A mesemondó és a kétismeretlenes házi feladat

Már egy ideje kedvem volt írni egy újabb "kulisszák mögött" bejegyzést, és most végre apropó is akadt hozzá. A Hopp Ferenc Múzeum azzal a bájos kéréssel keresett meg, hogy a hétvégén az indiai Testvérek Napja alkalmából menjek hozzájuk mesélni. A Hopp Ferencben fellépni mindig élmény, én pedig kaptam az alkalmon, hogy kibővítsem a testvérekről szóló repertoáromat.
Az ilyen mesékből sohasem elég.

De mégis, hogyan vág neki a mesemondó egy új, tematikus műsornak?

Két kiindulópontom volt: INDIA, és TESTVÉREK. Az alapvető szempontok persze mindig ugyanazok:
1. Olyan meséket keresek, amik megfognak, tetszenek, legjobb esetben azonnal beléjük szeretek
2. Változatos korosztályok számára kell meséket keresni, mert sohasem lehet tudni, mekkora gyerekek bukkannak fel egy családi programra
3. Legalább fél órát kell kitölteni mesékkel, ami különböző korosztályokkal felszorozva 6-8 betárazott mesét jelent
4. Azért, hogy ne lustuljak el, egy ideje megszoktam, hogy minden fellépésre legalább egy új mesével is készülök, akkor is, ha már van rá kész programom

Először természetesen szétnéztem a saját házam táján. Indiai mesék régóta vannak a repertoáromban, nagyon szeretem őket, ezért átfutottam a jegyzeteimet, akad-e közöttük, amelyik illik a testvérek témájához. Három ilyet találtam kapásból, ezeket félre is tettem, bár a háromból csak eggyel voltam igazán megelégedve (a másik kettőből az egyik hangsúlyosan csak az egyik testvérről szól, a másik mese pedig egy mesemondó saját verziója, amit nem kértem el tőle, ezért nem akaródzik pénzért mesélni). Ezek után megállapítottam, hogy mindenképpen új mesékre lesz szükségem a programhoz, és nekiláttam a kutatásnak.

(Az alábbi lépések eredetileg angol nyelven zajlottak, több találat reményében)

Első kör: Próba, cseresznye
Néha könnyebb témába vágó mesét kifogni, mint várná az ember. Beírtam hát a Google Könyvek keresőjébe nagy optimistán, hogy Indiai mesék testvérekről, és vártam a csodára. Bár pontos eredményt nem produkált a keresés, találtam néhány érdekes könyvet testvéri kapcsolatokról indiai kultúrákban úgy általában, és egy indiai népmesegyűjteményt is, aminek volt "Fivérek és Nővérek" című fejezete, és az Előnézetben bele is tudtam lapozni. Bár egyik mese sem tetszett meg különösebben, legalább nem volt az első kör hiába.

Második kör: Tárulj, szezám
Még mindig a keresés optimista fázisában járunk, amikor remélem, hogy egy-egy jól megfogalmazott kifejezés nyomra vezet majd. Beírom hát a könyvkeresőbe, hogy "nagyon szerette a nővérét" + "népmese". Kapok is pár találatot, Indiát nem kötöttem ki, de a könyvek címein amúgy is rögtön látszik, esélyes-e a kötet vagy sem. Az ígéretes könyveket külön fülecskében megnyitom, később majd végigmegyek rajtuk. Egyelőre végigzongorázom az összes lehetséges opciót ("szerette a nővérét", "szereti a nővérét", "segített a nővérének", "segít a nővérének," "megmentette a nővérét", "megmenti a nővérét", stb., plusz ugyanez fiútesóval, angolul négy különböző he/she kombinációban). Egy egész sor fülecskét nyitok meg a böngészőben.

Harmadik kör: A rosta és a lika
Most jön az, hogy egyesével végigmegyek a könyveken, amik találatot jeleztek. Első kérdés: Van-e hozzájuk előnézet, és ha van, pont azt a mesét végig tudom-e olvasni? Ha nem, jön a második kör: Elérhető-e a könyv (folyóirat) az interneten digitális formában? Itt a segítségemre jönnek olyan oldalak, mint a JSTOR, a HathiTrust, és az Archive.org. Ahol kapás van, ott rögtön el is olvasom a mesét, vagy legalább egy szeletét, hogy érdemes-e tovább bogarászni utána. Az ismertebb típusokat viszonylag kevés mondatból fel lehet ismerni. Most elvetem azokat, ahol a testvérek közül az egyik gonosz, vagy ahol kölcsönösen megölik (esetleg... izé, túlságosan szeretik) egymást.

Negyedik kör: Vissza a gyökerekhez
Mivel a könyves keresés nem hozott különösebben lelkesítő eredményeket (bár néhány "pót" mesét kimentettem belőle), vissza kell térni a mesemondók legjobb barátjához, a Thompson-féle Motívumindexhez. Szerencsére ennek akad kereshető verziója is, ahol be tudom írni, hogy "fiútestvér", és aztán rákeresni az India szóra az eredmények között. Lánytestvérre egyébként 301, fiúra 346 találat van, de persze nem mind Indiából. Kiírom magamnak azokat a számokat, amik ígéretesnek tűnnek a leírásból (pl. H1151.18: Férj kiszabadítja a feleség nővérét egy elefánt fülébe rejtett dobozból).

Ötödik kör: A forrásoknak is vannak forrásai
Thompson bácsiról azt kell tudni, hogy az egyes motívumkhoz tartozó forrásai sokszor más motívumindexekre hivatkoznak. Jelen esetben a Thompson-Balys-féle Indiai Motívumindexre, amit annak idején még az USA-ban jól be is szereztem. A következő lépés tehát az, hogy a kijegyzetelt számokat kikeresem az indiai indexből, és megnézem, milyen forrásokra hivatkoznak. Ezek után már csak a hivatkozott könyveket kell felhajtani (megint csak Archive.org, Hathi, és a többiek segítségével), és megnézni, miről is szól valójában a mese. Jó sok szám kiesik a listáról vagy azért, mert a könyv digitális formában beszerezhetetlen, vagy mert amikor elolvasom, kiderül, hogy a sztori tulajdonképpen teljesen másról szól (vagy véres, vagy ellenséges, vagy túl hosszú, stb.).

[Ezen a ponton körülbelül hat-hét órája tolom a riszörcsöt, egyébként, még jó, hogy nem órabérben fizetnek a megrendelők]

Hatodik kör: Aranyásás
Most, hogy jó negyven-ötven mesén átrágtam magam, kezdenek felsejleni azok, amik esélyesen bekerülhetnek a végleges programba. Volt, ami elsőre megfogott, és felcsillantak tőle a szemeim, azt rögtön félre is tettem (van benne együtt utazó fiú-lány testvérpár, meg varázserőt átadó öregasszony, meg kis sasok). Olyan is volt, ami egy régi kedvenc mesetípusom (az aranyat köpködő királyfiak) egy indiai változata, néhány csinos csavarral, ez is felkerült a válogatott listára (egy királyfi homokvárat épít benne, bónuszpont). Egy másik azért tetszett meg, mert rövid és csattanós, és emberek-állatok testvériségéről szól, szeretem az ilyen tanulságokat. Egyikük esélyes, hogy inkább idősebb gyerekeknek való, de nem tudom otthagyni, két féltestvér harcol benne szörnyek ellen vállt vállnak vetve (úgy, hogy az egyik tesónak az anyja is szörnyeteg volt). Szóval kialakul szép lassan egy kisebb mesecsokor érdekes, izgalmas, új mesékből. Úgy érzem magam, mint a gyöngyhalász, aki gazdag zsákmánnyal tér vissza a mélymerülésből.

Hetedik kör: Mentés másként
A felkészülés persze még csak most kezdődik: Át kell rágni, meg kell emészteni, be kell lakni, meg kell "tanulni" az egyes meséket. Ilyenkor kis színes kartotéklapokra ki szoktam jegyzetelni a legfontosabb pontokat, neveket, és forrásokat, amikről gyorsan át tudom ismételni a mesét, ha kell. Utánanézek a kulturális elemeknek, megnézem, mi is az a "peepul" fa, hol laknak a Nagák, és hasonló részleteket. Utólag felfedezem azt is, hogy a válogatással egész szépen sikerült lefednem a szubkontinenst, a Himalájától Sri Lankáig. Ennek külön örülök. A többi munka már fejben történik: Próbálgatom, ízlelgetem a meséket a fellépésig hátralévő néhány napban, igyekszem kiszínezni, kidolgozni, életre kelteni őket.

Most már én is rettentően kíváncsi vagyok, melyikükre fog sor kerülni a hétvégén...

Tessék, kis sasok

UPDATE: A beszámoló az előadásról itt olvasható!