Sakálok, démonok, törpeszarvasok (Népmesék nyomában a világ körül 191. - Sri Lanka)

Ismét szombat, ismét Népmesék nyomában a világ körül! Aki kíváncsi a kezdetekre, itt találja a bemutatkozó bejegyzést; a postokat követhetitek a NNyaVK Facebook oldalán is. A korábbi bejegyzések itt olvashatók.

Village folk-tales of Ceylon
H. Parker

Luzac, 1910.

A könyvben hetvenöt népmese szerepel; a sorozat igazából háromkötetes, de mivel ez az első is súlyos volt, a másik kettőt későbbre halasztottam. Az elején hosszú bevezető ad költői leírást a Sri Lanka belsejében élő emberek mindennapjairól, a rizstermesztéstől a hiedelmeken, ünnepeken és játékokon át egészen az öltözködésig. A mesélő kedvű gyűjtő megemlíti az állatvilágot is - és hosszú idő után itt megint csak találkozunk Törpeszarvassal! A bevezető kitér több érdekes témára, például arra, hogy a telugu nyelven beszélő vándorló közösségek (akiket ő "cigánynak" nevez) milyen trükkökkel űzik a kígyóbűvölés művészetét. Szó esik a kasztrendszerről is, mivel a kötet meséi is társadalmi csoportok szerint vannak rendszerezve (az első részben a magasabb kasztba tartozók történetei, utána pedig az alacsonyabb kasztoké). 

A meséket a szerző maga gyűjtötte, de nem minden esetben hallás után; sok történetet a helyiek írtak le neki szingalézül, és aztán lefordította őket angolra. Az angol fordítás szöveghű, ezért néha döcögős olvasmány, de a bonyolultabb kifejezésekhez minden esetben tartoznak lábjegyzetek. A szerző úgy véli, hogy a Sri Lanka-i dzsungel szívébe nem hatolhattak el külső befolyásoló tényezők, így a mesék mind eredeti szingaléz hagyománynak számítanak. Ennek ellenére rengeteg ismerős mesetípus szerepel a könyvben, melyek indiai, begáli, pandzsábi, és egyéb dél-ázsiai párhuzamait maga a szerző is bőséges jegyzetekben szedi össze. 

Fénypontok 

A király és a furfangos legény meséjének egy történelmi gyökerekkel rendelkező változata volt A három kérdés, amiket egy bölcs ember tett fel egy kevély királynak. Egy okos legény nem csak megfejtette a kérdéseket, de ráadásul rá is vette a királyt, hogy tréfából adja át neki a trónját - majd nem adta vissza. Szintén király eszén járt túl A beszélő ló című történet hőse, akit fejvesztés terhe mellett arra akart kötelezni az uralkodó, hogy tanítsa meg a lovát beszélni. A tudós végül elvállalta a feladatot... csak hét évi haladékot kért rá, és a király időközben szerencsésen elhalálozott. És ha már a furfangosságnál járunk: megint előkerült a történet, amelyben két tolvaj versenyzett egy lány kegyeiért; itt különösen azt szerettem, hogy akit átvertek, azt később kárpótolták, és így ő is együtt tudott nevetni a versenyzőkkel. 

Aet-kanda Leniya története egy szép, feleségét kereső királyfiról szóló meseváltozat volt. Szerepet kapott benne egy nőstény Rukh-madár (a címadó szereplő), valamint egy egész seregnyi hálás állat, akik segítettek a hősnek visszaszerezni a feleségét: elefántok, disznók, gerlék, és szentjánosbogarak. A mese jegyzetei között említésre került egy hasonlóan klassz változat is, ahol kis Rukh, kis démonkutya, és kismedve segít a hősnek. 

A trickster-mesék közül A hálás sakálé tetszett a legjobban, akit egy kisfiú megmentett egy óriáskígyótól, de cserébe ő maga került veszélybe. A sakál végül úgy vezette a nyomára a felmentő sereget, hogy ellopta a fürdőző emberek ruháit a vízpartról. Szintén kiemelkedett az állatmesék közül az a sztori, ahol egy vadmalacot egy asztalos nevelt fel, és amikor az a faluból visszaszökött a dzsungelbe, megtanította a többi vaddisznót csapdát építeni a tigris ellen.

Kapcsolatok

Annak ellenére, hogy a gyűjtő a meséket "eredeti szingaléz" hagyománynak tartotta, sok közöttük a régi ismerős. Rögtön a teremtéstörténetben felbukkan a sztori, ahol a szárazföld megszületéséhez valakinek földet kell felhoznia a víz mélyéről; valamit az a hagyomány is, hogy eleinte az ég karnyújtásnyira volt csak a földtől, de az emberek messzebb kergették. 

A klasszikus népmesék között is sok volt az ismerős: akadt csodamadár (A gerle), királylány aki rossz emberrel szökött el, és kalandos úton találta meg ismét a kedvesét (A királyfi és a királylány), hamis jós (Kurulu-gama Appu), hét vak királyné (A királyfi és a yaksani), kismadárral kezdődő láncmese (A nőstény fürj), csizmás kandúr (itt majommal, és Mr. Janel Sinna nevű úriemberrel), Aranyhaj a toronyban (Wimali története), vitéz szabólegény (Sigiris Sinno, az óriás), és táltos lány is (A hét királylány; szintén van királynékkal kombinálva). A fekete gólyák lánya az indiai Kis Szúrja Bai történetére emlékeztetett, ami egy nagyon szép, klasszikus Csipkerózsika-variáció. 

A nart legendákból volt ismerős Senasura történetéből az a pillanat, amikor egy embert megátkoztak vele, hogy egy köteg rizsből csak egy véka magot tud majd kinyerni. Erre ő elkezdett nagyon picike kötegeket készíteni, és azokból is egy-egy véka rizs lett - ezzel a trükkel szépen meggazdagodott. 

Az ügyeletes trickster Sakál, és kisebb mértékben Törpeszarvas. Törpeszarvas Anyuka például egy leopárdtól menekült meg azzal, hogy elhitette vele, a gyerekei szeretnek leopárdhúst enni. Sakál a krokodilokat szívatta meg azzal, hogy oda-vissza vitette magát a folyón keresztül, házassággal kecsegtetve a királyukat. Szintén Sakál tett igazságot több klasszikus dilemmában is, pl. a "csikót szült a malomkő" és a "csapádból kiszabadított hálátlan krokodil" esetében. Cserébe Sakált Teknős ejtette át, nem is egyszer (aki ő maga is pórul járt, amikor repülni próbált a madarakkal, de nem tudta befogni a száját). Egy falusi elöljáró és egy szegény mosóember között játszódott le a klasszikus "termés teteje, termés alja" történet.

Hova tovább?

A Maldív-szigetekre!