle másik állatokat. Amikor végül a róka került bajba, az anyóka kergette el hangos szitkozódással a kán katonáit. 

Kép innen

A szótlan királykisasszony mesetípusára remek verzió volt Az obozger lánya című történet, ahol a hős, elhagyva alacsony származású menyasszonyát, elindult királylányt megszólaltatni, de belebukott a feladatba. A felesége álruhában utána ment, és ő nyerte el a lány kezét, így végül hármasban éltek tovább békében. Szintén talpraesett asszony volt a főszereplő Dzsapalak felesége történetében, ahol egy kán el akarta csábítani egy fickó feleségét, mire az asszony furfangos módon megleckéztette, megmutatva, hogy a saját felesége sem sérthetetlen... 

Szíven ütött Tolubáj Szincsi története, ahol egy kán táltos lovat keresett a ménesében, de amikor egy bölcs ember megmutatta neki, hogy a legrondább gebe az, nem volt hajlandó elhinni neki. Tanulságos történet szólt A bőkezűségről is, melyben egy bölcs kán bebizonyította, hogy a bőkezűség nem vagyonból, hanem lélekből fakad. A kedvenc eredetmondám a sünről szólt, aki bölcs volt de védtelen, ám amikor szükség volt a tanácsára a Gonosz legyőzéséhez, kapott tüskés bundát cserébe.

Nagyon tetszett egy aranyhajú ikrekről szóló klasszikus mesében az apró mozzanat, amikor a kitett gyerekeket egy Tündérországból hazatért veterán harcos, Akmat találta meg, és a saját mellén melengette a csecsemőket. Később ő volt az, aki még a síron túlról is segített a gyerekeknek, és rájuk hagyta a tündérektől kapott varázstárgyait is. Szeretem az ilyen klassz nevelőapa-figurákat. Akcsükö meg Kúcsükö hosszú és kalandos meséjében pedig szerettem azt a részt, ahol az egyik hős a sárkányok fejedelméhez került, aki nem csak jól bánt vele, de adott neki egy sárkányt is ráadásul, hogy azon repüljön.

Kapcsolatok

Megint sok ismerős típus és motívum bukkant fel a könyvben. Voltak varázslatos képességű segítők (Az öregasszony hét fia), néha Fehérlófiával kombinálva (Töstük), álomlátó fiú (Csinibek), egyszemű óriást legyőző hős (Dzsajil Mergen), terülj-terülj asztal (A szürke héja), Aladdin (A varázsgyűrű), tűzmadár (avagy Aranymadár, farkas-segítővel), csodamadár szíve (Akcsükö meg Kúcsükö), varázslóinas (A táltos fiú), csizmás kandúr (Hogyan ment kérőbe a róka), okos lány, vitéz szabólegény (Félénk vitéz), hamis jós (Almikul Tüscsü). Még az egyik kedvenc mesetípusomra, a kalóz királylányra is szerepelt itt egy verzió, Zar és Meer címen. 

Akadt klasszikus, állatokat noszogató láncmese is, jelen esetben egy pacsirta főszereplésével. Az állatok klasszikus versenyfutásában rendhagyó módon itt egy róka, egy teknős, és egy kullancs vett részt (az utóbbi nyert). Szintén szerepelt az állatmesék között az egér és a teve versenye, amit már a kazahoknál is olvastam.

A tricksterek között emberek és állatok is akadtak. Jelen volt például a ravasz róka, akit a kazah mesékhez hasonlóan itt is egy fürj vert át végül. Az emberi bajkeverők között szerepelt Kösző, aki egy kirgiz Lúdas Matyi figura, valamint Apendi, aki leginkább Naszreddin Hodzsához hasonlított. 

Hova tovább?

Türkmenisztánba!