A fesztivál utáni napon délután egykor gyűlt össze a társaság, ki-ki az előző éjszaka hosszának megfelelő fejfájással (a versenyt a portugál-brazil kettős nyerte hajnali hattal). Vendéglátóink lelkesen és nagyon kedvesen úgy döntöttek, kirándulni visznek minket, hogy méltóképpen búcsúztassuk a fesztivált. Ez elméletben zseniális ötlet volt, főleg, mert a hegytetőn lévő kicsi étterembe mentünk, ahol isteni ötfogásos ebédet kaptunk; a dolog gyakorlati bökkenője annyi volt, hogy tíz nagyon-nagyon másnapos mesemondót autóztattak fel szédítő sebességel egy hegyi szerpentinen a vulkán oldalában... A kaja mindeneseztre lement és lenn maradt, és nagyon jólesett mindenkinek. A hegytetőn lévő kilátóból átláttunk a szomszéd szigetre, La Gomerára is. Képek alább.
A vacsora ugyan hatkor ért csak véget, de este kilencre valahogy megint éhes lett a társaság, így aztán megint kocsikba zsúfolódtunk és elszlalonoztunk a szomszéd városba pizzázni és borozni. Hajnali kettőkor könyörögtem magam ágyba (nem akartak elengedni), mert hajnali ötkor indltam a reptérre... Most pedig itt ülök Phillyben erős fejfájással, kialvatlanul, de nagyon elégedetten.
Képek, válogatás nélkül, nagyjából sorrendben:
Itt nőnek a kicsi banánok. Azt nem tudom, miért vannak becsomagolva.
Los Silos felülről. A jobb oldalon a fehér templomtorony a térhez tartozik, ott meséltünk.
A zárda belső udvara. Itt zajlott a záró előadás, nagyjából háromszáz ember fér be. Az udvarból nyílt a fesztivál könyvesboltja.
Kicsi süni, dekorációnak.
Hogy reklámozzák a könyvesboltot, önkéntesek sétáltak a téren esernyőkkel, amikről képeskönyvek első oldalai lógtak. Ha megállítottad őket, elmesélték neked az első oldalt, aztán lógva hagyták a történetet.
Más önkéntesek hosszú karton hengerekkel sétálgattak, és ha megkérted őket, elsuttogtak egy verset a füledbe. A karton hangeren keresztül visszhangos, misztikus hangjuk volt.
Lezárták az utcát, hogy legyen a gyerekeknek játszótér. És igen, ez így decemberben...
A lépcsőház, ahol Luis mesélt, külön kitett magáért a betlehemmel... felhívom a figyelmet az első sorban ábrázolt trópusi piacra.
Az öltözőm a gimnázium tanárijában.
Még egy süni, az orvosi rendelő színházterme előtt.
Az óriás hátultól, bejárattal
Az óriás elölről, kijárattal
Tenerifén sem szabadulunk meg a szörnyen giccses Mászó Mikulástól. Láttam ellenben Mászó Háromkirályokat is, ami nagyon szórakoztatott :D
Kilátás a hegyről, meg a házikók ahol ebédelni voltunk
Csenike, hegyekkel és La Gomerával a háttérben.
Ezt már a philadelphia reptéren fotóztam. Aranyhaj és a három maci. Magáért beszél... (aki nem látja: az ágyikók aranyhajjal vannak kitömve...)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése