Feminista Magyar Népmesék 21. - Zrínyi Miklós leánya és a török szultán

Megint szerda, megint Feminista Magyar Népmesék. Aki kíváncsi a sorozat történetére, itt találja a bemutatkozó bejegyzést. Az előző húsz mese itt olvasható.

Megint elhavaztam a disszertációval, úgyhogy könnyű mesét - pontosabban történelmi legendát - hozok.

Zrínyi Miklós leánya és a török szultán

Források:

Illés Gy.: Hősök és árulók: A magyar történelem nagy pillanatainak kézikönyve (Kossuth Kiadó, 2014).

Kováts V.: Szigetvári történelmi néphagyományok II. (Janus Pannonius Múzeum Évkönyve, 1962).

Mészáros Gy.: Budapesti Hírlap (1912, július 21.)

Vargha K.: Régi regék Zrínyi földjén (SzVTVB, 1971).

Vargha K. - Rónai B.: Rejtett kincsek nyomában: Baranyai népmondagyűjtemény (Baranya Megyei Könyvtár, 1992).

A történet:

Szigetvár 1566-os osrtomáról rengeteg történelmi legenda szól - közöttük nem is egy Zrínyi Miklós lányáról, a hősies Erzsébetről. A történet egyes változatai szerint Szulejmán azt ígéri Zrínyinek, hogy elvonul Szigetvár alól a teljes hadseregével, ha feleségül megkapja a hadvezér szépséges leányát. A lány látszólag belemegy az alkuba, ám az esküvőnél jóval vakmerőbb szándékai vannak. Forrástól függően...

A) Kivonul a szultán sátrához, majd bombát dob rá, és így hal meg Szulejmán 

B) Éjszaka lovagol ki a várból, hogy merényletet kövessen el a szultán ellen, ám a nyílvessző célt téveszt és a sátor mögött egy hársfába fúródik

C) Utolsó túlélőként az apja kirohanása után elbújik a belső vár pincéjében, és a fosztogatni érkező törtökökre rárobbantja a puskaporos hordókat, feláldozva a saját életét.

Azokban a változatokban, ahol nem a lány végez a szultánnal, a történet szerint egy ágyúgolyó öli meg Szueljmánt. Történelmi tény, hogy a szultán az ostrom alatt halt meg, és halálát egy jó ideig eltitkolták a saját serege elől.

Mitől feminista?

Hősies lány, akit Szigetvár legendás férfi védőivel egy lapon említ a hagyomány. Még akkor is, ha a szultánt végül nem ő öli meg, leány legyen a talpán, aki bemerészkedik a török tábor közepébe egy szál íjjal felfegyverkezve. Bónusz pont, hogy a hősies akció az után következik, hogy a lányt elígérik (látszólag vagy ténylegesen) a szultánnak feleségül - ahelyett, hogy belenyugodna a sorsába, inkább a tettek mezejére lép, és passzív token helyett aktív szereplője lesz a történetnek. Azokban a változatokban, ahol feláldozza magát, olyan férfi hősökkel válik egyenlővé, akik ugyancsak az életüket adták a hazáért, becsületért, stb. Mindenképpen érdekes, hogy a szigeti hősök mellett egy ilyen hölgyeményt is kitermelt és megtartott a néphagyományt. Nyilván szükség volt rá.

Amit érdemes átgondolni

Külön szeretem a történetben, hogy a lány elvéti a célt a nyílvesszővel. Nem kell mindig mindenben sikeresnek és tökéletesnek lenni ahhoz, hogy valakire hősként emlékezzen a hagyomány. Ebből néhány mai ifjúsági regény is tanulhatna, mert nagyon elszaporodtak az utóbbi időben a Zsuzsimariskák.

(Igen, ez az én anyszüleményem a Mary Sue-ra)

Megjegyzés

Zrínyi Miklósnak egyébként nem volt Erzsébet nevű lánya. Annyi baj legyen.