Sakálok, démonok, törpeszarvasok (Népmesék nyomában a világ körül 191. - Sri Lanka)

Ismét szombat, ismét Népmesék nyomában a világ körül! Aki kíváncsi a kezdetekre, itt találja a bemutatkozó bejegyzést; a postokat követhetitek a NNyaVK Facebook oldalán is. A korábbi bejegyzések itt olvashatók.

Village folk-tales of Ceylon
H. Parker

Luzac, 1910.

A könyvben hetvenöt népmese szerepel; a sorozat igazából háromkötetes, de mivel ez az első is súlyos volt, a másik kettőt későbbre halasztottam. Az elején hosszú bevezető ad költői leírást a Sri Lanka belsejében élő emberek mindennapjairól, a rizstermesztéstől a hiedelmeken, ünnepeken és játékokon át egészen az öltözködésig. A mesélő kedvű gyűjtő megemlíti az állatvilágot is - és hosszú idő után itt megint csak találkozunk Törpeszarvassal! A bevezető kitér több érdekes témára, például arra, hogy a telugu nyelven beszélő vándorló közösségek (akiket ő "cigánynak" nevez) milyen trükkökkel űzik a kígyóbűvölés művészetét. Szó esik a kasztrendszerről is, mivel a kötet meséi is társadalmi csoportok szerint vannak rendszerezve (az első részben a magasabb kasztba tartozók történetei, utána pedig az alacsonyabb kasztoké). 

A meséket a szerző maga gyűjtötte, de nem minden esetben hallás után; sok történetet a helyiek írtak le neki szingalézül, és aztán lefordította őket angolra. Az angol fordítás szöveghű, ezért néha döcögős olvasmány, de a bonyolultabb kifejezésekhez minden esetben tartoznak lábjegyzetek. A szerző úgy véli, hogy a Sri Lanka-i dzsungel szívébe nem hatolhattak el külső befolyásoló tényezők, így a mesék mind eredeti szingaléz hagyománynak számítanak. Ennek ellenére rengeteg ismerős mesetípus szerepel a könyvben, melyek indiai, begáli, pandzsábi, és egyéb dél-ázsiai párhuzamait maga a szerző is bőséges jegyzetekben szedi össze. 

Fénypontok 

A király és a furfangos legény meséjének egy történelmi gyökerekkel rendelkező változata volt A három kérdés, amiket egy bölcs ember tett fel egy kevély királynak. Egy okos legény nem csak megfejtette a kérdéseket, de ráadásul rá is vette a királyt, hogy tréfából adja át neki a trónját - majd nem adta vissza. Szintén király eszén járt túl A beszélő ló című történet hőse, akit fejvesztés terhe mellett arra akart kötelezni az uralkodó, hogy tanítsa meg a lovát beszélni. A tudós végül elvállalta a feladatot... csak hét évi haladékot kért rá, és a király időközben szerencsésen elhalálozott. És ha már a furfangosságnál járunk: megint előkerült a történet, amelyben két tolvaj versenyzett egy lány kegyeiért; itt különösen azt szerettem, hogy akit átvertek, azt később kárpótolták, és így ő is együtt tudott nevetni a versenyzőkkel. 

Aet-kanda Leniya története egy szép, feleségét kereső királyfiról szóló meseváltozat volt. Szerepet kapott benne egy nőstény Rukh-madár (a címadó szereplő), valamint egy egész seregnyi hálás állat, akik segítettek a hősnek visszaszerezni a feleségét: elefántok, disznók, gerlék, és szentjánosbogarak. A mese jegyzetei között említésre került egy hasonlóan klassz változat is, ahol kis Rukh, kis démonkutya, és kismedve segít a hősnek. 

A trickster-mesék közül A hálás sakálé tetszett a legjobban, akit egy kisfiú megmentett egy óriáskígyótól, de cserébe ő maga került veszélybe. A sakál végül úgy vezette a nyomára a felmentő sereget, hogy ellopta a fürdőző emberek ruháit a vízpartról. Szintén kiemelkedett az állatmesék közül az a sztori, ahol egy vadmalacot egy asztalos nevelt fel, és amikor az a faluból visszaszökött a dzsungelbe, megtanította a többi vaddisznót csapdát építeni a tigris ellen.

Kapcsolatok

Annak ellenére, hogy a gyűjtő a meséket "eredeti szingaléz" hagyománynak tartotta, sok közöttük a régi ismerős. Rögtön a teremtéstörténetben felbukkan a sztori, ahol a szárazföld megszületéséhez valakinek földet kell felhoznia a víz mélyéről; valamit az a hagyomány is, hogy eleinte az ég karnyújtásnyira volt csak a földtől, de az emberek messzebb kergették. 

A klasszikus népmesék között is sok volt az ismerős: akadt csodamadár (A gerle), királylány aki rossz emberrel szökött el, és kalandos úton találta meg ismét a kedvesét (A királyfi és a királylány), hamis jós (Kurulu-gama Appu), hét vak királyné (A királyfi és a yaksani), kismadárral kezdődő láncmese (A nőstény fürj), csizmás kandúr (itt majommal, és Mr. Janel Sinna nevű úriemberrel), Aranyhaj a toronyban (Wimali története), vitéz szabólegény (Sigiris Sinno, az óriás), és táltos lány is (A hét királylány; szintén van királynékkal kombinálva). A fekete gólyák lánya az indiai Kis Szúrja Bai történetére emlékeztetett, ami egy nagyon szép, klasszikus Csipkerózsika-variáció. 

A nart legendákból volt ismerős Senasura történetéből az a pillanat, amikor egy embert megátkoztak vele, hogy egy köteg rizsből csak egy véka magot tud majd kinyerni. Erre ő elkezdett nagyon picike kötegeket készíteni, és azokból is egy-egy véka rizs lett - ezzel a trükkel szépen meggazdagodott. 

Az ügyeletes trickster Sakál, és kisebb mértékben Törpeszarvas. Törpeszarvas Anyuka például egy leopárdtól menekült meg azzal, hogy elhitette vele, a gyerekei szeretnek leopárdhúst enni. Sakál a krokodilokat szívatta meg azzal, hogy oda-vissza vitette magát a folyón keresztül, házassággal kecsegtetve a királyukat. Szintén Sakál tett igazságot több klasszikus dilemmában is, pl. a "csikót szült a malomkő" és a "csapádból kiszabadított hálátlan krokodil" esetében. Cserébe Sakált Teknős ejtette át, nem is egyszer (aki ő maga is pórul járt, amikor repülni próbált a madarakkal, de nem tudta befogni a száját). Egy falusi elöljáró és egy szegény mosóember között játszódott le a klasszikus "termés teteje, termés alja" történet.

Hova tovább?

A Maldív-szigetekre!

404 mesemondó vitt el egy mesét Írországtól Isztambulig

A mai nappal véget ért a karantén-időszak legmókásabb mesemondó projektje. 

Március 31-én írországi mesemondók útnak indítottak egy történetet Törökország felé. A cél az volt, hogy a mese szájról szájra szálljon - a Zoom segítségével. Mindenki egyszer hallgathatta meg az előtte lévőtől, és rögtön tovább kellett adnia a sorban utána következőnek, fejből, ahogy többé-kevésbé emlékezett rá. Mindenki a saját anyanyelvén mesélt, vagy egy másik olyan nyelven, amit a szomszédjai is értettek. A mese így Inishmore és Isztambul között 404 mesemondón ment keresztül, 29 országon, és 50 nyelven (beleértve rengeteg kisebbségi nyelvet is, mint pl. a számi, az eszperantó, és a jelnyelv). Szerény személyem a 316. volt a sorban. Magyarul hallgattam meg egy sráctól, és magyarul adtam tovább egy lánynak, aki eszperantóul mesélte újra. 

A mai nappal a mese megérkezett az utolsó török mesemondóhoz, egy Maral Perk nevű hölgyhöz, aki visszamondta nekünk egy nagy közös Zoom parti keretében, angolul. Utána meghallgathattuk, hogyan nézett ki a sztori félúton (Franciaország déli részén), és mi volt a legeslegelső változat. Állítólag az eredeti verzió egyébként azt sem érte meg, hogy eljusson Írország másik partjáig...

Röviden és tömören ez történt:

Eredeti verzió (ezt maga a projekt megálmodója és szervezője, Alannah Robins mesélte el nekünk): Egy kelta harcos útnak indul, hogy egy nagy láda kincset leszállítson Írországba. Embereket gyűjt, hogy a segítségére legyenek a cipelésben, de ahogy haladnak, a csapat egyre lassabb, fáradtabb és fásultabb lesz. Amikor végül a harcos megkérdezi, mi bajuk, a vezérük így felel: "Meg kell várnunk, míg a lelkünk utolér bennünket."

Félúton (Franciaország, Monique Burg előadásában): Egy halász titokzatos dalt követve kievez a tengerre a csónakjában, és elveszíti az eszméletét. Amikor felébred, felfedezi, hogy nővé változott. Partra evez, és találkozik egy jóképű legénnyel, akivel idővel egymásba szeretnek, és családot alapítanak. Egy nap a háziasszony megtalálja a régi csónakját a fészerben, vízre száll, elalszik... és ismét férfiként ébred fel, a régi felesége mellett.
Itt nem csak az a vicces, hogy ennek semmi köze az eredeti sztorihoz, hanem az is, hogy ez egy létező népmese-típus. Valahogy egy mese átolvadt egy másik mesébe Írország és Franciaország között...

Magyarország (avagy ahogy én hallottam): Mire a sztori hozzám érkezett, nem volt meg a vége. Annyit kaptam, hogy egy halász kievez a tengerre, viharba keveredik, és felbukkan egy aranyhajú asszony, aki megígéri, hogy megmenti, ha feleségül veszi. A halász beleegyezik, de amikor hazatér, a nő nem bukkan fel. Ugyanez lejátszódik másnap egy sötét hajú nővel is. Harmadnap mindketten felbukkannak a viharban, és összevesznek, melyikük legyen a halász felesége, mire a halász azt hazudja, hogy van egy ikertestvére. Amikor azonban hazaér, bűntudata lesz, hogy a testvére nevében ígérgetett, így inkább elmenekül. Ennyi.

Mivel a játéknak része volt, hogy mindenki alakíthatott a mesén, nekem is megengedték, hogy új véget találjak ki neki. Daryllel közösen kiötlöttük, hogy a halásznak nincs is ikertestvére. Amikor a két nő felbukkan másnap a házánál, a halász bevallja, hogy ő igazából az eget és a tengert szereti, és senki mást. Amikor megkérdezik, melyik jobb a másiknál, nem hajlandó választani. Erre a két nő elmosolyodik, és elárulják, hogy ők maguk az Ég és a Tenger - és attól fogva a halászt mindig jó idő és jó szerencse kíséri.

A vége (Törökország): Egy kislány a tengerparton sétál, és talál egy kagylót. Amikor a füléhez emeli, különös hívást hall belőle. Megmutatja az összes falubelinek, mire mindenki azonnal tengerre akar szállni; szétszedik a házaikat, és tutajt ácsolnak. Az egész falu vízre száll, de hamarosan hatalmas viharba keverednek, és visszatérnek a partra, ahol csak a falu romjai várják őket. A lány a vízbe veti a gyanús kagylót, mire kiemelkedik belőle a Hét Tenger Boszorkánya - aki azt állítja, a lány az ő lánya, mert ő ringatta, ő énekelt neki (a ringatás és az ének volt a vihar). Majd felajánlja, hogy mindent visszaad a falunak, ha a lány hat hónapig hozzá költözik... de hogy a lány hogy döntött, arról már nem szól a mese. Vége.

Úgy hallottam, menet közben valahol szerepeltek sellők is a történetben, meg szerelem, meg valami ásó a walesiek jóvoltából. A sellőket többen is keresték a Zoom chat ablakban.

Hát, így néz ki a dolog :) Carrying the Songs volt a projekt címe (Moya Cannon verseskötete nyomán), és minden mesélésről felvétel is készült, bele lehet hallgatni. A projekt honlapját itt találjátok. Az utolsó zoom előadást itt tudjátok megnézni.

Tanulságok, amiket levontam magamnak:

1. A karantén nem állítja meg a nemzetközi mesemondást, sőt.

2. Az élőszóban mesélt történetek sokat változnak. SOKAT. És gyorsan. 

3. Elég egyetlen figyelmetlen mesemondó ahhoz, hogy valamiből egy teljesen új sztori kerekedjen.

4. Ha egy mesének nincs eleje, közepe, vagy vége, azt a hagyományos elemekből nagyon szépen ki lehet pótolni.

5. A nemzetközi mesemondó közösség továbbra is nagyon jó fej.

6. ... de hová lett a sellő?!

Ismeretlen India (Népmesék nyomában a világ körül 190. - India)

Ismét szombat, ismét Népmesék nyomában a világ körül! Aki kíváncsi a kezdetekre, itt találja a bemutatkozó bejegyzést; a postokat követhetitek a NNyaVK Facebook oldalán is. A korábbi bejegyzések itt olvashatók.

Indiából rengeteg mesegyűjteményt olvastam már, így ennél a bejegyzésnél az a ritka helyzet állt elő, hogy túl sok minden közül lehetett válogatni. Szerettem volna olyat olvasni, amit eddig még nem, és ennek a könyvnek már a címe is felkeltette a kíváncsiságomat... 

Shikhandi 

And Other Tales They Don't Tell You

Devdutt Pattanaik

Zubaan Books, 2015.

A kötet harminc történetet tartalmaz India különböző népmesei és mitikus hagyományaiból. A szerzőnek több könyvét olvastam már, mindig nagyon alapos kutatómunkát végez, és érdekes sztorikat hoz a felszínre. Itt sem volt másképp. A kötet alap koncepciója az, hogy olyan mesék és mítoszok szerepelnek benne, amelyek tükrözik a nemek, nemi szerepek sokféleségét India hagyományaiban. Szó esik a harmadik nemről (hijra), nemváltoztatásról, azonos nemű párkapcsolatokról, és még egy rakat "queer" dologról, amik évezredek óta részei az indiai kultúráknak, de ritkán kerülnek szóba nyugati olvasók számára összeállított gyűjteményeben. Mondani sem kell, nagyon izgalmas olvasmány. Minden sztorihoz bőséges jegyzetanyag tartozik a forrásairól, kulturális, történelmi, és irodalmi hátteréről, hasonló hagyományokról, és jelentőségéről a mai társadalom számára. A könyv elején hosszú bevezető szól az indiai mitológiáról és a "queer" fogalmáról, a végén pedig bibliográfia is található. Az egyes történeteket csinos, fekete-fehér illusztrációk kísérik.  

Fénypontok

Gyakorlatilag mind a harminc történetet kiemelhettem volna, de igyekszem a legérdekesebbekre szorítkozni: 

Bájos volt az a történet, ahol egy vajúdó nőhöz nem tudott időben eljutni az anyja, ezért Shiva vette fel az anya alakját, és a bába szerepét a fiatalasszony mellett. Jót derültem Chudala történetén, aki bölcs asszonyként nem tudta a férjét a megvilágosodás útjára terelni, ezért férfi alakot öltött - és a férje hirtelen feszülten figyelt minden szavára. Attól kezdve sokáig a feleség nappal férfi képében tanította a férjét, éjjel pedig nő képében vele aludt, míg végül fel nem fedte az igazságot - a férj pedig felismerte, hogy kész volt megtagadni a bölcsességet, csak azért, mert egy nő mondta neki. Hoppá. Szintén mókás volt Samavan története: itt két ágrólszakadt legény próbált ajándékot kicsalni egy királynőtől, aki csak házastársaknak adományozott, ezért egyikük beöltözött nőnek. A királynő imái aztán igazából nővé változtatták... de nem bánta meg, feleségül ment a barátjához, és boldogan éltek. 

Több történet kacsolódott India nagy eposzaihoz, a Mahabharathához és a Rámájanához. Ott volt például a humoros sztori, amelyben Draupadit, a Pándava fivérek közös feleségét egy királyfi megpróbálta megerőszakolni... de Draupadi ágyában fekve a női ruhába öltözött Bhimát, a legerősebb férjet találta, aki aztán alaposan ellátta a baját. 

Ila történetében egy királyfi véletlenül elvarázsolt erdőbe tévedt, ami nővé változtatta. Könyörgésére Shiva úgy döntött, megváltoztatja a varázslatot, ha már megtörni nem tudja: a királyfi férfi volt, amíg a hold növekedett, fogyó hold idején pedig nő. Félt, hogy nem talál magának párt, de végül boldog házasságra lépett Boodh istenséggel, a Merkúr urával, aki se nem férfi, se nem nő (avagy, néhány változatban, szintén mindkettő). 

Gyönyörű, lírai történet volt Kopperumcholan király legendája, aki rajongója volt egy költő verseinek, a költő pedig az ő bölcsességének, annak ellenére, hogy soha nem találkoztak. Amikor meghalni készült, a király készíttetett egy üres sírt a sajátja mellé... mert tudta, hogy a költő el fog jönni, hogy mellette nyugodjon. Szintén szépséges volt a hijra legenda, amelyben a száműzetésbe vonuló Ráma az erdő széléről azt mondta hűséges népének, "férfiak és asszonyok! térjetek haza!". Amikor évekkel később visszatért a száműzetésből, az erdő szélén találta a türelmesen várakozó hijrákat... akik nem voltak se férfiak, se nők, ezért ők nem kaptak parancsot. Ráma meghatódva ölelte meg őket, és megígérte, hogy az ő királyságában többé nem lesznek láthatatlanok. 

Szerepel a könyvben egy régi kedvencem is, Bharigath, Két Anya Fia, aki két királynő szerelméből születik, és felnőve ő lesz a nagy király, aki lehozza a Gangesz folyót a földre. 

Kapcsolatok

A címadó történet hőse, Shikhandi, a Mahabharatha eposz egyik szereplője, aki nőneműnek születik, de királyfiként nevelik fel. Amikor megházasodik, egy jószándékú yaksha kölcsönadja neki a férfi szerveit a nászéjszakára... majd úgy dönt, Shikhandi tartsa is meg élete végéig, így a hősből testileg is férfi lesz. Később ezt a kettősséget a sereg javára fordítja az eposz végső nagy csatájában, bosszút állva Bhismán, az ellenség egyik vezérén, aki előző életében lány korában elrabolta és megbecstelenítette őt. A kölcsönadott nemi szerv több hasonló történetben is előfordul, mint motívum; a királyfinak nevelt királylány úgyszintén, ilyet még Ovidiusnál és a magyar népmesékben is találhatunk. 

Mandhata születésének története azzal kezdődött, hogy egy király véletlenül megitta a feleségei számára készített termékenyítő varázsitalt, és ezért ő maga esett teherbe (ez a motívum is létezik a világ népmeséiben, legutóbb Örményországból olvastam ilyet). Bhangashvana mítoszában felmerült ugyanaz a kérdés, amit a görög istenek Teiresziásznak is feltettek: a nők élvezik-e jobban a szexet vagy a férfiak? Itt is az utóbbi volt a válasz. Külön érdekes, hogy ezt a kérdést egy hősnek a halotti ágyán teszik fel, mint a legfontosabb dolgot, amire még válaszolnia kellene a halála előtt...

Skót és ír mesékre emlékeztetett Naranda története, aki egy tóban megfürödve véletlenül nővé változott, és sok évig boldogan feleségként és anyaként élt, míg a családja elvesztése után vissza nem tévedt a tóhoz, és visszaváltozott férfivá. 

Hova tovább?

Sri Lankára!

Tragikus szerelmek egész sora (Népmesék nyomában a világ körül 189. - Pakisztán)

Ismét szombat, ismét Népmesék nyomában a világ körül! Aki kíváncsi a kezdetekre, itt találja a bemutatkozó bejegyzést; a postokat követhetitek a NNyaVK Facebook oldalán is. A korábbi bejegyzések itt olvashatók.

Folk tales of Pakistan

Zainab Ghulam Abbas

Pakistan Publications, 1957.

A kötet kilenc mesét tartalmaz. Mindegyik elég hosszú, és a mai Pakisztán különböző részeiből és etnikumaitól származnak: vannak a kötetben bengáli, sindhi, pandzsábi, pushto, és kasmíri történetek is. Jegyzetek vagy bevezető nem tartoztak hozzájuk, így nehéz volt megítélni, mi alapján válogatták a történeteket, és milyen forrásokból származnak. 

Fénypontok

Az egész kötet gyakorlatilag gyönyörű, de tragikus szerelmek végtelen sorozata. Mahua, a Vadvirág meséjében például egy cigánylány szeretett bele egy brahman fiúba, és meg is szöktek együtt, de amikor az apa utolérte őket, a lány öngyilkos lett inkább, minthogy elárulja a kedvesét. Bhelua éneke is egy szerelmespárról szólt, ahol az elrabolt feleségért a férje hősiesen megküzdött ugyan, de már későn érkezett; Sassi és Punnu története pedig egy másik párról, ahol a férjet rabolták el, és a feleség a keresése közben meghalt a sivatagban (pedig a történet eleje olyan szép volt, ahogy egy gazdag kereskedőfiú feladta az örökségét, és beállt mosni a folyóhoz, hogy feleségül vehesse a lányt). Momal, a bölcs királynő és Rano szerelme tragikus válással végződött, amikor a királynő féltékennyé akarta tenni a férjét, és beöltöztette a húgát fiúnak, mintha a szeretője lenne (ez nem volt bölcs döntés). Adam és Durkhane zenével átszőtt szerelme is tragikus véget ért, ahol a lány halott kedvese hangszerének a dallamára halt bele a bánatba, és kettejük sírja felett fa nőtt, amiből még sokáig vágtak le ágakat, hangszerkészítéshez. 

Kivételt képezett Manjurma története: Ez bájosan kezdődött, egy morcos öreg gyógyítóval aki örökbe fogadott egy árva kislányt... de amikor a lány felnőtt, feleségül vette, és Manjurma erre megszökött tőle egy legénnyel, akit szeretett. Rajtuk kívül az egyetlen szerelmes, aki megúszta a sztorit, Heer történetének mellékszereplője volt, egy Sehti nevű lány, aki összebarátkozott a hősnővel, és mivel neki is volt titkos szerelme, együtt szöktek meg. Sehti és a kedvese, Murad aztán ellovagoltak (eltevegeltek) a naplementébe. Mivel a másik párnak nem volt tevéje, őket elkapták, és Heert inkább megmérgezte a családja, minthogy a szerelméhez adják. 

Kapcsolatok

Héró és Leandrosz történetére emlékeztetett Sohni és Mahinwal meséje. Itt egy gazdag kereskedő adta fel a vagyonát egy lányért, akit nem vehetett feleségül, ezért titokban találkozott vele; a lány minden éjjel átúszott a folyón, míg végül egy napon egy vihar elsodorta, a szerelmével együtt. 

Az azeri mesék után itt megint találkoztam azzal a hiedelemmel, hogy a kígyók sárkánnyá, a sárkányok pedig emberevő, emberformájú szörnyeteggé, lamiává változnak. Itt egy kínai hercegnőről derült ki, hogy titokban szörnyeteg, és csalódott férjének egy jógi segített megszabadulni tőle. 

Hova tovább?

Indiába!

A perzsa mesevilág él és virul (Népmesék nyomában a világ körül 188. - Irán)

Ismét szombat, ismét Népmesék nyomában a világ körül! Aki kíváncsi a kezdetekre, itt találja a bemutatkozó bejegyzést; a postokat követhetitek a NNyaVK Facebook oldalán is. A korábbi bejegyzések itt olvashatók.

My Mother's Persian Stories 

Folk tales for all ages in English and Farsi

Saeid Shammass & Shaunie Shammass

Kotarim International Publishing, 2018.

A könyv kétnyelvű - elölről angolul, hátulról fársziul olvasható - és harminc mesét tartalmaz, amelyekből huszonhetet a szerző iráni édesanyja mesélt régen a gyerekeinek. Az utolsó három mese a szerző saját költeménye, azzal a céllal, hogy ő is hozzáadjon valamit a töretlen mesehagyományhoz. Ezt a rövid bevezetőből tudjuk meg, amin kívül nem tartozik a könyvhöz jegyzet vagy egyéb információ. A fekete-fehér illusztrációk hagynak némi kívánnivalót maguk után, de maguk a mesék lenyűgözőek: felismerhetők bennük a hagyományos típusok és motívumok, de egyben a mesemondó anyuka saját kreativitása is. Attól különösen klassz ez a kötet, hogy élő hagyományt tár az olvasók elé. 

Fénypontok

Ez a könyv egyike volt azoknak a ritka köteteknek, amikben egy egész csomó klassz új sztorit fedeztem fel. A hétszínű madár meséjében például egy királyfi indult klasszikus keresőútra, hogy párt találjon az apja búslakodó csodamadarának; és furfangos módon sikerült is betörnie a várba, ahol a másik madarat fogva tartották. Beebee Chaghzeh egy okos lány volt, akit a családjával együtt elrabolt egy gonosz boszorkány egy varázsszerekkel megrakott szekéren, de a lánynak sikerült ellopnia a szekeret, hazavinni a családját, és megszabadulni a boszorkánytól is. A citromhercegnő címe alapján egy "három narancs szerelmese" típusú mesére számítottam, de kellemesen csalódnom kellett: ez a történet egy lányról szólt, akit az anyjával együtt citrommá varázsoltak, de egy herceg nagyon gondosan és óvatosan le tudta róla fejteni a citromhéjat, és megtörni az átkot. Hasszán Ali története úgy indult, mint azok a mesék, ahol egy lány véletlenül a rossz fickóval szökik meg - ám itt a "pótférj" sokkal jobb fejnek bizonyult, és nemcsak összeházasodott a hősnővel, hanem ketten együtt segítettek egy elrabolt királykisasszonynak visszahódítani a birodalmát is. 

Az egyik kedvenc történetem a kötetben A szerencse kereke volt, amelyben a szegény, ágrólszakadt hős úgy fordított a maga szerencséjén, hogy segített valaki másnak jobb életet élni. Hasonlóan klassz üzenetet hordozott A lusta gyerekek története is, amelyben három testvér egészen addig kerülte a munkát, míg mindegyikük meg nem találta azt, amivel igazából foglalkozni szeretett volna. Szívmelengető élmény volt Az ékszerész és a tanítványa története, amelyben egy öreg ékszerészt a tanítványa segített ki a szegénységből, de olyan furfangos módon, hogy a büszkesége sem sérült meg közben. 

Szórakoztató verzió volt A varázslatos cukkini meséje az "üssed, üssed botocskám" történetre - főleg, mert itt a botocska nem a gonosztevőt páholta el, hanem az utat mutatta, és a szamarat terelgette, hogy a gazdája vissza tudja szerezni a kincseit. Jó nagyot néztem cserébe Az önző macska meséjén, amelyben egy lány, mivel nem volt sajátja, a macskája két nemi szervéből kért kölcsön egyet használatra a nászéjszakájára... és aztán sikeresen megszabadult az egyre több fizetséget követelő cicustól...

A szerző által alkotott mesék szépen belesimultak a hagyományba. A kedvencem az utolsó volt, amely A takarófülűek és a waq-waq nép címet viselte, és egy varázslatos utazásról szólt, melynek során tengerészek ismerkedtek meg különös lényekkel, és segítettek nekik egy gonosz boszorkányt legyőzve békében élni. 

Kapcsolatok

Voltak ismerős mesék is a kötetben, általában új köntösbe bújtatva. Néhány esetben szó szerint: Zöld Köntös meséje egy férjét kereső feleség története volt, aki az évszakok változásával együtt, ősztől tavaszig kereste zöld ruhás, fán lakó kedvesét, míg meg nem találta. Akadt egy "aranyhajú ikrek" mese (A kis faló), és egy hamis jós (A kalifa és a bohóc) is.

Az anyós és a kígyó nagyon hasonlított a "székely asszony és az ördög" típusú sztorikra - csakhogy itt az után, hogy a szörnyű anyós elkergette a kígyót, a kalifának megtetszett a tűzről pattant asszony, és feleségül vette. 

A két testvér meséje "az első templom" legendájának perzsa változata volt (itt tündérek jutalmazták meg a szerető testvéreket), A sötétség országa pedig a klasszikus Nagy Sándor-legenda egy újabb, nagyon szép és kerek verziója, ahol a rejtett gyémántokon kívül sok más izgalmas dolgot is megtudtunk erről a birodalomról (pl. hogy mágneses a földje). 

Hova tovább?

Pakisztánba!