Alpesi tündérbirodalom (Népmesék nyomában a világ körül 92. - Svájc)

Ismét szombat, ismét Népmesék nyomában a világ körül! Aki kíváncsi a kezdetekre, itt találja a bemutatkozó bejegyzést; a postokat követhetitek a NNyaVK Facebook oldalán is. A korábbi bejegyzések itt olvashatók.

Legends of Switzerland
H. A. Guerber
Dodd, Mead & Co., 1909.

Ezt a kötetet azért választottam, mert a szerzőjének egy másik könyvét (a rajnai legendákról szólót) nagyon szeretem, és kíváncsi voltam, Svájcból milyen különleges meséket és legendákat gyűjtött. Heléne Adeline Guerber 19. századi brit történész rendszerező kedvű szerző volt; ebben a könyvben a történeteket tájegységenként, főleg kantononként szedte csokorba. Körülbelül száz legenda, hiedelem, és mese szerepel a kötetben. A szerző nem csak a tájban kalandozik, de időben is, egyik történelmi korból a másikba ugorva, hogy elővarázsolja a legkülönlegesebb történeteket, legtipikusabban helyi hagyományokat. Forrásokat sajnos nem jelöl meg, de néhol hivatkozik más gyűjteményekre is.

Fénypontok

Mondani sem kell, hogy természetesen szerepel a kötetben Tell Vilmos, és a svájci függetlenség legendája. Tiszteletét tette Ódin (Wotan) is, aki megpróbálta árvízzel elpusztítani Vaud kantont, és miután az ereje nem tudta legyőzni a kereszténységet, egy hegytetőre vonult vissza boszorkányszombatokat tartani. Őt egyébként a Vad Hajsza vezéreként is emlegették a svájci legendák. Megtudtuk azt is, hogy az alpesi kürtöt egy szerencsés pásztor nyerte el három titokzatos látogatótól, akik választást ajánlottak neki emberfeletti erő, végtelen gazdagság, és a hangszer között.

Nagyon szép volt Vufflens kastélyának legendája, melyben a várúr, aki fiút akart, négy lányát a négy toronyba záratta, és végül bebörtönözte a feleségét is, azt hazudva neki, hogy a gyerekei meghaltak. Egy hűséges szolga segítségével azonban minden jóra fordult, és a lányok kiszabadultak a tornyaikból.
Az egyik kedvenc sztorim a könyvből azé a Conthey-i szabóé volt, aki boszorkánynak csúfolta a feleségét, mert hitt a tündérekben és a szellemekben. Egy nap aztán felbukkant egy törpe, aki egy kos hátán őrült éjszakai vágtára vitte a szabót  - mutatott neki sárkányokat, kísérteteket, Nero szellemét, sárkánnyá változó lányt, zavarosban halászó elkárhozott ügyvédeket, és mindenféle lehetetlen dolgot, míg végül bocsánatot kért reggel a feleségétől, hogy boszorkánynak nevezte. Szintén jópofa volt a sztori, melyben egy természettudós egy láda kígyóval tanított móreste egy kotnyeles vámhivatalnokot.

Kép innen

Természetesen nincs európai hegyvidék törpék, tündérek, és óriások nélkül - közülük Svájcban is akad bőségesen. Tündérek élhettek barlangokban, erdőkben, vagy akár tavakban és folyókban is. A Genfi-tavat például régen egy óriás hattyúk vontatta tündérvitorlás járta; ahol a tündér partra lépett belőle, gyümölcsök termettek és virágok nyíltak, egészen addig, amíg a gőzhajók pöfögése el nem zavarta a pillangóvitorlás csodahajót. Nagyon szimpatikus volt az a jótündér, aki két szerelmest mentett meg egy kegyetlen apa haragjától azzal, hogy alaposan összeszidta az öreget (és vizet fakasztott egy sziklából). Érdekes, kissé hátborzongató volt a Zugi-tó legendája, melyben egy halandó fiú beleszeretett egy tündérlányba, és a víz alatt élt vele; amikor honvágya lett, a tündér a víz alá húzta a parti város felét a lakókkal együtt, hogy a szerelme ne legyen egyedül. Az óriások közül természetesen felbukkant Gargantua, aki akarva-akaratlanul alaposan átrendezte a svájci tájképet.

Nagyon érdekes legenda született Phyllis és Arisztotelész híres középkori képére (melyen a hölgy a filozófus hátán lovagol), mely a Romainmotier-i kolostorban volt látható. Nem ismerve az eredeti sztorit, a helyiek azt mesélték, hogy a kemény szívű kapuőr elutasított egy szegény lányt, aki a beteg anyjáért szeretett volna imádkozni. Bosszúból a lány szelleme visszajárt, és arra kényszerítette a kapust, hogy a hátán vigye minden éjjel a kápolnába.
Más klasszikus alakok is felbukkantak váratlan helyeken: Pilátus szelleme például a Pilátus-hegyen kísértett, amíg egy salamancai egyetemen képzett varázsló el nem űzte egy apróbb hegyi tóba. A Pilátus-hegyről több legenda is szólt; volt, amelyikben egy eltévedt utazó két sárkány barlangjába költözött be télre, és vidáman élt velük tavaszig (csakhogy úgy megszokta a sárkányételt, hogy utána nem tudott ember-ételt enni többé). Az is felmerült, hogy a hegyen törpék élnek. A salamancaihoz hasonló utazó varázsló szerepelt abban a nagyon mókás legendában is, melyben egy rettenetes szörnybirka pusztította a vidéket, amíg ki nem neveltek egy fehér bikát, hogy elpusztítsa.

Kapcsolatok

Az óriásos legendák között megint felbukkant nagy kedvencem, az óriáslány, aki a kötényében vitt haza egy szántóvetőt, és az apja szólt rá, hogy tegye vissza oda, ahol találta. Akadtak ismerős mesetípusok is, mint például a Csikótojás, Bolondok Faluja (ez esetben Merlingen), Elsüllyedt város, sárkánytól (itt az apja által) megmentett lány, stb.
Egy német legendára emlékeztetett Sintram és Beltram lovagok története, akik együtt indultak sárkányt vadászni, de a sárkány Beltramot egészben lenyelte, és a testvérének kellett kiszabadítania. Ismét elolvashattam Fastrada gyűrűjének történetét - lévén, hogy a gyűrűt állítólag Nagy Károly egy zürichi látogatása alkalmával szerezte. Felbukkant a történetek között a Bolyongó Zsidó alakja is, aki nagyon szerette a svájci vidéket,még akkor is, ha ritkán láthatta útjai során. Sok más országhoz hasonlóan itt is megvoltak a hegyek alatt alvó lovagok, jelen esetben a függetlenségi harcok három vezérének képében, sőt, ismét találkoztam egy egérhorda-legendával is (itt a güttingeni urakat falták fel a rágcsálók).
A marathóni ütközet legendáját tükrözte a Murteni csata, mely után egy svájci katona futva vitte a győzelem hírét a burgundiak felett, és a "Győzelem!" szó kimondásával bele is halt a kimerültségbe. Görög és más helyekről ismert legendákat idézett az a történet is, melyben egy nyolcvanéves várúrnő kiharcolta az unokájánál, hogy annyi földet adhasson adómentesen a parasztoknak, amennyit egynap alatt körbe tud járni. Mindenki meglepetésére a sánta és gyenge öregasszony ezer hold földet gyalogolt körbe egyetlen nap alatt, puszta szeretetből az emberek iránt.

Hova tovább?
San Marinoba!