Kedvesség, bátorság, furfangosság (Népmesék nyomában a világ körül 183. - Kirgizisztán)

Ismét szombat, ismét Népmesék nyomában a világ körül! Aki kíváncsi a kezdetekre, itt találja a bemutatkozó bejegyzést; a postokat követhetitek a NNyaVK Facebook oldalán is. A korábbi bejegyzések itt olvashatók.

A szürke héja

Kirgiz népmesék

Buda Ferenc

Európa, 1988.

A könyv 57 kirgiz népmesét tartalmaz, forma szerint fejezetekre bontva: tündérmesék, állatmesék, novellamesék, és eredetmondák szerepelnek benne. A szövegek szépek és olvasmányosak, olykor egészen költőiek. Sok bennük az idegen szó, amiket segítőkészen dőlt betűvel szedtek, és a kötet végén szószedet kapcsolódik hozzájuk, így a mesék íze megmaradhat anélkül, hogy elvesznénk az ismeretlen kifejezések között (a végére már egész jól felismertem, melyik mit jelent). Az utószó megismertet minket a kirgiz történelemmel, életmóddal, kultúrával, és mesehagyománnyal, az egyes mesékhez viszont nem fűz megjegyzéseket.  

Fénypontok

Izgalmas történet volt Az árva fiúról szóló mese, aki kedvességből előbb egy béka életét mentette meg, majd a béka segítségével más állatokét, és végül az ellensége fiáét is. Bár a másik legény átverte, végül mégis minden jóra fordult, és a hős megbocsátott az ellenségének. 

Szerettem Öregapó meg a róka történetét is, melyben egy idős pár egy vemhes rókát fogadott be, aki cserébe furfanggal levadászott nekik mindenféle másik állatokat. Amikor végül a róka került bajba, az anyóka kergette el hangos szitkozódással a kán katonáit. 

Kép innen

A szótlan királykisasszony mesetípusára remek verzió volt Az obozger lánya című történet, ahol a hős, elhagyva alacsony származású menyasszonyát, elindult királylányt megszólaltatni, de belebukott a feladatba. A felesége álruhában utána ment, és ő nyerte el a lány kezét, így végül hármasban éltek tovább békében. Szintén talpraesett asszony volt a főszereplő Dzsapalak felesége történetében, ahol egy kán el akarta csábítani egy fickó feleségét, mire az asszony furfangos módon megleckéztette, megmutatva, hogy a saját felesége sem sérthetetlen... 

Szíven ütött Tolubáj Szincsi története, ahol egy kán táltos lovat keresett a ménesében, de amikor egy bölcs ember megmutatta neki, hogy a legrondább gebe az, nem volt hajlandó elhinni neki. Tanulságos történet szólt A bőkezűségről is, melyben egy bölcs kán bebizonyította, hogy a bőkezűség nem vagyonból, hanem lélekből fakad. A kedvenc eredetmondám a sünről szólt, aki bölcs volt de védtelen, ám amikor szükség volt a tanácsára a Gonosz legyőzéséhez, kapott tüskés bundát cserébe.

Nagyon tetszett egy aranyhajú ikrekről szóló klasszikus mesében az apró mozzanat, amikor a kitett gyerekeket egy Tündérországból hazatért veterán harcos, Akmat találta meg, és a saját mellén melengette a csecsemőket. Később ő volt az, aki még a síron túlról is segített a gyerekeknek, és rájuk hagyta a tündérektől kapott varázstárgyait is. Szeretem az ilyen klassz nevelőapa-figurákat. Akcsükö meg Kúcsükö hosszú és kalandos meséjében pedig szerettem azt a részt, ahol az egyik hős a sárkányok fejedelméhez került, aki nem csak jól bánt vele, de adott neki egy sárkányt is ráadásul, hogy azon repüljön.

Kapcsolatok

Megint sok ismerős típus és motívum bukkant fel a könyvben. Voltak varázslatos képességű segítők (Az öregasszony hét fia), néha Fehérlófiával kombinálva (Töstük), álomlátó fiú (Csinibek), egyszemű óriást legyőző hős (Dzsajil Mergen), terülj-terülj asztal (A szürke héja), Aladdin (A varázsgyűrű), tűzmadár (avagy Aranymadár, farkas-segítővel), csodamadár szíve (Akcsükö meg Kúcsükö), varázslóinas (A táltos fiú), csizmás kandúr (Hogyan ment kérőbe a róka), okos lány, vitéz szabólegény (Félénk vitéz), hamis jós (Almikul Tüscsü). Még az egyik kedvenc mesetípusomra, a kalóz királylányra is szerepelt itt egy verzió, Zar és Meer címen. 

Akadt klasszikus, állatokat noszogató láncmese is, jelen esetben egy pacsirta főszereplésével. Az állatok klasszikus versenyfutásában rendhagyó módon itt egy róka, egy teknős, és egy kullancs vett részt (az utóbbi nyert). Szintén szerepelt az állatmesék között az egér és a teve versenye, amit már a kazahoknál is olvastam.

A tricksterek között emberek és állatok is akadtak. Jelen volt például a ravasz róka, akit a kazah mesékhez hasonlóan itt is egy fürj vert át végül. Az emberi bajkeverők között szerepelt Kösző, aki egy kirgiz Lúdas Matyi figura, valamint Apendi, aki leginkább Naszreddin Hodzsához hasonlított. 

Hova tovább?

Türkmenisztánba!