2018. augusztus 26., vasárnap

Raksha Bandhan - Indiai mesék testvérekről

Mivel hosszasan blogoltam a felkészülési folyamatról, gondoltam, beszámolok arról is, hogyan sikerült végül a Testvérek Napja a Hopp Ferenc Múzeumban.

Az eső miatt végül az épületen belül zajlott le a rendezvény; az alagsorban volt a karkötőkészítés, a könyvtárban a süteménydíszítés, az előadások - köztük az enyém is - pedig az emeleten az Isten/Nő kiállítás egyik termében (a kiállítást egyébként jó szívvel ajánlom mindenkinek, nagyon klassz). Kaptam hangosítást, és hordtak be párnákat és székeket a közönség számára, ezért egész kényelmes, családias volt végül a mesélés. Körülbelül harminc ember fért be a térbe, és azt szépen meg is töltöttük; meglepetésemre főleg felnőttek és idősebb gyerekek jöttek el, egy-két apróságtól eltekintve, akik nagyon rendesen viselkedtek. Kedves, barátságos közönség volt, és a hátsó sorból a múzeum stábja is lelkesen figyelte az előadást, amitől külön jó kedvem lett.

Abhishek Singh twitteréről -
a kész festményt megcsodálhatjátok a
kiállításban!
Ami a meséket illeti, a fél órás időkeretbe végül két történet fért bele. Az idősebb korosztályra való tekintettel alkalmam volt elmesélni a gyűjtésből származó kedvenc darabomat, Szoma, a mosónő történetét, melyben két testvér (egy fiú és egy lány) együtt indul el, hogy hét tengeren túlról elhívjanak egy varázslatos erejű anyókát a lány esküvőjére, mert megjósoltatott, hogy ha nem jön el, a vőlegény a lakodalom folyamán meghal. A két testvér együtt győzi le az akadályokat, a mosónő pedig átadja nehezen szerzett varázserejét a lánynak, hogy boldogan élhessen. Kalandos, meglepő, bájos történet, megvettem kilóra. A közönség mosolyából ítélve nekik is tetszett.
Mivel a fél óra jó részét kitöltötte, másodjára egy rövidebb, könnyedebb mesét választottam, A tigris és az ember nágaföldi történetét. Ebben három testvér szerepel, egy szellem, egy ember, és egy tigris; utóbbi kettőnek versenyt kell futnia, eldöntentő, melyikük lakhat városokban, és melyikük a dzsungelben. Az ember a tigris erejét és gyorsaságát az eszével (és a bátyja segítségével) győzi le, de a mese végül azzal zárul, hogy az emberek, az állatok, és a természet szellemei továbbra is testvérek, és úgy is kell bánniuk egymással.
Nem bántam meg, hogy ezt a két mesét választottam, mindkettőben nagyon jól éreztem magam, és a közönségnek is tetszettek. Remélem, lesz majd alkalmam azokat is elmesélni valamikor, amikre most nem jutott idő!

2018. augusztus 25., szombat

Alpesi tündérbirodalom (Népmesék nyomában a világ körül 92. - Svájc)

Ismét szombat, ismét Népmesék nyomában a világ körülAki kíváncsi a kezdetekre, itt találja a bemutatkozó bejegyzést; a postokat követhetitek a NNyaVK Facebook oldalán is. A korábbi bejegyzések itt olvashatók.


Legends of Switzerland
H. A. Guerber
Dodd, Mead & Co., 1909.

Ezt a kötetet azért választottam, mert a szerzőjének egy másik könyvét (a rajnai legendákról szólót) nagyon szeretem, és kíváncsi voltam, Svájcból milyen különleges meséket és legendákat gyűjtött. Heléne Adeline Guerber 19. századi brit történész rendszerező kedvű szerző volt; ebben a könyvben a történeteket tájegységenként, főleg kantononként szedte csokorba. Körülbelül száz legenda, hiedelem, és mese szerepel a kötetben. A szerző nem csak a tájban kalandozik, de időben is, egyik történelmi korból a másikba ugorva, hogy elővarázsolja a legkülönlegesebb történeteket, legtipikusabban helyi hagyományokat. Forrásokat sajnos nem jelöl meg, de néhol hivatkozik más gyűjteményekre is.

Fénypontok

Mondani sem kell, hogy természetesen szerepel a kötetben Tell Vilmos, és a svájci függetlenség legendája. Tiszteletét tette Ódin (Wotan) is, aki megpróbálta árvízzel elpusztítani Vaud kantont, és miután az ereje nem tudta legyőzni a kereszténységet, egy hegytetőre vonult vissza boszorkányszombatokat tartani. Őt egyébként a Vad Hajsza vezéreként is emlegették a svájci legendák. Megtudtuk azt is, hogy az alpesi kürtöt egy szerencsés pásztor nyerte el három titokzatos látogatótól, akik választást ajánlottak neki emberfeletti erő, végtelen gazdagság, és a hangszer között.

Nagyon szép volt Vufflens kastélyának legendája, melyben a várúr, aki fiút akart, négy lányát a négy toronyba záratta, és végül bebörtönözte a feleségét is, azt hazudva neki, hogy a gyerekei meghaltak. Egy hűséges szolga segítségével azonban minden jóra fordult, és a lányok kiszabadultak a tornyaikból.
Az egyik kedvenc sztorim a könyvből azé a Conthey-i szabóé volt, aki boszorkánynak csúfolta a feleségét, mert hitt a tündérekben és a szellemekben. Egy nap aztán felbukkant egy törpe, aki egy kos hátán őrült éjszakai vágtára vitte a szabót  - mutatott neki sárkányokat, kísérteteket, Nero szellemét, sárkánnyá változó lányt, zavarosban halászó elkárhozott ügyvédeket, és mindenféle lehetetlen dolgot, míg végül bocsánatot kért reggel a feleségétől, hogy boszorkánynak nevezte. Szintén jópofa volt a sztori, melyben egy természettudós egy láda kígyóval tanított móreste egy kotnyeles vámhivatalnokot.

Kép innen
Természetesen nincs európai hegyvidék törpék, tündérek, és óriások nélkül - közülük Svájcban is akad bőségesen. Tündérek élhettek barlangokban, erdőkben, vagy akár tavakban és folyókban is. A Genfi-tavat például régen egy óriás hattyúk vontatta tündérvitorlás járta; ahol a tündér partra lépett belőle, gyümölcsök termettek és virágok nyíltak, egészen addig, amíg a gőzhajók pöfögése el nem zavarta a pillangóvitorlás csodahajót. Nagyon szimpatikus volt az a jótündér, aki két szerelmest mentett meg egy kegyetlen apa haragjától azzal, hogy alaposan összeszidta az öreget (és vizet fakasztott egy sziklából). Érdekes, kissé hátborzongató volt a Zugi-tó legendája, melyben egy halandó fiú beleszeretett egy tündérlányba, és a víz alatt élt vele; amikor honvágya lett, a tündér a víz alá húzta a parti város felét a lakókkal együtt, hogy a szerelme ne legyen egyedül. Az óriások közül természetesen felbukkant Gargantua, aki akarva-akaratlanul alaposan átrendezte a svájci tájképet.

Nagyon érdekes legenda született Phyllis és Arisztotelész híres középkori képére (melyen a hölgy a filozófus hátán lovagol), mely a Romainmotier-i kolostorban volt látható. Nem ismerve az eredeti sztorit, a helyiek azt mesélték, hogy a kemény szívű kapuőr elutasított egy szegény lányt, aki a beteg anyjáért szeretett volna imádkozni. Bosszúból a lány szelleme visszajárt, és arra kényszerítette a kapust, hogy a hátán vigye minden éjjel a kápolnába.
Más klasszikus alakok is felbukkantak váratlan helyeken: Pilátus szelleme például a Pilátus-hegyen kísértett, amíg egy salamancai egyetemen képzett varázsló el nem űzte egy apróbb hegyi tóba. A Pilátus-hegyről több legenda is szólt; volt, amelyikben egy eltévedt utazó két sárkány barlangjába költözött be télre, és vidáman élt velük tavaszig (csakhogy úgy megszokta a sárkányételt, hogy utána nem tudott ember-ételt enni többé). Az is felmerült, hogy a hegyen törpék élnek. A salamancaihoz hasonló utazó varázsló szerepelt abban a nagyon mókás legendában is, melyben egy rettenetes szörnybirka pusztította a vidéket, amíg ki nem neveltek egy fehér bikát, hogy elpusztítsa.

Kapcsolatok

Az óriásos legendák között megint felbukkant nagy kedvencem, az óriáslány, aki a kötényében vitt haza egy szántóvetőt, és az apja szólt rá, hogy tegye vissza oda, ahol találta. Akadtak ismerős mesetípusok is, mint például a Csikótojás, Bolondok Faluja (ez esetben Merlingen), Elsüllyedt város, sárkánytól (itt az apja által) megmentett lány, stb.
Egy német legendára emlékeztetett Sintram és Beltram lovagok története, akik együtt indultak sárkányt vadászni, de a sárkány Beltramot egészben lenyelte, és a testvérének kellett kiszabadítania. Ismét elolvashattam Fastrada gyűrűjének történetét - lévén, hogy a gyűrűt állítólag Nagy Károly egy zürichi látogatása alkalmával szerezte. Felbukkant a történetek között a Bolyongó Zsidó alakja is, aki nagyon szerette a svájci vidéket,még akkor is, ha ritkán láthatta útjai során. Sok más országhoz hasonlóan itt is megvoltak a hegyek alatt alvó lovagok, jelen esetben a függetlenségi harcok három vezérének képében, sőt, ismét találkoztam egy egérhorda-legendával is (itt a güttingeni urakat falták fel a rágcsálók).
A marathóni ütközet legendáját tükrözte a Murteni csata, mely után egy svájci katona futva vitte a győzelem hírét a burgundiak felett, és a "Győzelem!" szó kimondásával bele is halt a kimerültségbe. Görög és más helyekről ismert legendákat idézett az a történet is, melyben egy nyolcvanéves várúrnő kiharcolta az unokájánál, hogy annyi földet adhasson adómentesen a parasztoknak, amennyit egynap alatt körbe tud járni. Mindenki meglepetésére a sánta és gyenge öregasszony ezer hold földet gyalogolt körbe egyetlen nap alatt, puszta szeretetből az emberek iránt.

Hova tovább?
San Marinoba!

2018. augusztus 23., csütörtök

A mesemondó és a kétismeretlenes házi feladat

Már egy ideje kedvem volt írni egy újabb "kulisszák mögött" bejegyzést, és most végre apropó is akadt hozzá. A Hopp Ferenc Múzeum azzal a bájos kéréssel keresett meg, hogy a hétvégén az indiai Testvérek Napja alkalmából menjek hozzájuk mesélni. A Hopp Ferencben fellépni mindig élmény, én pedig kaptam az alkalmon, hogy kibővítsem a testvérekről szóló repertoáromat.
Az ilyen mesékből sohasem elég.

De mégis, hogyan vág neki a mesemondó egy új, tematikus műsornak?

Két kiindulópontom volt: INDIA, és TESTVÉREK. Az alapvető szempontok persze mindig ugyanazok:
1. Olyan meséket keresek, amik megfognak, tetszenek, legjobb esetben azonnal beléjük szeretek
2. Változatos korosztályok számára kell meséket keresni, mert sohasem lehet tudni, mekkora gyerekek bukkannak fel egy családi programra
3. Legalább fél órát kell kitölteni mesékkel, ami különböző korosztályokkal felszorozva 6-8 betárazott mesét jelent
4. Azért, hogy ne lustuljak el, egy ideje megszoktam, hogy minden fellépésre legalább egy új mesével is készülök, akkor is, ha már van rá kész programom

Először természetesen szétnéztem a saját házam táján. Indiai mesék régóta vannak a repertoáromban, nagyon szeretem őket, ezért átfutottam a jegyzeteimet, akad-e közöttük, amelyik illik a testvérek témájához. Három ilyet találtam kapásból, ezeket félre is tettem, bár a háromból csak eggyel voltam igazán megelégedve (a másik kettőből az egyik hangsúlyosan csak az egyik testvérről szól, a másik mese pedig egy mesemondó saját verziója, amit nem kértem el tőle, ezért nem akaródzik pénzért mesélni). Ezek után megállapítottam, hogy mindenképpen új mesékre lesz szükségem a programhoz, és nekiláttam a kutatásnak.

(Az alábbi lépések eredetileg angol nyelven zajlottak, több találat reményében)

Első kör: Próba, cseresznye
Néha könnyebb témába vágó mesét kifogni, mint várná az ember. Beírtam hát a Google Könyvek keresőjébe nagy optimistán, hogy Indiai mesék testvérekről, és vártam a csodára. Bár pontos eredményt nem produkált a keresés, találtam néhány érdekes könyvet testvéri kapcsolatokról indiai kultúrákban úgy általában, és egy indiai népmesegyűjteményt is, aminek volt "Fivérek és Nővérek" című fejezete, és az Előnézetben bele is tudtam lapozni. Bár egyik mese sem tetszett meg különösebben, legalább nem volt az első kör hiába.

Második kör: Tárulj, szezám
Még mindig a keresés optimista fázisában járunk, amikor remélem, hogy egy-egy jól megfogalmazott kifejezés nyomra vezet majd. Beírom hát a könyvkeresőbe, hogy "nagyon szerette a nővérét" + "népmese". Kapok is pár találatot, Indiát nem kötöttem ki, de a könyvek címein amúgy is rögtön látszik, esélyes-e a kötet vagy sem. Az ígéretes könyveket külön fülecskében megnyitom, később majd végigmegyek rajtuk. Egyelőre végigzongorázom az összes lehetséges opciót ("szerette a nővérét", "szereti a nővérét", "segített a nővérének", "segít a nővérének," "megmentette a nővérét", "megmenti a nővérét", stb., plusz ugyanez fiútesóval, angolul négy különböző he/she kombinációban). Egy egész sor fülecskét nyitok meg a böngészőben.

Harmadik kör: A rosta és a lika
Most jön az, hogy egyesével végigmegyek a könyveken, amik találatot jeleztek. Első kérdés: Van-e hozzájuk előnézet, és ha van, pont azt a mesét végig tudom-e olvasni? Ha nem, jön a második kör: Elérhető-e a könyv (folyóirat) az interneten digitális formában? Itt a segítségemre jönnek olyan oldalak, mint a JSTOR, a HathiTrust, és az Archive.org. Ahol kapás van, ott rögtön el is olvasom a mesét, vagy legalább egy szeletét, hogy érdemes-e tovább bogarászni utána. Az ismertebb típusokat viszonylag kevés mondatból fel lehet ismerni. Most elvetem azokat, ahol a testvérek közül az egyik gonosz, vagy ahol kölcsönösen megölik (esetleg... izé, túlságosan szeretik) egymást.

Negyedik kör: Vissza a gyökerekhez
Mivel a könyves keresés nem hozott különösebben lelkesítő eredményeket (bár néhány "pót" mesét kimentettem belőle), vissza kell térni a mesemondók legjobb barátjához, a Thompson-féle Motívumindexhez. Szerencsére ennek akad kereshető verziója is, ahol be tudom írni, hogy "fiútestvér", és aztán rákeresni az India szóra az eredmények között. Lánytestvérre egyébként 301, fiúra 346 találat van, de persze nem mind Indiából. Kiírom magamnak azokat a számokat, amik ígéretesnek tűnnek a leírásból (pl. H1151.18: Férj kiszabadítja a feleség nővérét egy elefánt fülébe rejtett dobozból).


Ötödik kör: A forrásoknak is vannak forrásai
Thompson bácsiról azt kell tudni, hogy az egyes motívumkhoz tartozó forrásai sokszor más motívumindexekre hivatkoznak. Jelen esetben a Thompson-Balys-féle Indiai Motívumindexre, amit annak idején még az USA-ban jól be is szereztem. A következő lépés tehát az, hogy a kijegyzetelt számokat kikeresem az indiai indexből, és megnézem, milyen forrásokra hivatkoznak. Ezek után már csak a hivatkozott könyveket kell felhajtani (megint csak Archive.org, Hathi, és a többiek segítségével), és megnézni, miről is szól valójában a mese. Jó sok szám kiesik a listáról vagy azért, mert a könyv digitális formában beszerezhetetlen, vagy mert amikor elolvasom, kiderül, hogy a sztori tulajdonképpen teljesen másról szól (vagy véres, vagy ellenséges, vagy túl hosszú, stb.).

[Ezen a ponton körülbelül hat-hét órája tolom a riszörcsöt, egyébként, még jó, hogy nem órabérben fizetnek a megrendelők]

Hatodik kör: Aranyásás
Most, hogy jó negyven-ötven mesén átrágtam magam, kezdenek felsejleni azok, amik esélyesen bekerülhetnek a végleges programba. Volt, ami elsőre megfogott, és felcsillantak tőle a szemeim, azt rögtön félre is tettem (van benne együtt utazó fiú-lány testvérpár, meg varázserőt átadó öregasszony, meg kis sasok). Olyan is volt, ami egy régi kedvenc mesetípusom (az aranyat köpködő királyfiak) egy indiai változata, néhány csinos csavarral, ez is felkerült a válogatott listára (egy királyfi homokvárat épít benne, bónuszpont). Egy másik azért tetszett meg, mert rövid és csattanós, és emberek-állatok testvériségéről szól, szeretem az ilyen tanulságokat. Egyikük esélyes, hogy inkább idősebb gyerekeknek való, de nem tudom otthagyni, két féltestvér harcol benne szörnyek ellen vállt vállnak vetve (úgy, hogy az egyik tesónak az anyja is szörnyeteg volt). Szóval kialakul szép lassan egy kisebb mesecsokor érdekes, izgalmas, új mesékből. Úgy érzem magam, mint a gyöngyhalász, aki gazdag zsákmánnyal tér vissza a mélymerülésből.

Hetedik kör: Mentés másként
A felkészülés persze még csak most kezdődik: Át kell rágni, meg kell emészteni, be kell lakni, meg kell "tanulni" az egyes meséket. Ilyenkor kis színes kartotéklapokra ki szoktam jegyzetelni a legfontosabb pontokat, neveket, és forrásokat, amikről gyorsan át tudom ismételni a mesét, ha kell. Utánanézek a kulturális elemeknek, megnézem, mi is az a "peepul" fa, hol laknak a Nagák, és hasonló részleteket. Utólag felfedezem azt is, hogy a válogatással egész szépen sikerült lefednem a szubkontinenst, a Himalájától Sri Lankáig. Ennek külön örülök. A többi munka már fejben történik: Próbálgatom, ízlelgetem a meséket a fellépésig hátralévő néhány napban, igyekszem kiszínezni, kidolgozni, életre kelteni őket.

Most már én is rettentően kíváncsi vagyok, melyikükre fog sor kerülni a hétvégén...

Tessék, kis sasok
UPDATE: A beszámoló az előadásról itt olvasható!

2018. augusztus 18., szombat

Apró ország apró meséi (Népmesék nyomában a világ körül 91. - Liechtenstein)

Ismét szombat, ismét Népmesék nyomában a világ körülAki kíváncsi a kezdetekre, itt találja a bemutatkozó bejegyzést; a postokat követhetitek a NNyaVK Facebook oldalán is. A korábbi bejegyzések itt olvashatók.

Mivel Liechtensteinből nem sikerült mesegyűjteményt szereznem, megelégszem azzal az öt népmesével, amik az ország hivatalos turisztikai weboldalán szerepelnek. 


A három nővér
Három lány templom helyett bogyót szedni megy a hegyekbe, majd nem adnak belőle egy szegény asszonynak, akiről kiderül, hogy maga Szűz Mária. Az Istenanya büntetésből kővé változtatja őket (ld. a képen).


Santamerta kutyája
Egy kísértet megjósolja egy legénynek, hogy ha éjfélkor bemegy Santamerta (Szt. Mamerta) kápolnájába, talál majd egy láda aranyat, amin egy kutya ül. Ha a kutyát el tudja mozdítani róla, az övé lehet az arany. A legény és két barátja azonban hiába próbálkoznak, az arany eltűnik. A kísértet szerint 1000 év múlva lesz esedékes legközelebb.

A Lochgass-i fehér ló
Egy híres lótolvaj csodaszép fehér lovat talál karácsony éjjel a templom előtt. El is köti, és hazaindulna vele, de a ló hosszas vágtázás után úgy ledobja, hogy kitörik a nyaka, majd visszaváltozik azzá, aki: Az Ördöggé. A fehér ló addig kísértett Vaduzban, a fővárosban, míg keresztet nem állítottak azon az úton, ahol a tolvajt megölte.

Golden Boos
Állítólag a legismertebb mese Liechtensteinben. Egy erős asszonyról szól, aki mindenhová egy ládával a hátán érkezett. Amikor szállást kért éjszakára, a ládát egy külön szobába tette... a ládából pedig előmászott egy apró ember, és kirabolta a házat. Ennyi.

A Guschg-i pásztorok bábuja
A pásztorok nyáron fenn legeltetnek a hegyekben, és azzal szórakoznak, hogy életnagyságú bábut készítenek rongyokból, amivel aztán "mindenféléket csinálnak." Amikor eljön az ősz, a bábu egy nap életre kel, és közli, hogy mind hazamehetnek, kivéve egyet. Ki is választ egyet a pásztorok közül, megnyúzza, és nevetve kiteszi a bőrét a kunyhó tetejére száradni.
Erre nem számítottam.

Hova tovább? 
Svájcba!

2018. augusztus 11., szombat

Legendás Rajna (Népmesék nyomában a világ körül 90. - Németország)

Ismét szombat, ismét Népmesék nyomában a világ körülAki kíváncsi a kezdetekre, itt találja a bemutatkozó bejegyzést; a postokat követhetitek a NNyaVK Facebook oldalán is. A korábbi bejegyzések itt olvashatók.

Felteszem, hogy mindenki azt gondolta, Németországot a Grimm mesék képviselik majd. De mivel nemrég átrágtam magam a korai Grimm meséken, és a Schönwerth-gyűjteményről is blogoltam már, így ehhez a sorozathoz egy másik, nem kevésbé kötetet választottam. 


Legends of the Rhine
Wilhelm Ruland
Hoursch & Bechstedt, 1906.

A könyv 94 klasszikus rajnai legendát tartalmaz. A folyó mentén városról városra, olykor várról várra haladva meséli el a helyi mondákat, regéket; mivel a Rajna egész vonalán végigmegy, a kötet eleje tartalmaz pár svájci, a vége pedig pár hollandiai történetet is, de a legendák túlnyomó többsége kifejezetten a német hagyományhoz kötődik. A könyv a német romantika veretes nyelvezetén íródott (már amennyire az angol fordításból meg lehet állapítani), költőien hömpölygő mű, ami néhol szépen aláhúzza a legendák tragikus jellegét, máshol egy kicsit az ember agyára megy, de mindenképpen egy olyan korra utal, ahol még nem tették rá a nácik a kezüket a német mondahagyományra. Mivel szórakoztató olvasmánynak / irodalmi műnek szánták, semmiféle forrás vagy jegyzet nincs hozzá, de a legtöbb történet amúgy is önmagáért beszélt. Sok kedvenc klasszikusom szembejött a kötet lapjain, és új kedvencekre is bukkantam.

Fénypontok

Természetesen szerepel a kötetben a Niebelung-ének, méghozzá két részletben: Siegfried halála és Kriemhilde bosszúja Worms városához, míg Siegfried ifjúsága és a sárkány legyőzése Xantenhez kötődik. Más klasszikusok is előkerültek, mint például Lorelei (St. Goar), Roland lovag (Rolandseck) - aki itt túlélte a végzetes csatát, és hazatért rajnai szerelméhez, csak sajnos túl későn -,  Lohengrin, a hattyús lovag (Cleve), és a hírhedt Stavoreni Asszony is.
Aachen
Nagy Károlyról számos legenda szól a Rajna mentén. Megható volt például Eginhard és Emma története (Ingelheim), melyben a király kedvenc lánya szeretett bele egy udvari tanácsosba; amikor hó hullott a palotára, a lány a hátán cipelte át a szeretőjét az udvaron, hogy a lábnyomokból ne látszódjon, valaki járt nála. Nagy Károly mégiscsak rájött a dologra, és száműzte a szerelmeseket, akik ettől függetlenül boldogan éltek, míg meg nem haltak. Nagy Károlyhoz kötődtek az aacheni legendák is - például az aacheni katedrális története, ahol egy farkast hajítottak be először a templomba, hogy azt ölje meg az (építkezésben segítő) ördög; vagy személyes kedvencem, Fastrada gyűrűje, ahol egy vaárzslatos gyűrű menthetetlen szerelmet keltett a királyban bárki iránt, aki viselte (beleértve a felesége hulláját és legjobb barátját, Turpin püspököt is).
Rheinstein
A kötet amúgy, a romantika korának megfelelően, telis-tele van tragikus és kevésbé tragikus szerelmes történetekkel. Gerda és Helmbrecht (Rheinstein) például azzal úszták meg a lány kényszerházasságát, hogy a lány lova az esküvői menetben egy keskeny hegyi ösvényen megvadult, egy szakadékba rúgta a gonosz kérőt, lesántította a könyörtelen apát, és egyenesen a fiatal szerelmes karjaiba repítette a menyasszonyt. A Neuenahr-i Dalnok története sokkal tragikusabban végződött, keresztes háborúból való késői visszatéréssel, és várakozásban elhunyt menyasszonnyal.
A kevésbé ismert legendák közül megfogott a Bergeni Csaló (Frankfurt) története, melyben egy nemesi álarcosbálra szökött be egy daliás idegen, és addig táncoltatta a császárnét, míg le nem kerültek a maszkok, és ki nem derült, hogy ő a bergeni hóhér. A sztorinak jó vége lett, a hóhér, hogy mentse a császárné becsületét, lovaggá üttette magát a császárral. Szintén klassz volt a Vak Íjász története (Burg Sooneck), ahol egy gonosz rablólovag azzal dicsekedett, hogy a világ legjobb íjászát megvakította, de az így is célba talál... a bemutató nyilván azzal végződött, hogy igaza lett, és az íjász hallás után lelőtte a fogva tartóját.
Köln
A német gyakorlatiasság villant meg a kölni katedrális építésének legendájában, melyben a mester fogadott az Ördöggel, hogy előbb készül el a templom, mint hogy az ördög csatornát tudna vágni a városig, rajta úszó vidám kacsákkal. Az Ördög a csatornát meg is ásta gyorsan, de a vidám kacsákat sehogy sem sikerült a föld alatt járatba csalogatni... míg a mester el nem bízta magát, és ki nem kottyantotta, hogy légzőnyílásokat kéne nekik fúrni az alagút falába. A kacsák úsztak, a mester meghalt, a katedrális csak a 19. századra készült el.
Régészként nagyon bejött a Római kísértetek legendája (Bonn), melyben Cassius, Florentius és Melusius római legionárius mártírok kísértetei segítettek ki pénzzel egy szegény embert. Külön tetszett, hogy a kísértetek csak latinul beszéltek, amit emberünk nem értett, de lelkesen reagáltak a "Vivát!" felkiáltásra.

Kapcsolatok

Siebengebirge
Magyarországról, a Balaton-felvidékről is ismerős volt az a bájos történet, melyben egy óriáslány földművest vitt a kötényében haza, de az apja megszidta érte, hogy az ember nem játékszer, és tegye vissza oda, ahol találta (Niedeck). Óriások egyébként máshol is előfordultak, például a Hét hegy legendájában (Siebengebirge), mely szerint hét óriást fizettek meg a helyiek, hogy ássanak utat a Rajnának, és a kiásott földből lettek a hegyek - meglepő módon mindenki megelégedésére; senki se lett átverve vagy megölve a sztoriban.
A prágai Orloj-legenda ismétlődött meg Strassbourgban, ahol a katedrális órájának mesterét vakíttatták meg, hogy ne készítsen soha másikat (kemény dolog volt a középkozban órásnak lenni). A lengyel legendák között volt párja a bingeni Egértorony történetének - itt egy gonosz érseket faltak fel az egerek. Természetesen volt sárkánynak felajánlott szűz is, aki viszont itt önmagát mentette meg egy kereszt és az Igaz Hit segíségével (Drachenfels).
Aducht-i Richmodis története (Köln) ma is sok helyen kering városi legendaként - a tetszhalott feleségről van szó, aki arra ébred fel, hogy sírrablók próbálják lerángatni a gyűrűjét. Kölnből még egy kapcsolat is érkezett - a Grimm-gyűjteményből is ismert cipészmanók itt is felbukkantak, és a legenda szerint nagy számban lakták (és segítették) a város műhelyeit, amíg egy szabó felesége borsót nem tett ki, hogy elcsússzanak rajta. Azóta nincsenek szorgos manók Köln városában.

Hova tovább?
Liechtensteinbe!

2018. augusztus 4., szombat

Törpék, koboldok, óriások (Népmesék nyomában a világ körül 89. - Ausztria)

Ismét szombat, ismét Népmesék nyomában a világ körülAki kíváncsi a kezdetekre, itt találja a bemutatkozó bejegyzést; a postokat követhetitek a NNyaVK Facebook oldalán is. A korábbi bejegyzések itt olvashatók.


In the Land of Marvels
Folk-tales from Austria and Bohemia
Theodor Vernaleken
Swan Sonnenchein, 1889.

A kötet hatvan meséjét Alsó-Ausztriában és Bohémiában (a mai Északkelet-Ausztria és Nyugat-Csehország területén) gyűjtötte az 1800-as évek második felében egy Theodor Vernaleken nevű bécsi professzor. Állítása szerint egyenesen a szájhagyományból jegyezte le őket, és kiegészítő anyagnak szánta a gyűjteményt a Grimm fivérek mesegyűjteményéhez. A veretes nyelvezet ellenére nagyon sok szép mese akadt a kötetben; a bohémiai történetek közül néhányat fájó szívvel hagytam csak ki az alábbi felsorolásból.

Fénypontok

Kreuzenstein
Borzasztóan tetszett Bolond Péter meséje, amelyben egy egyszerű fiú kitudta egy lovagtól, miféle óriás és varázsló lakik a közelben, és elindult legyőzni őket. Mindenféle trükkökkel bejutott a várba (zsákba csalta a házőrző oroszlánt, szalonnát dobott a sárkánynak, stb.), és lespannolt egy fekete ruhás nővel, aki maga volt a Ragály. Péter rávette az óriást, hogy egyen egy almát, a Ragály így jutott a bendőjébe, és megölte. Ne egyetek mosatlan gyümölcsöt, gyerekek.
Vadmacska meséje a címmel ellentétben nem állatmese volt, hanem egy bátor fiú története, akit egy furcsa, fekete macskán lovagló erdei vadember keresztelt erre a névre, nevelt fel, és látott el ajándékokkal (mire nem jó egy keresztapa). Vadmacska beleszeretett egy király lányába, és bár a király kidobta az udvarból, mégis sikerült meggátolnia, hogy rablók serege egy éjszaka felgyújtsa a várat.
Szokatlan, mégis ismerős mese volt Winterkolble, amelyben egy otthonról elűzött lányt (Juliska, Jancsi nélkül) egy erdei törpe nevelt fel, de a királyfihoz csak akkor engete férjhez menni, ha az kitalálta a nevét (de a kastélyba nem volt hajlandó beköltözni, visszament az erdőbe lakni a végén). Szintén törpékkel kapcsolatos váratlan fordulatokat vett A szabó és a vadász meséje, melyben a két utazót törpék látták vendégül, de csak a szabó bánt velük kedvesen és udvariasan. A mese vége a Fehérlófiához hasonlóan alvilági utazásba torkollt, ahol a magára hagyott szabó számára a hálás törpék építettek lépcsőt a felső világig.
Érdekes árukapcsolás volt Hondiddledo és a Hegedű meséje, ami úgy indult, mint a mi Árgyélus királyfink (ellopott aranyalmák őrzésével), de a harmadik fiúnak sem sikerült megőriznie az almákat, ezért elment a nagyvilágba, ahol addig bolyongott, míg a manók kicsalták tőle a hegedűjét is, mely feletti bánatában öngyilkos lett. Hasonlóan szokatlanul sötét és hátborzongató volt A kilenc madár meséje, amelyben egy kegyetlen királylány kilenc kérőjét ölte meg, míg egy varázsló ki nem cselezte a csapdáját. Attól fogva a kilenc kérő madár formájában járt vissza a lányhoz, és addig énekelték a bűneit, amíg meg nem bánta őket. Akkor a kilenc kérő emberré változott, és megbocsátottak neki.

Kapcsolatok

Volt egy csinos verzió az Aranyhajú kertészbojtár meséjére - a fiút itt Ferdinándnak hívták, és egy Fehér paripa segítette. Éjszakánként kertészkedett, csillagdíszes ruhában, és az öreg király számára farkas-, medve-, és szarvastejet szerzett gyógyszerként. Bónusz, hogy amikor a király ennek ellenére sem akarta odaadni a lányát, a királykisasszony "szörnyen dühbe gurult," és kikövetelte a vőlegényét.
Nem Winterkolble volt az egyetlen variáció a könyvben a névkitalálós Rumpelstiltskin-mesére. Nagyon hasonló volt Kruzimügeli is (ebben a típusban a nevek a legkirályabbak), aki ráadásul előre meg is mondta a nevét a lánynak, akin segített, csak az volt a feladata, hogy három év alatt ne felejtse el.
A brémai muzsikusokat itt egy öreg macska vezetésével egy olyan csapat képviselte, akik pont Szent Márton éjszakáján indultak el szerencsét próbálni. Bátor szabólegényünk egy olyan királyságba keveredett óriást ölni, ahol betiltották a szabómesterséget, és mindenkinek zsákban kellett járnia (még jó, hogy másodállásban óriásölő volt). Kedvencem az a segítő öregasszony volt, aki egy sünit és egy madarat adott neki - a madár a kőhajító versenyben volt "kő", a süni pedig "bowling-golyóként" aratott győzelmet az óriás felett. Szabólegényünkből király lett, aki  mágikus eszközeit arra használta, hogy "kivágja a gonoszságot az emberekből, és befoltozza a sebeket."
Az elkergetett fiú meséjében a hőst egy kedves óriás nevelte fel, és küldte el tündér-feleséget fogni - amikor azonban ellopta a fürdőző tündérlány koronáját, a lány képen verte, és visszavette tőle a koronát. Juhé!
Itt is akadt szerencséjét kereső fiú (aki azt akarta megkérdezni Istentől, miért nem ad Egy krajcárért ezret, ahogyan az adományt gyűjtő pap ígérte), Holle anyó, amelyben két nővér közül az egyik még az anyóka által rabságban tartott lelkeket is kiszabadította (plusz a kutya és a macska, akiknek útközben segített, elátkozott királyfi és királylány voltak), Tizenkét elátkozott fivér, Kalapvári kisasszony, Aranyhajú ikrek, Nyúlpásztor, Szél ajándéka, Varászlatos Menekülés, Nyelves királykisasszony, és Macskacicó (macska helyett hálósapkával...) is. Volt égig érő fa, amit egy Hansl nevű fiú mászott meg, meglátogatva a hét napjait... majd fenn is maradt a fán, ennyi.
A juhász és a törpe története egy kissé a Hobbitra emlékeztetett. Egy bátor juhász a törpék száműzött királyának és a fiainak segítségével győzte le a sárkányt, aki a földalatti törpe királyságot bitorolta.

Hova tovább?
Németországba!