2015. december 29., kedd

Az év könyvekben - 2015

Hála a Goodreads-nek és a Moly.hu-nak, idén is összeszámoltam, mi mindent sikerült elolvasnom egyetlen év leforgása alatt. A tavalyihoz hasonlóan ez az összefoglaló nem tartalmazza az egyetemi órákhoz és a disszertációhoz olvasott tudományos jellegű könyveket és tankönyveket, valamint a képregények többségét sem.
Íme, az év végi mérleg:

2015 folyamán összesen 75 könyvet olvastam el szórakozásból.

Eposzok és népmesék

Mesemondóhoz illő módon a 75 kötetből 26 eposz, 25 pedig népmesegyűjtemény.
2015 számomra több szempontból is az Eposzok Éve volt - kétszer vettem részt a Nemzetközi Eposznapon, Cathryn Fairlee mentorálása alatt két új, egész órás előadásom is született (egy a perzsa Királyok Könyvéből, egy pedig a német Dietrich-legendákból), és az áprilisi Ától Zéig blogkihívásom témája is a világ epikus hagyománykincse volt (a 26 eposzról szóló 26 bejegyzés itt olvasható angolul). A 26 közül új szerelmem lett a Dietrich-ciklus, valamint a mongo (belső-afrikai) Lianja eposz.
Ami a népmeséket illeti: Idén különösen sok mesét olvastam kínai kisebbségektől és Délkelet-Ázsiából, de belekóstoltam a szibériai bennszülött törzsek és a lappok mesevilágába is. Külön kedvencem lett a szír menekültektől gyűjtött népmesék könyve, mely ingyen letölthető a projekt honlapjáról, és sok szempontból nagyon aktuális. Igyekeztem emellett több olyan könyvet beszerezni, amiket ismerős mesemondók írtak - így került a kezembe Nuala Hayes Laois Folktales kötete, Michael Harvey Celtic Folktales from Wales gyűjteménye, Taffy Thomas Midwinter Folk Tales című karácsonyi angol mesevilága, és a nemrég elhunyt, legendás Duncan Williamson Tell Me a Story for Christmas névre hallgató ünnepi mesegyűjteménye is (mely utóbbit használtan kaptam, és csak később vettem észre, hogy dedikálva van). Ez utóbbi két könyv rengeteget segített az idei vadonatúj karácsonyi repertoárom kiépítésében.

Amibe pénzt fektettem

Szeretem pénzzel és/vagy energiával támogatni azokat a projecteket, amiket olvasni szeretnék, és véleményem szerint nagy szükség van rájuk a világ könyvespolcain. Idén több ilyenre is adódott alkalom. Kickstarteren támogattam például a Moonshot című képregénygyűjteményt, melyet indián és kanadai bennszülött írók és rajzolók hoztak létre közös projektként, és tartalmaz nagyjából mindent, sci-fiként újraálmodott ősrégi legendáktól kezdve Daredevil-részletekig - megmutatván, hogy nem csak léteznek fiatal indián művészek, de ráadásul gyönyörű, széles skálán mozognak, téma és stílus tekintetében egyaránt. Hasonlóan zseniálisra sikerült a The Secret Loves of Geek Girls című kötet is, melyben geek (kocka) lányok írtak a saját életükről, szerelmeikről, rajongásaikról és álmaikról, képregényekkel megspékelve. Ez utóbbit szívem szerint kiosztanám minden gimnazista lánynak.

Mesemondó Hellászban

A 2015-ös FEST konferencia kapcsán Görögországban jártam a nyáron - erre természetesen könyves alapon is fel kellett készülni. A részletes listát itt olvashatjátok. Külön élvezettel olvastam újra Devecseri Gábor és Szabó Magda útinaplóit.

Sorozatok

Több kedvenc sorozatomnak is jelentek meg új kötetei az idén. Megérkezett Marissa Meyer Holdbéli Krónikáinak utolsó két része, Fairest és Winter, amik az előző könyvekhez hasonlóan nagyon szerethetőek és élvezetesek voltak. Behoztam a lemaradásom Bernard Cornwell Angolszász krónikái terén is, a The Pagan Lord és a The Empty Throne kötetekkel - a következőt két hét múlva várjuk. Ebből egyébként tévésorozat is született az idén a BBC jóvoltából, de elég gyatrára sikerült. Remekül zárult viszont Philippa Gregory Tudor-sorozata a The Taming of the Queen c. könyvvel, melyben VIII. Henrik utolsó feleségének életéről ír.
Új sorozatként, húsz évvel megkésve vettem kézbe a (most már "régi") Star Wars univerzumban játszódó X-wing könyveket, egy haver unszolására. Eddig azt hittem, már rég kinőttem a Csillagok Hábrúja regényeket, de nagyot tévedtem - a Rogue Squadron története izgalmas, részletes, szórakoztató, és nagyon szerethető.

Ami még jó volt

Szintén unszolásra vágtam bele végre a World War Z könyvbe is - és nem bántam meg. Bár sohasem voltam zombirajongó, az "oral history" formátum mesemondóként azonnal magába szippantott, és a könyv végére azt kívántam, bárcsak sorozat készült volna belőle film helyett. Részletes, változatos, logikus olvasmány.
Az év magasan legnagyobb meglepetése egy képregény lett. Blogoló barátném, Hannah Givens tippjére néztem bele a Sunstone nevű sorozatba, mely eredetileg a Deviantart-on született, de azóta már közkívánatra könyv formában is megjelent. A sztori két lányról szól, akik egy BDSM fórumon találnak egymásra, és eredtileg kötetlen (hehe), játékos szerelmi viszonyuk lassan románcba fordul. A képregény az erotika határán egyensúlyozik, de sohasem fordul át pornóba - ellenben végtelenül aranyos és emberi, és sok stigmát, félreértést levakar a BDSM-ről mint szubkultúráról. Sohasem gondoltam volna, hogy egyszer ilyesmit olvasok majd, de kellemesen csalódtam.
Gyanakodva vettem kézbe Tom O'Neill Old Friends című regényét is, mert a kedvenc ír legendáimon (a Fianna történetein) alapul, és adaptációk szempontjából szörnyen válogatós tudok lenni. A magas elvárások ellenére nagyon megszerettem a könyvet - ahelyett, hogy az író fantasy regényt kreált volna a legendákból, inkább írt a régi szereplőkkel néhány új, nagyon szerethető történetet. Látszott rajtuk, hogy klasszikus ír mesemondáson nőtt fel az illető.

Ami rossz volt

Idén is bepróbálkoztam néhány Young Adult fantasy könyvvel (Molyról lopott magyar nevén csitrifantasy). Néhányat szakmai érdeklődésből olvastam el, mert tündérmeséken alapulnak; másokat pedig azért, mert jövőre könyv vagy tévésorozat lesz belőlük, és kíváncsi voltam, mire a nagy felhajtás.
A hat kísérletből öt hajmeresztő eredményekkel zárult:
The Wrath and the Dawn: Seherezádé története lett volna, de a lány csak egyszer mesélt egy fél történetet az első éjszakán, majd a következő éjszakákon sírva kikönyörögte inkább, hogy hagyják életben, sikeresen földbe döngölve ezzel az egész Ezeregyéjszakát. Pfuj.
The Court of Thorns and Roses: Szépség és a Szörnyeteg adaptáció, gonosz tündérekkel. Az alapötlet nem volt rossz gondolat, és a sztori a vége felé be is indult egy kicsit, de ennek ellenére kivitelezésben nem ütött meg az átlag tinirománcnál magasabb szintet.
Selection: Tuladjonképpen egy Nagy Ő típusú sztori, melyben huszonöt lány verseng egy herceg kegyeiért, amit élőben közvetít a tévé is, az éhező níp javára - gyakorlatilag az Éhezők Viadala, viadal nélkül. Unalmas volt.
Still Star-Crossed: Folytatás a Rómeó és Júliához, melyben egymásra talál Benvolio (az egyetlen túlélő Montague) és Rózsa, Rómeó egyszer említett exe. Nyálas, bugyuta, és jövőre tévésorozat lesz belőle. Stílusában a Reign-hez hasonlítható. Történészeknek külön fájdalmas lehet.
Fallen: Twilight-másolat, szirupos szerelmi háromszöggel és bukott angyalokkal. Broáf.
Gyakorlatilag mind az öt csitrifantasy ugyanarra a kaptafára ment: Unalmas tinédzser hősnő, akinek a kegyeiért két végtelenül szexi pasi verseng őrült módon, és közben valahogy kirobban egy felkelés is.
A hatodik könyv, The Sacred Lies of Minnow Bly, igazából egészen jó volt (vagy csak én vonzódom a sötétebb sztorikhoz). A "Kezetlen leány" című bájos kis Grimm mese modern feldolgozása. Igazából olyan volt, mintha vallási fanatikus szektából kimentett főhősnővel játszották volna újra az Orange is the New Black első évadát.

Lehet, hogy túl öreg vagyok a tinirománcokhoz? (Vagy csak élvezek szörnyű könyveket olvasni?)

Összefoglalva

Jó kis év volt, sok jó könyvvel. Felfedeztem magamnak a moly.hu közösségét - különösen a kihívásokat élvezem -, visszatértem a Star Wars világába (gyerekkori nosztalgia az Ébredő Erő örömére), beszereztem rengeteg új és izgalmas mesegyűjteményt (és ennek megfelelően a repertoárom is megnövekedett), olvastam sok klassz képregényt, és behoztam néhány régi elmaradást is.
Már sorakoznak a könyvek a polcon a következő évre...

2015. december 23., szerda

Feminista Magyar Népmesék 7. - Az elátkozott fiúk

Aki most kapcsolódik be az olvasásba, az a nyitó bejegyzést itt találja, a korábbi 6 feminista népmesét pedig itt
A mai a 2015-ös év utolsó feminista népmeséje - a sorozat januárban folytatódik majd! Szerettem volna valami karácsonyhoz vagy Szűz Máriához kötődő  népmesét vadászni erre a hétre, de valami más elvonta a figyelmem.

A tizenkét elátkozott gyermek

Források:

Mesélte: Borbély Mihály egyházaskéri mesemondó

Katona I.: Pingált szobák: Borbély Mihály meséi / Kálmány Lajos gyűjtése (Forum Lap- és Könyvkiadó Vállalat, 1976).

Borbély Mihály meséi (ingyen letölthető PDF), 71. old.

A mese az AaTh 451-es típusba (A Hét Holló) tartozik. Magyarországról rengeteg változata ismert.

A történet:
Egy anya dühében megátkozza tizenkét rakoncátlan fiát, hogy váljanak haramiává, ha már úgy viselkednek. A fiúk hattyúvá változnak, és kirepülnek az ablakon. Nem sokkal később születik egy kishúguk, aki felnőve megtudja, hogy van tizenkét elátkozott testvére. A lány a keresésükre indul. Először a Csillagok Anyjának házába téved be éjszakára, aki végigkérdez minden hazatérő csillagot, látták-e a fiúkat, de mind nemlegesen válaszol. A lány tovább vándorol a Nap Anyjához és a Hold anyjához, ahol szintén nem jár szerencsével; végül a Szél és a Szél Anyja igazítják útba, és árulják el neki, mit kell tennie, hogy megszabadítsa a haramiákat az átok alól. A lány ebédet főz amíg a testvérei távol vannak; bár hazatérve eleinte fel akarják falni a lányt, végül letesznek a tervről, és inkább megtartják szakácsnőnek. A lány hét évig főz rájuk, míg ő maga nem ehet főtt ételt; a hét év végeztével az átok megtörik, és  fiúk visszaváltoznak.

Mitől feminista?
Többek között azért is szerettem volna egy verziót beválogatni ebből a mesetípusból, mert egyike azoknak, amelyeknek rendszeresen és kategorikusan női főhőse van - aki fiúkat/férfiakat ment meg. Emellett nagyon szeretem a segítőket: a fiatal lányt idősebb, bölcs női figurák, az égitestek anyjai segítik az úton, tanáccsal és tudással. Borbély Mihály verziója azért lopta magát a szívembe, mert ezen a téren nagyon részletes - a csillagokat név szerint sorolja fel, és még azt is elmondja, melyik hány órakor megy el hazulról, és mikor tér haza; némelyikük fiú, míg mások lányok. Hasonlóképpen a Nap fiú, de a Hold és a Szél nőnemű, és a Szél végül az, aki utat mutat a hősnőnek. Látványos nemi egyenlőség uralkodik tehát a természeti jelenségek és égitestek között. Az pedig, hogy a lány idősebb nőktől, anyáktól kap tanácsot az úton, különösen fontos mozzanat olyan mesék ellepontozásaként, ahol mostohaanyák, mostohanővérek csak riválisként, rosszakaróként fordulnak elő.
Érdemes eltöprengeni azon is, mit jelképez, hogy az anya átkát a lánya töri meg - főleg családi traumák és azok öröklődésének szempontjából.

Amit érdemes átgondolni
Borbély Mihály verziója rövidebb a mese ismertebb változatainál. Sok verzióban a lány némaságot fogad, amíg el nem tudja készíteni a fivérei visszaváltozásához szükséges ruhákat. Olykor közben férjhez is megy, gyerekeket szül, akiket elcsalnak tőle, és végül maga a férje is kételkedni kezd benne, és vesztőhelyre küldi boszorkányságért - végül az épp időben visszaváltozott fiúk mentik meg a biztos haláltól, és tisztázzák a helyzetet. Ez a mozzanat engem kiskoromban mindig zavart - miért élne boldogan a lány a férjével, aki kész volt kivégezni őt egy pletyka miatt? 
Verziótól függ az is, min kell a lánynak keresztülmennie, hogy megszabadítsa a fivéreit. Más és más értelmet nyerhetnek a különböző feladatok, attól függően, mit ad fel a lány egy/három/hét évre a fivérei megváltásáért. A hangját, az identitását, az erejét? Attól függően, ki meséli és ki hallgatja a történetet, az önfeláldozás sokféle formát ölthet, és egyszerre jelenhet meg pozitív vagy negatív elemként. Érdemes átgondolni, az általunk választott variáció milyen üzeneteket hordoz.
Borbély meséjének a végén, erősen szokatlan módon, mindenki meghal - az átoktól megtisztulva mind a tizenhárom testvér a mennybe megy, és az anyjuk követi őket. Ez nyilván erősen vallásos indíttatású mozzanat, és az abszolút megtisztulásra utal. Én nem így mesélném, de ez mindenkinek az ízlésére van bízva.

Megjegyzés
Tavaly a tenerifei mesemondó fesztiválon hallottam egy helyi verziót, ahol a klasszikus csaláningek helyett kagylónyakláncot kellett fűznie a lánynak. Azóta is az egyik kedvencem :)

2015. december 19., szombat

2015 Legjobb Sorozatai (Top 10)

2015 a végéhez közeleg, kitört a téli szünet, ideje behozni mindent, amire az év folyamán nem jutott idő. Mivel elkapott a szokásos karácsonyi nátha, és az utóbbi két napot sorozatnézéssel töltöttem, úgy gondoltam, összedobok egy listát az idei kedvencekről - a teljesség igénye és minden különösebb sorrend nélkül:

Jessica Jones
Az új Marvel Univerzum eddigi legjobb darabja, és nagy eséllyel az év egyik legütősebb feminista médiaterméke. A részletes véleményem itt olvashatjátok.

El Ministerio del Tiempo
A spanyol tévé idei szenzációja egy remek időutazós sorozat szerethető szereplőkkel, történelmi kalandokkal, és egy olyan nagyszabású interaktív rajongótáborral, amire az ország popkultúrájában még nem volt példa. Jó hír: Már vetítésre készen áll a második évad is! Itt írtam róla korábban.

The Affair
A Showtime idei nagy dobása, és meg is érdemli a dicséretet - a 2015-ös Golden Globe-on a legjobb dráma sorozatnak és a legjobb színésznőnek járó díjat is elvitte. A második évad méltó a kezdetekhez. A sorozat elsősorban struktúrájában kiemelkedő - ugyanazt a (férjet-feleséget megcsalós, családot rombadöntős) történetet két szereplő szemszögéből kísérhetjük, megfigyelve, mennyi apró részlet változik meg attól függően, egy férfi vagy egy nő emlékszik-e vissza rájuk. A második évadban már négy nézőponttal zsonglőrködnek az alkotók, és zseniálisan csinálják. Az egész sorozat tulajdonképpen a "keresd a húsz apró különbséget" játékok mozgóképes változata.

Shameless US (fent)
Mindmáig az egyetlen sorozat, amire azt merem állítani, hogy az amerikai verzió veri a brit eredetit. Bár sokan vígjátékként nézik, a Shameless tulajdonképpen dramedy (komikus dráma), ami humorral és iróniával mutatja be, milyen a mai Amerikában szegénységben élni, és mennyire nehéz saját erőből, "őszinte, kemény munkával" megközelíteni az amerikai álmot. Mivel kábeltévé sorozat (Showtime), nem szégyenlősködnek az egészen durva poénokkal sem.

The Flash
"Guilty pleasure" kategóriában - nem jobb egy átlag CW sorozatnál, de a DC univerzumnak eddig ez az egyetlen szerethető terméke. Egyrészt azért, mert Barry Allen és csapata végtelenül cuki a maguk enyhén kétbalkezes módján, másrészt pedig azért, mert a sorozat meglepően nagy változatosságot mutat reprezentáció terén (mind női karakterek, mind pedig kisebbségek szempontjából). Ja, és azért is, mert ez az egyetlen DC termék, ahol megengedtek maguknak némi humort és önkritikát, és letettek a vasbeton állkapcsú pátoszról.

The Expanse
Eddig csupán négy epizód ment le belőle, de megvettem kilóra. Jó anyagból (A Térség könyvsorozatból) építkezik, és évek óta ez az első SyFy sorozat, ami érdekes, nem klisé, és látványában is magas színvonalú. Kíváncsian várom az évad többi részét.

Better Call Saul
A nagy sikerű Breaking Bad méltatlanul alulrajongott spinoff sorozata. Történetében még talán komplettebb is, mint a BB volt; hasonlóan tökéletesen forgatott és rendezett, árnyalt történet, mely erősen közelít a tökéletes tévé élményhez. Aki eddig nem szerette Saul Goodmant, az most fogja. Komolyan.

UnReal
Teljesen váratlanul szaladtam bele ebbe a sorozatba, és eleinte azt hittem, kellemes nyári limonádé lesz - de nagyot tévedtem. A sorozat egy "A Nagy Ő" típusú valóságshow kulisszái mögött játszódik, ahol huszonöt fiatal nő verseng egy brit agglegény kegyeiért - a főszereplő azonban a sorozat stábja, akik minden eszközzel megpróbálják a saját céljaik felé terelgetni az eseményeket. A történet tulajdonképpen az érzelmi manipulációról és annak veszélyeiről szól, és az évad végére egészen sötét helyekre is elmerészkedik.

Flesh and Bone
És ha már a sötét történeteknél tartunk: Ha valaki nem élte ki a balerinák érzelmi kínjaiban való dagonyázást a Fekete Hattyúval, az most megteheti ennek a minisorozatnak köszönhetően. Külön érdeme, hogy rengeteget táncolnak benne, és gyönyörűen - valódi előadásokat láthatunk, képzett táncosokkal. Emellett ez a sorozat is komoly hangsúlyt fektet az érzelmi manipulációra, a mentális problémákra, és arra, hogy senki sem az, aminek látszani szeretne.

Fargo
Nagy eséllyel (ismét) az év legjobb sorozata (a metacritic szerint legalábbis). Az első évad gyakorlatilag megmutatta, mire teremtették az égiek televíziót; a második, amely még folyamatban van, tartja magát a minőséghez. Aki látta és szerette a filmet, feltétlenül nézze meg a sorozatot is; aki nem látta, az meg még inkább.

Mindenkinek jó tévézést kívánok 2016-ra is! És ha van tippetek jó sorozatra, írjatok a kommentekben :)

2015. december 16., szerda

Karácsonyi pogánykodás

Vége a félévnek, közeleg a karácsony, és már csak néhány későnérő diák kuncsorog a küszöbön, hogy lehet-e 80% hiányzás mellett is kettesük. Megünnepelendő eme szent és áldott időszakot, elmentem a helyi katolikus iskolába karácsonyi pogányságokat mesélni.
Idén teljesen megújult az ünnepi műsorom; egyrészt unalomból, másrészt pedig a #FolkloreThursday programnak köszönhetően, ahonnan egészen kiváló ötleteket lehet halászni december eleje óta. Két új kedvencemet is innen gyűjtöttem be. Az idei menü a következőkből állt össze:

A ködkapu (The faeries' mist-gate): Angol mese egy kisfiúról, akinek a húgát Szenteste elrabolják a tündérek, és még az előtt ki kell szabadítania, hogy az éjféli mise harangaitól berázulna a tündérdomb kapuja. A fiút három beszélő állat segíti - egy macska, egy szamár, és egy fekete kutya (avagy Church Grim, templomi őrzőszellem). Az állatok karácsony éjszaka rendelkeznek az emberi beszéd képességével, és a négy hős közös erőfeszítéssel megmenti a kisbabát a tündérek karmai közül.
Az almafa lelke (The Apple Tree Man): Szintén angol mese karácsony éjszaka beszélő állatokról, egy zsugori és egy jóságos testvérről, és az almafákat őrző öreg szellemről, akinek karácsony éjjel almabort illik adni ajándékba.
A karácsonyi teve: Szíriában a keresztény gyerekeknek a Háromkirályokat kísérő legkisebb teve hozza az ajándékot, január 6-án. A gyerekek vizet és zabot tesznek ki a Kistevének. A történet szerint a kistevét a Jézuska áldotta meg örök élettel, mert olyan kitartóan gyalogolt át a sivatagon a Háromkirályok nyomában.
A karácsonyi macska: Végtelenül szórakoztató kis népmese Taffy Thomas karácsonyi gyűjteményéből. Kisjézus sír, Mária be van rekedve, József botfülű, és nincs, aki énekelne a gyereknek. Az állatok felváltva próbálkoznak, míg végül a macska is sorra kerül - ám nem engedik a jászol közelébe, mert tiszta kosz. Mire a macska megfürdik, a Kisjézus elalszik. Azóta a macskák mindig tisztálkodnak, hogy ha alkalom adódik énekelni a Megváltónak, ne maradjanak szégyenben.
Karácsonyi béke: Történelmi sztori az 1914-es karácsonyi békéről a német és a brit katonák között.
Mind az öt történet teljesen új volt a számomra is; külön örültem a lehetőségnek, hogy bejárathattam őket a gaykorlóterepen. Mindegyikükre többszörösen sor került, és a nap végére egészen máshogyan néztek ki, mint az elején. Meg gördülékenyebbek is lettek.

A szokásos gyakorlat szerint egy nap alatt csaptam le nyolc évfolyamra; gyakorlatilag végigmeséltem az egész iskolát, kivéve - valamilyen okból - az ötödikeseket. A napot az elsősöknél kezdtem, akik cukik voltak és lelkesek; a kisebb korosztályoknak az almafa, a karácsonyi cica és a kis teve voltak terítéken, és rögtön meg is kellett mutatnom egy földgömbön, hol van Szíria (legalább hallanak róla valami jót is). Ezután nagy ugrással a hatodikasok következtek, akiknél lement a Ködkapu (azonnal a szívembe lopta magát), a karácsonyi macska (felnőttesebb verzióban persze), és a Karácsonyi béke. Ez utóbbi teljesen elbűvölte őket; mivel még nem tanultak az első világháborúról, az egész az újdonság erejével hatott. A történet végeztével rengeteg kérdésül volt; többek között az is, hogy a végén ki nyerte meg a háborút, és hogy miért robbant ki (ez utóbbival küzdöttem egy darabig, míg sikerült leegyszerűsíteni). Hangosan eltöprengtek azon is, hogy hogyan lehet, hogy a katonák a karácsonyi béke után visszamentek a harcba.
A következő körben a másodikasok következtek, akik végtelenül cukik voltak; az egyik kislány majdnem hiperventillált izgalmában, amikor meglátott. Nagyon szerették a karácsonyi macskát; hatalamsakat nevettek az állathangokon, és velem együtt bégették el az altatódalt. Náluk is elmeséltem a Ködkaput és az almaszellemet is, és roppant figyelemmel hallgatták; a végén tudni szerették volna, hogy tényleg beszélnek-e az állatok karácsony éjszaka. Azt feleltem, hogy én sohasem maradtam fenn olyan sokáig. Egy-két szülőnek biztosan okoztam egy álmatlan éjszakát...
A délelőtti kört a negyedikeseknél zártam; Ködkapu, almafa, Kisteve (utóbbi sokkal jobban működött, mert kezdett kialakulni körülötte a történet). Egy rövid ebédszünet után jöttek az ovisok. Ők egyrészt feltétel nélkül imádják a mesemondót, másrészt pedig szokás szerint mind meg akartak ölelni; az egyik kislány azonnal meg is hívott a házukba karácsonyi vacsorára. Nagyon szerették a karácsonyi macskát, a kistevét, és az almafákat is. A mesélés végeztével mind rám vetették magukat, de ezúttal sikerült talpon maradnom.
A hetedik osztályban megint volt alkalmam karácsonyi békét mesélni, valamint Ködkaput és almafát is. Utóbbiban eddigre már lett neve a szereplőknek. A gyerekek egy csomó mindent akartak tudni a tündérekről; főleg azt, hogy miért félnek a sótól és a harangoktól. Megint örültem, hogy van háttértudásom a témában, és mindenre sikerült válaszolni.
A nyolcadik osztálynál futottam bele az egyetlen problémába - de nem a gyerekek miatt. A Ködkapu után itt is elmeséltem a karácsonyi béke történetét. A tanár a mese végeztével rögtön kérdéseket tett fel a gyerekeknek - mit gondolnak, miért történt így, mit tanulhatunk belőle, stb. Többek között azt is megkérdezte, hogy szerintük a mai világban is történhetne-e ilyesmi; amikor a gyerekek hezitáltak, rávágta, hogy hát nem, mert a mai ellenségeink nem keresztények, és gonoszak, és nem lehet megbízni bennük. Sohasem voltam még ilyen közel hozzá, hogy beszóljak egy tanárnak...
Ettől az egy bökkenőtől eltekintve a nap sikeresen zárult. Az utolsó körben a harmadikosoknál jártam, ahol megint volt almafa, meg Ködkapu, meg karácsony macskanyávogás. Isten áldja Taffy Thomast, ez utóbbi minden osztályban bombasiker volt (és én is élvezem).

Összegzés: Minden történet remekül működött, és sokat csiszolódott egyetlen nap alatt. Nagyon élveztem a mesélést, és a végére sem fáradtam bele; meg fogom tartani mind az ötöt. A gyerekek végtelenül lelkesek és cukik voltak; megismertek, emlékeztek rám, megölelgettek. A tanárok is látványosan élvezték a történeteket, és külön megköszönték, hogy újdonságokkal készültem. Sajnos egy skót karácsonyi mesegyűjtemény nem érkezett meg a postán időben... De legalább jövőre is lesz mit bejáratni.

Feminista Magyar Népmesék 6. - A legénnyé változott leány

Hatodik felvonás! Az eddigi mesék itt találhatók, a sorozat indító bejegyzése és magyarázata pedig itt olvasható.
A mai bejegyzés lezár egy félig véletlenül kialakult trilógiát társadalmi nemek és férfinak öltözött leányok témakörben.

Leányból lett férfi

Források:

Ortutay Gy. - Kovács Á. - Dégh L.: Magyar népmesék (Szépirodalmi Könyvkiadó, 1960), II. kötet, 281.
Mesélte: Korpás László "mesefa", 1935-ben Tiszabercelen.

Ferenczi I.: Egy kovácsvágási cigány népmese. Néprajzi Közlemények 5/1 (1960), 62-80.
Mesélte: Fényes Károly kovácsvágási cigány mesemontó, 1958. július 19-én.

A mese az Aarne-Thompson 514 (Shift of Sex - A nemek felcserélése) típusba tartozik. Magyar nyelvterületről több változata is ismert.

A történet:
A változatok sokban eltérnek egymástól, ezért a lényegre szorítkozom. Királynak három leánya van, akik valamilyen okból elindulnak a világba (Ortutaynál hadseregbe, mint Bankó leánya; Ferenczinél egyszerűen világot látni), hajukat rövidre vágatva, férfiruhában. A két idősebbik visszafordul, de a legkisebb, akinek amúgy is jobban illik a vitézruha, sikeresen eljut odáig, hogy táltos paripára tesz szert, és mindenféle kalandok után vitézként beáll egy idegen királyhoz szolgálatba. Ortutaynál a király lánya beleszeret az ismeretlen vitézbe, és összeházasodnak - de a házasságot a vitéznek nincs bátorsága elhálni, így a felesége megharagszik rá, és kéri az apját, veszejtse el. Ferenczinél a király feladatokat ad a vitéznek; az egyik feladat az, hogy hozzon el neki egy aranyhajú lányt, aki rögtön kinézi magának a vitézt, és ő diktálja a feladatokat. Mindkét verzióban a vitéznek öltözött leány mindenféle próbákat áll ki, és kincseket hoz el a királynak - közöttük valami olyasmit is, aminek az ellopásáért az eredeti tulajdonos (Szűz Mária, avagy egy remete) megátkozza az ismeretlen tolvajt: Ha leány, változzon férfivá, ha férfi, változzon leánnyá. A nemváltás megtörténik, a királykisasszony férfi vitézként tér haza, és boldogan él a feleségével, amíg meg nem hal.
(Lábjegyzet: A Fényes Károly-féle verzióban a leány nem csak legénnyé, hanem egyenesen Szent Istán királlyá változik)

Mitől feminista?
Változattól függően a történet többé vagy kevésbé játszik a szexualitás és nemváltás kérdéskörével. Az Ortutay által közölt verzióban a vitéz leány már azelőtt beleszeret a királykisasszonyba, hogy férfivá változna - és amikor az "átok" megfogan, és a vitéz felleli magán a "hívogatópálcát" (mely kifejezést olvasván kis híján lefordultam a székről), öröme nem ismer határokat. Mindkét esetben a leány pozitívan fogadja az átváltozást; Ortutaynál már a mese elején nyilvánvaló, hogy a férfiruha mindig is jobban illett rá. 
Az Ortutay-verzió egyébként eléggé szex-pozitív is; az átváltozás örömére a királykisasszony és férje hatszor is "játszadoznak" egyhuzamban, és az ifjú feleség "urának a nyelvét is a szájába vette."
A Ferenczi által közölt cigány mesében a királylány nem csak gyönyörűséges, de ráadásul "jó húsban van," és több utalás is történik rá, hogy súlyos - ez azonban egyáltalán nem von le a szépségéből. 

Amit érdemes átgondolni:
Ezek a mesék egy olyan korban születtek, amikor elképzelhetetlen volt, hogy két leány szeressen egymásba, vagy házasodjon össze. Ebből kifolyólag a legtöbb változatban a nemváltás eszköz a boldog együttlét eléréséhez - a leány nem azért vált nemet, mert férfi szeretne lenni, hanem azért, mert csak így fogadja el a felesége. Az Ortutay-verzió odáig megy, hogy közli, nőként a vitéz "nem tudott mit kezdeni" a feleségével. Több meleg ismerősöm is panaszkodott a történetre, ami azt sugallja, hogy egy nőnemű személyt csakis egy hímnemű személy tehet boldoggá.
Mesemondóként, amikor ennek a mesetípusnak egy változatával dolgozom, két dologra szoktam fektetni a hangsúlyt: Egyrészt arra, hogy a leány vitéz eleve "férfias," másrészt pedig arra, hogy a vonzalom közte és a királykisasszony között nem függ attól, mi van a lábai között. Attól függően, ki mennyire szeret alakítani a meséin, több megoldás is létezhet rá, hogyan tegyük a történetet a mai hallgatók számára befogadhatóbbá - és befogadóbbá. Érdemes véleményeket kérdezni róla leszbikus és transz közösségektől; mindig tanul az ember valami érdekeset.

Megjegyzés
A mesetípus meglepően elterjedt; eddig több magyar, egy portugál, két norvég, egy albán, és egy oszét változatát sikerült beszereznem.

2015. december 9., szerda

Feminista Magyar Népmesék 5. - Bankó leánya

Megint szerda, megint Feminista Magyar Népmesék. A sorozat keresztelő bejegyzését itt olvashatjátok, az eddigi összes mesét pedig a bal oldalon a feminista magyar népmesék címkére kattintva éritek el.

Az Béla királyrul való és az Bankó leányárul széphistória

Források:
Mielőtt bárki megszólalna: Igen, mai történetünk nem népmese, hanem széphistória - azért választottam be mégis, mert népmesei elemekből építkezik (és mert jópofa). 1570-ből ismerjük leírt változatát a Semptei Névtelentől. A történetet a forrás szerint horvátból fordította le az énekes magyarra.

Gergei A.: Magyar széphistóriák (Magvető Könyvkiadó, 1955)

Az eredeti verses szöveget itt olvashatjátok online.
A Lázár Ervin által átírt prózai változatot itt olvashatjátok online (innen származik a lenti illusztráció is)

A történet:
Béla király paranccsal rendel százhetvenhét vitézt a királyi udvarba. Az öreg Bankónak nincs fia, csupán kilenc lánya. A legkisebb, akinek "járása férfi-módra vala," önként vállalja, hogy elmegy vitéznek. Leborotválja a haját, vitézruhát ölt, és jelentkezik Béla királynál szolgálatra. Bélának azonnal szemet szúr:

"Mely igen ifjú vagy, kin nagy csodám vagyon,
Te szép tekentésed leány-módra vagyon;
Te járásod neked férfi-módra vagyon,
Hogy én megérthessem, akaratom vagyon."

A király kirendeli a vitézeket a vásárba, kifigyelni, hogy vajon az ifjú tekintetét az orsók és rokkák vonzzák-e, vagy inkább a fegyverek (így akarja eldönteni, fiú-e vagy lány). A lány azonnal a fegyverekhez vonul, kiválaszt egy íjat, majd megver mindenki mást célbalövésben, ahol egyedül ő talál a kör közepébe. Ezek után rögtön megnyeri még a kőhajító- és a futóversenyt is. Végül leültetik borozni, és minden vitézt az asztal alá iszik. A (nyilván nem kevéssé másnapos) vitézek jelentik a királynak, hogy aszongya "nem leány az vitéz, hanem kurvafia." Bélának persze ez sem elég, ezért a fürdőbe rendeli az összes vitézt. Bankó lánya nem hajlandó fürdeni, és amikor a király kérdőre vonja, azt hozza fel ellenérvként, hogy aggódik az öreg apja miatt, akinek a birtokait épp dúlják a törökök-tatárok. Béla azonnal felszereli a lányt a hazaútra, hogy az apja segítségére siethessen. Bankó lánya gályára száll, és amikor elhagyják a kikötőt, a fedélzeten állva kigombolja a mentéjét, és megvillantja a királynak a melleit.

"Teremnek-e, király, te birodalmadban,
Az te szép kertidben ilyen drága almák,
Mint az én kertemben, kik előtted voltak?
Budára hoztam az két drága almát,
De nem tudtad, király, megszegni az almát!"

Béla király, aki nyilván szívesen almázott volna, a lány után szalajtja az összes vitézét, de nem érik utol. Bankó lánya hazatér az apjához, és együtt jót nevetnek az egész történeten.

Mitől feminista?
Folytatván az előző héten megkezdett eszmefuttatást: A ballada, akarva vagy akaratlanul, remekül illusztrálja, milyen felesleges (és nevetséges) valakinek a nemét a külsőségek alapján megtippelni. Annak, hogy a lánynak mellei vannak (és nyilván büszke rájuk), és nőnek tartja magát, semmi köze ahhoz, hogy hogyan viselkedik, öltözik, iszik, harcol, jár, stb. A király és vitézei felszínes dolgokhoz kötik a valódi férfiasságot, és abba a hibába esnek, hogy nem is feltételezik, hogy egy nő is lehet jó íjászatban, futásban, avagy ivásban. A történet tehát rámutat a nemi sztereotípiák és a szexizmus hibáira. 
Mókás megfigyelni, hogy a király mennyire végtelenül zavarba van esve a saját érdeklődésétől. A lány vitéznek jelentkezik az udvarba; nem tesz semmit, hogy elcsábítsa a királyt, vagy magára vonja a figyelmét (sőt, éppen beolvadni próbál). Ennek ellenére a király egyrészt vonzódást érez iránta, másrészt pedig olthatatlan kíváncsiságot arra, hogy minden kétséget kizáróan meggyőződjön a lány neméről. A költemény nyilván egy olyan korban íródott, amikor elképzelhetetlen volt, hogy egy férfi (pláne egy király) vonzalmat érezzen a saját neme iránt - ezért kepeszt Bélánk ennyire, hogy bizonyítsa saját magának, és mindenki másnak, hogy a vonzódás tárgya 100% nőnemű. Ez azért érdekes számunkra, mert (a társadalmi megbélyegzésnek köszönhetően) még ma is nagyon gyakran előfordul, és gyökere a transznemű nők ellen elkövetett rengeteg erőszaknak: Férfi vonzalmat érez egy személy iránt, akiről automatikusan feltételezi, hogy biológiailag nő, mert feminin a kinézete; amikor rájön, hogy a hölgy transznemű, akkor szégyent érez, és a saját heteró férfiasságának bizonyítása érdekében a nőn tölti ki a frusztrációját. Az is sokszor előfordul (sajnos), hogy az emberek (mint Béla király) vetkőztetéssel próbálják végleg eldönteni a vitát - nemrég több olyan eset is bekerült a nemzetközi sajtóba, amikor támadók levetkőztettek egy transznemű nőt vagy férfit, hogy az elsődleges nemi jellegei megtekintésével döntsék el, "hazudik"-e a neméről.
Azt is szeretem ebben a sztoriban, hogy nem végződik házassággal. A történet sok más változatában a király végül feleségül veszi a lányt (avagy a lány mágikus módon nemet vált, és feleségül vesz egy királylányt, erre majd látunk példát a jövő héten). Ennek ellenére szerintem bájos a széphistória vége, ahol a lány hazatér, és jót nevet az apjával a kalandon. Nem hiányzik a házasság a vidám befejezéshez. 

Amit érdemes átgondolni
Gyakori tévedés, hogy a transznemű nők/férfiak azért néznek ki úgy, ahogyan, mert meg akarnának téveszteni valakit. A széphistória esetében ez egyértelmű tény: Bankó lánya meg akar téveszteni mindenkit, hogy vitézi szolgálatot teljesíthessen (mivel a női katonaságot még nem találták fel). A história végén még gúnyolódik is egy sort a királyon azzal, hogy nem vette észre az átverést. Bár ebben az esetben nyilván trükkról van szó, és a mesével nincs is semmi baj, nem előnyös a helyzetet általánosságban transznemű emberekre vonatkoztatni. Bankó lánya ugyanis nem transz. Nőnek tartja magát, büszke is rá; a férfiruha viselése részéről álca. Transznemű nők és férfiak ellenben azért öltöznek úgy, ahogyan, mert úgy érzik jól magukat - nem azért, hogy gyanútlan heterókat csaljanak galádul csapdába. Ez utóbbi egy nagyon ártalmas és ostoba sztereotípia, és szerettem volna a fenti eszemfuttatás fényében kitérni a különbségre.

Megjegyzés
A történet sok hasonlóságot mutat az eredeti kínai Hua Mulan legendával. A mesetípusnak sok más változata is ismert, spanyol cigány balladáktól a nart mondákig. A vonatkozó nart mondában külön érdekesség, hogy csak egy leány szerepel benne, ám kilenc anyával.

2015. december 2., szerda

Feminista Magyar Népmesék 4. - Béla kisasszony

Megint szerda, megint egy feminista magyar népmese! A sorozat hátteréről itt olvashattok. Az összes eddigi bejegyzés elérhető a Feminista Magyar Népmesék címke alatt. Klikk a linkre, vagy a menüre a bal oldalon.

Béla kisasszony

Források:
Gyűjtés helye: Bágyon (Kolozs megye)

Jankó J.: Torda, Aranyosszék, Toroczkó magyar (székely) népe; néprajzi tanulmány (Magyar Földrajzi Társaság, 1893).
Benedek E.: Erdélyi népmondák (Minerva Irodalmi és Nyomdai Műintézet Rt., 1926)
Benedek E.: Magyar mese- és mondavilág III.: A tűzmadár (Móra Ferenc Ifjúsági Könyvkiadó, 1989).
(Mindhárom szöveg olvasható online)

A történetet Jókai Mór Az istenhegyi székely leány című irodalmi átdolgozása tette híressé.

A történet:

Az aranyosszéki királynak egyetlen leánya van: Béla kisasszony. Apja halálakor a lányra száll a vár és a birtok, azzal a feltétellel, hogy kettős életet él: Etelka néven lányként, Béla kisasszony néven pedig férfiként. Etelka beleszeret egy Petur nevű juhászba, aki a vár alá jár itatni a juhait (és flörtölni a kisasszonnyal). A tatárjárás közeledtekor Béla kisasszony parancsot ad, hogy tömjék be a kutat; Petur eladja a juhait, és beáll szolgálatba Béla kisasszonyhoz - természetesen nem veszi észre, hogy a két nővér egy és ugyanaz a személy. Első feladata, hogy tömje be a kutat, de sehogyan sem sikerül neki, amíg Béla kisasszony el nem magyarázza, hogyan tegye. A tatárok hónapokig ostromolják a várat, és az ostromot nem adják fel annak ellenére sem, hogy Béla kisasszony kilövi a tatár kán szemét az orrán keresztül (pedig ezt aztán nevezhetjük figyelmeztető lövésnek...). Végül Petur vállalkozik rá, hogy halotti lepelben leengedjék az Aranyosba, mint a többi hullát, hogy elúszhasson segítségért. Peturt a kán elé viszik, aki mindenféle kínzásoknak veti alá, hogy meggyőződjön róla, tényleg halott-e; még a saját leányát is beveti, hátha ő életet tud lehelni Petur... izé, testébe. Minden próbálkozás hiábavaló; a kán úgy dönt, a juhász halott, és a folyóba dobatja. Petur átússza a folyót, és elmegy a torockószentgyörgyi vár urához, Zúzóhoz. Az igencsak ígértes nevű várúr beleegyezik, hogy felmenti a várat az ostrom alól - ha cserébe feleségül veheti Béla kisasszonyt. Petur gond nélkül oda is ígéri a vár asszonyát, és Zúzó katonái szétverik a tatár sereget.
Zúzó érdekes kísérettel érkezik leánykérőbe: Egy egés csapat leányruhába öltözött katona kíséri (vélhetően azért, hogy erővel átvehesse az uralmat Aranyosszék felett). Béla kisasszony azonban átlát a cselen; az egész csapatot a várkertbe rekeszti, és addig éhezteti őket, amíg Zúzó át nem adja neki a kalapját - és vele az uralmat. Béla kisasszony, a kalapot hetykén a fejébe csapva, férjül kéri Peturt, aki azonban nemet mond, mert Etelkát szereti. Béla kisasszony erre átöltözik Etelkává, és Peturnak végre leesik a tantusz. Boldogan élnek, míg meg nem halnak.

Mitől feminista?
Erős, önálló női főhős, bla bla bla.
Nagyon érdekes az eredeti mesében a nemekkel való játék. A történet elején megtudjuk, hogy a királylánynak kettős identitása van: Etelka, és Béla kisasszony - az egyik női ruhát hord, a másik pedig férfiruhát. Ennek ellenére a történet folyamán senki sem kezeli Béla kisasszonyt férfiként - Zúzó még feleségül is kéri, amiből kiderül, hogy a környéken nyílt titok, hogy Béla kisasszony - kisasszony. Nem klasszikus, shakespeari "férfinak álcázott lány" történettel állunk tehát szemben, hanem árnyaltabb nemi reprezentációval.
Jókai ezt úgy oldja fel, hogy Etelka (Szendile) képviseli a lány gyengédebb, feminin oldalát, míg Béla (Lóna) a harcias, maszkulin várúrnőt (férfinév vagy férfiruha nélkül). Bár úgy tűnik, senki sem ismeri fel, hogy a kettő ugyanaz a személy, nagyon érdekes belegondolni: Béla kisasszony attól árnyalt karakter, hogy egyesít magában két olyan aspektust, amit legtöbben nem várnak el egyszerre egyetlen nőtől. Béla kisasszony (ahogyan a neve is mutatja) egyszerre tud gyengéd, szerető, elegáns lenni, és vasmarokkal uralni egy birtokot (vagy éppen kilőni egy tatár kán szemét). Ez azért különösen érdekes, mert nagyon sok történetben az "erős nők" teljesen maszkulin formában szerepelnek, mintha fel kellene adniuk romantikus, gondoskodó oldalukat ahhoz, hogy "erősnek" számítsanak (Merida például nem szeretheti egyszerre a csinos ruhákat és lőhet jól az íjjal).
Béla kisasszony ellenpontja Zúzó és serege, akik női ruhában vonulnak be a várba. Mókás, hogy a várúrnő, aki jó ideje vezeti orránál fogva az udvartartást (vagy legalábbis Peturt), azonnal és gond nélkül felismeri a szoknyába bújtatott megszállókat. A történet végén még a kalapot is elszedi Zúzótól, és magát nevezi meg a vár úrnőjeként (arra az esetre, ha valakinek kétségei lettek volna). A ruhadarab megint csak nem férfiasabbá, csupán erősebbé teszi a karaktert.
Természetesen az is feminista elem, hogy Petur méltó párként áll Béla kisasszony mellett. Bár eleinte alárendelt szerepben van jelen (önként jelentkezik szolgálatra, és teljesíti az úrnő parancsait) hamar kiérdemli a helyét az ostrom alatt tanúsított bátorságával, és kétszer is bizonyított hűségével (egyszer a tatár lány ellenében, egyszer pedig a házassági ajánlatkor). Jutalma az, hogy megkapja mindkét leányt egy személyben, amikor Béla kisasszony méltónak találja rá, hogy megossza vele a titkát.

Mindez azért fontos és érdekes, mert még mindig nem beszélünk eleget a biológiai nem (sex) és a társadalmi nem (gender) kapcsolatáról. Ahogyan ezen a nagyon hasznos (angol nyelvű) ábrán is látható, a biológiai nem adott, míg a társadalmi nem tanult, és kultúránként változó tényező. Olyan dolgok, amiket mi a nőiesség kifejezésének tartunk - mondjuk hosszú copfok, magas sarkú cipő, rózsaszín ruhák, fülbevaló, stb. - valójában csupán attól nőiesek, hogy a társadalom valamikor eldöntötte róluk, hogy azok (aki nem hiszi, nézzen rá XIV. Lajos ruháira).
Az tehát, hogy Béla kisasszonynak "férfi" neve van és "férfi" ruhákat visel, egyáltalán nem azt jelenti, hogy hímneműként gondol magára - sőt, még azt sem, hogy férfinak akarna látszani. Ez utóbbi különbség felett sokszor elsiklanak az emberek: A nemi identitás (gender identity) nem feltétlenül egyenlő a nemi kifejezéssel (gender expression). Ha egy lány farmert, pólót és férficipőt hord, még nem biztos, hogy fiú akarna lenni - egyszerűen neki ez tetszik, ebben érzi magát kényelmesen. Hasonló módon Béla kisasszony nem azért visel férfiöltözetet, mert bárkit meg akarna téveszteni - a "kisasszony" jelző elég erősen lelövi a poént - hanem azért, mert jobban illik a személyiségéhez, amikor éppen várúrnői rangban van.

Amit érdemes átgondolni
Érdekes kötéltánc ezt a történetet mesélni; főleg az elején. Lappang mögötte egy feltételezés, hogy a királylánynak azért van szüksége a férfi névre és a férfi öltözékre, mert különben nem fogadnák el uralkodónak. A lány örökösöket hosszú évszázadokon át "fiúsítani" kellett, hogy örökölhessenek (ez az alaphelyzet pl. a Silence című gyönyörű középkori legendában, amit Dolores Hydock adott ki cédén). Ezzel ellentétben az eredeti szöveg rámutat, hogy mindenki pontosan tisztában van vele, hogy Béla kisasszony nő, és mégis elfogadják uralkodóként. Ez fontos pont, érdemes benne hagyni a mesében.
Jókai sok részlettel kiegészítette, és sok szempontból még erősebbé, okosabbá formálta Béla kisasszony karakterét. Megmagyarázza például, miért kellett a kutat betömni, vagy hogy honnan tudta az úrnő előre, hogy közelegnek a tatárok. Mindenképpen érdekes kiegészítő olvasmány, ha néhol túl is magyarázza a történteket.

Megjegyzés
A férfiöltözet - női főhős témájára a jövő heti mesénél is visszatérünk még.