Drágakövek birodalma (Népmesék nyomában a világ körül 184. - Türkmenisztán)

Ismét szombat, ismét Népmesék nyomában a világ körül! Aki kíváncsi a kezdetekre, itt találja a bemutatkozó bejegyzést; a postokat követhetitek a NNyaVK Facebook oldalán is. A korábbi bejegyzések itt olvashatók.

Turkmen Folk Tales: Turkmen national tales

Iqroriddin Sayfutdinov

Kindle, 2016.

Nem fűztem nagy reményeket ehhez a könyvhöz, amikor letöltöttem a Kindle olvasóra: szinte teljesen tördeletlen, és végig olyan a nyelvezete, mintha betolták volna az eredeti (talán orosz) szöveget a Google Translate-be. Ennek ellenére követhető (főleg, ha az ember ismeri a népmeséket), és sok nagyon remek, különleges mesét találtam benne. 20 történetet tartalmaz összesen, mindenféle bevezető vagy magyarázat nélkül. 

Fénypontok

A türkmén mesék kedvenc hőse Jarti-Gulak, az aprócska fiú ("fél tevefül"), aki egyben az ügyeletes trickster szerepét is betölti: megtréfál mindenkit, néha bajba keveredik, és különösen szeret borsot törni a kapzsi emberek orra alá. Öreg apja és anyja a sivatagban találtak rá, úgy fogadták örökbe. Az egyik nagyon mókás sztoriban A szomszéd szőlőjébe ment gyümölcsöt kóstolni, és véletlenül a frászt hozta az egész szomszéd családra. Egy másikban egy agyagkorsóba pottyant, amit egy kapzsi hitelező elvett egy szegény fazekastól. Jarti egy okos trükkel elérte, hogy a hitelező összezúzzon minden bútort és edényt a saját házában. Egy harmadik mesében három süteményt vitt az apjának a földekre, de beleesett egy gödörbe, ahonnan mindenféle kalandos úton, egy holló és egy kutya által kergetve sikerült végül megszabadulnia. 

Csodaszép volt a türkmén verzió a testvéreit megmentő lány Kékszakáll-meséjére. Itt egy dev három lányt rabolt el, és a könnyeikből született drágakövekkel töltötte meg a palotáját, míg a legkisebb lány meg nem ölte. A sztori eleje úgy indult, mint a Szépség és a szörnyeteg mesék szoktak (a legkisebb lány gyöngyöket kért, amiket az apja egy titokzatos palotából szerzett be), és a dev a lányok apját az elhullajtott gyöngyök nyomán követte hazáig. 

Nagyon tetszett Ahmed meséje, akiről mindenki azt hitte, nem ért a kereskedéshez, közben meg sikerült egy rakás gyöngyöt szereznie, amiről senki sem tudott. Érdekes sztori volt az is, amelyikben egy király ezer tevényi menyasszonyváltságot kért egy királyfitól, gondolván, hogy azt úgysem fizeti meg; a királyfi azonban nem tudott lemondani a házasságról, így eladósodott maga is meg a királysága is, míg végül rablásra adta a fejét. Amikor végül megfizette az összeget, azonnal meg akarta lesni a menyasszonyát is... aki azt hitte, betörő, és a szolgálólányaival megvakíttatta. Hasonlóan tanulságos volt Az állatok nyelvén értő ember története, aki folyton kihallgatta a háziállatait, és amikor halálukon voltak, eladta őket - míg végül ő maga volt a halálán, és nem maradt, aki segítsen rajta.

Kapcsolatok

A türkmén mesék között is akadtak ismerős történetek. Az özvegy fia egy Fehérlófia-verzió volt, királylányok helyett perikkel és sárkányok helyett divekkel, griff helyett pedig Szimurg-madárral (itt már határosak vagyunk Iránnal). Külön szerettem, hogy amikor a hős nem akarta a föld alatti királykisasszonyt feleségül venni, a király inkább fiává fogadta hálából. Amikor a hős a felszínen megtalálta a kedvesét, a Szimurgh hátán mindketten visszarepültek a föld alatti birodalomba, és ott éltek boldogan. 

Megint csak szerepelt egy verzió a szótlan királykisasszony meséjére, akit itt egy aranyhal segítségével szólaltattak meg; a dilemma-mese, amit a hal elmondott, a fából faragott asszony sztorija volt, de fából faragott madarakkal, ami szerintem egy sokkal barátságosabb változat. Mamed története az állatsógorok (farkas, tigris, oroszlán) és az üveghegyi királykisasszony csinos keveréke volt. 

Előkerült megint a hálátlan állat sztorija, ezúttal ládába zárt kígyóval, amit egy okos kisgyerek csalogatott vissza a csapdába. 

Szerepel a könyvben a Drágakő-hegy mesének az a változata is, amit én is mesélni szoktam, és aminek kapcsán először ismerkedtem meg ezzel a típussal. Rögtön két verzió is volt belőle a gyűjteményben. 

Hova tovább?

Tádzsikisztánba!