Raksha Bandhan - Indiai mesék testvérekről

Mivel hosszasan blogoltam a felkészülési folyamatról, gondoltam, beszámolok arról is, hogyan sikerült végül a Testvérek Napja a Hopp Ferenc Múzeumban.

Az eső miatt végül az épületen belül zajlott le a rendezvény; az alagsorban volt a karkötőkészítés, a könyvtárban a süteménydíszítés, az előadások - köztük az enyém is - pedig az emeleten az Isten/Nő kiállítás egyik termében (a kiállítást egyébként jó szívvel ajánlom mindenkinek, nagyon klassz). Kaptam hangosítást, és hordtak be párnákat és székeket a közönség számára, ezért egész kényelmes, családias volt végül a mesélés. Körülbelül harminc ember fért be a térbe, és azt szépen meg is töltöttük; meglepetésemre főleg felnőttek és idősebb gyerekek jöttek el, egy-két apróságtól eltekintve, akik nagyon rendesen viselkedtek. Kedves, barátságos közönség volt, és a hátsó sorból a múzeum stábja is lelkesen figyelte az előadást, amitől külön jó kedvem lett.

Abhishek Singh twitteréről -
a kész festményt megcsodálhatjátok a
kiállításban!

Ami a meséket illeti, a fél órás időkeretbe végül két történet fért bele. Az idősebb korosztályra való tekintettel alkalmam volt elmesélni a gyűjtésből származó kedvenc darabomat, Szoma, a mosónő történetét, melyben két testvér (egy fiú és egy lány) együtt indul el, hogy hét tengeren túlról elhívjanak egy varázslatos erejű anyókát a lány esküvőjére, mert megjósoltatott, hogy ha nem jön el, a vőlegény a lakodalom folyamán meghal. A két testvér együtt győzi le az akadályokat, a mosónő pedig átadja nehezen szerzett varázserejét a lánynak, hogy boldogan élhessen. Kalandos, meglepő, bájos történet, megvettem kilóra. A közönség mosolyából ítélve nekik is tetszett.
Mivel a fél óra jó részét kitöltötte, másodjára egy rövidebb, könnyedebb mesét választottam, A tigris és az ember nágaföldi történetét. Ebben három testvér szerepel, egy szellem, egy ember, és egy tigris; utóbbi kettőnek versenyt kell futnia, eldöntentő, melyikük lakhat városokban, és melyikük a dzsungelben. Az ember a tigris erejét és gyorsaságát az eszével (és a bátyja segítségével) győzi le, de a mese végül azzal zárul, hogy az emberek, az állatok, és a természet szellemei továbbra is testvérek, és úgy is kell bánniuk egymással.
Nem bántam meg, hogy ezt a két mesét választottam, mindkettőben nagyon jól éreztem magam, és a közönségnek is tetszettek. Remélem, lesz majd alkalmam azokat is elmesélni valamikor, amikre most nem jutott idő!