Az év könyvekben - 2015

Hála a Goodreads-nek és a Moly.hu-nak, idén is összeszámoltam, mi mindent sikerült elolvasnom egyetlen év leforgása alatt. A tavalyihoz hasonlóan ez az összefoglaló nem tartalmazza az egyetemi órákhoz és a disszertációhoz olvasott tudományos jellegű könyveket és tankönyveket, valamint a képregények többségét sem.
Íme, az év végi mérleg:

2015 folyamán összesen 75 könyvet olvastam el szórakozásból.

Eposzok és népmesék

Mesemondóhoz illő módon a 75 kötetből 26 eposz, 25 pedig népmesegyűjtemény.
2015 számomra több szempontból is az Eposzok Éve volt - kétszer vettem részt a Nemzetközi Eposznapon, Cathryn Fairlee mentorálása alatt két új, egész órás előadásom is született (egy a perzsa Királyok Könyvéből, egy pedig a német Dietrich-legendákból), és az áprilisi Ától Zéig blogkihívásom témája is a világ epikus hagyománykincse volt (a 26 eposzról szóló 26 bejegyzés itt olvasható angolul). A 26 közül új szerelmem lett a Dietrich-ciklus, valamint a mongo (belső-afrikai) Lianja eposz.

Ami a népmeséket illeti: Idén különösen sok mesét olvastam kínai kisebbségektől és Délkelet-Ázsiából, de belekóstoltam a szibériai bennszülött törzsek és a lappok mesevilágába is. Külön kedvencem lett a szír menekültektől gyűjtött népmesék könyve, mely ingyen letölthető a projekt honlapjáról, és sok szempontból nagyon aktuális. Igyekeztem emellett több olyan könyvet beszerezni, amiket ismerős mesemondók írtak - így került a kezembe Nuala Hayes Laois Folktales kötete, Michael Harvey Celtic Folktales from Wales gyűjteménye, Taffy Thomas Midwinter Folk Tales című karácsonyi angol mesevilága, és a nemrég elhunyt, legendás Duncan Williamson Tell Me a Story for Christmas névre hallgató ünnepi mesegyűjteménye is (mely utóbbit használtan kaptam, és csak később vettem észre, hogy dedikálva van). Ez utóbbi két könyv rengeteget segített az idei vadonatúj karácsonyi repertoárom kiépítésében.

Amibe pénzt fektettem

Szeretem pénzzel és/vagy energiával támogatni azokat a projecteket, amiket olvasni szeretnék, és véleményem szerint nagy szükség van rájuk a világ könyvespolcain. Idén több ilyenre is adódott alkalom. Kickstarteren támogattam például a Moonshot című képregénygyűjteményt, melyet indián és kanadai bennszülött írók és rajzolók hoztak létre közös projektként, és tartalmaz nagyjából mindent, sci-fiként újraálmodott ősrégi legendáktól kezdve Daredevil-részletekig - megmutatván, hogy nem csak léteznek fiatal indián művészek, de ráadásul gyönyörű, széles skálán mozognak, téma és stílus tekintetében egyaránt. Hasonlóan zseniálisra sikerült a The Secret Loves of Geek Girls című kötet is, melyben geek (kocka) lányok írtak a saját életükről, szerelmeikről, rajongásaikról és álmaikról, képregényekkel megspékelve. Ez utóbbit szívem szerint kiosztanám minden gimnazista lánynak.

Mesemondó Hellászban

A 2015-ös FEST konferencia kapcsán Görögországban jártam a nyáron - erre természetesen könyves alapon is fel kellett készülni. A részletes listát itt olvashatjátok. Külön élvezettel olvastam újra Devecseri Gábor és Szabó Magda útinaplóit.

Sorozatok

Több kedvenc sorozatomnak is jelentek meg új kötetei az idén. Megérkezett Marissa Meyer Holdbéli Krónikáinak utolsó két része, Fairest és Winter, amik az előző könyvekhez hasonlóan nagyon szerethetőek és élvezetesek voltak. Behoztam a lemaradásom Bernard Cornwell Angolszász krónikái terén is, a The Pagan Lord és a The Empty Throne kötetekkel - a következőt két hét múlva várjuk. Ebből egyébként tévésorozat is született az idén a BBC jóvoltából, de elég gyatrára sikerült. Remekül zárult viszont Philippa Gregory Tudor-sorozata a The Taming of the Queen c. könyvvel, melyben VIII. Henrik utolsó feleségének életéről ír.
Új sorozatként, húsz évvel megkésve vettem kézbe a (most már "régi") Star Wars univerzumban játszódó X-wing könyveket, egy haver unszolására. Eddig azt hittem, már rég kinőttem a Csillagok Hábrúja regényeket, de nagyot tévedtem - a Rogue Squadron története izgalmas, részletes, szórakoztató, és nagyon szerethető.

Ami még jó volt

Szintén unszolásra vágtam bele végre a World War Z könyvbe is - és nem bántam meg. Bár sohasem voltam zombirajongó, az "oral history" formátum mesemondóként azonnal magába szippantott, és a könyv végére azt kívántam, bárcsak sorozat készült volna belőle film helyett. Részletes, változatos, logikus olvasmány.

Az év magasan legnagyobb meglepetése egy képregény lett. Blogoló barátném, Hannah Givens tippjére néztem bele a Sunstone nevű sorozatba, mely eredetileg a Deviantart-on született, de azóta már közkívánatra könyv formában is megjelent. A sztori két lányról szól, akik egy BDSM fórumon találnak egymásra, és eredtileg kötetlen (hehe), játékos szerelmi viszonyuk lassan románcba fordul. A képregény az erotika határán egyensúlyozik, de sohasem fordul át pornóba - ellenben végtelenül aranyos és emberi, és sok stigmát, félreértést levakar a BDSM-ről mint szubkultúráról. Sohasem gondoltam volna, hogy egyszer ilyesmit olvasok majd, de kellemesen csalódtam.
Gyanakodva vettem kézbe Tom O'Neill Old Friends című regényét is, mert a kedvenc ír legendáimon (a Fianna történetein) alapul, és adaptációk szempontjából szörnyen válogatós tudok lenni. A magas elvárások ellenére nagyon megszerettem a könyvet - ahelyett, hogy az író fantasy regényt kreált volna a legendákból, inkább írt a régi szereplőkkel néhány új, nagyon szerethető történetet. Látszott rajtuk, hogy klasszikus ír mesemondáson nőtt fel az illető.

Ami rossz volt

Idén is bepróbálkoztam néhány Young Adult fantasy könyvvel (Molyról lopott magyar nevén csitrifantasy). Néhányat szakmai érdeklődésből olvastam el, mert tündérmeséken alapulnak; másokat pedig azért, mert jövőre könyv vagy tévésorozat lesz belőlük, és kíváncsi voltam, mire a nagy felhajtás.
A hat kísérletből öt hajmeresztő eredményekkel zárult:
The Wrath and the Dawn: Seherezádé története lett volna, de a lány csak egyszer mesélt egy fél történetet az első éjszakán, majd a következő éjszakákon sírva kikönyörögte inkább, hogy hagyják életben, sikeresen földbe döngölve ezzel az egész Ezeregyéjszakát. Pfuj.
The Court of Thorns and Roses: Szépség és a Szörnyeteg adaptáció, gonosz tündérekkel. Az alapötlet nem volt rossz gondolat, és a sztori a vége felé be is indult egy kicsit, de ennek ellenére kivitelezésben nem ütött meg az átlag tinirománcnál magasabb szintet.
Selection: Tuladjonképpen egy Nagy Ő típusú sztori, melyben huszonöt lány verseng egy herceg kegyeiért, amit élőben közvetít a tévé is, az éhező níp javára - gyakorlatilag az Éhezők Viadala, viadal nélkül. Unalmas volt.
Still Star-Crossed: Folytatás a Rómeó és Júliához, melyben egymásra talál Benvolio (az egyetlen túlélő Montague) és Rózsa, Rómeó egyszer említett exe. Nyálas, bugyuta, és jövőre tévésorozat lesz belőle. Stílusában a Reign-hez hasonlítható. Történészeknek külön fájdalmas lehet.
Fallen: Twilight-másolat, szirupos szerelmi háromszöggel és bukott angyalokkal. Broáf.
Gyakorlatilag mind az öt csitrifantasy ugyanarra a kaptafára ment: Unalmas tinédzser hősnő, akinek a kegyeiért két végtelenül szexi pasi verseng őrült módon, és közben valahogy kirobban egy felkelés is.
A hatodik könyv, The Sacred Lies of Minnow Bly, igazából egészen jó volt (vagy csak én vonzódom a sötétebb sztorikhoz). A "Kezetlen leány" című bájos kis Grimm mese modern feldolgozása. Igazából olyan volt, mintha vallási fanatikus szektából kimentett főhősnővel játszották volna újra az Orange is the New Black első évadát.

Lehet, hogy túl öreg vagyok a tinirománcokhoz? (Vagy csak élvezek szörnyű könyveket olvasni?)

Összefoglalva

Jó kis év volt, sok jó könyvvel. Felfedeztem magamnak a moly.hu közösségét - különösen a kihívásokat élvezem -, visszatértem a Star Wars világába (gyerekkori nosztalgia az Ébredő Erő örömére), beszereztem rengeteg új és izgalmas mesegyűjteményt (és ennek megfelelően a repertoárom is megnövekedett), olvastam sok klassz képregényt, és behoztam néhány régi elmaradást is.
Már sorakoznak a könyvek a polcon a következő évre...