Virágzó szigetek (Népmesék nyomában a világ körül 108. - Portugália)

Ismét szombat, ismét Népmesék nyomában a világ körül! Aki kíváncsi a kezdetekre, itt találja a bemutatkozó bejegyzést; a postokat követhetitek a NNyaVK Facebook oldalán is. A korábbi bejegyzések itt olvashatók.

Portugáliával elhagyjuk Európát! A sorozat most téli szünetre megy. Február elejétől Afrikában kalandozunk tovább.

Islands of Magic
Legends, folk and fairy tales from the Azores
Elsie Spicer Eells
Harcourt, Brace & Co., 1922.

Régóta fentem már a fogam erre a könyvre. 34 meséjét 1920 és 21 folyamán gyűjtötte a szerző az Azori-szigetek szájhagyományából, bizonyítandó, hogy még mindig élnek ott népmesék. A meséket aztán átírta "amerikai gyerekek" számára, ami néhol meg is látszik rajtuk (főleg a nyelvezetükön), és szép illusztrációkkal együtt könyvbe foglalta. Mivel a szigeteknek a portugál gyarmatosítás előtt nem voltak őslakói (vagy nem tudunk róluk), a történetek leginkább a portugál és a bővebb európai mesehagyomány körébe tartoznak; sok ismerős akadt közöttük, néhány színes helyi legendával megtűzdelve. Mivel gyerekeknek készült a könyv, források és jegyzetek nem tartoznak hozzá, de így is nagyon érdekes olvasmány volt.

Fénypontok

A könyvben a szigetek saját legendái voltak a legérdekesebbek. Kékeszöld Királykisasszony története például arról szólt, hogyan okozta egy király türelmetlensége, és egy tündérek által elrbaolt királykisasszony Atlantisz bukását, melynek helyén ma az Azori-szigetek emelkednek ki az óceánból. Egy másik legenda szerint a szigetek akkor születtek, amikor egy, a mennyekből száműzött angyal magával akarta hozni a kedvenc virágait, és néhányat leejtett a tenger habjaira - így születtek a Virágzó Szigetek. Akadtak egyéb tengeri legendák is, mint például A hét város szigete (klasszikus középkori kincses sziget legenda), vagy Szent Brendan szigete (ami időnként megjelenik és eltűnik). Utóbbihoz különösen szépséges szerelmes történet tartozott, melyben egy lovag és egy lány a legendás szigetre menekültek egy földrengés elől, hogy egymáséi lehessenek.
Szép helyi legenda volt a Gyöngy nyaklánc története is, melyben egy jóképű halászfiút elrabolt egy sellő, de az anyja varázslattal visszaszerezte, és később, amikor halandó lányt vett feleségül, egy nyakláncot talált a tengerparton ajándékul valakitől, akire nem emlékezett.
A tündérmesék közül nagyon tetszett A királylány, aki elveszítette a gyűrűit - főleg, mert az átok megtörésében és a boldog befejezés elérésében nagy szerepet játszott két öreg mesemondó anyóka. Hasonlóan érdekes volt Szent Antal keresztlánya, aki fiúnak öltözve egy mór királytól lopott el dolgokat, míg végül a királya rá nem jött, hogy lány, és feleségül nem vette (fiúval is és lánnyal is létezik ez a mesetípus, de fiúnak öltözött lánnyal még nem hallottam). A kedvencem talán mégis A nápolyi király lánya volt, aki véletlenül a rossz legénnyel szökött meg (Spanyolországból is olvastam ilyet), de mindenféle kalandok után mégis megtalálta az igazit - egy királyfit, aki azért indult útnak, hogy feleségül vegye a nápolyi király lányát, bár nem is tudta, van-e a nápolyi királynak lánya...

Kapcsolatok

Óceánia és Amerika után megint akadt egy sztori arról, miért szaglásszák egymást a kutyák - itt most épp azért, mert egy kutya-lakoma alkalmával egyikük elszaladt borsért, de sohasem jött vissza, és azóta egymáson keresik a fűszert. Olaszországból volt ismerős a lány története, aki választhatott, fiatalon akar-e szerencsétlen lenni, vagy idős korában, és az előbbit választotta, amiért is sorozatos szerencsétlenség szakadt a nyakába. Ismét tiszteletét tette Szent Péter édesanyja, aki ezúttal sem jutott be a mennyországba (innen ered a portugál mondás: "Áll az ajtóban, mint Szent Péter anyja").
A portugál hagyományból származó mesék között sok ismerős volt: Terülj-terülj asztalkám, Fehérlófia, Varázslóinas, Hüvelyk Matyi (Babszem Manoel), Hófehérke (elég sötét és véres változat, de a végén legalább királyfiak lettek a törpékből). Érdekes volt a Kalapvári kisasszony azori változata, Linda Branca, melyben a lány azért öltött álruhát, és ment el szolgálónak, mert megunta, hogy túl szép.
A helyi trickster Kondás Péter volt - addig űzte a trükkjeit, amíg valaki őt verte át, méghozzá halálosan. Megint találkoztam "a termés teteje, a termés alja" típusú trickster-történettel is.

Hova tovább?
Marokkónál elérjük Afrikát!