Északvidék 2016 - A mesemondók előbújnak barlangjukból

A húzós, disszertáció-hajrás tavaszi félév tökéletes lezárásaként ismét elutaztam Wisconsinba, a Dungeons&Dragons kies őshazájába, hogy részt vegyek az immár hagyománnyá vált Northlands mesemondó konferencián. Kilencven-egynéhány ismerős mesemondó társaságában töltöm a hétvégét, és míg odakinn zuhog az eső, és a fejünk felett a hotel lobbiját renoválják, mi ismét elmerülünk a mesemondás elméletében és gyakorlatában.

A pénteki nap egy négyórás, egész délelőttös mesterkurzussal indult, amit Tim Tingle tartott. Ő egy choctaw indián mesemondó, akiről nem csak sokat hallottam, de könyveit is olvastam (sőt, használom is őket tanításhoz) - viszont élőben még sohasem találkoztunk, így izgatottan vártam a lehetőséget. A műhelynek (amire külön kellett befizetni, és még így is több tucatnyian voltunk) eléggé általános címe volt, így senki sem tudta, mire számíthatunk... de nem is ez volt a lényeg, hiszen gyakorlatilag mindenkit Tim hírneve vonzott be a terembe. Négy órával később remek élményekkel és sokkal bölcsebben távoztunk... csak éppen azt nem tudtuk még mindig, hogy miről szólt az előadás...
(Leginkább arról beszéltünk, hogyan lehet irodalmi idézetekkel egybeszőni személyes sztorikat, és hogyan lehet a saját élményeinknek univerzális üzenetet adni azáltal, hogy irodalmi élményekhez kötjük őket... vagy valami hasonló) (Közben jót vitáztunk azon is, hogy egy mesemondó kimondhatja-e a "szar" szót megfelelő kontextusban - szerintünk igen, Tim szerint viszont nem, így ezen el is rágódtunk egy jó darabig).

A bőséges ebéd végeztével elkezdődött a konferencia tényleges programja; a péntek délutánt háromórás "intenzív" műhelyek töltötték ki - három másik mellett például az enyém is. Életem első háromórás konferencia-előadása! Nem kevéssé izgultam, és közben nem kevés takony folyt az orromból (félév végi stressznátha), úgyhogy egy vödör teával és nem kevés sziruppal felszerelkezve tartottam meg az előadást... the show must go on. Még így is remekül sikerült, és megdöbbentő mennyiségű pozitív visszajelzést kaptam - közöttük pl. a puszta tényt, hogy eddig ez volt a legnépszerűbb műhelyem, extra székeket kellett behozni a szomszéd szobából (kb. 35 embert számoltam). Olyan is volt, aki előre szólt, hogy félúton le fog lépni, majd végül mégis ottmaradt.
A műhely a sokféleség és a reprezentáció fontosságáról szólt a mesemondók munkásságában. Olyasmikről beszélgettünk, mint például hogy mitől "erős női karakter" egy főhős, vagy hogyan lehet hagyományos meséket újragondolva "új" (eddig nem emlegetett) nemi identitásokat is beleszőni a repertoárunkba. Közös beszélgetés és kiscsoportos foglalkozások váltogatták egymást, és sok kérdésre sok kreatív válasz született. Csináltam egy olyan kört is, ahol a csoportoknak olyan szimbólumokat kellett újragondolnia, amik a mai világban problematikusak - például a "fekete menyasszonyt," a "csúf gonosz cigánylányt," és egyéb, bőrszínnel vagy etnikummal kapcsolatos negatív mesei elemeket. Mindenkit nagyon lelkesített a sokféleség témája, rengeteg mondandójuk és ötletük volt, és sokszorosan megköszönték, hogy időt szakítottunk a reprezentációra (ami nagy téma a médiában, de a mesemondókig ritkán jut el). Kitöltöttünk egy kvízt is, és jutalomként tündérmese-matricákat osztogattam. Vidáman telt a délután.

Az intenzív műhelyeket vacsora, majd mesemondó koncert követte. A koncerten négyen léptek fel, közöttük Yvonne Healey, aki egy hátborzongató ír legendát mesélt (emberevéssel, mocsárba fulladással, ahogyan azt illik), valamint Loren Niemi, akinek a személyes sztorija arról szólt, milyen élmény volt elolvasni a saját FBI aktáját a hetvenes évek derekán... Mivel a koncertet kényelmes plüss fotelekből néztük végig, bennünk is ragadtunk az azt követő, késő esti tündérmese-körre is, ahová bárki bedobhatta a nevét. Hét mesét hallgattunk meg, japán Hüvelyk Matyitól cornwalli tündérlegendán keresztül egy Borsószem királykisasszonyig, aminek minden egyes szava P betűvel kezdődött... Katie Knutson, aki részt vett a műhelyemen, helyben rögtönzött egy meleg verziót a Béka királykisasszonyra, és mindenkit levett vele a lábáról. Két béka királyfi jobb, mint egy.

Így telt el a konferencia mozgalmas első napja. A szombati beszámolóval holnap jelentkezem...