2014 - Az év olvasmányai

Megint itt az év vége, megint ideje összesíteni, miket olvastam az idén, és mit volt érdemes. A Goodreads (a moly.hu angol változata) minden januárban megadja a lehetőséget a felhasználóknak, hogy célt tűzzenek ki maguk elé: Te mennyi könyvet akarsz elolvasni egy év alatt? Én 52-t tűztem ki célul (hetente egy), és sikerült is áthasalni a célvonalon így az év utolsó hetében (éljen a karácsonyi szünet!). Az alábbiakban egy válogatás következik az év kiemelkedő olvasmányélményeiből, a teljesség igénye nélkül. A lista (és az 52-es szám) nem tartalmazza az iskolai órákhoz olvasott kötelezőket, valamint azt az irdatlan mennyiségű képregényt sem, amit egy év alatt elfogyasztottam.

Újdonságok és régi kedvencek

Idén tavasszal jelent meg a Lunar Chronicles (magyarul Holdbéli krónikák) harmadik kötete, Cress címmel - egyik legkedvesebb írónőm a sorozat következő kötetében Rapunzel történetét ültette át sci-fibe, a tőle megszokott eleganciával és zsenialitással, és sok szerethető karakterrel. Néhány héten belül jön ki az újabb kötet (Fairest), már alig várom. Addig is ajánlom mindenkinek a Kis Hableány sci-fi verzióját, a Kis Androidot, amit az írónő ingyen elérhetővé tett (itt angolul).
Az év egyik nagy felfedezése számomra Bernard Cornwell Saxon Stories (Angolszász históriák) sorozata volt. Most fejeztem be a hatodik kötetet, miközben épp megjelent a nyolcadik; Cornwell termékeny író, ha jól sejtem még eltart a sztori egy darabig. Eközben a BBC America tévésorozatot is készít belőle (reméljük, megveri a Vikingeket). A sorozat nagyon olvasmányos; amellett, hogy figyel a történelemhűségre és minden apró részletre, a 9. század véres csatái közepette is felvonultat egy sor nagyon szerethető, árnyalt karaktert, és egy szőkeségében és dagadó izmaiban is esendő, nagyszájú és leleményes főhőst. Leegyszerűsített morális tanulságoktól mentes, nagy mennyiségben falható sorozat, rettentően jól megírt csatajelenetekkel. Még arra is figyelt az író, hogy a "sötét középkorral" kapcsolatos sztereotípiákra fittyet hányva hangot, erőt és karaktert adjon a női szereplőknek is.
A másik kedvenc felfedezésem az idén a Sztrugackij testvérek munkássága volt - nevezetesen a nemrég újra kiadott A hétfő szombaton kezdődik és Mese a trojkáról, valamint a jóval borongósabb hangulatú Nehéz istennek lenni. Előbbi kettő nagyjából úgy írható le, hogy ez történt volna, ha a Harry Pottert egy orosz Terry Pratchett írja meg. Én jókat nevettem rajta, és közben elmerengtem azon, hogy a szovjet bürokrácia mágikus paródiája milyen gyanúsan jól illik a huszonegyedik századi egyetemi tapasztalataimra...

Spanyolul

A tenerifei fesztiválra való tekintettel igyekeztem sokat olvasni spanyolul. Ezzel járt, hogy a nyelv gyakorlása mellett felfedeztem magamnak egy csomó spanyol történelmi regényt (náluk nagyon népszerű műfaj) amikbe azonnal beleszerettem. Az egyik legkedvesebb Eduardo Mendoza Pomponius Flatus különös utazása című könyvecskéje volt (magyarul is megjelent) ami egy szkeptikus római utazót helyezett egy názáreti gyilkosság körül folyó nyomozás fókuszába - annak apropóján, hogy egy nagyon idegesítő, Jézus nevű taknyos kisfiú felbérelte rá. Aki szerette Biff evangéliumát, az ezt a könyvet is szeretni fogja.

Népmesék és legendák
Na, ebből sok volt (meglepődtünk?). Kultúrkörre leszűkítve három csoport emelkedik ki az éves termésből. Nyáron befaltam nagyjából mindent, ami oszét és kaukázusi nart eposzokkal foglalkozott (a Fazekas Zsuzsa által szerkesztett Nartok című kötet zseniális volt, valamint A Hétfejű Zarvas is). Az érdeklődés eredetileg az SCA-tól indult, de hamar elmerültem teljesen az oszét folklór világában, és sok hasonlóságot találtam benne, érdekes módon, az ír hőslegendákkal. Villogó kardok, dübörgő óriások, okos asszonyok, tricksterek és bajkeverők, és sok bravúros íjászat. Nem lehet nem szeretni.
A második témakör, ami foglalkoztatott az idén, a Kínában élő kisebbségek meséi voltak. Bár sokszor "kínai mesék" kötetekben találtam elbújtatva őket, néhány különálló könyvet is sikerült beszereznem, és mind különleges, varázslatos élménynek bizonyult. Angolul három könyv emelkedik ki a sorból - The Spring of Butterflies, Princess Peacock, és The Seven Sisters, utóbbi karcsú kötetben különösen sok mesét találtam, amit szeretnék megtartani és mesélni. A Piros Pipacs Kisasszonyt mindenképpen fogjátok hallani.

A harmadik csoportot, szintén a fesztiválra való tekintettel, a spanyol nyelvterületről származó mesegyűjtemények alkották. Olvastam baszk népmeséket (Leyendas de Euskal Herria), Ana Griott kanári-szigeteki gyűjtését (Cuentos antiguos de Gran Canaria), costa ricai és nicaraguai meséket (Las semillas de nuestro rey, szintén sok benne a megtartandó mese), és spanyolországi történelmi legendákat is (Leyendas españolas de todos los tiempos). Ahhoz képest, hogy pont spanyol nyelvből kultúrákból elég sok előképzettségem van, rengeteg új és érdekes dolgot tanultam belőlük.
Két könyvet pedig külön szeretnék kiemelni: Az egyik Khairat Al-Saleh tollából a Fabled Cities, Princes and Jinn című arab mesegyűjtemény, ami egészen elvarázsolt, nem csak egész oldalas, káprázatos színes illusztrációival, hanem a benne rejlő történetekkel is. Az író gondosan válogatott iszlám előtti és utáni legendákból és mítoszokból, elveszett városokról, Sába királynőjéről, vándor dzsinnekről szóló történetekből. A kötet egy "világ mítoszai és legendái" sorozat része; szorgosan dolgozom rajta, hogy a többi kötetet is beszerezzem.
A gyűjtemény, ami nagyon megfogott, az angol-német tükörfordításban újonnan megjelent bajor népmesés kötet volt (Original Bavarian Folktales), a Schönwerth hagyaték egy része. Ebből hamarosan még egy kötet is várható, a Pingvinkiadó gondozásában. Nagyon szerethető mesék vannak benne, ha az ember túlteszi magát az első fejezet "lusta és rossz feleségek" történetein. Sok benne a törpe, manó, erdei tündér, sellő, és hasonló érdekes lény, és a világa kicsit derültebb és barátságosabb, mint a Grimmeké. Mindenképpen érdemes a klasszikus Grimm mellé ezt is elolvasni.

Képregények

Bár az ötvenkettőbe nem számoltam bele őket, néhány sorozatot a geekek kedvéért azért érdemes megemlíteni. Idei kedvencem (meg amivel lépést tudtam tartani): Fables (lassan véget ér, de mivel kaptak majdnem két évet a zárásra, gyönyörűen kerekítik lefelé a történet végét), Fairest (a Fables spinoff sorozata, szintén nagyon szerethető rövidebb történetekkel), Hawkeye (a vizuális elem miatt, meg mert az Avengers szuperíjászát a szabadnapjain mutatja be, melegítőgatyában és menhelyi kutyával), Ms. Marvel (idekinn nagy port kavart, mert egy pakisztáni-amerikai muszlim tinédzser lány vette fel a dicsőséges státuszt, szerintem marha aranyos, meg nagyon szeretem a rajzokat), All-New X-Factor (ismét a színvilág és karakter dizájn miatt, meg mert jól válogatták a csapatot), X-Force (nagyon erős sztori, jól válogatott csapat, és Doctor Nemesis, aki három kedvenc fiktív doktorom egyike), és a Walking Dead, ami még a sorozattal párhuzamosan is tud folyamatosan újat mutatni, karakterben és gusztustalanságokban egyaránt.

Ami nem tetszett
Divergent sorozat és Maze Runner sorozat (mindkettőbe a film miatt kóstoltam bele és mindkettőt abba is hagytam az első kötet végén). Meh.

Összesítve: Izgalmas, változatos olvasányokkal teli év volt, és már szállingóznak a postaládába a karácsonyi ajándékkönyvek a jövő évre való tekintettel. Mindenkinek további jó olvasást! :)