2018. június 23., szombat

MythOff Steampunk: Mítoszok Csatája teljes gőzzel!

Természetesen az idei nyár sem maradhatott Mítoszok Csatája nélkül. Június 21-én, pont a napforduló estéjén, ismét összegyűlt kis csapatunk, hogy megosszuk a világ mítoszainak legjavát Budapest lelkes mítoszrajongó közönségével.

A rendezvénynek ezúttal a Krak'n Town nevű steampunk kocsma adott helyet. Eredetileg egy tágasabb alagsori helységet foglaltunk le, de előre nem látott körülmények miatt a MythOff napján szembesültünk vele, hogy egy kisebb, bárpultos helység áll csak a rendelkezésünkre. Kihoztuk a dologból a maximumot: Lelkes közönségünk ezúttal is bebizonyította, hogy sok jó ember kis helyen is elfér, mert közel hetvenen jöttek el meghallgatni minket! Ez úton is köszönjük, hogy velünk voltatok!

Mivel a helyszín steampunk (laikusoknak: viktoriánus sci-fi) témájú volt, úgy döntöttünk, a mítoszokkal is kapcsolódunk egy kicsit a díszletekhez. Részemről az est hoppmestereként előástam egy réges-régi steampunk szerelésemet, és örültem neki, hogy ismét hasznát veszem. Az est három körben zajlott, egy külön díszvendéggel, Cathryn Fairlee amerikai mesemondó (szeretett eposzmesélő mentorom) személyében. Minden kör végén a közönség szavazott, mégpedig úgy, hogy befőttes üvegekbe dobáltak fém alkatrészeket. A szavazás kérdések alapján történt, melyeket díszvendégünk talált ki; a győztes mítosz mesemondója szimbolikus ajándékot, kicsi steampunk sárkányt vehetett át az est emlékére (a sárkányok a Fimo gyurma és három kiszolgált szovjet vekker támogatásával születtek az én konyhaasztalomon).


És akkor következzen a részletes lista:

Első kör: Időutazás! Emberek, tárgyak, korszakok


A műsort Varga-Fogarasi Szilvia nyitotta meg egy nagyon érdekes történettel: A mítosz a Salamon-szigeteken született, és arról szólt, a fehér emberek megjelenése hogyan haragította meg a tenger isteneit, és hogyan okozta a nagy 1932-es földrengést és szökőárt. Szilvi jó kutató-mesemondóként a könyvet is elhozta, melyben megtekinthettük az eredeti mesemondó arcképét, és egyéb történetekhez készült rajzait.

Utána én következtem, a perui Moche kultúra vázaképeiből rekonstruált mítosszal, mely a Tárgyak Lázadásáról szól - arról, hogy az emberek nemtörődömsége hogyan okozta majdnem a vesztüket, amikor a saját használati tárgyaik fellázadtak ellenük. A Tárgyak Lázadása elterjedt közép- és dél-amerikai mítosz (a mi Özönvizünkhöz hasonló), és sok nép hagyományaiban még ma is létezik.
Szavazó kérdés: Mi lenne rettenetesebb büntetés az emberiség bűneiért? Örökös napfogyatkozás, vagy örökös földrengés?
A közönség döntése: Az örökös napfogyatkozás rosszabb lenne!


Második kör: Kovácsok és fémművesek


Ebben a körben a Tekergő Meseösvény két mesemondója nézett egymással farkasszemet. Hajós Erika az ír hős, Cú Chulainn legendáját mesélte el onnantól kezdve, hogy kisfiúként minden más gyereket legyőzött, egészen odáig, hogy véletlenül megölte egy kovács vérebét, és ő állt a helyére (innen a neve: Cú Chulainn, Chulainn kovács kutyája).
Gergus László egy északi mítoszt hozott arról, hogyan vágta le Loki, a bajkeverő, Thor feleségének arany haját, és hogyan kovácsoltatta meg a törpékkel az istenek kincseit kárpótlásul.
Szavazó kérdés: Ha Chulainn kovács vérebével, vagy pedig egy feldühödött Thorral kellene szembeszállnotok, melyikükkel harcolnátok meg szívesebben?
A közönség döntése: Mindenki Thorral akar verekedni

A második kör után következett díszvendégünk, Cathryn Fairlee előadása, aki Freya istennő nyakékének történetét hozta el nekünk. Angolul mesélt, egyes szám első személyben, és a közönség lelkesen itta minden szavát. A történet humoros volt, kevéssé ismert, és nagyon szexi: Freya négy törpe-kováccsal töltött négy éjszakát, hogy nekiajándékozzák a világ legszebb nyakláncát, a Bríszingament. Cathryn verzióját hallgatni a mítoszra igazi felüdülés volt, és a közönség nagyokat kacagott rajta.

Harmadik kör: A világ eleje és a világ vége


Nem feltétlenül ebben a sorrendben. A kört Stenszky Cecília nyitotta meg, aki a Gilgames-eposz Alvilág-járó fejezetét mesélte el nekünk - stílszerűen kibontott hajjal, állatbőrökbe öltözve, szavaival visszaadva az eposz költőiségének egy-egy részletét. Megismerkedtünk Szidurival, az Alvilág kocsmárosnőjével, és megtudtuk azt is, miért vedlenek a kígyók.
Végül pedig, de nem utolsó sorban, Nagy Enikő nem is egy, hanem egyenesen négy kambodzsai teremtésmítoszt hozott el nekünk - közöttük a klasszikus Tejtenger Kiköpülését is. Enikő még arra is figyelt, hogy mesélés közben finom utalásokat tegyen mind a hat korábbi mítoszra...
Szavazó kérdés: Hová mennél szívesebben barátokat szerezni? Gilgames drágaköves-kocsmás alvilágába, vagy a Tejtengert kiköpülő partira?
A közönség döntése: Majdnem döntetlen lett! Meg kellett kérnünk valakit, hogy működjön mérlegként, és becsukott szemmel döntse el, melyik befőttes üveg a nehezebb. Végül hajszálnyi előnnyel Kambodzsa győzött.

A maradék két kicsi steampunk sárkányt kisorsoltuk a közönség tagjai között - kijárt nekik a köszönet a sok tapsért, a lelkes figyelemért, és a szorgalmas szavazásért! Még egyszer köszönjük a mesélőknek és a hallgatóknak a csodálatos estét, és reméljük, a következő alkalom legalább ilyen sikeres lesz! Aki nem akar lemaradni róla, kövesse  MythOff Facebook oldalát!


Katona a majmok országában (Népmesék nyomában a világ körül 83. - Horvátország)

Ismét szombat, ismét Népmesék nyomában a világ körülAki kíváncsi a kezdetekre, itt találja a bemutatkozó bejegyzést; a postokat követhetitek a NNyaVK Facebook oldalán is. Aki csatlakozni szeretne a világ körüli meseolvasáshoz, részt vehet a Moly.hu kihíváson. A korábbi bejegyzések itt olvashatók.

Horvátország megint nem volt egyszerű eset - sajnos nem sikerült horvátországi mesegyűjteményt találnom. Cserébe viszont szembe jött ez a könyv:


Katona a majmok országában
Frankovics György
Napkút kiadó, 2011.

A kötet száztizenkét horvát és cigány népmesét tartalmaz a horvát-magyar határról, a Dráva mentéről, Frankovics György gyűjtéséből. Bár a falvak maguk Magyarországhoz tartoznak, a mesék nagy része a horvát hagyomány szülötte, és a többi is mutat erős párhuzamokat a szláv népek történeteivel. A két éve elhunyt Frankovics György magyarországi horvát író és etnográfus volt, aki szenvedélyesen gyűjtötte a horvát szájhagyomány történeteit. A kötethez sajnos se bevezető, sem jegyzetek nem tartoznak, de minden mesénél meg van jelölve a mesemondó neve, és a gyűjtés helye és éve. Hosszú tündérmesék mellett találunk benne hiedelemmondákat, helyi sztorikat, és történelmi legendákat is - utóbbiak nagyon hasonlítanak a szerb hősénekekhez.
A könyvet 350 Ft-ért vesztegetik a Könyvudvarban.

Fénypontok

A címadó történetben egy katona egy lopott hétmérföldes csizma segítségével véletlenül a Majmok országába teleportálja magát, ahol először kényelmetlenül érzi magát, mert nem érti a nyelvet, de a majomkirálykisasszony tud hét nyelven írni, így végül írásban megértik egymást (és még a majom-átok is megtörik, nyilván).
Nagyon szép, hosszú tündérmese volt Csodaszép, melyben egy legénytől el akarta venni a király a feleségét, az ügyes és varázserejú Csodaszépet. Ezért aztán elküldte a fiút, hogy menjen el valahová, és hozzon el valamit. A fiúnak egy varázslatos béka és pár öreganyó segítségével sikerült is megszereznie a láthatatlan Értelem-testvért, aki minden kívánságát teljesítette. Szimbolikus...
Nagyon kedves volt A molnár és az ördög története, melyben egy jóságos molnárt akart az ördög mindenféle hazugságokkal kiűztni a faluból, de a közösség annyira szerette, hogy utána mentek, és hazahozták.
A kötetben sok érdekes történelmi legenda és hiedelemmonda akadt. Az egyik például arról szólt, hogy a Vedovnjakok makkot lopnak a víláktól (hogy az erdőben jó termés legyen). Vedovnjakok (táltosok) és vílák (tündérek) egyaránt sok mesében szerepeltek. Az egyik híres táltosról, Petrisáról például külön kis mesecsokor szólt, bika képében való viaskodással, és minden egyébbel. A természeti mondák között nagyon mókás volt még a Szél komák rövidke meséje, melyben az Északi és a Déli szél szívatták egymást.
Hátborzongató verziója volt a túlvilági szeretőnek a Holdvilág van, mintha nappal lenne című történet, melyben egy fiatal lány nem ördög-szeretőt tartott, hanem a saját halott férjét idézte vissza a temtőből, majd megrettent tőle, és egy öregasszony segítségével megmenekült (a néne többször kalapáccsal jól fejbe csapta az őt üldöző zombit).
Az "ez nem az, aminek látszik" kategória győztese pedig Az állhatatos katona, aki madarak beszédét kihallgatva tudta meg, hogy egy sárkánykígyó tervezi a királyt megtámadni a nászéjszakáján - a királynét pedig csak úgy lehetett megmenteni, ha a katona lenyalta az arcáról a sárkány vérét, ami rácseppent. A király persze arra ébredt fel, hogy a katona a felesége arcát nyalogatja, aminek nem lett jó vége, de azért a "hű szolga" típusú mesék szokása szerint a végén minden jóra fordult.



Kapcsolatok

Itt Acélember címen szerepelt a Szerbiából és Montenegróból is ismert feleségrablós - elrejtett erős történet, és felbukkant Medvefi, valamint A kilenc pávalány és az aranyalmafa is.
Egy apának kilencedik lánya címen szerepelt egy királylányból királyfivá változós történet, A Végzet pedig egy szerencséjét kereső szegény emberről szólt, aki mások kérdéseit is vitte magával az úton. Érdekes módon ez azzal végződött, hogy az ember megtudta, neki nincs saját szerencséje, de magához vehet egy nevelt lányt, aki felvirágoztatja maj a családot. Nem ért viszont szerencsés véget A két fiútestvér meséje, amelyben az egyik iker megmentette ugyan a másikat, de amikor az rájött, hogy a testvére egy ágyban aludt a feleségével, megölte, és elvonult remetének. Csizmás kandúr helyett itt Róka és a vadász szerepelt, ahol a róka hálálta meg királysággal azt, hogy a vadász életben hagyta; Az aranyfonal meséjében pedig a titokzatos segítőt Rumpelstiltskin helyett ezúttal Martinkovics Mártonnak hívták. A faruhás lány a kalapvári kisasszony rokona volt, de érdekes az eleje, ahol a haldokló anya maga látta el a lányát tanácsokkal arról, hogyan meneküljön el az apja elől. Hasonlóan szép mozzanat volt A királyfi és a békakisasszony meséjében, amikor miután a királylány segített a királyfinak, azt mondta, most neki is bizonyítani kell a szerelmét, és ezért indította vándorútnak, hogy keresse meg őt a saját otthonában.
Itt is akadt mese az Öregek bölcsességéről, KiskakasrólOkos lányról, arról, hogy Miért kell asszony a férj mellé (mert a férj nem tudta elvégezni a házimunkát), és egy szomorú királylányról is, akit egy táncoló rákkal és bogárral nevettettek meg. Feleségverés egyébként sajnos gyakran előfordult ezekben a mesékben, de akadt olyan is, ahol a lusta férjet verte el a felesége, huszárnak álcázva magát... A kovács három kívánsága mesében az öreg kovács háromszor cselezte ki a végzetet - de itt először a halál, majd az ördög, végül pedig a tündérek jöttek érte, és mindhárom bele is bukott, így végül az angyalok vitték fel a Holdba, ahol azóta is kalapál.
A gyöngyszemet hullató lány a mindent látó királylány mesetípusát képviselte; itt is rózsává változva sikerült a legénynek elbújnia. Az üveghegyi királykisasszony egy változata volt a mese arról, Hogyan szerzett magának a juhászlegény három királyságot. Ebben külön tetszett az a mozzanat, amikor a királykisasszony a jóképű juhászt noszogatta, hogy ha lova nincs, tanítgassa ugrani legalább a kost, hátha azzal ki tudja állni az ugratási próbát, és elnyerni a kezét. A királylány tudta, mit akar...
Izlandi legendákból volt ismerős a gondolat, hogy Ádám és Éva elrejtett gyermekeiből lettek az első tündérek. Nem maradtak el a klasszikus trickster-mesék sem: Ezúttal Isten verte át az ördögöt azzal, hogy a termés alját/tetejét osztotta meg vele.

Hova tovább?
Szlovéniába!

2018. június 17., vasárnap

Széttáncolt cipellők, Festetics-körítéssel: Regency bál Keszthelyen

Megvannak azok az elegáns és romantikus báljelenetek az összes valaha készült Jane Austen filmből?


Na, ilyenen jártam.

Mióta hazaköltöztem Budapestre, megint járok történelmi táncokat táncolni a Mare Temporis csapatába. Amikor hírét vettük, hogy Regency bált rendeznek a keszthelyi Festetics-kastélyban, nemzetközi vendégeknek, azonnal lecsaptunk a lehetőségre. A többiek jártak már ilyenen, de nekem még új volt a dolog: Új táncok, új történelmi kor. ÚJ RUHA!

Még felhajtom ezt a pezsgőt, oszt' irány a bálterem

A meghívóban az állt, hogy a "dress code" hivatalosan 1750-1820. A történelmi ruhák ismerői tudják, hogy szép széles skála, a rizsporos parókától egészen a cicivillantó napóleoni divatig. Én úgy döntöttem, két legyet ütök egy csapásra, és belövöm magamnak az 1810-es éveket; ez nem csak a Jane Austen regények, hanem a Grimm mesék korszaka is. Fogok én még ebben a ruhában Grimmet is mesélni, majd meglátjátok...
A rendezvény két rend ruhát követelt meg, egy nappalit és egy bálit. Részemről ez úgy valósult meg, hogy egy egyszínű alap ruhára (nappali) vettem fel egy sötétkék, gyöngyökkel ékesített áttetsző selyem felsőrészt a bálhoz; természetesen kellett mindkettőhöz egy-egy rend kiegészítő is, fülbevalótól harsinyakötőn át hosszú kesztyűig. A ruha kedves barátnőm, Prokopp Margit keze munkáját dicséri, a hajköltemény pedig, ami a bálra készült, Prosinger Líviáét, aki rám szánta az időt, miközben maga is a bálra készülődött. Íme, a végeredmény:






A bált a Festetics-kastély tükrös termében rendezték. Igazából már pénteken elkezdődött a rendezvény, mindenféle programokkal, koncertekkel, fényfestéssel, lovas bemutatóval, stb., de mivel én rendesen lebetegedtem, végül csak szombat reggel zuhantam be (a bubópestis se tudott volna távoltartani a báltól, de szerencsére ez csak nátha volt). Amint kertet ért a lábam, már ugrottam is bele a nappali ruhába, hogy egy gyors hajkontyolás után a többiekkel együtt indulhassak városnéző sétára, majd ebédelni. Ebéd után kellemes sétát kettünk a kastély parkjában, melynek során pózoltunk, vicceket meséltünk, és mosolyogva engedtük, hogy az arra járó turisták fotózgassanak minket. Sajnos a ruhám cipzárja (jóvanna, van, amit fel kell áldozni a gyakorlatiasság oltárán) egy óvatlan meghajlás során megadta magát, de szerencsére egy nagy masnival, egy marék biztosítótűvel, és a fotón látható elegáns stólával Livi megmentette a helyzetet.

Este következett a hétvége fénypontja: Maga a bál. Hosszas készülődés előzte meg. A lányokkal már két órával korábban öltöztünk, hajat tűztünk, és szalagot csomóztunk, a fiúknak pedig legalább tizenöt preccel kezdés előtt fel kellett kelniük megkötni a nyakkendőjüket. A készülődés a szokásos izgatott hangulatban telt; akinek volt szabad keze, az általában valaki mást tűzött, fűzött, csomózott, vagy göndörített. Nagyon szeretem ezeket a pillanatokat, amikor lázas izgalomban kerülnek fel egymás után a gondos munkával varrt, hímzett, díszített ruhadarabok a helyükre, és végre összeáll a kép. Néhányunknak még arra is maradt ideje, hogy kiszaladjunk a kertbe fotózkodni egyet. Itt többek között azt a felfedezést tettük, hogy a telefon érintőképernyője nem kompatibilis a szatén kesztyűvel, így váltakozva hámoztuk le a kesztyűinket, hogy egymást fényképezzük. Viccesen festhetett kívülről a sok történelmi ruhás, félig kesztyűs hölgy a mobiltelefonokkal...

A bál előtt pezsgőzés zajlott, melynek során megismerkedtünk a többi vendéggel (több, mint nyolcvan résztvevő volt, leginkább külföldiek), megcsodáltuk egymás ruháit, és további fényképeket készítettünk. Innen vonultunk át a tükrös terembe, ahová már élőzenére, párban léptünk be, és addig meneteltünk körbe körbe, bókolva és hajlongva, míg mindenki meg nem érkezett. És ezzel kezdetét is vette a tánc.
A Mare Temporis csapatával hónapokig gyakoroltuk ezeket a táncokat. A listát megkaptuk előre, és szorgosan végigrágtuk magunkat rajta; akadtak egyszerűbb és bonyolultabb koreográfiák is, de sikerült mindegyiket legalább egy tucatszor elpróbálnunk, hogy zökkenőmentes legyen. És akinek még így is akadt volna kételye  saját képességeivel kacsolatban, annak ott volt a calling. Minden táncot lejártunk, mielőtt a zene felcsendült volna, és drága főszervező-tánctanáraink menet közben is súgtak nekünk. Erre főleg azért volt szükség, mert a táncok nem egyszerűek; tudni kell, ki mikor merre fordul, és hová kell érkeznie, és sok közöttük annyira hasonló, hogy minél többet próbáltuk őket, annál jobban összekeveredtek (legalábbis az én fejemben). A jó hír az, hogy a Regency tánc olyan, mint a biciklizés. Vagy valami.


Mindenféle fotózkodás, cipzárak, és hőség ellenére a bál önmaga természetesen varázslatos volt. Abban a pillanatban, hogy beléptem a tükrös terembe, minden készülődés meghozta a gyümölcsét. Aki még emlékszik rá korábbi bejegyzésekből, mennyire imádtam Amerikában a kontratáncot, az elképzelheti, milyen boldog voltam egy történelmi bállal. Egy igazi kastélyban. Ahol mindenki bókolt, felkért, elköszönt, mosolygott, és esetenként csevegett is, miközben egymást kerülgettük, forgattuk, és sétáltattuk egyik sortól a másikig. Sokkal több hölgy volt jelen, mint úriember, de ez senkit sem zavart egy pillanatra sem; ezekben a táncokban többek között az is remek, hogy a "fiú" és a "lány" részeket egyaránt táncolhatja jórészt bárki. Amíg a partnered tudja, merre kell lépnie, addig mindenki remekül szórakozik. És néha még anélkül is.


Tizenhat táncot táncoltunk le az este folyamán; némelyiket többször is, hogy mindenkinek jusson a jóból. Félúton volt egy zenés-énekes előadás, majd egy bőséges vacsora, melynek során hálát adtam korábbi önmagamnak, hogy nem csináltatott fűzőt a ruha alá. Mire befejeződött a mulatság, már majdnem éjfél volt; a kitárt ablakokon át áradt befelé a hűvös éjszakai levegő, mi pedig a kastély márvány lépcsőin fényképezkedtünk csoportosan. Ezek után következett a fél óra hosszú haj- és ruhaleszedés, melynek végeztével mindannyian zombiként zuhantunk ágyba. Még szerencse, hogy pont a kastélyban foglaltunk szállást.

Ma reggel sajgó lábakkal, sajgó bicepsszel (a sok legyezés, ugye), és nagyon boldogan ébredtem.

2018. június 16., szombat

Naszreddin hodzsa a menekülttáborban (Népmesék nyomában a világ körül 82. - Bosznia-Hercegovina)

Ismét szombat, ismét Népmesék nyomában a világ körülAki kíváncsi a kezdetekre, itt találja a bemutatkozó bejegyzést; a postokat követhetitek a NNyaVK Facebook oldalán is. Aki csatlakozni szeretne a világ körüli meseolvasáshoz, részt vehet a Moly.hu kihíváson. A korábbi bejegyzések itt olvashatók.

Boszniából megint csak nehézkes volt mesegyűjteményt találni, ezért úgy döntöttem, egy különleges könyvre hívom fel itt a figyelmet.


Menekülő Mesék / Price-izbjeglice / Fugitive Tales
MASZK Egyesület, Szeged, 1996.

A kötet huszonnégy meséjét a nagyatádi Átmeneti Szálláson élő bosnyák menekültektől gyűjtötték 1995-ben. A családok a boszniai háború elől menekültek Magyarországra, és magukkal hozták a népmeséiket. A könyv szerkesztői megjegyzik, hogy "csak olyan ember tud mesélni, akit nem tart fogva az élet;" háborúk, népirtások, népvándorlások során sokszor szakad meg a szájhagyomány, és vesznek el mindörökre történetek. A menekülttáborban a kötet szerkesztőinek ennek ellenére sikerült néhányukat lejegyezni, majd kiadni  egyszerre magyar, bosnyák, és angol nyelven. A meséket bosnyák és magyar gyerekek színes rajzai illusztrálják; a mesemondók neveit feltüntették a könyv elején. A könyvből származó bevételt a menekültek segítésére fordították.

Fénypontok


A kötet tele van Naszreddin-történetekkel, amiket nagyon szeretek. Naszruddin hodzsa küldetése például arról szól, hogy Timur Lenk harci elefántot szállásol el a hodzsa falujában, mire a falubeliek küldöttséget indítanak panaszra. A küldöttség azonban útközben elszökdösik, így végül Naszreddin egyedül érkezik az uralkodóhoz - és bosszúból, hogy a többiek bepalizták, kérvényez Timur Lenktől még egy elefántot. Naszruddin hodzsa és a kádi esete arról szólt, hogy a kádi csellel akarta magához hozatni Naszreddint vendégségbe, és ezért megpofoztatta a szolgájával, hogy jöjjön el panaszra. Amígy a szolga a "bírságért" járt, a kádi a hodzsát untatta, aki végül lekevert neki egy pofont és távozott, mondván, hogy a bíró átveheti helyette a bírságot...
A tündérmesék közül kiemelkedett A kilenc gyertyatartó, ami Aladdin-szerűen indult, és egy szegény fiúról szólt, aki véletlenül csodás varázstárgyhoz jutott, amit a császár el akart csalni tőle.
Az előítéletekről és az elfogadásról két klassz mese is szólt (ami külön kiemelendő, tekintve, hogy háborús menekültektől gyűjtötték őket). A vörös szakáll címűben egy apa óva intette a fiát, hogy ne bízzon vörös szakállú emberben, de a fiú megfeledkezett a figyelmeztetésről, és ezért ki is forgatták a vagyonából. Egy másik vörös szakállú ember viszont segített neki minden pénzét visszaszerezni, megtörve ezzel az apai tanács egyoldalúságát. A Két molnár a Száván című mesében pedig egy keresztény és egy muszlim molnár ugyanoda rejtette el a pénzét a háború elől, és utána egyszerre bukkantak fel, hogy előkeressék - és felismerve, hogy mindketten ugyanazon mentek keresztül, örökre jó barátok lettek.
Kicsit hátborzongatóbb hangulatú volt a Lepény a síron című történet, melyben egy ember egy halottat invitált meg a Ramadán végi lakomára - a halott pedig el is jött, majd magával hívta a Paradicsomba. Amikor emberünk másnap reggel hazatért, fel kellett fedeznie, hogy évtizedeket volt távol.

Kapcsolatok


Sok olyan történet akadt a könyvben, amik máshonnan is ismerősek voltak. Naszruddin hodzsa és a francia például a "vita jelbeszéddel" népszerű típusába tartozott (és a "meggyőzött" francia áttért a muszlim vallásra). A férfi és az asszony remek példa volt az "asszonyi munkát végző ember" meséjére (és itt még meg sem halt senki a végén, a csirkéket kivéve). A vezír és a fia a Fortunatus-típus egy nagyon szép példája volt, királylány által ellopott varázstárgyakkal (pl. láthatatlanná tévő bugyogóval), és szarvakat növesztő cseresznyével, A három testvér pedig a "fiú Hamupipőke" (náluk A szegény ember szőlője) típus egy verziója, ahol üveghegy-mászás helyett árkot kellett átugratni. Ezt az árokugrást egyébként több balkáni mesében is láttam már. A fösvény és a jószívű meséjét a múlt héten olvastam már a montengrói mesék között (Igazság és Hamisság címszó alatt), Az apai tanács pedig egy újabb szép példa volt a "miért nem ölik meg az öregeket" mesére - itt is "okos fiúval" kombinálva, aki igenis félig meztelenül ment a királyhoz.
A legérdekesebb párhuzam a könyvben a Hogyan tűnt el az igazság a földről? című mese volt, aminek utoljára Burmában (!) olvastam verzióját. A mese arról szól, hogyan lehet átverni egy isteni eredetű hazugságvizsgálót...

Hova tovább?
Horvátországba!

2018. június 9., szombat

Csillaggyűrű, gyöngymező (Népmesék nyomában a világ körül 81. - Montenegró)

Ismét szombat, ismét Népmesék nyomában a világ körülAki kíváncsi a kezdetekre, itt találja a bemutatkozó bejegyzést; a postokat követhetitek a NNyaVK Facebook oldalán is. Aki csatlakozni szeretne a világ körüli meseolvasáshoz, részt vehet a Moly.hu kihíváson. A korábbi bejegyzések itt olvashatók.


A kilenc pávalány és az aranyalmafa
Népmesék Vuk Stefanović Karadžić gyűjtéséből

Európa Könyvkiadó, 1987.

Ismét olyan könyv került a kezembe, ami Vuk Stefanović Karadžić gyűjtéséből válogat. Montenegró és Szerbia meséit történelmi és kulturális okokból a gyűjtésekben szinte lehetetlen elkülöníteni. Karadžić maga ősi montenegrói családból származott, és egyes adatok szerint lejegyzett népmeséinek majdnem felét onnan is gyűjtötte. Szerencsére ez a kötet a Népek Meséi színvonalának köszönhetően minden egyes mesénél megjelöli az eredeti forrást és a gyűjtés helyét - összesen hat történetet találtam így az ötvenkettő között, amik Montenegróból származnak. A könyv egyébként Karadžić rendszere szerint huszonkilenc "női" (varázs) mesét, és huszonhárom "férfi" (tréfás) mesét tartalmaz. A könyv végén a gyűjtő részletes, kalandos, és helyenként lenyűgöző élettörténetét olvashatjuk.

Fénypontok

Arról a meséről, amit a múlt héten Real Steel címen emlegettem, most kiderült, hogy montenegrói történet; ebben a könyvben A Garázda Bas-Cselik címmel szerepel, és továbbra is nagyon szeretem, óriásostul, alvó királylányostul, sárkányhadseregestül.
A meséket a Kotori-öbölnél gyűjtötték
Szintén montenegrói volt a kötet egyik legszebb, legkülönlegesebb szimbolikus meséje, A csodatevő kés, melyben egy fiú úgy nyerhette el a cár lányát, hogy három különleges lovat hozott neki. A lány maga segített a fiúnak titokban, és elmondta, hogyan juthat el a gyöngymezőre, foghatja el a lovakat a kés vakító csillogásával, és szerezhet kincset egy mézgyökerű, aranyvirágú bokor tövéből. Hasonlóan szépséges, lírai látványvilága volt egyébként A három gyűrű meséjének, melyet Karadžić a saját szülőfalujában jegyzett le. Egy királylány három gyűrűt követelt - csillagból, holdból, és napból - és a hősnek egy öregasszony segített mind a hármat a kibontott haján keresztül levarázsolni az égből.
Szintén montenegrói mese volt Az igazság és a hamisság egy változata, melyben két királyfi versenyzett, melyikkel lehet többre menni az életben (természetesen az igazság győzött), valamint A pap meg a hívek című tréfás, de egyben bölcs történet. Utóbbiban a hívek panaszkodtak, hogy a pap imái nem hoznak esőt, mire a pap megkérte őket, mondják meg, mikorra szeretnének esőt. Erre a hívek jól összevesztek rajta, kinek mikor milyen időjárás lenne jó, és rájöttek, hogy lehetetlen egyezségre jutni.
A nem-montenegrói mesék közül kiemelkedett még az a történet, melyben Bölcs Salamont elátkozza az anyja. Itt a bölcs király addig nem halhatott meg, míg csellel el nem jutott a tengerek legmélyére, és a hegyek legmagasabb pontjára.

Kapcsolatok

Nagyon sok átfedés volt a múlt heti, szerbiai gyűjteménnyel; sok mesét így angol fordítás után magyarul is újraolvashattam. Szerepel a könyvben a szerb meséknél emlegetett Kilenc pávalány és az aranyalmafa, Medvefi, Kígyóvőlegény, Se égen, se földön palota, Madárleány, és Kecskefülű császár (akit itt egyenesen Trajánnak hívtak). Az Aranyszőrű Kos magyar fordításának érdekessége, hogy itt elefántcsont helyett a "tündérek fogából" kell a hősnek palotát építenie. Nem tudom megállapítani, ez fordítási hiba volt-e, minden más verzióban elefántcsont szerepel. Az apa, a fia, és a szamár klasszikus esete pedig itt is azzal a tanulsággal szerepelt, hogy Nehéz az emberek kedvében járni.
Klasszikus, világ körül ismert trickster-mese változata Szent Száva és az ördög találkozása, melyben az ördög és a szent a veteményen osztoztak ("a tetejét kéred-e vagy az alját?") és az ördög mindig hoppon maradt. A végén azért sikerült visszavágnia a szentnek azzal, hogy megteremtette a pálinkát...
A mesék között itt is akadt olyan, aminek párhuzamát a kaukázusi nart legendákból ismerem: Az apai eskü története a sok megmagyarázandó alvilági csodával nagyon hasonlóan létezik az oszétek között is.

Hova tovább?
Bosznia-Hercegovinába!

2018. június 2., szombat

Veszélyes vílák és sármos sárkányok (Népmesék nyomában a világ körül 80. - Szerbia)

Ismét szombat, ismét Népmesék nyomában a világ körülAki kíváncsi a kezdetekre, itt találja a bemutatkozó bejegyzést; a postokat követhetitek a NNyaVK Facebook oldalán is. Aki csatlakozni szeretne a világ körüli meseolvasáshoz, részt vehet a Moly.hu kihíváson. A korábbi bejegyzések itt olvashatók.


Serbian Fairy Tales
Jelena Curcic
Flying Fish Publications, 2013.

Megint csak Vuk Stefanović Karadžić nevébe botlottam: Az ő 19. századi gyűjtéseiből szemezgetett a könyv szerzője húsz szerb tündérmesét, közöttük sok olyat is, amik eddig nem jelentek meg angol nyelven. Karadžić gyűjtését a maga idejében nagy érdeklődés követte; többek között a Grimm fivérek is méltatták, sőt, a gyűjteményes kötetét Jacob Grimmhez címzett köszönő levéllel látta el a gyűjtő.
Külön fontos kiemelni, hogy Jelena Curcic nem csak író és fordító, de mesemondó is, amitől mind a nyelvezete, mind pedig a válogatása közel férkőzött az én mesemondó szívemhez is (itt tudjátok követni a Twitteren). Karadžić a gyűjtéskor két típusra osztotta a meséket: "Női mesék" címszó alatt futottak a varázsmesék, tündérmesék, és mitikus történetek, míg "Férfi mesének" számítottak a legendák, anekdoták, és tréfás történetek. Ebben a könyvben, a címnek megfelelően, húsz női mese található. Minden meséhez kapunk bőséges jegyzeteket, a könyvhöz tartozik bevezető, és a végén még egy kiejtési útmutatót is találtam, a szerb ábécével együtt. A könyv megjelenését az Art Council England és a Serbian Council of Great Britain támogatta, azzal a céllal, hogy a szerb bevándorlók és leszármazottaik megtarthassák, és másokkal is megismertethessék a kultúrájukat. A könyv megjelenését mesemondó turnéval kötötték össze.

Fénypontok

A kötet kezdő meséje egyben az egyik legjobb is: A lány, aki gyorsabban futott a lovaknál klasszikus versenyfutó történet... csak itt éppen a hölgy nyer a végén. Gyalog fut versenyt lovon vágtató kérőivel, akadályokat gördít eléjük, és a végén is csak azért hagyja magát elkapni, hogy aztán nevetve faképnél hagyja a fogjul ejtőjét. És itt a mese vége. A lányt egyébként vílák, a szerb mitológia varázslatos nőalakjai (Harry Potter rajongók előnyben) gyúrták nyáron gyűjtött hóból. A vílák más mesékben is felbukkantak, például A vílák hegye címűben, melyben egy halandó hercg költözött hozzájuk, hogy boldogságban éljen.
A vílákon kívül megismerkedtünk még a szerb hagyomány kétféle sárkányfigurájával, a rendszerint gonosz, kígyószerű azdajával és a nemesebb, erősebb, sokszor emberformájú zmajjal. A mesékben az azdaját általában ölték, vagy legalábbis küzdöttek vele, bár akadt olyan is (A varázsgyűrű), amelyben a hős megmentett egy lány-azdaját a torkán akadt szarvastól (!), és ezért varázsgyűrűt kapott ajándékba.
A legérdekesebb, legegyedibb mese talán A medve fia volt, amely Fehérlófia-szerűen kezdődött (bár itt a halandó anya hazamenekült, és a medveapánál hagyta a félig ember bocsot), és olyan mesetípussal folytatódott (óriás koponyában alvás, óriás lyukas fogában való elbújás), amit eddig csak a Nart legendák között láttam. Kíváncsi lennék, hogyan keveredett Szerbiába...
Nagyon szép mesekombináció volt a Real Steel (Való Acél?) című mese, melynek az eleje az Élet Vize mesetípus óriásölésével és alvó királykisasszony motívumával indult, majd egy csavarral Marja Morevna lett belőle, háromszoros feleségrablással és testen kívül helyezett életerővel. Az előbbi típust sose szerettem, mert a királyfi általában az alvó királykisasszonyt teherbe szokta ejteni, de itt inkább megmentette egy mérgeskígyótól, ami sokkal jobban tetszett. Ugyanez a második fél megismétlődött egy másik mesében, Az aranyalmafa és a kilenc páva címűben, ahol az elrabolt almák meséjéhez csatolták.
A kötet egy kurta-furcsa mesével zárul, melyben egy király seregestül leszáll a Sötét Birodalomba, ahol nem látnak semmit, de akik felvettek egy-egy kavicsot, a fényre visszatérve látják, hogy gyémántokat szedegettek.

Kapcsolatok

Természetesen sok ismert mese, motívum is felbukkant a kötetben (közel járunk már Magyarországhoz). Több mesében is volt testen kívül elrejtett halál (pl. A cárevics és az azdaja). Az öregember, aki túljárt az óriások eszén a mi ördögöt átverő szegény emberünknek felelt meg, A lány, aki átverte a cárt a mi okos lányunknak, A lebegő kastély pedig nagyjából a Fehérlófiának, csak itt épp felfelé kellett mászni, nem lefelé. A vílák népszerűségét hangsúlyozza, hogy a szomorú királylányt itt nem arany lúddal, hanem A vílák fogatával nevettették meg.
Nagy örömmel fogadtam a Csodálatos Segítők egy újabb változatát, A cár veje és a szárnyas öregasszony címűt, melyben csodás képességű barátok segítségével nyerte el a hős a cár lányának kezét (ráadásul az egész az Álomlátó Fiúval kezdődött, aki átfúrta magát a börtönéből a szomszéd szobába, ahol a király a saját lányát tartotta bezárva). Szintén szerepeltek csodás képességű segítők a Hét Kicsi Vlach meséjében, amiben közösen mentettek megy egy királylányt, összevesztek rajta, majd mindannyian egyszerre az égbe emelkedtek, és belőlük lettek a Pleiádok (ilyet is olvastam már a görögöknél). Egy másik kedvenc mesetípusom, A Vadász Fia is felbukkant, Az aranygyapjas kos cím alatt, és látványos görög párhuzamokkal - itt nem elefántcsont palotát, hanem egész elefántcsont várost kellett építenie a hősnek. Hasonlóan görög eredetű volt a Trojan cár kecskefülei című mese - ki lehet találni, miről szólt...

Hova tovább?
Montenegróba!

2018. május 26., szombat

A koszovói csata legendái (79. - Koszovó)

Ismét szombat, ismét Népmesék nyomában a világ körülAki kíváncsi a kezdetekre, itt találja a bemutatkozó bejegyzést; a postokat követhetitek a NNyaVK Facebook oldalán is. Aki csatlakozni szeretne a világ körüli meseolvasáshoz, részt vehet a Moly.hu kihíváson. A korábbi bejegyzések itt olvashatók.

Koszovó vitatott jogállású terület, azok szerint, akik nem ismerik el, Szerbiához tartozik. Mivel népmeséket ilyen formában Koszovóból nem találtam, műfajt váltottam, és eposzt olvastam hozzá.


The Battle of Kosovo
Serbian epic poems
John Matthias and Vladeta Vuckovic
Swallow Press/Ohio University Press Athens 1987

A kötet a koszovói csatáról (1389) szóló szerb epikus költeményciklust fordítja angolra. A bevezetőben Charles Simic megjegyzi, hogy a szerb nemzeti epika különlegessége, hogy nem a győzelmet ünnepli, hanem a vereséget siratja (bár ebben szerintem a magyarok is elég jók). A költemények Vuk Karadzic gyűjteményéből származnak (vele majd találkozunk még); sokukat már vak öregasszonyoktól és a költeményeket versként szavaló öreg hagyományőrzőktől gyűjtötte az 1800-as évek legelején, nem az eredeti énekmondók ajkáról. A könyv szerzői igyekeztek visszaadni angolul is a költemények ritmusát és nyelvezetét, az előszó tanúsága szerint hangulatában autentikus fordítást alkottak. A kötethez részletes bevezető tartozik, valamint fordítási megjegyzések és lábjegyzetek is.

Fénypontok és kapcsolatok helyett:

A költeményeknek tényleg sajátos hangulata, képi világa van. A Krushevatz-i vacsora című töredék például egy az egyben az Utolsó Vacsorát tükrözi, melyben Lazar cár megjósolja, hogy másnap a csatamezőn valaki elárulja majd őt. Ez a töredék sorolja fel a csata leghíresebb alakjait is, mindegyiküket a maga kiválóságaival (ami tulajdonképpen az eposz-ciklus seregszemléjére). Nagyon érzékletesen írja le a török túlerőt Milosh Kapitány és Ivan Kosanchich egy mondata: "Ha minden szerb egy szem sóvá változna / Meg sem tudnánk sózni az átkozottak vacsoráját." A koszovói csatában ugyan meghalt mind a cár, mint pedig a szultán, a vereség mégis egyértelműen a szerbeket sújtotta. Megható volt a pillanat Musich Stefan balladájában, amikor a csatatérre igyekvő lovag egy parasztlánnyal találkozott, aki egy szerb sisakot halászott ki a vértől áradó folyó vizéből, hogy hazavigye az öccsének játszani. A sisakot látva a lovag elsírta magát, de mégis továbbment a vesztes csatába. A lány más szövegekben is felbukkant, A koszovói lány néven; itt a halottak között keresgélte a jegyesét, és aki még élt, annak bort és kenyeret adott áldozatként. Hasonlóan megható volt Lazar cár és Militsa története - a hadba induló cárt a felesége kérlelte, hogy kilenc testvéréből legalább az egyiket hagyja otthon, hogy üzenetet tudjon majd vinni a csatatérre, és hírt hozni onnan. A hölgy kérését azonban sorra minden fivére megtagadta, és mind elmentek a csatába; végül csak egy szolga maradt otthon vele, és két holló hozta a hírt, hogy minden hős odaveszett. A hírhozás egyébként gyakori motívum volt; több szövegben is egy hírhozó mesélte el a csatát valakinek, ahelyett, hogy az énekmondó maga írta volna le az eseményeket. A Yugovichi anyjának halála című részben a kilenc harcos testvér anyja maga repült el a csatamezőre, és vitte haza a fiait, akikért aztán megszakadt a szíve.
A szövegeket olvasva tényleg világos volt, hogy tragikus hősökkel, dicső műltat sirató költeményekkel van dolgunk; nem csoda, hogy pont akkor gyűjtötték össze ezeket az énekeket, amikor a szerbek lázadni kezdtek a török uralom ellen. Kár, hogy viszonylag kevés szöveg szerepel ebben a könyvben; szívesen olvastam volna többet is. Akit érdekel a téma, annak ajánlom Albert Lord "The Singer of Tales" című könyvét.

Hova tovább?
Szerbiába!

2018. május 24., csütörtök

Hófehérkét eredetileg az apja mentette meg (és egyéb meglepetések az 1810-es Grimm kéziratból)

Szögezzünk le valamit előre: Népmesék esetében nincs olyan, hogy "eredeti" verzió. Olyan van, hogy "legkorábban lejegyzett", vagy "legkorábbi ismert" verzió, de jó eséllyel mindegyiket több évszázados szóbeli hagyomány és több tucat változat előzi meg. Ez azonban nem azt jelenti, hogy ne lenne érdemes foglalkozni vele, mennyit változtak első lejegyzésük óta...

Mára már eléggé ismert tény, hogy a Grimm mesék első, 1812-es kiadása drasztikusan különbözik a későbbi, általánosan ismert tündérmeséktől. Az első, nyomtatásba került változatban Aranyhaj még teherbe esik, Hófehérkét pedig a vér szerinti anyja akarja eltenni láb alól. Ennek a "cenzúrázatlan" gyűjteménynek nemrég született egy teljes angol kiadása Jack Zipes tollából.
De nem ez a legkorábbi Grimm kézirat, amit ismerünk.


1810-ben, amikor a Grimm testvérek már nagyban folytatták a mesegyűjtést, egy barátjuk, Clemens Brentano, megkérte őket, hogy küldjék el neki a kéziratot. Brentano maga is gyűjtött meséket, és érdeklődött a folklór iránt - a gondosan, kézzel lejegyzett 50 mesét viszont, amit Grimmék átadtak neki, sohasem szolgáltatta vissza.
A köteg papiros majd' száz évig kallódott egy kolostor könyvtárában, míg végül az 1920-as évek elején újra felfedezték. Újabb száz évvel később, 2015-ben egy Kickstarter projektnek köszönhetően Oliver Loo készített belőle egy teljes angol nyelvű kiadást, amit potom két dolcsiért vesztegetnek az Amazonon.
Mesemondóknak kötelező olvasmány.

Oliver Loo egymás mellé teszi a mesék 1810-es, kézírásos változatát, és az 1812-es, nyomtatásban megjelent első verziót. Már itt is látszanak hatalmas különbségek, és az a sok-sok apró változtatás, amit Jacob és Wilhelm Grimm hajtottak végre a népmesék szövegén. Loo fordítása nagyon pontos, még a német szórendet is meghagyja benne, és minden mesét ellát bőséges jegyzetekkel.

Íme, néhány kedvencem az 1810-es kézirat meglepetései közül:

1. Az 1810-es Hófehérke drasztikusan eltér a későbbi verzióktól. Hófehérke "szeme fekete, mint az ében," a haja viszont szőke. A gonosz királyné a vér szerinti anyja, aki kiviszi hintóval az erdőbe rózsát szedni, majd magára hagyja. Teszi ezt azért, mert a tükör azt mondta neki, Hófehérke a legszebb lány "Angliában." Miután Hófehérke megeszi a mérgezett almát, az apja bukkan fel, hogy megmentse (hazafelé tartva egy külföldi utazásból). Se vadász, se királyfi.
Grimmék több meseszöveget olvasztottak egybe a saját Hófehérkéjükhöz. Olyan is akadt, amiben a lányt egy barlangban (!) hagyják magára (csinos házikó helyett ez mondjuk jobban illik a törpékhez), és olyan is, ahol Tükröm valójában Hófehérke kiskutyájának a neve. Több szövegben Hófehérke úgy menekül meg, hogy egy szolga megunja a halott lány testének cipelését, és rávág egyet, amitől kiugrik a torkából az alma. Romantikus, mi?

2. A lány a Rumpelstiltskin (Koppciherci) mesében tényleg tud aranyat fonni! Ezt viszont senki sem értékeli a faluban, amiért is a kis démon segít neki királyfi férjet szerezni, aki ismeri az arany értékét. Teljesen más így a sztori, azért...

3. Jancsinak és Juliskának 1810-ben még nem volt neve (Bátyácska és Húgocska néven futottak). Jacob keresztelte el őket Hansel és Gretchen névre, amit Wilhelm javított ki Gretel-re, hogy jobban rímeljen.

4. Csipkerózsika születését egy random felbukkanó folyami rák jósolja meg. Az orsószúrás a 15. születésnapján ("15. évének utolsó napján") következik ne, amit sokszor tévesen a 16. születésnapjának fordítanak.

5. Rigócsőr király teljesen más történet a megszokottnál. Két szövegből lett összevágva. Az első addig tart, amíg a "koldus" hazaviszi magával a királykisasszonyt - majd felfedi magát, és bocsánatot kér (!). A másikban a lány maga indul el ételt lopni a palotából, nem a férje küldi. Mindkét szövegben inkább azért leckéztetik a lányt, mert lenézi a szegényeket, és nem azért, mert válogatott a kérők között.

6. A három holló meséjében az Üveghegy (Glasberg) valójában Üvegvár (Glasburg), aminek az ajtaját nyitja ki a lány egy csirkecsonttal. Több értelme van, mint hegymászsáshoz használni a csontot...

7. Hüvelyk Matyi meséjében a híres "több krumpli, mint hús, éljen a Krumplikirály!" szöveg nem a mese része volt, Wilhelm valami konyhalánytól hallotta főzés közben, és gondolta, vicces lenne beszúrni valahová.

8. A Három Toll meséjében a két feleség, aki utánozni próbálja a Békakirálykisasszonyt, szörnyethal. Ezt Wilhelm az 1812-es verzióból már kivette. Olyan szöveg is van, amiben egyáltalán nincs menyasszony (se béka, se macskacicó), és a varázstárgyak egyszerűen egy fáról potyognak a hős ölébe.

9. Lelencfiók 1810-es eredeti neve egyszerűen Karl.
(KAAAAARL!)

10. Ezerszőr (Allerleirauh) királykisasszony meséjében a lányt nem az apja, hanem a mostohája űzi el a háztól. A lány jegyese egy királyfinak, és az ő udvarába menekül (nem valami random királyfi találja meg).

11. Az Aranykacsa meséjébn a gyöngyöt síró, rózsát nevető lány véletlenül meghal, és a mostohának utána jut eszébe a saját lányát ültetni a helyébe. A királyfi viszont rögtön észreveszi a cserét. Ennek a mesének a vége is váratlan: A királyfi elzüllik, és megkéselik. A lány boldogan él a bátyjával, amíg meg nem hal...
(Ezt a mesét 1815-ben a jegyzetek közé száműzték)

12. Volt a gyűjteményben egy Murmeltier (Mormota) című mese is, ami 1812-re szintén a jegyzetek közé vándorolt. Olyan, mint a Holle Anyó szteoridokon. Vagy LSDn. Van benne egy lány, akit hógömbbe zárnak, megküzd egy medvével, van egy hód-segítője, és megismerkedik egy (férfi) molnárral, aki egy hímnemű földszellemmel házasodott össze. Eredetileg valami francia tündérmese volt, amit valaki visszamondott a Grimmeknek. Nagyon mókás.



Melegen ajánlom a gyűjteményt minden mesével foglalkozó szakembernek, mesemondónak. Egyrészt sohasem fogok többé ugyanúgy tekinteni a Grimm mesékre... másrészt pedig remekül illusztrálja, miért nem érdemes túlságosan mély, ezoterikus következtetéseket levonni "őseink bölcsességéről" az egyes meseszövegekből, míg utána nem néztünk, hogyan is alakultak ki.

2018. május 19., szombat

Isten és az adó (Népmesék nyomában a világ körül 78. - Macedónia)

Ismét szombat, ismét Népmesék nyomában a világ körülAki kíváncsi a kezdetekre, itt találja a bemutatkozó bejegyzést; a postokat követhetitek a NNyaVK Facebook oldalán is. Aki csatlakozni szeretne a világ körüli meseolvasáshoz, részt vehet a Moly.hu kihíváson. A korábbi bejegyzések itt olvashatók.


19th century Macedonian Folktales
Marko Cepenkov
Macquarie University, 1991.

A kötet 66 mesét tartalmaz Marko Cepenkov 19. századi gyűjtéséből. Érdekessége, hogy bár Cepenkov egész életében szenvedélyesen gyűjtötte a macedón népmeséket (több, mint 800-at), legendákat, és egyéb népi szövegeket, a szó mai értelmében nem volt folklorista, sem gyűjtő. A hallott meséket sokszor évekig nem jegyezte le, amíg "megértek" benne, és akkor vetette őket papírra a saját szavaival, lehető legszebb formájukban. A mesék tehát népmesék is, meg nem is - Cepenkov inkább maga is mesemondónak, mint kutatónak számít.
A kötet hatvanhat története között ennek ellenére nagyon kevés, amit mi tündérmesének mondanánk. Legtöbbjük legendamese, novellamese, és tréfás történet. Cserébe viszont a műfajban a gyűjtemény mindenképpen kiemelkedő: A tréfás mesék tényleg tréfásak, a legendamesék ötletesek és szórakoztatóak, és a történetek koruk ellenére nagyon szépen összecsengenek a mai világ sok társadalmi témájával. A fordítás is élvezetes volt, csak sajnáltam, hogy a kötet nem fűzött jegyzeteket az egyes mesékhez.

Fénypontok

A bolgár kötetnél sajnáltam, hogy nem találkoztam Gólya Szilján meséjével, ami nagyon nagy kedvencem... erre tessék, ebben a kötetben benne volt, ráadásul azzal a megjegyzéssel, hogy ez Cepenkov gyűjteményének leghíresebb meséje. Lehet, hogy a bolgárok vitatkozának ezzel, mindenesetre a történet továbbra is zseniális. Szilján, a naplopó, hajótörést szenved a Gólyák Szigetén, és velük együtt vándorol haza a nyárra (gólya képében), ahol a tetőről figyeli elhagyott családját. Hosszas kalandok után aztán emberként tér ismét haza, és elmeséli, mi történt vele.
Az állatok (és gólyák) szeretete más mesékben is megnyilvánult. Az egyik történetnek például az volt a tanulsága, hogy Aki gonosz embert segít, az ördögöt segíti. A hős sok munkával és fáradsággal megmentett egy sérült kígyót és egy gólyát, akik hálából gondoskodtak róla - majd egy gonosz embert is, aki hálából megpróbálta kivégeztetni a királlyal. A tanács a mesében így hangzott: "Nem kell, hogy árts a rossz embereknek, de ha lehet, ne is segíts nekik." Hasonlóan tanulságos volt a maga realitásában A gazdag ember története, aki májat vásárolt a szegénynek. Aztán hazáig vitette a saját bevásárlását a "hálás" szegénnyel, és közben mindenkinek hangosan eldicsekedte, mekkora jótevő ő; majd hazaérve mindenféle házimunkát elvégeztetett a szegénnyel, hogy "kimutathassa a háláját." A szegény végül otthagyta a francba az egészet, mondván, hogy egyetlen máj nem éri meg a megaláztatást. Szintén nagyon tetszett A szegény ember, aki elveszített ezer tojást Isztambulba menet. Miután minden korrupt határőr, vámos, és egyéb tisztviselő megvámolta, a fickó felcsapott temetőőrnek, és mindenkinek azt hazudta, temetési díjat kell fizetni... csak az élete vége felé jött rá a császár, hogy valaki pénzt szed a temetőben, és fény derült a birodalom korrupt ügyeire. (Ez a sztori egyébként városi legendaként ma is kering az interneten!). Szintén a korrupcióról szólt az a történet, melyben valaki fogadott, hogy a város bírái annyira korruptak, hogy megölhetne valakit fényes nappal a piacon, és nem büntetnék meg érte. Ezt az állítását egy kiadós kenőpénzzel rögtön be is bizonyította.
Az állatmesék között is akadtak gyöngyszemek, például A farkas meséje: Szegény éhes farkas mindenféle állatokat fel akart falni, és mindenki másképp verte át. Még furfanosabb volt azonban A róka akinek száz ötlete volt, és a borz akinek csak kettő: A róka folyamatosan kihasználta a borz ötleteit, és közben azzal hencegett, hogy neki több van... míg a borz végül bosszút nem állt rajta, nagyon furfangos módon.
Több vallásos mese, legenda is szerepelt a kötetben, amelyekben gyakran humor és tanulság egymás mellett állt. A kedvencem Szent Péter és a szegény ember meséje volt. Szent Péter megszánt egy átfagyott koldust, és megkérte Istent, legyen mindig nyár. A hirtelen jött globális felmelegedésnek azonban sok váratlan mellékhatása is lett - többek között az, hogy megnőttek, elszaporodtak, és értelmessé váltak a békák. Amikor a Varangykirály feleségül akarta venni Szent Péter lányát, Péter rájött, mégiscsak jobb, ha Isten maga kezeli az időjárást... Szintén nagyon mókás volt A szegény ember és Szent Nikola, melyben az egyszeri ember két ikont vásárolt tolvajok ellen - Máriát és Szent Nikolát (Miklóst). Amikor mégis kirabolták a házat, az ember addig fenyegette a szerencsétlen szentet, amíg vissza nem kerültek az ellopott dolgok. Mária megúszta a dolgot, mert "biztos pelenkáznia kellett."
Érdekes volt még az Igazság és Hazugság meséje, ami úgy indult, mint a mesemondók körében roppant népszerű Az Igazság és a Mese, csak itt a Hazugságnak sikerült megetetni-felöltöztetni Igazságot, aki ettől rettenetesen elszégyellte magát. Hasonló tanulsága volt annak a történetnek is, melyben Egy férfi listát írt minden női fondorlatról, és az alapján próbálta meg kordában tartani a feleségét - aki amúgy hűséges volt, de azért bebizonyította, hogy így is át tudná verni a férjét, ha akarná.

Kapcsolatok

Nem meglepő módon Macedóniában is ismerik Midasz király szamárfüleinek történetét - csak itt a névtelen királynak egyetlen szarv nőtt a homlokán két fül helyett. Az ördög három arany hajszálából ismert szerencsés fiúnak a Három Párka írta meg a sorsát (közös megegyezéssel), és a gazdag ember lánya maga írta át a levelet, hogy hozzámehessen feleségül. Tetszett a Kovács és az ördög mesetípusnak az a verziója is, amelynek a végén az egyszeri ember tizenkét ördöggel állított be a mennybe, és közölte, hogy ha Jézus tizenkét haverjával jött hozzá vendégségbe, akkor ő is behozhat tizenkét kísérőt... Szent Péter pedig ezzel nem tudott vitába szállni.
Megint találkoztam egy "miért nem ölik meg az öregeket" mesével; itt Az öregeket felvitték a hegytetőre meghalni. Érdekessége, hogy itt a király direkt azért adott lehetetlen feladatot a fiataloknak, hogy rádöbbentse őket, szükségük van az öregek bölcsességére. Itt is akadt olyan mese, amiben egy gyerek segített csalókon igazságot tenni (ráadásul a kisfiút Salamonnak hívták).
A görögöktől már ismerős volt az a mese, amelyben egy szegény ember megtalálta a szerencséje forrását... és véletlenül beltört egy botot, így a szerencse teljesen elapadt, a fickó pedig agyonütötte magát egy ágyúgolyóval.
A nagyapámtól ismertem a történetet az egyszeri emberről, aki erős paprikával "indította be" a földbe gyökerezett szamarat. Naszreddin-mese egyébként, de ebben a kötetben is szerepelt, rögtön Hat szamárral.

Hova tovább?
Koszovóba!

2018. május 12., szombat

A Félkakas gyémánt kis krajcárja (Népmesék nyomában a világ körül 77. - Albánia)

Ismét szombat, ismét Népmesék nyomában a világ körülAki kíváncsi a kezdetekre, itt találja a bemutatkozó bejegyzést; a postokat követhetitek a NNyaVK Facebook oldalán is. Aki csatlakozni szeretne a világ körüli meseolvasáshoz, részt vehet a Moly.hu kihíváson. A korábbi bejegyzések itt olvashatók.


A Föld Szépe
Albán népmesék
Európa Kiadó, 1957.

A könyv a Népek Meséi sorozat egyik legkorábbi (harmadik) kötete. Negyvennégy albán mesét tartalmaz, melyeket az Albán Tudományos Intézet adott ki 1954-ben, hogy reprezentatív mintát mutassanak az archívumaikban összegyűlt rengeteg népmeséből. A kötethez csak egy rövid utószó tartozik, de a mesékről vagy a forrásaikról sajnos nem tudunk meg semmit. Az utószó szerint a eléggé kerek képet adnak az albán mesevilágról, kivéve a lélekvándorlás képzetét, amiről valamilyen okból nem került történet a gyűjteménybe.

Fénypontok

Albán nap- és holdmotívumok
Klassz és egyedi mese volt A Nap és a Hold látogatóban, melyben a Nap nem tudott megfelelő ruhát szabni a Holdra (aki mindig változik), így inkább a fényét ajánlotta fel. Jót nevettem a Fogta a testvére és hazavitte sztoriján, melyben egy farkas által elrabolt lányt a testvére mentett meg; a farkasnak, amikor kérdezte, hová lett, egy repedt bögre felelgetett, aki szegény annyira pösze volt, hogy a farkas nem értette, mit mond... Nagyon csinos volt A Bőkezű Ahmet meséje, melyben egy túlféltett, elkényeztetett királylány szeretett bele (látatlanban) Bőkezű Ahmetbe; Ahmet nagynénje pedig segített a lánynak elnyerni Ahmet szerelmét.
Érdekes volt, és egy kicsit az egyik görög mesére emlékeztetett A három fivér és a Föld Szépe (Föld Szépe olyan, mint a mi Tündér Ilonánk, minden mesében megjelenik). A hős, akit Szablyának hívtak, összebarátkozott két másik fickóval, Tengerrel és Csillaggal, akik megmentették, amikor veszélybe került az élete; ő pedig cserébe segített Csillagnak feleséget szerezni, és Tengert királlyá tette. Egy másik Föld Szépe mesében, amely a Vadász fiára emlékeztetett, a Grimm-féle Méhkirálynőhöz hasonlóan hálás méhek segítettek a hősnek a sok egyforma lány közül kiválasztani az igazi menyasszonyt. Szintén a Vadász fia és a gonosz vezír köszönt vissza a Levél a túlvilágra mesében, csak itt elefántcsont helyett drágakőből kellett palotát építeni; a Föld Szépe könnyeivel meglocsolt sziklák változtak benne drágakővé.
Jancsi néküli Juliska volt A menyecske és a Négyszemű Asszony meséje. Érdekes figura volt a Négyszemű Asszony, nem tudtunk meg róla sokat azon kívül, hogy két szeme van a tarkóján is, és hogy embert eszik. A menyecske azért megmentette magát.
Samakadi meséje azzal indult, hogy a királykisasszony egy csikóba szeretett bele, és rávette az apját, hogy adják hozzá... A csikó persze daliává változott, de aztán egy sárkány elrabolta, és a lánynak (!) el kellett indulnia kiszabadítani. Innen a mese feladatmegoldós, varázslatos-menekülős történet, csak itt épp a férj segít "kis feleségének" megoldani a lehetetlen feladatokat.
A Hogyan ölték meg az ördögöt mese a tojásba rejtett halál motívumát hozta; ebben az tetszett, hogy a mese elején nem három állat ajándékozta meg a hőst az alakváltás képességével, hanem a három párka - elintézték, hogy a fiú akarata szerint hangyává, héjává... vagy pedig rettentes erejű szárnyas emberré tudjon alakulni. Határozottan upgrade a többi verzióhoz képest.

Kapcsolatok

Ismét találkoztam egy változattal az egyik kedvenc mesémből, a Bolhabőrként ismertből. Egy királylány nem akar férjhez menni, ezért lehetetlen feladatot talál ki; az ördög mégis megoldja a rejtélyt, és magával viszi a királykisasszonyt. Hét fivér indul el a kiszabadítására, mind a maga különleges képességével. Az albán verzióban különösen tetszett, hogy a mese végén a lány választhatott, melyikükhöz akar feleségül menni. Hasonlóan felbukkant másik kedvenc szuperhős-csapatos mesém, ezúttal Bilmeni cím alatt; és a görögök után végre itt is tartalmazott olyan csapattagot, akinek az volt a különleges képessége, hogy földrengést tud kelteni!
Csalafinta meséje a mi táltos fiúnkhoz (avagy lány változatban Inculához) volt hasonló, csak itt a sorozatosan átvert óriást vagy sárkányt egy Egyszemű helyettesítette - akivel a végén pont úgy bántak el, mint Odüsszeusz (közel laknak a görögök, na). A sellő ellenben északi meséket, fókabőr-történeteket idézett; a sellőt kegyetlen módon fogta el és kényszerítette házasságra két fivér, sőt, még a gyereke életét is megfenyegették, hogy megszólaljon. A végén persze visszaszökött a víz alá.
Fenicska meséje érdekes keresztmetszet volt a Béka-királykisasszony és a Nap lánya között. A Föld Szépe itt kígyó alakjában ment feleségül a legkisebb fiúhoz, és mindenféle varázslatot követett el, amit a sógornői megpróbáltak utánozni, de mindig szégyenben maradtak (pl. a melleiből sütött húspogácsát, de újra kinőttek). Ugyanez a motívum felbukkant A Nap és a Hold leánya című mesében is; egy asszony végigjárta a szerencsekereső utat (a sok útközbeni kérdéssel), hogy lelket szerezzen a Naptól és a Holdtól agyagból gyúrt lányának. A lány ezzel különleges képességeket is kapott, és a fentihez hasonló fájdalmas módokon szívatta meg szíve választottjának többi menyasszonyát.
Itt is akadt királyfivá változó királylány (A táltos kanca), királyfinak álcázott lány (Néma Némácska), Okos lány, és az Üveghegy pedig a görögöktől is ismert Drágakő-hegy majdnem pontos mása volt. Hét-arasz-szakállú-és-három-arasz-termetű a mi Kapanyányi Monyókunk albán unokatestvére, Félkakas pedig a Kiskakasé, csak itt nem a gyémánt krajcár fél, hanem maga a kakas volt félbevágva... de attól még remekül szerepelt, és elnyerte méltó jutalmát.
Az ügyeletes trickster Naszreddin (Nasztradin) hodzsa. Meglepődtem, hogy olyan mesét is találtam róla, amit eddig csak a Nart legendákból ismertem (Nasztradin tehene és a világvége).

Hova tovább?
Macedóniába!

2018. május 5., szombat

A beszélő szelek birodalma (Népmesék nyomában a világ körül 76. - Málta)

Ismét szombat, ismét Népmesék nyomában a világ körülAki kíváncsi a kezdetekre, itt találja a bemutatkozó bejegyzést; a postokat követhetitek a NNyaVK Facebook oldalán is. Aki csatlakozni szeretne a világ körüli meseolvasáshoz, részt vehet a Moly.hu kihíváson. A korábbi bejegyzések itt olvashatók.


Máltai népmesék
Boda Magdolna
Szeged, 2016.

A könyv negyvenkét máltai népmesét tartalmaz, típus szerinti fejezetekre osztva: Varázsmesék, legendák, állatmesék, stb. Legtöbb varázsmeséből van belőle, a könyv háromnegyedét teszik ki - és nyilván ezek a legjobbak is. A kötet meséit a szerző angol nyelvű máltai népmesegyűjteményekből válogatta és fordította magyarra. Néhol döccen egy kicsit a fordítás, és akadtak benne elgépelések is szép számmal (valamit sanda gyanúm, hogy a fordító máltai szóként értelmezte az angol "alas!" felkiáltást). Ennek ellenére a könyv nagyon szórakoztató. A fordító saját bevallása szerint alakított egy kicsit a mesék nyelvezetén, hogy a magyar gyerekeknek ismerős legyen, ám az nem derül ki, más részleteikbe is belenyúlt-e. Remélem, hogy nem, mert nagyon tetszettek.

Fénypontok

Málta szelei égtájak szerint
Sok olyan mese volt, aminek a váratlan, színes részletei lopták be magukat a szívembe. A négy szél, a varázsló és a varázslámpa című Aladdin-változatban például a feleségét és kastélyát kereső hősnek a különböző szelek segítettek az útján - mindnek neve és személyisége volt. A hős hétmérföldes csizmájában még versenyt is futott az egyikkel. A szelek hasonlóan eleven figuraként bukkantak fel Cosolina meséjében, ami az egyik kedvencem volt az egész kötetből. Egy semmirekellő gazdag fiú csak akkor ébred rá, hogy szereti a neki szánt menyasszonyt, amikor a lányt egy varázsló elrabolja. A fiúnak először a szelek segítenek, majd hogy a lánnyal való találkozást elbaltázza (gyertyafénynél lesi meg, mint Pszükhé Ámort), a lány megátkozza, hogy hét vascipőt koptasson el, míg újra találkoznak. A fiú erre szerez egy hétmérföldes csizmát, ráhúz hét vascipőt egyszerre, és amíg fut, mint a szélvész, le is csiszolja szépen a cipőket néhány perc alatt... Hasonlóan gyakorlatias pillanat volt a mesében, amikor a segítő oroszlán szőrt adott, a sas tollat, a hangya meg megszólalt, hogy "Mit adjak neki? Ha egy csápot adok, vak leszek, ha egy lábat, sánta leszek!" Minden hangyasegítős mesében el szoktam ezen gondolkodni, ezért jót nevettem rajta. Nem ez volt az egyetlen váratlan gyakorlatias fordulat állatsegítőkkel kapcsolatban: A Tudatlanka című Nemtudomka-mesében az volt döbbenetes, amikor a hős a hálás állatok ajándékait - szőrszálat, hangyaszárnyat, halszálkát - a bőre alá rejti (a nyakán felhasítja a bőrét), hogy mindig kéznél legyenek. Hát, ez is egy megoldás...
Egy ilyen barlangban raboskodik a lány
Szintén nagyon tetszett Pietru Lagrimanti (Könnyek Pétere) története, ami a Pentameronból ismerős Bolhabőr mese változata: a királylányt hét vasajtó mögé zárja a gonosz varázsló, de hét, különleges képességekkel rendelkező fivér kimenti... majdnem (eddig az első mesetípus, itt hirtelen átcsapunk egy másikba, ilyet se láttam még). Jóslat szerint csak az öccsük járhat sikerrel, akinek könnyekből kell születnie. A lány elküldi a jóslatot az apjának, a király pedig tesz róla, hogy a fivérek anyja megigya a saját könnyeit, és megszülje a hőst.
Hasonlóan gyakorlatias volt Az óriás és a beszélő kéz, Kékszakáll egy változata, ahol egy hulla kezét kellett volna megennie a foglyul ejtett lánynak, de helyette csak úgy tett, mintha megette volna, sőt, azt is eljátszotta, hogy az árnyékszéken megszabadult tőle. A lány végül megmentette magát. Kaukama és Kaukam története kombinálta az Okos lány meséjét (ezúttal okos férfival) és a Miért tisztelik az öregeket? elterjedt legedáját; külön tetszett, hogy itt az okos férfinak igenis félig pucéran kellett mennie a királyhoz, ahogy a női hősök szokták.
A számomra ismeretlen mesék közül Az arany tetem volt nagyon érdekes, amelyben egy lány lejárót talált az alvilágba, a Holtak Városába - és magával vitte a nővéreit és az anyját is, hogy lakjanak ott, és gazdagodjanak meg, mert eléggé... khm, kihalt volt a hely. A három óriás története leginkább egy vulkánkitörés népmesei magyarázata - az óriások először hangoskodtak, aztán füstöltek, aztán árvizet küldtek a földekre, és ezeket a "bölcsek" mind természeti jelenségekkel magyarázták. Mókás kis történet volt. Tele volt varázslatos szimbolikával Mag fia és héj leánya meséje, melyben a hőssel egy időben született kancáról kiderült, hogy tulajdonképpen a húga, akit mindenféle mágikus rítusokkal kellett emberré változtatni. Ráadásul a mesében még arra is történt utalás, hogy a fiú testvérnél kicsit jobban szerette a húgát, és amikor az férjhez ment, a hős élete végéig feleség nélkül maradt. Hmmm... Kissé csodálkoztam azon is, hogy A levél című sztori a "romantikus mesék" között kapott helyet - mivel ebben a hőst szerető (férfi) szolgája menti meg a haláltól egy női Kékszakálltól azáltal, hogy  kiolvassa a leveléből a rejtett üzenetet. Ebben is volt fantázia.
Nagyon remekül indult Bátyám, a sárkány, melyben egy szegény lány felnevelt egy kis sárkányt, aki fivére és védelmezője lett, és varázslatos képességeket adott neki. A mese egyébként a szemét vesztett, mostoha által megkínzott lány típusa volt, de borzasztóan tetszett benne a pillanat, amikor a királyfi meglátta a csúf hamis menyasszonyt, és azonnal rájött, hogy nem ugyanaz a személy. "Csaló vagy! Takarodj!" Minden egyes hamis menyasszonyos népmesében erre vártam egész életemben...
A könyv végén a legendák közül kiemelkedett Is-settisibella alakja, aki Salamon király bölcs nővére volt. Ő az ókori Szibillák figurája; az egyik legendában el is égette az orvoslásról könyveit pont úgy, ahogy a küméi Szibilla tette Tarquiniussal. Az egyik történetben Is-settisibella lányoknak tartott fenn varázslóiskolát - és a tanítványai között szerepelt Szűz Mária is.

Kapcsolatok

Bámuló citromok
Mivel Málta mindenféle kereskedelmi útvonalak keresztmetszetében fekszik, egyáltalán nem csoda, hogy mindenféle mesetípusokkal találkozik az ember ezen az apró szigeten. Mediterrán hagyományhoz híven itt is felbukkant a királlyal feleselő bazsalikomlány (A herceg, a lány, a bazsalikom és a csillagok). A görögök után itt is előfordult egy mese (A hercegkisasszony és az aranyoroszlán), amelyben a hős egy aranyszoborba rejtve jutott be a fogva tartott királykisasszony szobájába (klasszikus dolog a fa ló). Szintén a görögöktől volt ismerős A bölcs asszony fia, aki A vadász fia néven az egyik kedvenc görög mesém (és itt még egy rettenetes emberevő madár is volt benne ráadásnak). A hét gyémánt varázslója szintén a Varázslatos Segítők mesetípusába tartozott, csak itt mindenféle szuperképességek helyett a hős egyszerűen három óriással kötött barátságot, akik minden feladatát megoldották. A paraszt és az eke az a klasszikus mese volt, ami megtanítja, hogy nem lehet mindenkinek a kedvére tenni (ld. A molnár, a fia, meg a szamár). A hónapok ajándéka is a szokásos formáját hozta; itt egy szegény és egy gazdag ember dicsérte/szidta a hónapokat, és jutalmat/büntetést kaptak érte. Külön mókás volt, hogy az "üssed, botocskám!" husáng csak a gonosz embert ütötte, mást nem. A citromból tündérlányt varázsoló királyfi jelen esetben nem három, hanem hát citromot szedett, de valamiért hatot sikerült elszalajtania... Egyébként itt is átütött a gyakorlatias szellem, mert amikor a sötét bőrű szolgálólány azt hazudta, hogy leégett a napon, a királyfi kérdőre vonta, hogy ugyan hogyan, hiszen egy óra alatt megfordult otthonról.
A legváratlanabb történet A teknős és a madarak volt - a madarakkal repülő, fecsegő teknős meséjét eddig én csak amerikai bennszülött hagyományokból ismertem. Cserébe A büszke méh rövidke kis meséjét már Aesopusnál is meg lehet találni, és régen még Isten helyett Jupiterrel mesélték.

Hova tovább?
Albániába!

2018. április 12., csütörtök

Kamaszok, pimaszok, mítoszok: MythOff a gimnáziumban

Baráti kérésre és hirtelen felindulásból elvittük a Mítoszok Csatáját egy gimnáziumba.

A Mítoszok Csatáját Clare Murphy álmodta meg, és azóta a világ sok országában, köztük Magyarországon is nagyon népszerű. A rendezvény a mitológia népszerűsítésére jött létre, és arra, hogy az emberek élőben, jó mesemondók szájából hallhassák ezeket a régi, ám töretlenül izgalmas történeteket. Alapjában véve felnőtt műfaj: Kocsmákban és hasonló "felnőtt" helyeken szoktuk megrendezni (bár tinédzsert még sosem rúgtunk ki róla). Amikor viszont egy ismerős megkérdezte, nem vinnénk-e el a műsort a lánya mitológia-rajongó hetedikes osztályába, néhányan a csapatból nem tudtunk nemet mondani.

Az a helyzet, hogy borzasztóan szeretek kamaszoknak mesélni. Amikor annyi idős lehettem, mint most ez az osztály, hatalmas mitológia-rajongó voltam; kapcsos füzetbe gyűjtögettem az istenek listáit, meg mindenféle magazinokból kitépett cikkeket mítoszokról (még most is megvan). És akkor még nem is volt Percy Jackson, hogy az osztály egészét bevonja a témába... Mindenesetre elképzeltem, hogy mennyire lettem volna izgatott, ha néhány mesemondó élőben jön be csak úgy sztorizni egyet. A válasz: Nagyon.

Hárman vállalkoztunk rá, hogy házhoz visszük a MythOffot a XVI. kerületi Szerb Antal Gimnáziumba. Kis késéssel, hason csúsztunk be az osztályba, így rögtön pörgetni kezdtük a programot; röviden elmagyaráztuk, mire számíthatnak, majd egyből belecsaptunk a mesélésbe. Páratlan számú mesemondóval eddig nem tartottunk még ilyesmit, de sikerült egy új (és, bevallom, remek) szavazási rendszert feltalálnunk.

Első kör: Teremtés és tricksterek


Ebben a körben mindhárman olyan mítoszokat hoztunk magunkkal, amelyek valaminek a kezdetét, teremtését, eredetét mesélték el. Varga-Fogarasi Szilvi Maui születéséről mesélt (ő képviselte a rendzevényen Polinéziát), Nagy Enikő Thor kalapácsának kovácsolásáról Loki segítségével (óészaki oldalról), én pedig Mómoszról, aki kritizálta az Olümposzi istenek teremtményeit. Utóbbiban külön klassz volt, hogy az elején megkérdeztem a kölyköket, tudják-e, hány isten lakik az Olümposzon; amikor rávágták, hogy tizenkettő, megkédeztem azt is, fel tudja-e valaki sorolni őket. Egy lány könnyedén abszolválta a feladatot, a többiek lelkes segítsége közepette. Repesett a szívem.
A kérdés: Mielőtt elkezdtük volna az első szavazást, megkérdeztük az osztályt, tudják-e, hogyan tört ki a trójai háború. Egy srác rávágta, hogy valaki elrabolta valakinek a feleségét; egy lány hozzátette, hogy Aphrodité ígérte oda a nőt; mire valaki más tovább fűzte, hogy igen, de az aranyalmáért cserébe; megint más elmondta azt is, hogy az aranyalmát egy esküvőre gurították be, és így az osztály szép lassan, közösen visszafejtette az egész történetet. Erre előkaptam egy aranyalmát (tegnap este festettem ki, az almát is meg a fél konyhát, aranyszínű akrilfestékkel), és feltettem a kérdést: Ha leérettségiztek és egyetemre mentek, a három trickster közül melyiket szeretnétek kollégiumi szobatársnak?
A szavazás ezúttal kavicsokkal zajlott. Három poharat tettünk a tanári asztalra a három mitológiához; a közönség pedig egyenként az urnához járult, fogott egy üvegkavicsot, és a megfelelő pohárba dobta. A srácok az első sorban figyelték a szavazás érvényességét, és kommentálták, hogy éppen ki áll nyerésre. A végeredmény látványosan Loki javára dőlt el (mögötte Mómosszal, és a kissé lemaradt Mauival). Ha egy nap a koleszban majd levágott hajjal ébrednek, magukra vessenek.



Második kör: Az istenek haragja

Ebben a körben olyan mítoszokat meséltünk, melyekben valaki magára haragított egy istenséget. Elsőként Szilvi mesélt, ismét Mauiról, aki egy vulkánistennőtől lopta el a tüzet az emberek számára (You're welcome). Enikő is ismét Thort hozta, aki ezúttal menyasszonynak öltözött, hogy visszaszerezze a pörölyét az óriásoktól (és aztán jól elkalapája őket vele). Részemről Erüszikthon király legendájával társultam a műsorhoz, melyben a dölyfös király kivágatja Démétér szent ligetét, aki ezért mindent elpusztító éhséget küld rá.
A kérdés: Ha oda kéne adnod a második aranyalmát (kettőt vittünk) az egyiknek a három istenségből úgy, hogy tudod, hogy a másik kettő megharagszik rád - melyik istenséget szeretnéd a legkevésbé magadra haragítani?
Ahogy a srácok kommentelték az első sorból: "Démétérnek meglett a kétharmad."
(Pont ebéd előtt állt az osztály, gondolom ez is hozzájárult a döntéshez, átérezték az éhséget...)

Megint csak bebizonyosodott, hogy a kamaszok remek közönség, különösen akkor, ha mitológiáról van szó. Nem csak lelkesen válaszolgattak a kérdéseinkre, de kommentálták a történeteket is, hol hangosan, hol egymás között. Mindeközben pedig feszült figyelemmel követtek minket, véresen komolyan vették a szavazást és a kérdéseket, és még a műsor végeztével is odajöttek hozzánk beszélgetni. Teljesen felvillanyoztak mindannyiunkat.

Több mesemondást a gimnáziumokba!