Feminista Magyar Népmesék 23. - A titokzatos beszédű lány

Megint szerda, megint Feminista Magyar Népmesék. Aki kíváncsi a sorozat történetére, itt találja a bemutatkozó bejegyzést. Az előző huszonkét mese itt olvasható.

HÍREK: Egy időre ez lesz az utolsó FMN. A Feminista Magyar Népmesék tavaszi szünetre megy! Kis lazítás, kis olvasás, kis kutatómunka. Júniusban folytatódik a sorozat! Addig is ajánlom az Ünnepi Könyvhétre megjelenő, Mesemondók Márpedig Vannak című vadonatúj kötetemet, melyet május 10-én Budapesten az Írók Boltjában, június 9-én pedig Győrben a Kisfaludy könyvtárban fogok dedikálni. A könyv a kiadótól már előrendelhető, és Facebook oldala is van!

Most pedig lássuk a mesét.

A titokzatos beszédű lány

Források:

Benczes I.: Amit a cigány kisgyermekekről megtudtam (Tanulmányok a Romológia Köréből X.)

Béres A.: Rozsályi népmesék (Akadémiai Kiadó, 1967).  

Faragó J.: Jászárokszállási cigány népmesék (MTA Néprajzi Kutatócsoport, 1985).

Gönczi F.: Göcsej népköltészete (Zalai Táj- és Népkutató Munkaközösség, 1948). 

Penavin O.: Jugoszláviai diakrón népmesegyűjtemény II. (Forum Könyvkiadó, 1993).

A mese az AaTh 876-os típusba (Az okos leány és a kérők / The clever maiden and the suitors) tartozik.

A történet:

Egy (két, három) legény leánykérőbe indul, és a kiszemelt leányt egyedül találja otthon, valamilyen kényes helyzetben (fürdés közben, hálóingben, satöbbi). Ennek ellenére úgy dönt, a helyzet pontosan alkalmas az ismerkedésre, és kérdéseket kezd feltenni a lánynak, például hogy mit csinál éppen, és hogy hol vannak a szülei. A lány furcsán és ködösen válaszolgat, mire a kérő úgy dönt, hogy biztosan bolond szegény, és odébb áll. Nem sokkal később azonban egy idősebb, tapasztaltabb személy (szomszédasszony, a kérő bátyja, stb.) rátapint a dolog lényegére, és kifaggatja a fiút, hogy ugyan mi rettentette el a lánytól - majd jól kioktatja, megmagyarázva, hogy mindennek értelme volt, csak rá kell jönni. Néhány esetben magát a lányt kérik, hogy fejtse ki bővebben, mit értett a válaszok alatt. Megértve, hogy a lány nem bolond, csak furfangos, az ifjú kérő megnyugodva feleségül veszi.

Mitől feminista?

Tegye fel a kezét, aki hallott már vicceket arról, hogy "a nők sose azt mondják, amit gondolnak" meg hogy "az asszonyokat képtelenség megérteni." A nők beszédének regulázása hosszú hagyományokra tekint vissza: Az asszonyok cserfesek, pletykásak, folyton panaszkodnak, fel van vágva a nyelvük, pereg mint a motolla, de közben képtelenség megérteni őket, néma gyereknek anyja se érti a szavát, hát nem vagyok én gondolatolvasó, miért nem mondja meg az Ica, hogy mit akar tőlem?! (Lásd az illusztrációt) (És akkor a hanghordozásról még nem is beszéltünk). Amellett, hogy tényleg léteznek passzív-aggresszív személyek, akik nem mondják el, mi bajuk, a szterotípia leginkább arra jó, hogy mentesítse a vicces kedvű férfiakat minden nemű erőfeszítés alól. Ha elfogadjuk, hogy a nőket képtelenség megérteni, akkor minek próbálkozzon az ember?

Leginkább azért, mert mindent lebetűzni a férfiak kedvéért hosszú távon állati fárasztó. A társadalom alapjáraton sokkal magasabb szintű empátiát vár el a nőktől, mint a férfiaktól - Ági, látod hogy szomorú, menj vigasztald meg... Juli, szerinted mit szeretne az anyukám karácsonyra? - és ez mentesíti a férfinemet az alól, hogy meg kelljen erőltetniük magukat, és olvasni a sorok között. Mivel ezt a képességet kiskorban legtöbben nem sajátítják el (nem biológiai csököttségből, hanem mert senki sem követeli meg tőlük) (igen, tudom, tisztelet, hála, glória és angyalkórus a kivételnek), felnőtt kapcsolatokban is sokkal nehezebben birkóznak meg az utalásokkal és rezdülésekkel. Ebből pedig az lesz, hogy frusztráltak, mert nem értik, mit akar tőlük a nő, a nő meg frusztrált, mert el kell magyaráznia, és kész a veszekedés. Erre még rátesz egy lapáttal a "nyaggatós barátnő" sztereotípiája, aki folyton akar valamit, vagy panaszkodik, vagy nyávog. Borotvaélen táncolunk, ha el is akarjuk magyarázni, mi bánt, meg nem is akarjuk a pasit túlságosan leterhelni vele. (Mindkét esetben előfordulhat, hogy úgy dönt, bolondok vagyunk, és lelép.)
Külön szeretem a mesében, hogy a lányt nyilvánvalóan idegesítik a kérők - és egyben próbára is teszi őket. A cigány változatban egyenesen matematikai fejtörőt ad fel a királynak (éljenek a reálos lányok!). A hölgy nyilván tudja, milyen férjet szeretne magának, és nem adja alább. Érdemes megfigyelni, hogy a lényeg nem abban rejlik, hogy a jelölt azonnal rá tudja-e vágni a választ - hanem abban, hogy veszi-e a fáradságot, hogy rákérdezzen. Az is érdekes, hogy általában egy másik nő, vagy egy idősebb, tapasztaltabb férfi segít a megfejtésben. Nagyon sok múlik rajta, hogyan reagál a társadalom, és az ember saját környezete, az ilyen jelenségekre: A "hülye a nő" kijelentésre lehet az a reakció, hogy "ja, mindegyik az" - vagy az is, hogy "miért, mit mondott?"
Nőként mondom: A legtöbb rejtvénynek egészen egyszerű megfejtése van. Kis gyakorlattal bele lehet jönni.
(A "nem" például minden esetben "nemet" jelent.)

Amit érdemes átgondolni

Nagyon jópofa történet, és a különböző változatokban különböző kérdések és válaszok szerepelnek - mindenki összeválogathatja a kedvenceit.

Megjegyzés

Ez a mese néha magában fordul elő, néha pedig a korábban már tárgyalt Okos Leány nyitó jelenete. Hivatalosan külön számot kapott.