A kevély király (Feminista Multikulti Népmesék 5.)

Ismét szerda, ismét Feminista Multikulti Népmesék! A Feminista Magyar Népmesék folytatásaként ezúttal Magyarországon kívüli országokból, kultúrákból válogatok. A bejegyzések listáját itt találjátok, akit pedig érdekel az előző sorozatból született mesegyűjtemény, az Ribizli a világ végén címmel találja meg a Móra kiadónál. És természetesen ebből a sorozatból is készül könyv :)

Az alábbi mese a nyugalom megzavarására alkalmas képsorokat tartalmaz (CW: bántalmazás). 
Ígérem, a jövő héttől lesznek jó fej férfiak is a mesékben :)

Származási hely: Mahakoshal, India 

A történet

Kép ebből a filmből

Egy gőgös rádzsa minden este, amikor hazatér a feleségéhez, megköveteli tőle, hogy tartsa fel az orrkarikáját, ő pedig áthajít egy lándzsát a karikán olyan erővel, hogy a föld is belerendül - majd fennhangon megkérdezi, van-e nála hatalmasabb uralkodó. A felesége mindig azt feleli, hogy nincsen. A palota egyik kertészlánya megfigyeli ezt a rituálét, és megsajnálja a királynét. Titokban tanácsot ad neki: amikor a férje legközelebb az erejét fitogtatja, felelje rá azt, hogy "én nem ismerek nálad hatalmasabbat, de van sok csillag az égen, és a föld mégis hatalmasabb."
A királyné így is tesz. A feleletet hallva a rádzsa azt hiszi, létezik nála hatalmasabb uralkodó, és a felesége könyörgése ellenére azonnal el is indul, hogy megtalálja és megölje. Nyolc nap vándorlás után a ráksaszák országába téved, ahol a szörny-király éppen fekete sziklákat szánt fel tigrisek vontatta kobra-ekével. A rádzsának rögtön inába száll a bátorsága, és alig bír hanyatt-homlok visszamenekülni a ráksaszákkal a nyomában a saját palotájába, ahol a felesége elé borul, könyörögve, hogy mentse meg. A királyné és az udvarhölgyei erre gyorsan leölnek egy kecskét, bepólyálják a királyt, mindent összevéreznek, és úgy tesznek, mintha a királyné most szült volna (még odateszik a kecske gyomrát is méhlepénynek). A ráksasza beront, és megdöbbenve látja, hogy a királyné egy óriási, bajuszos csecsemőt dajkál. "Az apja elment ráksaszát fogni neki, mert éhes szegény", mondja a királyné, mire a szörnyeteg elmenekül.
A király kevélysége elszáll, mivel "a felesége az anyja lett."

Mitől feminista?

Nna, kezdjük talán az elején. A mesében szereplő királyné bizonyítja a bátorságát és talpraesettségét azzal, hogy megmenti a férje életét. Ez azonban csak egy nagyon kicsike szelete annak, amiért szerintem ez a történet különösen érdekes a sorozatunk számára. Folytatva a múlt heti eszmefuttatást megint csak olyan téma kerül elő, amivel a feministák sokat foglalkoznak: a családon belüli bántalmazás.
Először is, a pozitív üzenet: a királynénak egy kívülálló személy segít megtörni a folyamatos behódolás rutinját. Ez a kívülálló ráadásul egy másik nő (a kertészlány) aki észreveszi, hogy baj van, megsajnálja a királynét, és nem csak lelkileg támogatja, hanem konkrét segítséget ajánl fel arra, hogyan törhetné meg a helyzetet (annak ellenére, hogy ő maga is fél a királytól). A hagyományos mesékben ritka a női barátság, és ebben a témában különösen fontos és példaértékű, hogy itt a bántalmazott nő egy másik nőtől kap segítséget.

A mese kezdete erős, szimbolikus formában jeleníti meg a folyamatos bántalmazást. Az orrkarikán (mint a nőiség jelképén és a királyné testéhez tartozó, intim tulajdonán) erővel átdobott lándzsa már önmagában nagyon kifejező, és ehhez jön még a kérkedés, ami egy az egyben összefoglalja a bántalmazó hozzáállást: "Van-e nálam hatalmasabb?" Az egész rítus csak azért van, hogy a rádzsa előtt minden este behódoljon a felesége, és minden este megerősítse, hogy igen, ő a leghatalmasabb. Az egóját kell simogatni, hogy legyőzhetetlennek érezze magát, és ezt az igényét egy nála gyengébb, védtelen valakin, a feleségén tölti ki. A bántalmazás a hatalomról és a kontrollról szól. Abban a pillanatban, hogy felmerül egy nála erősebb személy gondolata, a rádzsa elveszti az eszét, és gyilkos szándékkal indul megkeresni az illetőt. Amikor azonban szembesül vele, hogy az illető - a ráksasza - tényleg erősebb nála, esze ágában sincs megfelelni a kihívásnak, vagy szembeszállni a szörnyeteggel, ahogy egy igazi mesehős tenné. Mivel az ő önbizalma a nálánál gyengébbek behódolására épül, egyáltalán nincs felkészülve rá, hogy valódi erővel nézzen szembe.
A király rémületében oda menekül, ahonnan az egósimogatást is várta: szó szerint a felesége szoknyája mögé, követelve, hogy mentse meg őt. A felesége, bár simán oda is dobhatná a férjét a szörnyetegnek, úgy dönt, megmutatja, hogy ő viszont képes szembenézni a félelmével. A többi nő, az udvarhölgyei segítségével (megint csak van női támogatás és közösség) hipp-hopp elhárítja a fenyegető veszélyt, ráadásul ízig-vérig (heh) asszonyi módon, a szülés rítusának hiperrealista rekonstruálásával. A rádzsa kevélysége megtörik. Nemcsak a gyengének tartott felesége mentette meg az életét, hanem ráadásul tette ezt extra megalázó módon. A bepólyálás pont ott sérti meg az uralkodót, ahol fáj neki: az egójánál, megmutatva, hogy ő valójában nem rettenetes harcos, hanem egy vinnyogó kisgyerek. Az erőszakos, bántalmazó karakterek belül sohasem erősek vagy hősiesek. Ahol a nő vagy lábtörlő, vagy anyuka, ott sohasem lesz boldog egy házasság.

Amit érdemes átgondolni

Jó kérdés, hogy ennek a mesének az esetében hogy nézne ki a "happy end." Hagyományos társadalmakban a feleség nem hagyhatta csak úgy el a férjét, pláne ha királyné volt, a modern hallgatóság számára viszont kérdéses lehet, hogy ezek után megváltozott-e a király, és pozitív példa-e, ha a felesége nem hagyja faképnél, hogy pácolódjon a saját sértett egójában. Egy megalázó húzással általában nem lehet bántalmazó mentalitást gyógyítani, sőt. Kommentben várom a lehetséges megoldásokat.

Források

Verrier Elwin: Folk-tales of Mahakoshal (Oxford University Press, 1944.)

Megjegyzés

Egy csomó ideig úgy képzeltem, hogy a királyné nem veszi ki az orrkarikát az orrából, de a szöveg ebből a szempontból nem egyértelmű. Így is, úgy is elég gáz a dolog.

A Patkány Éve: Patkányos népmesék minden mennyiségben

Ma van a holdújév napja, ami többek között azt is jelenti, hogy belépünk a kínai horoszkóp szerint a Patkány évébe. A patkányok sokszor negatív szimbólumként jelennek meg a nyugati kultúrákban, pedig a hiedelmekkel ellentétben nagyon okos és empatikus állatok. Az újév alkalmából összegyűjtöttem tehát néhány kedvenc patkányos mesémet:

A tojás, a seprű, és a sagai levél (Mauritius)

Klasszikus ördögférj-mese. Egy lány hozzámegy egy gazdag és jóképű idegenhez, aki hazaviszi a palotájába. Az ifjú feleség egy nap megosztja a kávéját egy éhes kis patkánnyal, aki hálából elárulja neki, hogy a férje emberbőrbe bújt farkas, aki fel akarja falni. A patkány - aki valójában tündér - három varázslatos tárgyat ad a lánynak, amik segítségével el tud menekülni. Hazatérve a lány megfogadja, hogy sohasem bánt egyetlen patkányt sem.

A lány, akit három király adott férjhez (Tanzánia)

Egy szegény lányt feleségül adnak egy királyfihoz, aki lenézi, mert nem nemesi családból származik. Sőt, megparancsolja, hogy temessék el élve a feleségét. A lányt egy csapat patkány menti meg a sírból, alagutat ásva neki a szülei házáig. Ezek után a lány elmegy három különböző királyhoz, aki lányukká fogadják, és háromszor egymás után királylányként feleségül megy a saját férjéhez, aki mindebből nem vesz észre semmit.

A teknős, a galamb, és a patkány (Vanuatu)

Egy galamb a nyílt tengerre sodródik, és egy teknős menti meg az életét. Cserébe, amikor a teknőst elkapják az emberek, a galamb összefog egy patkánnyal, hogy megmentsék a barátjuk életét.

Az isten aki patkánnyá változott (Fidzsi-szigetek)

Egy istenség elhatározza, hogy meglátogatja a szomszédos sziget istenét. Patkánnyá változik, és egy bambusznád belsejében átúszik a szomszédba, de annyira elfárad a hányattatásoktól, hogy nem bír visszaváltozni. Ezért aztán egy ideig patkányként kénytelen élni, és senki sem hiszi el neki, hogy istenség.

A pók elnyeri Nzambi lányát (Kongó)

Nzambi istennő lányát csak az nyerheti el, aki ellopja a tüzet az égből. Pók csapatot verbuvál, és teknőssel, harkállyal, patkánnyal és léggyel együtt felmászik az égbe. Nzambi Mpungu, az égisten különböző próbák elé állítja őket. Az egyikben egy égő máglyát kell túlélni; a patkány befúrja magát a földbe a máglya alatt, sé sértetlenül kerül elő.

Patkány és Leopárd barátsága (Gabon)

Leopárd kegyetlenül vadássza az állatokat, ezért Patkány összebarátkozik vele, és előre figyelmezteti azt, aki zsákmánynak lett kiszemelve. Egy idő után Leopárd rájön a dologra, és halottnak tettei magát, hogy így csalja csapdába Patkányt. Patkány azonban furfangos, átlát a szitán, és sikerül meglógnia.
(Patkány a gaboni mesék egyik híres trickster-figurája.)

Leopárd és Patkány vadászni mennek (Gabon)

Leopárd és Patkány vadászni mennek a dzsungelbe, és egymás mellett verik fel a táborukat. Leopárd minden este elveszi a legjobb falatokat Patkánytól, míg az ki nem fundálja, hogy csalja vissza őket. Erre Leopárd elfogja őt egy klasszikus kátránybábus trükkel, de Patkány abból is kibeszéli magát, és a hazafelé vezető úton még a maradék kaját is ellopja Leopárdtól.

Macska és Patkány együtt fürdenek (Grenada)

Rövid, ám velős történet egy kismacska és egy kispatkány barátságáról, akik együtt fürdenek és játszanak egészen addig, míg a szüleik rájuk nem szólnak, hogy nekik ellenségeknek kellene lenniük.

A patkány és az ember (adi nép, India)

A patkány felfedezi, hogy az emberek kis kunyhókat építenek a halottaiknak, és ő is szeretne ilyen síremléket a halála után. Megállapodik egy emberrel, hogy a síremlékért cserébe megosztja vele az ételek és a gazdagság titkát. Emberünk azonban ahogy meggazdagszik gőgössé is válik. A patkány ki akarja próbálni, tartja-e a szavát, és halottnak tetteti magát, mire a fickó kidobja az erdőbe. A patkányok erre panaszra mennek a törzsfőnökhöz, de nem kapnak igazat, ezért megfogadják, hogy az idők végezetéig pusztítani fogják az emberek ételeit és terményeit.

A patkányhercegnő (Japan)

Egy csinos patkánykirálylányt a szülei csak a leghatalmasabb kérőhöz akarnak feleségül adni. A szokásos "ki a legerősebb a világon" láncmese végén természetesen kiderül, hogy a patkányok a legerősebbek, így a hercegnő vígan feleségül megy egy patkányfiúhoz.

Boldog Újévet!

Vér és varázslat (Népmesék nyomában a világ körül 152. - Madagaszkár)

Ismét szombat, ismét Népmesék nyomában a világ körül! Aki kíváncsi a kezdetekre, itt találja a bemutatkozó bejegyzést; a postokat követhetitek a NNyaVK Facebook oldalán is. A korábbi bejegyzések itt olvashatók.

Rafara, ​a Víz Lánya 
Madagaszkári népmesék
Jeanne de Longchamps
Európa, 1960.

Ez a kötet egy francia nyelven kiadott gyűjtemény magyar fordítása, melyet Jeanne de Longchamps és a férje állítottak össze madagaszkári tartózkodásuk során. Tizenhét madagaszkári népmesét tartalmaz. A bevezető költői szavakkal ecseteli a sziget tájait és mesemondó hagyományait (bár erős sejtésem, hogy néhol félre lett fordítva). Minden mese előtt rövid, szintén költői szöveg mutatja be a történet származási helyét. A könyv végén Dégh Linda utószava ismerteti Madagaszkár történetét, kultúráit, és mesemondó hagyományait, valamint a mesékhez tartoznak jegyzetek, típusmutató, és szószedet is.

Fénypontok

Az egyik nagy kedvencem volt a könyvben Beanriake, a tengerész meséje, aki hajózásra született, és megmentett két királylányt egy lakatlan szigetről.
Nagyon érdekes volt Ivorombé, a lúd asszonyság meséje. Amikor nem várt, de szeretett szépséges lánya megszökött egy férfival, dühében üldözte őket, megnyúzta a lányát, kivette a szemeit. Amikor azonban a bánatában síró lány könnyei elérték a házát, megbánta a tetteit, visszaadta a bőrt és a szemeket, és segített neki megtalálni a boldogságát.
Ifara és Ikoto meséjében két testvér szökött el otthonról, a szüleik kegyetlensége elől: a lány félig fából volt, és sántított, a fiúnak pedig olyan nagy volt a hasa, hogy csak kúszni tudott. Mindenféle kalandokon mentek keresztül, míg végül megöltek egy szörnyet, és rátették a kezüket a kincseire.
Valahol szívhez szóló volt Revere, a nagy táncos története, aki ökröket lopott, és úgy bukott le, hogy muszáj volt táncra perdülnie, ha tapsoltak. Még a halálbüntetésbe is belenyugodott, ha előtte még utoljára jól kitáncolhatta magát.

Kapcsolatok

A halála után is tovább éneklő madár, Ancali gyereke, itt is addig énekelt, amíg már a vadász gyomrában volt - mire végre felbukkantak a szülei, a csőrükkel kivágták a gyomrot, és megmentették a gyereküket. "Ki a legerősebb" típusú mese volt Ibotitié, azonban nem ért körbe, mint ezek a történetek általában, hanem oda futott ki, hogy a teremtő istenség, Andriamanitra, mindennél erősebb. Klassz volt a varázslatos menekülés Bibiolo és a ravasz fiúk történetében, ahol a menekülő fiúk nem hátradobáltak dolgokat, hanem szépen megkértek növényeket, hogy állják útját a szörnyetegnek, utána pedig ennivalót szórtak széjjel, amit a szörny nem akart elpazarolni.

Alapvetően nem szeretem az aranyhajú ikrek mesetípusát (amikor a királyné gyerekeit kiskutyákra cserélik, a király meg megbünteti érte), de Ravohimena király meséje nagyon szép változat volt. A királynét nem a férje űzte el, hanem a gonosz asszonyok változtatták makivá (nem lett volna igazi a madagaszkári kötet legalább egy maki nélkül). A férje elindult megkeresni, és mindenféle kalandokon ment keresztül, míg végül egy erdei ember segítségével a nyomára bukkant.
Ízisz és Ozirisz mítoszához hasonlított Andrianuranurana története, akit csellel vett rá a sógora, hogy feküdjön koporsóba. A felesége sokáig kereste, míg végül a férfi nagy kígyóvá változott, felfalta a gyilkosait, és ismét ember lett belőle.
Az ügyeletes trickster ezúttal két jóbarát volt, Ikotofeci és Imahaka, akik a legnagyobb egyetértésben, csodásan összedolgozva járatták a bolondját boldog-boldogtalannal... egészen addig, amíg egy öregasszony túl nem járt az eszükön, és rájuk nem gyújtott egy házat (egy egész fejezet szólt a csínytevéseikről). Icihitananco meséjében felbukkant a kátránybábu is: itt egy állattá változott fiút fogtak el mézzel bekent, csábító asszonyfigurával, ám megúszta a dolgot, mert azt hazudta, hogy őt csak elégetni lehet, és a tűz megolvasztotta a viaszt a bábun.

Hova tovább?
Tanzániába!

Az "itt vagyok" gyűrű (Feminista Multikulti Népmesék 4.)

Ismét szerda, ismét Feminista Multikulti Népmesék! A Feminista Magyar Népmesék folytatásaként ezúttal Magyarországon kívüli országokból, kultúrákból válogatok. A bejegyzések listáját itt találjátok, akit pedig érdekel az előző sorozatból született mesegyűjtemény, az Ribizli a világ végén címmel találja meg a Móra kiadónál. És természetesen ebből a sorozatból is készül könyv :)

Származási hely: Spanyolország (Asztúria)

A történet

Egy lány tűzifát gyűjteni megy az erdőbe, de eltéved, és egy egyszemű óriás házánál kér szállást éjszakára. Az óriás ráparancsol, hogy főzzön vacsorát, és ha megpróbál megszökni, ő maga kerül a levesbe. Azzal leheveredik aludni, mondván, hogy hozza neki ágyba a lány a vacsorát. A lány azonban körülnéz és tervet kovácsol; piszkavasat hevít fel a tűzben, kiszúrja vele az óriás szemét, majd lekap egy birkabőrt a falról, és elbújik az óriás birkái közé. Az óriás vakon tapogatózik, egyenként engedi ki a birkákat a házból, de a bőrbe burkolózva a lány is kijut közöttük. Amikor az óriás meghallja, hogy a lány kimenekült, egy gyűrűt hajít utána azzal, hogy ajándékba adja a furfangosságáért. A lány először gyanakszik, de az óriás addig hízeleg neki, míg felveszi a gyűrűt. A gyűrű erre kiabálni kezd - "itt vagyok!" - és rászorul a lány ujjára. A vak óriás elől menekülve a lány kétségbeesésében levágja az ujját, és belehajítja gyűrűstül a folyóba. Az óriás utánaugrik és megfullad.

Mitől feminista?

Na, ez a mese iskolapéldája annak, mennyit számít, hogy egy mesetípus (szüzséééé) hogyan van részletesen kiszínezve.
Az alapsztori gondolom mindenkinek ismerős: ez az Odüsszeia híres Küklopsz-kalandja. A népmesekatalógusban az ATU 1137 számú típus, "A megvakított óriás" néven. A világ körül sok helyen létezik Finnországtól Chiléig, Amerikától Egyiptomig, de itt találkoztam először olyan verzióval, aminek női főhőse van. És pusztán attól, hogy hősünk nem kalandozó férfi harcos, hanem egy eltévedt lány, a mese drasztikusan új értelmet nyer.
(Itt megint leszögezem, hogy nem vagyok pszichológus vagy meseterapeuta, az alábbi eszmefuttatások csak a saját véleményem tükrözik. A mesék mindenkinek mást jelentenek, és egy így van jól.)

Rövidre zárhatnánk a fenti kérdést azzal, hogy a mesének egy bátor, talpraesett női hőse van, aki megmenti saját magát egy emberevő szörnyetegtől. Már ettől is bőven beleesik a "feminista" kategóriába. Minél többet töprengtem azonban a történeten, annál több párhuzamot véltem felfedezni közte és valós női élethelyzetek között.
Nagyjából így: egyedül kószáló, eltévedt lány a sötétség elől egy házba menekül, de az oltalmat adó ház uráról kiderül, hogy agresszív, követelőző, és veszélyes. Első húzása, hogy elveszi a lány szabadságát, bezárja a házba (az ajtó jelszavát csak ő maga tudja), és szolgálatot, házimunkát követel tőle, azzal fenyegetve, hogy megöli, ha nem engedelmeskedik neki. A lány összeszedi minden bátorságát és talpraesettségét, és egy óvatlan pillanatban fegyvert fog, megküzd a szabadságáért, álruhát ölt, és kimenekül a fényre. Amikor azonban már úgy tűnik, fellélegezhet, a gonosz óriás taktikát vált. Hízeleg, kedveskedik, dicséri őt, és ajándékot ad neki, mégpedig nem is akármilyent: csillogó gyűrűt az ujjára. A lány gyanakszik, visszakozni próbál, de a hízelgés végül megtöri az ellenállását: felhúzza a gyűrűt. Az ékszer azonnal bilinccsé válik, hangosan kiabálja, "itt vagyok!" - amíg a lány ujján van, a vak óriás bárhol megtalálja. A lányt a gyűrű természetfeletti erővel megbélyegzi, mint az óriás tulajdonát; hozzáköti a szörnyeteghez, aki elől nem tud többé elmenekülni. Egyetlen esélye marad: levágja a saját ujját, hogy azzal együtt megszabaduljon a gyűrűtől és az óriástól is.
Ha engem kérdeztek, ez a mese egy bántalmazó kapcsolat története. A szabadság elvesztése, a rettegés, a nehéz, titkos menekülés még nem jelenti a kaland végét; jön hozzá a hirtelen fordulat, a hízelgés, és a gyűrű, ami megköti a menekülni próbáló lányt. A gyűrű különösen erős kép: a társadalom mélyen beleégeti az emberekbe, hogy ha valakit "meg akarsz tartani," "be akarsz biztosítani," "nem akarsz elszalasztani," akkor annak gyorsan gyűrűt kell húzni az ujjára. Süllyedő kapcsolatok kedvenc mentőöve ez, különösen olyan emberek részéről, akik foggal-körömmel meg akarják tartani menekülőben levő párjukat.

Put a ring on it.

Ez a mese attól feminista, hogy a lány végül sikeresen (de nem sértetlenül) kimenti magát egy rossz helyzetből. Rettenetesen nehéz és hősies tett ez a részéről. Szó szerint kivágja magát belőle - drasztikus és végleges vágás ez, a mágikus összekötő szál elvágása. Nem fokozatos, nem udvarias, nem diplomatikus. Vannak óriások, akik elől csak így lehet elmenekülni.

Amit érdemes átgondolni

A fenti hosszas metaforához hozzá kell fűzni, hogy a mesebeli lány nem áll romantikus kapcsolatban az óriással, csupán hozzá menekül szállásért. Ugyanígy a valódi világban sem csak romantikus felek között alakulhat ki bántalmazó kapcsolat.
A mese azzal zárul, hogy a lány megtartja az óriás birkáit, és meggazdagszik belőlük. Ebben a történetben különösen fontos, hogy a végén felcsillan a lehetőség a boldog, teljes életre; mesemondóként én még ki is színezném, ha lehetőségem van rá.
Azt a részt is érdemes körüljárni egy kicsit, amikor a menekülőben lévő lány mégiscsak felveszi a gyűrűt - hiba lenne annyival letudni a dolgot, hogy ostobaságból teszi, mert egyértelműen nem erről van szó.

Források

Constantino Cabal: Los cuentos tradicionales asturianos (Voluntad, Madrid, 1900.)
José María Guelbenzu: Cuentos populares españoles (Siruela, 2011.)

Megjegyzés

Mielőtt felzengene a görög kórus a háttérből: nem tartok minden házasságot hibának. Csak azokat, amik egymást bántó embereket kötnek össze.

Egy kis szelet India (Népmesék nyomában a világ körül 151. - Mauritius)

Ismét szombat, ismét Népmesék nyomában a világ körül! Aki kíváncsi a kezdetekre, itt találja a bemutatkozó bejegyzést; a postokat követhetitek a NNyaVK Facebook oldalán is. A korábbi bejegyzések itt olvashatók.

Folk ​tales of Mauritius
Pahlad Ramsurrun
Sterling Publishing, 1982.

A könyvben tizenkilenc mese található Mauritius szigetéről. Rövid bevezető előzi meg őket, ami helyenként hajmeresztően rasszista kijelentéseket tesz, pl. hogy a fekete rabszolgáknak nem voltak saját meséik, mert rossz a memóriájuk, és a rabszolgatartók meséit sem tudták rendesen visszamondani... A szerző indiai származású lehet, mert az indiai meséket viszont az egekig magasztalta, és a kötet tizenkilenc meséje is tulajdonképpen a Bhojpur tartományból bevándorolt telepesektől származik. (Mauritiusnak mindig is kevert népessége volt, mivel a szigetnek nem voltak őslakói a portugál telepesek előtt). Ennek ellenére maguk a mesék élvezetesek és érdekesek voltak, és erősen keveredtek bennük az indiai motívumok afrikai és európai elemekkel.

Fénypontok

Szép volt a Rámájanához kapcsolódó legenda, amely a sziget születését magyarázta. A gonosz varázsló, aki részt vett Szítá elrablásában, a halála előtt azt kérte Rámától, hogy halála után örökké hallhassa a nevét. A varázsló teste gyöngyökké változott, amiket a hős az Indiai-óceánba szórt; a gyöngyökből szigetek lettek, és később, amikor indiai telepesek érkeztek Mauritiusra (Mareech, a varázsló szigetére), mesélni kezdték a Rámájanát, és így magukkal hozták Ráma nevét, amit azóta is emlegetnek.
Váratlan fordulatokat vett A guru és a tanítványa meséje, amelyben a hősök egy olyan országba keveredtek, ahol a király pocsékul szolgáltatott igazságot. Egy csapat tolvaj ki akart rabolni egy anyókát, de egyikükre rádőlt a kunyhó fala - erre beperelték anyókát a királynál, aki ráfogta a hibát az építőmesterre, akit a király halálra ítélt. Ártatlanságuk ellenére majdnem a guru és tanítványa is otthagyták a fogukat, de végül sikerült furfangos módon a királyt rávenniük, hogy magát pusztítsa el.

Kapcsolatok

Volt egy ördög-férjes mese, ami kedvenc Cajun történetemre, Marie Jolie-ra emlékeztetett, és nagyon szépen volt kiszínezve. Itt a lány egy gazdag vérfarkashoz ment feleségül, aki fel akarta falni, de egy patkánnyá változott tündér segített neki elmenekülni egy tojás, egy seprű, és egy sagai-levél segítségével. Utóbbi növényről nem tudom, micsoda, de a levelei egyszerűen feldarabolták a vérfarkasokat, "mint kínai étteremben a kolbászt."

A király szarvainak meséje ugyanaz volt, mint amit mi Midasz király szamárfüleiként ismerünk; itt egy szantálfa fecsegte ki a titkot. Sabour legyezője az olasz Kanári királyfi távoli rokona volt; itt a lány nem csak megmentette halálosan megsebesült férjét, de ráadásul próbára is tette, hogy feleségül venne-e másvalakit helyette. A fa nevének meséjére emlékeztetett a történet, ami megmagyarázta, miért van olyan kevés indiai mandulafa a szigeten - egy király tanácsért küldte az állatait, hogyan tölthetne meg egy kiszáradt tavat, de a választ hazafelé mindenki elfelejtette, kivéve Teknőst. A tó akkor telt meg újra, amikor minden mandulafát kivágtak.
Az ügyeletes trickster a Nyúl volt, aki általában gonosz tréfákat űzött más állatokkal, míg végül meg nem kapta a magáét. Ő szerepelt a zimbabweihez hasonló mesében, csak itt nem az állatok kútját, hanem a király fürdőtavát pancsolta össze, míg (lány) teknős el nem kapta a kátránnyal bekent páncélja segítségével. Egy-két mesében Majom is felbukkant tricksterként, és jórészt pórul járt.

Hova tovább?
Madagaszkárra!

Pablo és a királylány (Feminista Multikulti Népmesék 3.)

Ismét szerda, ismét Feminista Multikulti Népmesék! A Feminista Magyar Népmesék folytatásaként ezúttal Magyarországon kívüli országokból, kultúrákból válogatok. A bejegyzések listáját itt találjátok, akit pedig érdekel az előző sorozatból született mesegyűjtemény, az Ribizli a világ végén címmel találja meg a Móra kiadónál. És természetesen ebből a sorozatból is készül könyv :)

Származási hely: Fülöp-szigetek

A történet

Három jóbarát - Pedro, Juan, és Pablo - elindul szerencsét próbálni. Megegyeznek, hogy ki-ki megy a maga útján, és egy év múlva találkoznak. Mindhárman összefutnak egy-egy öregemberrel, akikkel megosztják az útravalójukat, és varázslatos tárgyakat kapnak a jószívűségükért cserébe. Pedro repülő szőnyeget kap, Juan mindent tudó könyvet, Pablo pedig elefántcsont csövecskét, amivel bárkit meg tud gyógyítani, ha az orrukba fúj vele. A könyvet böngészve megtudják, hogy egy távoli király lánya halálos beteg. A szőnyegen gyorsan odarepülnek, és Pablo meggyógyítja a lányt. A király viszont nem tudja eldönteni, kihez adja a lányát feleségül (mert hogy a megmentőnek odaígérte), ezért újabb próbát hirdet: egy banánvirágra kell nyíllal célba lőni; a virág a királylány szívét jelképezi. Pedro és Juan célba is találnak, ám Pablo nem hajlandó lőni, azzal, hogy még jelképesen sem akar fájdalmat okozni a királylánynak. Ezzel aztán ő nyeri meg a versenyt.

Mitől feminista?

Banánt beporzó denevér, innen

Ennek a mesének nagyon sokféle megoldása van a világ különböző kultúráiban, amik az egészen feministától ("válasszon a lány") az egészen szörnyűig (a fiúk hozzáadják a lányt az apjukhoz, mert ő az idősebb) terjednek. Ebben a verzióban azt szeretem, hogy a kérdés végül nem erő- vagy ügyességpróbával dől el, de még csak nem is azzal, hogy a három kérő közül ki volt a "leghasznosabb." Pablo az empátiájával nyeri el a lány szívét. A király pontosan tudja, mit csinál, amikor banánvirágot állít céltáblaként a három legény elé. A banánvirágnak szív formája és mélypiros színe van, vagyis nagyon látványosan emlékeztet egy valódi emberi szívre. Pedro és Juan gond (avagy gondolkodás) nélkül célba veszik és a közepébe lőnek abbéli igyekezetükben, hogy bizonyítsák, ők érdemesek a leginkább a lány kezére. Számukra fontosabb a saját kiválóságukat fitogtatni, és megnyerni a versenyt, mint eltöprengeni a feladat mélyebb jelentésén. Pablo azonban meglátja a valóság mögött a szimbolikus tartalmat, képes a versenyhajrá közepén is megállni, és átgondolni, mi számára a legfontosabb. Pablo nem akarja bántani a királylányt, még szimbolikusan sem. Gyönyörű párhuzam ez arra, hogy sokszor a bántalmazás "enyhébb" formái, például a verbális agresszió, egyszerűen nem szúrnak szemet az embereknek; két legény nagy igyekezetében, hogy győzzön, egyszerűen szíven lövi a lányt, akinek állítólag a szerelméért versengenek. Pablo az egyetlen, aki kockára teszi, hogy elveszít mindent - és vállalja ezt a kockázatot, csak hogy ne okozzon fájdalmat a lánynak. Ez az a fajta tisztelettudó, empatikus hozzáállás, ami megadja a szabad választás lehetőségét a másik félnek, és egyben biztosítja róla, hogy az ő jóléte fontosabb bármiféle magamutogatásnál vagy macsó versengésnél.

Egyébként azért is szeretem, hogy ebben a variánsban még egy feladatot kapnak a fiúk, mert így nem azon múlik a választás, hogy ki volt hasznosabb (van több olyan változat, ahol a gyógyító fiúnak ítélik a lányt). Számomra ez azt tükrözi, hogy nem lehet hasznos dolgokkal elnyerni valakinek a szívét. A szerelem és a párkapcsolat nem úgy működik, ahogy azt a romantikus filmek írói képzelik, hogy a fiú addig tesz szívességeket a lánynak, míg X darab jófejséget be nem válthat 1 darab randira. Megmenteni a lányt szép és jó, de attól, hogy segítettünk valakinek, aki bajban volt, még nem lesz cserébe köteles a leghasznosabb mozdonyhoz feleségül is menni. Azzal, hogy Pablo tulajdonképpen megtagadja a versenyben való részvételt, nem azt bizonyítja, hogy ő a legrátermettebb kérő, hanem azt, hogy képes szeretettel és tisztelettel fordulni a királylányhoz, aki így már maga hozhatja meg a döntését.

Amit érdemes átgondolni

Az eredeti szövegben a király mondja ki, hogy Pablo döntése miért jobb, mint a másik két legényé. Amikor én mesélem ezt a történetet, nálam a királylány maga szokta levonni a tanulságot (főleg azért, mert ez ellenpontozza a tényt, hogy az apja korábban odaígérte).
Valamint egyszerűen azért, mert szeretem a könyveket és az olvasó fiúkat, nálam Pablóé szokott lenni a könyv. Ez egyébként nem áll messze a valóságtól, mert egyes források szerint eredetileg a könyv lehetett a gyógyító tárgy, és az elefántcsont csövecske a mindent látó távcsőből alakult át. Ez további érdekességeket adhat hozzá a meséhez, mert szép kapcsolatot mutat az olvasás és az empátia között.

Források

"Mesélte Dolores Zafra, tagalog hölgy La Lagunából. A mesét az apjától tanulta."

Dean S. Fansler: Filipino Popular Tales (American Folk-Lore Society, 1921.)

Megjegyzés

A mese az ATU 653B (A legcsodásabb dolog a világon) típusba tartozik. Egy magyar változata a Ribizli gyűjteményben is szerepelt, ott a lányra magára bízták a döntést. Valamint esküszöm, hogy általános iskolás koromban előadtunk egy ehhez nagyon hasonló darabot, amelyben egy pénzérmére kellett lőnie a három királyfinak, de a legkisebb nem lőtt, azzal, hogy az apja arca van rajta. Én voltam az öreg kertész, aki levonta a tanulságot. Azóta sem találom ezt a sztorit sehol. Móra volt talán? Jutalom a megtalálónak.

Kreol mesék a kék óceánból (Népmesék nyomában a világ körül 150. - Seychelle-szigetek)

Ismét szombat, ismét Népmesék nyomában a világ körül! Aki kíváncsi a kezdetekre, itt találja a bemutatkozó bejegyzést; a postokat követhetitek a NNyaVK Facebook oldalán is. A korábbi bejegyzések itt olvashatók.

Stars ​and Keys
Folktales and Creolization in the Indian Ocean
Lee Haring
Indiana University Press, 2007.

Ezt a könyvet ugyanaz a néprajzkutató írta, aki az előzőt is, amiből a Comore-szigetek meséit vettem. Azzal ellentétben azonban ez a kiadvány sokkal inkább felnőtteknek szóló tudományos publikáció, még akkor is, ha tele van mesékkel. A bevezető megint csak az Indiai-óceáni szigetek történelmének kronológiájával indít. Minden meséhez tartoznak megjegyzések és háttérinformációk (sokszor menet közben, a szövegbe beágyazva más betűtípussal, ami olykor nagyon zavaró volt); többet a 20. század elején jegyezték le mindenféle gyűjtők. Sok mese származott Madagaszkárról, közöttük egészen régi teremtésmítoszok és eredetmagyarázó mondák is. A Seychelle-szigetekről tizenegy történet található a kötetben.

Mivel az előző könyvben, amit a Comore-szigetekhez olvastam, volt néhány Seychelle-szigeteki népmese, belevettem őket ebbe a bejegyzésbe, hogy ne maradjanak ki, ha már elolvastam őket...

Fénypontok

Nem sok mese fogott meg különösebben, de hogy legyen fénypont is, kiemelném  Kader történetét. A szerencséjét kereső ember mesetípusába tartozott; ezúttal a Naphoz indult el a hős megkérdezni, miért vörös a naplemente és a napfelkelte. Útközben mindenféle harcoló sziklákkal, fákkal és egy angolna-híddal találkozott, amiket át kellett kelnie, a mese végén pedig megszerezte a királyának a Halak Királynőjét, akit végül ő maga vett szerencsésen feleségül.

Kapcsolatok

Ti Zan és a nagy doktor meséje egy klasszikus Varázslótanonc-párbaj volt; akadt rajta kívül egy "kovács és az ördög" mese is, amelyben egy Szegénység nevű fickó játszotta ki a halált... és azóta is az emberek között él.
Az ügyeletes trickster egy Brer Soungoula nevű figura volt, aki "valamiféle majom" (bár megesik, hogy pont majmot vet át). Az egyik mesében felfalta Tigris gyerekeit, majd rákente a dolgot a majomra, egy másikban pedig ő próbált vizet lopni a közös kútból, amit nem segített megásni, és végül el is fogták a szokásos kátránybábus trükkel. Ő húzatott kötelet Elefánttal és Bálnával és hitette el Farkassal, hogy rá fog szakadni egy hegy, ha nem támasztja meg (és a felhők mozgását használta fel bizonyítékul). Ő úszott versenyt Teknőssel is; odafelé nyert, mert észrevétlenül a teknős hátán utazott, ám visszafelé a teknős lemerült enni egy kicsit, és a bajkeverő bizony megfulladt.

Hova tovább?
Mauritiusra!

Amaradévi (Feminista Multikulti Népmesék 2.)

Ismét szerda, ismét Feminista Multikulti Népmesék! A Feminista Magyar Népmesék folytatásaként ezúttal Magyarországon kívüli országokból, kultúrákból válogatok. A bejegyzések listáját itt találjátok, akit pedig érdekel az előző sorozatból született mesegyűjtemény, az Ribizli a világ végén címmel találja meg a Móra kiadónál. És természetesen ebből a sorozatból is készül könyv :)

Származási hely: Kambodzsa és Sri Lanka

A történet

Kambodzsai verzió: Amaradévi hercegnőnek négy miniszter is udvarol, ő mégis maga választ férjet egy Mahoseth nevű bölcs férfiú személyében. A miniszterek erre bemártják a férjet a királynál azzal, hogy merényletet tervez, és Mahosethnek száműzetésbe kell menekülnie. Amint kiteszi a lábát a palotából, a miniszterek megkörnyékezik Amaradévit, aki átlát a szándékukon. Négy egymás utáni időpontra találkozóra hívja őket, majd a szolgáival saját tervezésű csapdát építtet. A minisztereket egyedül hagyja egy rakat ékszerrel, és amikor lopnak belőle, kinyílik alattuk egy csapóajtó, és egy ragacsos dolgokkal töltött verembe zuhannak. Amaradévi leleplezi az összeesküvést, tisztázza a férje ártatlanságát, és boldogan él, míg meg nem hal.

Sri Lankai verzió: A bölcs és nemes Maha Bosat álruhában járja a világot, és találkozik egy lánnyal az úton. Amaradévi elszegényedett előkelő család sarja. Kölcsönösen megtetszenek egymásnak. Maha Bosat jeleket ad a lánynak, amikre ő hasonló jelekkel válaszol, így felmérik, hogy egyformán okosak. Ezek után a legény kérdéseket tesz fel, amikre Amaradévi titokzatos válaszokat ad, de Maha Bosat ezekből is ért. Összeházasodnak. Négy miniszter ellop négy kincset a királyi kincstárból, és Maha Bosat házába csempészik őket. Amaradévi bizonyítékot gyűjt a csalásról, a király mégis száműzi a férjét. A négy miniszter megkörnyékezi az asszonyt, ám amikor a házába érnek, Amaradévi megkötözteti és bezáratja őket, sőt, még a hajukat is lenyíratja a szolgáival. A király elismeri, hogy tévedett.

Mitől feminista?

Amaradévi
(Sharra Frank alkotása)

Először is, Amaradévi egy saját maga által választott, boldog és kiegyensúlyozott kapcsolatban él. A mesék világában, ahol a nők sokszor jutalomként kerülnek a férjükhöz, esetleg pillanatnyi ismeretség vagy megmentés után, üdítő olyan hősnővel találkozni, aki maga választja a férjét, és meggyőződik róla, méltó-e hozzá. Különösen szeretem a sri lankai verzió bevezetőjét, ami tulajdonképpen egy "titokzatos beszédű lány" típusú mese, csak itt ahelyett, hogy rá kellene kérdeznie, a másik fél rögtön meg is érti, mit akart mondani a lány. Szó szerint szavak nélkül is megértik egymást.
Másodszor, Amaradévi okos. Nagyon okos. A kambodzsai verzió szövege szerint "nem csak a zenéhez, festéshez, és költészethez értett, de a kormányzáshoz, joghoz, természettudományokhoz, és a mérnökséghez is." (Mellékvágány: a Káma Szútra a tökéletes feleség ismérvei között felsorolja, hogy értenie kell a bányászathoz és az ácsmesterséghez...). Nem csak a négy miniszter eszén jár túl, hanem maga tervezi meg a csapdát is, amibe belecsalja őket. Ez egyrészt feltételez egy jó adag gyakorlati tudást, másrészt pedig egy jó adag emberismeretet, aminek segítségével Amaradévi leszűri, mit akarnak tőle a miniszterek, és hogyan lehet a saját gyengeségeik révén tőrbe csalni őket.
Harmadszor, nagyon érdekes Amaradévi jó kapcsolata a történetek többi női szereplőjével. A kambodzsai verzióban a legbizalmasabb udvarhölgyével együtt készítik elő a csapdát, és együtt is hozzák működésbe, kötelek segítségével. A sri lankai verzióban úgy jön rá a miniszterek ármánykodására, hogy szóba elegyedik a szolgálólánnyal, akit hozzá küldtek, megismerkedik vele, és addig beszélgetnek, míg véletlenül ki nem derül az igazság. A mese ezúttal nem női irigységről vagy versengésről szól. Épp ellenkezőleg. És a hagyományos történetekben ráadásul a női barátság ritka, mint a fehér holló.

Igazi kambodzsai hercegnő
Norodom Buppha Devi

Negyedszer, ha már a féltékenységnél tartunk: a mese fontos üzenetet hordoz az egészséges és a mérgező férfiúi hozzáállásról. A négy miniszter azt hiszi, Amaradévi megszerzéséhez csupán annyit kell tenniük, hogy eltávolítják az aktuális férjet az útból. Tegye fel a kezét minden nő, aki mondta már egy nyomulós alaknak, hogy "van barátom", mire azt a feleletet kapta, hogy "igen, de nincs itt" (súlyos esetben "nekem meg van barátnőm, na és?"). Adott egy okos, művelt, határozott hercegnő, aki már az első férjét is maga választotta, de ez a négy idióta még mindig azt hiszi, hogy ha elteszik a férjet láb alól, akkor Amaradévi majd a karjaikba omlik. A mérgező férfiasság egyik megnyilvánulása ez: "ha egy nő nem akar tőlem semmit, akkor nyilván nem bennem van a hiba, hanem abban a rohadékban, aki az utamat állja" (ha pedig nincs rohadék, akkor nyilván a nő hibája, és itt szokott sokszor erőszakba torkollni a dolog). A négy miniszter, Mahosethtel ellentétben, nem önálló személyként és egyenlő félként látja a hercegnőt, hanem csupán egy megszerzendő tárgyként, ami szabad préda, amint tulajdonos nélkül maradt. Elképzelni sem tudják, hogy maga is választhatna. Szépen összecseng ez a nézet azzal, hogy az őrizetlenül hagyott ékszerektől sem tudják visszafogni a kezeiket. Ezért kerül Mahoseth a trónra, a négy miniszter pedig a pöcegödörbe. 

Amit érdemes átgondolni

A sri lankai verzióban Maha Bosat több különféle próbának aláveti Amaradévit; közöttük megpróbálja elcsábíttatni két másik férfival és egy rakás pénzzel, hogy tesztelje a hűségét. Az ilyesfajta "hűségtesztelés" manipulatív húzás, mérgező játszma, és őszintén szólva én boldogan kihagyom ebből az amúgy remek meséből.

Források

A kambodzsai verzió a Gatiloke nevű gyűjteményből származik, a sri lankai pedig az Ummagga Jataka történetei közül. A kambodzsai népmesehagyományt a 19. század végén jegyezték le, buddhista tanmesék gyűjteménye. A szingaléz eredetű Ummagga Jataka szöveget a 14. századra teszik; Maha Bosat Buddha egyik korábbi életében felvett alakja.

Kathleen Ragan: Fearless girls, wise women, and beloved sisters (W.W. Norton & Co., 2000.)
Muriel Paskin Carrison: Cambodian folk stories from the Gatiloke (Tuttle Publishing, 2011.)
Suzee Leong: Asian folk tales and legends (MPH Group Publishing, 2015.)
T. B. Yatawara: Ummagga Jataka (Luzac & Co. 1898.)
https://www.storiestogrowby.org/story/princess-amaradevi/

Megjegyzés

Az Amara név örökkévalót avagy halhatatlant jelent, a Dévi pedig istennőt. Amaradévit már a neve is kiemeli a mesebeli hercegnők sorából.

2019 - Az év (jó) sorozatokban

2019 remek év volt sorozatok szempontjából. Már most cikkeznek róla, hogy az elmúlt évtizedben a tévé meghaladta a mozifilmeket minőségben és presztízsben is, és hajlamos vagyok egyetérteni a véleményükkel. Megint csak rengeteg sorozatot néztem az év folyamán (általában evés vagy horgolás közben, meg amikor beteg voltam - azoknak, akik kérdezik, hogy van időm ilyesmire) (és mielőtt siratni kezdenénk az irodalmat, közben olvastam 133 könyvet is), és jó néhány volt közöttük, amiket nagyon megszerettem.
Íme.

Új kedvencek

Doom Patrol - Amikor a DC megkapja a 17-es karikát, és az írók eldobják az agyukat, akkor születik egy remek kis sorozat, szerethető és teljesen elborult karakterekkel.

Umbrella Academy - Az idei év a szerethető, elcseszett szuperhősök éve volt, akiket jó színészek játszanak, jó aláfestő zenére.

Euphoria - Amerikai remake, de nincs sok köze az eredeti izraeli sorozathoz. Cserébe a színészek nagyot alakítanak. Ez az új évtized Skins-e.

The Mandalorian - A Star Wars rájött, hogy ők tulajdonképpen mindig is western sztori voltak, és ezzel a húzásával, plusz Bébi Yodával, sikerült megmenteniük magukat a Rise of Skywalker után maradt kínos szájíztől.

Unbelievable - A "nehéz végignézni, de kötelező" kategória idei győztese, remek női alakításokkal.

Chernobyl - A "nehéz végignézni, de kötelező" kategória második helyezettje, amit az amerikai közönség nagy része látványosan félreértett, de annyi baj legyen.

His Dark Materials - Nem olvastam a könyveket, de sorozatnak nagyon látványos és szórakoztató, és Ruth Wilson elviszi a pálmát, annak ellenére, hogy elég nagy nevekkel rakták körbe, akik mind jól szerepelnek.

Good Omens - Nyilván.

Years and Years - Szörnyen ijesztő, de egyben angolosan zseniális sorozat arról, mit várhatunk az elkövetkező pár évtizedtől. Bár ne úgy lenne.

Gentleman Jack - Az egy dolog, hogy ez a sorozat reprezentációs tabukat döntöget, de ráadásul nagyon szórakoztató is, remek színészekkel. Plusz király a zenéje.

Sex Education - Kamaszok és a szex kínos témái, őszintén és romantikus máz nélkül, Scully ügynök és Asa Butterfield főszereplésével.

The Politician - Amikor Ryan Murphy tűpontosan leképezi az egész amerikai politikai rendszert egy gimnáziumi diákdiri-választásra.

Visszatérő kedvencek

Dragon Prince - Idén két évadot is kaptunk belőle, és még mindig az animáció és a fantasy történetmesélés legjobb formáját hozza. Szerepjátékosok, Avatar-rajongók, Miyazaki-fanok és fantasy olvasók mind találhatnak benne szerethető részeket.

Barry - Párhuzamosan adták a Trónok Harca utolsó évadával, és minden egyes vasárnap jobb volt. Tökéletes történetvezetés, nagyon buta humor, remek színészek.

Pose - Látványos, szórakoztató, szívet melengető, és nagyon fontos téma, egy sor remek színésszel, akiket még több más sztoriban is akarok majd látni.

The Good Fight - Ügyvédasszonyokkal elszaladt egy kicsit a vonat, és nekimentek humorral, foggal és körömmel a Trump rendszernek. Fájdalmas, de egyben nagyon mókás is.

True Detective - A harmadik évadra megint megtalálta magát a sorozat, és nagyon szépet alkotott.

The Magicians - Továbbra is az egyik legszórakoztatóbb tévésorozat, amiben varázslók szerepelnek. Főleg a musical epizódok. És az évadzáró nagyon ütősre sikerült.

Amerikai Istenek - Sokan nyávognak rajta, de szerintem ez a sorozat pontosan azt hozza, amit hoznia kell, és teszi ezt ráadásul nagyon látványosan. Aki nem érti a mitológiát, az olvasson utána.

The Good Place - Az elején nagyon bugyutának találtam ezt a sorozatot, de aztán elkezdtem megszeretni. A legutóbbi évada pedig határozottan szépre sikerült.

Harlots - Továbbra is látványos, izgalmas, és szerethető, sok klassz ruhával és sok remek női szereplővel.

Búcsúzó kedvencek

Silicon Valley - Fájdalmas, de tökéletesen levarrt búcsút vettünk az utóbbi évek legjobb kockasorozatától. Hiányozni fognak.

Veep - Akármit találtak is ki a sorozat írói, nem tudtak olyan szürreálisak lenni, mint a valóság. De legalább élvezték a munkát.

Marvel's Runaways - Nagyon sajnálom, hogy elkaszálták, mert nagyon cuki, szerethető Marvel sorozat volt, az egyik kedvenc képregényemből.

Amiről nem beszélünk

Game of Thrones - Na, így kell egy jól induló sztorit tökéletesen, ordenáré módon és ostoba hollywoodi mentalitással örök időkre tönkrevágni.

Stranger Things - Mielőtt valaki megkérdezné, miért nem emlegettem. Amúgy szeretem, nagyon bájos sorozat, de részemről nagyobb a füstje, mint a lángja.

A Discovery of Witches - Idén nem nagyon néztem rossz sorozatokat - ami rossz volt, azt egyszerűen félbehagytam, mert minek nézzem, ha van helyette jó is. Ezt a gyöngyszemet a harmadik epizódnál kaszáltam el, amikor a középkori ikonográfia nemzetközi szakértője tanácstalanul állt egy kép felett, hogy "nem értem, mit jelent egy csecsemő egy lefelé fordított edényben..."

2020-ban is mindenkinek jó tévézést kívánok! :)

Kis szigetek, teli furfanggal (Népmesék nyomában a világ körül 149. - Comore-szigetek)

Ismét szombat, ismét Népmesék nyomában a világ körül! Aki kíváncsi a kezdetekre, itt találja a bemutatkozó bejegyzést; a postokat követhetitek a NNyaVK Facebook oldalán is. A korábbi bejegyzések itt olvashatók.

Indian ​Ocean Folktales
Lee Haring
National FolkLore Support Centre, 2002.

A könyv huszonhét mesét tartalmaz, melyek közül öt származik a Comore-szigetekről (a többi pedig Madagaszkár, Mauritius, Réunion és a Seychelle-szigetekről). A bevezetőben szó esik a szigetek mesemondó hagyományairól és történelméről (még egy hosszas kronológiai listát is kapunk). Minden szigetet rövid bevezető mutat be, a mesék előtt pedig mindig fel van tüntetve a mesemondó és a gyűjt neve is.
Mivel összesen öt comore-i mese volt a könyvben, írok röviden mind az ötről:

Az állatok jósa
Ennek a mesének volt egy befejezetlen eleje, meg egy külön vége. Az elejében egy kaméleon bosszút esküdött az elefánt ellen, amiért rálépett a fia lábára; a végében az állatok jósa megjósolta, hogy meg fog jelenni az ember, és mivel az oroszlán nem volt hajlandó elmenekülni előle, az ember furfangossággal legyőzte. Érzem, hogy valahol összefügg a két sztori, csak nem tudom, hogyan.

Alimtru és a keselyű
Egy legény feleségét elveszi a király, ezért csinál fából egy másik feleséget. A király azt is elveszi, mire a legény összehívja a madarakat, és egy keselyű segítségével ráveszi az uralkodót, hogy oldozza le az életre keltő amuletteket a második nőről. A fa-asszony ismét fává változik, és összeomlik tőle a királyi palota.

Furfangos Bunwaswi
"Távoli tűz" típusú mese, amelyben egy fickó kiállja a király próbáját, és eltölt egy éjszakát egy jeges hideg víztározóban, ám a király nem fizeti ki a jutalmát, mondván, hogy tüzet látott a távolban, az tartotta melegen. Bunwaswi a trickster erre lakomára hívja a királyt, ahol a tűztől távol teszi le a bográcsokat, és felelősségre vonja az uralkodót, amikor az panaszkodik, hogy így sohasem fog megfőni az étel...

A szegény ember története
Trotroc, a bajkeverő, el akarja nyerni a király lányát feleségül. A király mindenféle dolgokért szalajtja az ördögök királyához, de Trotroc mindig megoldja a feladatot, és végül elnyeri a lányt.

A titokzatos asszony
Egy lányt a tanítója el akar csábítani, ezért a lány megvakítja. A szülők viszont inkább a tanítónak hisznek, ezért a lány elmenekül otthonról, és új életet kezd. Mindenféle kalandokon megy keresztül, melyek során sokan ártani akarnak neki, de a varázserejével mindenkitől megszabadul. Végül férfiruhában gyógyító királyfi lesz belőle, és amikor a sok általa átvert ember gyógyulni jön hozzá, ráveszi őket, hogy vallják be a bűneiket.

Hova tovább?
A Seychelle-szigetekre!

Anait királynő (Feminista Multikulti Népmesék 1.)

A mai nappal útjára indul a blogon a Feminista Multikulti Népmesék sorozat! A Feminista Magyar Népmesék folytatásaként született meg, és ezúttal Magyarországon kívüli országokból, kultúrákból fogok minden héten meséket válogatni. A bejegyzések listáját itt találjátok, akit pedig érdekel az előző sorozatból született mesegyűjtemény, az Ribizli a világ végén címmel találja meg a Móra kiadótól. És természetesen ebből a sorozatból is készül majd könyv :)

Egy olyan mesével szerettem volna kezdeni a sort, ami mesemondói pályafutásom kezdete óta a repertoárom része, és az egyik első történet, ami beugrik, ha "feminista meséket" emleget valaki. Íme.

Anait királynő

Származási hely: Örményország

A történet

Illusztráció a The Weave of Words
című képeskönyvből

Egy Vachagan nevű királyfi vadászni indul leghűségesebb szolgájával és a kedvenc kutyájával. Kitikkadva és elfáradva egy faluba érnek, és a királyfi vizet kér a forrásra járó lányoktól. Az egyik nyújtja is neki a korsóját, de egy másik lány, Anait, kikapja a kezéből a korsót és a kiönti a vizet hatszor egymás után, mielőtt inni adna a vadásznak. Amikor a királyfi kérdőre vonja, Anait azt feleli, hogy a hideg víz megártott volna a felhevült testének. A legénynek megtetszik az okos lány, és hazatérve bejelenti, hogy feleségül kéri. A leánykérő küldöttséget azonban Anait azzal utasítja vissza, hogy csak olyan férfihoz hajlandó feleségül menni, akinek van mestersége. Ezt hallva Vachagan elhatározza, hogy kitanulja a brokátszövést. Egy év után saját készítésű aranybrokáttal kéri meg Anait kezét, aki ezúttal igent mond.
Idővel Vachagan és Anait kerülnek az ország trónjára. Egy nap a király elindul álruhában bejárni az országot, és Anaitot hagyja hátra régensként. Útközben azonban papnak álcázott gonosz banditák ejtik foglyul, és csak azért hagyják életben, mert ért a szövéshez. Vachagan aranybrokátot sző, benne titkos jelekkel. Amikor a banditák el akarják adni a drága holmit a királynőnek, Anait kiolvassa a jelekből, mi történt, és hol kell a férjét keresnie. Felfegyverkezik, lóra pattan, a katonái élén legyőzi a banditákat, és kiszabadítja az összes foglyot, köztük Vachagant is. A király elismeri, hogy ha annak idején nem vette volna rá a felesége, hogy mesterséget tanuljon, nem élte volna túl a kalandot.

Mitől feminista?

Anait királynő csodás női példakép. Okos, bölcs, bátor (és szép is, egyébként, de pont ezt a mese nem hangsúlyozza ki, már az első találkozásnál is az intelligenciája fogja meg a királyfi figyelmét). Amellett, hogy a jelek szerint megvan a magához való gyakorlatiassága, hiszen nem engedi a vadászt felhevülten jeges vizet inni, azt is megtudjuk a meséből, hogy ő maga is csodásan sző, és ráadásul írni-olvasni tanítja az egész faluját. Végzi pedig ezt olyan jól, hogy a pásztorok és földművesek mind mesterüknek tekintik, és teleírják a falu környékén a fákat, sziklákat, falakat. Anait egy oktatásra és munkamegosztásra épülő, apró közösséget hoz létre maga körül. Az apja tiszteli az önállóságát, és rábízza a döntést, szeretne-e a királyfihoz feleségül menni.
Anait a mese folyamán rendszeresen kiáll magáért és a maga igazáért. Először is nem hagyja, hogy a vizet követelő vadász ártson magának, még akkor sem, ha ezzel bolondnak vagy gonosznak tűnik a szemében - fontosabb neki az, hogy a helyes dolgot cselekedje, mint az, hogy közben milyennek tűnik mások szemében. A mai világban, ahol a nők megítélése még mindig jórészt azon múlik, mennyire viselkednek elfogadhatóan (ld. az "udvarias feminista" és a "vérengző feminista" sztereotípiáit), Anait jó példa arra, hogy egy komoly helyzetben nem az a legfontosabb, mennyire udvariasan vagy "nőiesen" teszünk valamit. Másodszor megtagadja a királyi lánykérést, mert tartja magát az elveihez: csak olyan férfihoz megy feleségül, akinek van mestersége, amit a saját két kezével tud végezni anélkül, hogy a rangjára vagy a vagyonára hagyatkozna. Ezt hívják úgy angolul, hogy "privilege check" - a hölgy kertelés nélkül felhívja rá a figyelmet, hogy nem akar olyan párt, aki azt hiszi, természetes, hogy mindent készen kap, mert oda született, ahová. Harmadszorra pedig, amikor a férje és az emberei megmentésére kerül sor, ő fegyverkezik fel először, és maga vezeti a mentőakciót.
Amellett azonban, hogy Anait bölcs és határozott, egyáltalán nem hideg vagy keményszívű figura. Szereti a férjét, gondoskodik róla és másokról is, és amikor nyoma veszik, komolyan aggódik érte, rémálmai vannak arról, hogy talán baja esett, még meg is siratja. Bár kívülről továbbra is a kezében tartja az ország dolgait, belül ő is esendő ember, akinek a szerettei veszélyben vannak.

Anait története egyáltalán nem lenne ilyen klassz, ha nem olyan férfi lenne mellette, aki megérdemli őt. Szép pillanata a mesének, amikor jegyajándékot váltanak: Vachagan saját készítésű brokátot ad, Anait pedig saját szövésű szőnyeget, jelezve, hogy immár egyenrangú, kölcsönösen önálló döntést hozó felek. Vachagan szerethető királyfi: bukik az okos lányokra (bezony), ráadásul amikor Anait elsőre visszautasítja, és még rá is koppint az orrára a kiváltságos helyzete miatt, Vachagan nem dühöng vagy követelőzik. Helyette fogja magát, leül, és megcsinálja a házi feladatot: egy egész évet tölt azzal, hogy mesterséget tanuljon. Nem próbálja megúszni a dolgot, hanem fontosnak tartja a lány kérését, és meglátja a mögötte rejlő bölcsességet is. Később is mindig hallgat a felesége szavára, és amikor bajba kerül, hozzá fordul először, mint a legközelebbi bizalmasához, aki tud a sorok között olvasni. Szoros, kölcsönös tiszteleten alapuló, nyíltan kommunikáló kapcsolat az övék. A férj nem csak azért csinál meg dolgokat, "mert az asszony ráparancsolt", vagy "az ő kedvéért, hogy örüljön", hanem veszi a fáradságot arra is, hogy megértse, milyen indok áll Anait tanácsai, kérései mögött. Hatalmas különbség.

Amit érdemes átgondolni

Elég sok verzióját olvastam a mesének, de mivel a legtöbb szovjet mesegyűjteményekből származik, nem vagyok teljesen meggyőződve róla, hogy a "gonosz, kapzsi papok" eredetileg nem sima banditák voltak-e.

Források

A mese egyik első ismert feldolgozása Ghazaros Aghayan 19. századi örmény írótól származik.

Kathleen Ragan: Fearless girls, wise women, and beloved sisters (W.W. Norton & Co., 2000.) (Pymantól vette át)
Avril Pyman: The Golden Fleece: Tales from the Caucasus (Progress Publishers, 1971.)
Gerard Shelley: Folk tales of the peoples of the Soviet Union (Herbert Jenkins Ltd., 1945.)
Iakov Samsonovich Khatchatrianz: Armenian Folk Tales (Colonial House, 1946.)
David Kerdian: The golden bracelet (Holiday House, 1998.)
Robert D. San Souci: The weave words (Orchard Books, 1995.)
Lucretia Samson: Wise Anait and the woven words (Clean Slate Press, 2017.)
Irina Zheleznova: A mountain of gems: Fairy tales of the peoples of the Soviet land (Raduga Publishers, 1975.)
Susie Hoogasian Villa: 100 Armenian tales and their folkloristic relevance (Wayne State University Press, 1966.)
https://www.storiestogrowby.org/story/queen-anait/
A meséből nemrég animációs film is készült, kinn van a YouTube-on itt.
Anait szerepelt a népszerű Rejected Princesses sorozatban is, itt találjátok a vonatkozó oldalt.

Megjegyzés

A mese az ATU 888A* (A kosárfonó) típusba tartozik. Magyarul leginkább A kán mestersége című kazah verziója ismert A repülő hajó című szovjet mesegyűjteményből. A mese egy arab verzióját itt olvashatjátok. Léteznek egyéb, többek között orosz, zsidó, ír, és marokkói változata is.
A kereszténység előtti időkben Anahit örmény istennő volt, "az Arany Anya", akit a görög Artemisszel szoktak azonosítani.

2019 - Az év (jó) könyvekben

Idén összesen 133 könyvet, majdnem 29.000 oldalt olvastam. Ez kevesebb, mint tavaly, de cserébe nagyon klassz évet zártam, ami a jó olvasmányokat illeti.

37 könyv a fentiek közül a Népmesék nyomában a világ körül kihíváshoz tartozott. Január óta sikerült majdnem végigérnem Afrikán; már csak 9 ország maradt belőle 2020-ra! További 12 kötet népmesegyűjtemény volt mindenféle kutatási projektekhez meg olvasós kihívásokhoz. A maradék 84 könyv jó részét idén képregények és nonfiction könyvek tették ki - ezekhez volt leginkább gusztusom.

Nem akarok minden idei kedvencről hosszas értékelést írni, ezért csináltam pár listát, rangsorolás nélkül:

Idei kedvenc képregénysorozatok

Doctor Aphra - a minősíthetetlenül rossz Rise of Skywalker után kezdtem olvasni, és teljes mértékben visszaadta a hitem a Star Wars univerzumban. 

House of X / Powers of X - kezd magához térni az X-men világa, és ezzel az eseménnyel elég erős, átgondolt, váratlan fordulatot vettek (plusz visszajött egy csomó régi kedvenc szereplőm)

Rat Queens - szerepjátékosoknak kötelező darab, klassz látványvilággal, remek poénokkal

Domino + Hotshots - kiváló döntés volt Gail Simone kezébe adni Dominó karakterét, rögtön szervezett köré jó kis csapatot, és csak azt sajnáltam, hogy a sorozat nem tartott tovább

Shuri - kedvenc Disney hercegnőm Nnedi Okorafor és Saladin Ahmen jóvoltából saját sorozatot kapott, a Black Panther filmből megszokott színes látványvilággal

Idei kedvenc nonfiction könyvek

Smoke gets in your eyes (Caitlin Doughty) - a halálhoz való természetesebb hozzáállást népszerűsíti ez a jó humorú goth hölgyemény, aki saját temetkezési vállalkozást működtet, és első krematóriumi állásáról ír nagy őszinteséggel
From here to eternity (Caitlin Doughty) - az előző kötet párja, itt a világ körüli temetkezési szokásokkal ismerkedhetünk meg, közöttük néhány egészen lenyűgözővel is

Fire and Blood: Rubies in myth, magic and history (Diane Morgan) - szeretem a csillogó dolgokat, és ebből a könyvből nem csak a rubintokkal ismerkedtem meg közelebbről, de a drágakő-kereskedelem és Burma történelmének mélyebb részleteivel is

Rome: A history in seven sackings (Matthew Kneale) - érdekes koncepció egy történelemkönyvhöz, és nagyon olvasmányos, jól szerkesztett kötet volt
Chrysalis: Maria Sibylla Merian and the Secrets of Metamorphosis (Kim Todd) - karácsonyra kaptam, és még csak a negyedénél tartok, de már most teljesen lenyűgöz a 17. századi német hölgy élete, aki a rovarkutatás egyik nagy úttörője lett
The Five: The untold lives of the women killed by Jack the Ripper (Hallie Rubenhold) - Azt hiszem, idén ez vitte el a pálmát. Részletes, megdöbbentő, empatikus könyv a történelemnek egy olyan részéről, amibe a legtöbb ember nem gondol bele. Öt életrajz az öt nőről, akik Hasfelmetsző Jack áldozatai voltak.

Ismerős mesemondók által idén kiadott klassz könyvek

Hogy a macska rúgja meg! (Szabó Enikő) - 13 cicás mese a világ minden tájáról, gyönyörű illusztrációkkal

Sgiath, Amazon Queen of Skye (George W. Macpherson) - a skót legendák világának leghíresebb amazonkirálynőjéről szól a kötet, aki olyan hősöket képzett ki az iskolájában, mint például Cú Chulainn. A szerző számtalan legendát fésül össze egy folyamatos történetbe.

Buckinghamshire Folk Tales (Terrie Howey) - a Vörös Főnix néven is ismert mesemondó egy lyan vidékről kutatott fel és válogatott össze remek sztorikat, ahol az általános vélemény szerint nem is lehet meséket találni. Első rangú munka.

Storytwisting: A Guide to Remixing and Reinventing Traditional Stories (Jeri Burns, Barry Marshall) - a népmesék újraalkotásának nagymesterei, a Storycrafters néven ismert duó végre kiadott egy részletes, izgalmas, hasznos kézikönyvet a mesterség kulisszatitkairól

From Audience to Zeal: The ABCs of Finding, Crafting, and Telling a Great Story (Laura Packer) - Laura Packer remek, ábécésorrendbe rendezett kézikönyvet alkotott kezdő és haladó mesemondók számára a szakma alapjairól, titkairól, etikájáról. Kötelező olvasmány.

Egyéb klassz olvasmányok

The Trans Space Octopus Congregation (Takács Bogi) - Takács Bogi első saját novelláskötete, és minden oldala kincs. Titokban azt szeretném, hogy minden novellájából teljes regény legyen...

Snow White learns witchcraft (Theodora Goss) - szintén novelláskötet, régi mesék újraálmodásaival versben, prózában, egy magyar származású írónőtől. Gyönyörű munka.

They wur cheust folk (Helen K. Woodsford-Dean) - 13 megható vers olyan létező személyekről, akiket boszorkányság vádjával végeztek ki egykor Orkney szigetén. A vádiratok alapján. A cím jelentése: "csak egyszerű emberek voltak."

Wain (Rachel Plummer) - LMBT+ verseskötet, melyben skót meséket és legendákat álmodik újra a költőnő. Csodaszépek az illusztrációk, és a verseket olvasva egyik ámulatból a másikba estem.

Jó könyvekkel, klassz felfedezésekkel, békés olvasással teli új évet kívánok! :)