Folk tales for all ages in English and Farsi
Saeid Shammass & Shaunie Shammass
Kotarim International Publishing, 2018.
A könyv kétnyelvű - elölről angolul, hátulról fársziul olvasható - és harminc mesét tartalmaz, amelyekből huszonhetet a szerző iráni édesanyja mesélt régen a gyerekeinek. Az utolsó három mese a szerző saját költeménye, azzal a céllal, hogy ő is hozzáadjon valamit a töretlen mesehagyományhoz. Ezt a rövid bevezetőből tudjuk meg, amin kívül nem tartozik a könyvhöz jegyzet vagy egyéb információ. A fekete-fehér illusztrációk hagynak némi kívánnivalót maguk után, de maguk a mesék lenyűgözőek: felismerhetők bennük a hagyományos típusok és motívumok, de egyben a mesemondó anyuka saját kreativitása is. Attól különösen klassz ez a kötet, hogy élő hagyományt tár az olvasók elé.
Fénypontok
Ez a könyv egyike volt azoknak a ritka köteteknek, amikben egy egész csomó klassz új sztorit fedeztem fel. A hétszínű madár meséjében például egy királyfi indult klasszikus keresőútra, hogy párt találjon az apja búslakodó csodamadarának; és furfangos módon sikerült is betörnie a várba, ahol a másik madarat fogva tartották. Beebee Chaghzeh egy okos lány volt, akit a családjával együtt elrabolt egy gonosz boszorkány egy varázsszerekkel megrakott szekéren, de a lánynak sikerült ellopnia a szekeret, hazavinni a családját, és megszabadulni a boszorkánytól is. A citromhercegnő címe alapján egy "három narancs szerelmese" típusú mesére számítottam, de kellemesen csalódnom kellett: ez a történet egy lányról szólt, akit az anyjával együtt citrommá varázsoltak, de egy herceg nagyon gondosan és óvatosan le tudta róla fejteni a citromhéjat, és megtörni az átkot. Hasszán Ali története úgy indult, mint azok a mesék, ahol egy lány véletlenül a rossz fickóval szökik meg - ám itt a "pótférj" sokkal jobb fejnek bizonyult, és nemcsak összeházasodott a hősnővel, hanem ketten együtt segítettek egy elrabolt királykisasszonynak visszahódítani a birodalmát is.
Szórakoztató verzió volt A varázslatos cukkini meséje az "üssed, üssed botocskám" történetre - főleg, mert itt a botocska nem a gonosztevőt páholta el, hanem az utat mutatta, és a szamarat terelgette, hogy a gazdája vissza tudja szerezni a kincseit. Jó nagyot néztem cserébe Az önző macska meséjén, amelyben egy lány, mivel nem volt sajátja, a macskája két nemi szervéből kért kölcsön egyet használatra a nászéjszakájára... és aztán sikeresen megszabadult az egyre több fizetséget követelő cicustól...
A szerző által alkotott mesék szépen belesimultak a hagyományba. A kedvencem az utolsó volt, amely A takarófülűek és a waq-waq nép címet viselte, és egy varázslatos utazásról szólt, melynek során tengerészek ismerkedtek meg különös lényekkel, és segítettek nekik egy gonosz boszorkányt legyőzve békében élni.
Kapcsolatok
Voltak ismerős mesék is a kötetben, általában új köntösbe bújtatva. Néhány esetben szó szerint: Zöld Köntös meséje egy férjét kereső feleség története volt, aki az évszakok változásával együtt, ősztől tavaszig kereste zöld ruhás, fán lakó kedvesét, míg meg nem találta. Akadt egy "aranyhajú ikrek" mese (A kis faló), és egy hamis jós (A kalifa és a bohóc) is.
Az anyós és a kígyó nagyon hasonlított a "székely asszony és az ördög" típusú sztorikra - csakhogy itt az után, hogy a szörnyű anyós elkergette a kígyót, a kalifának megtetszett a tűzről pattant asszony, és feleségül vette.
A két testvér meséje "az első templom" legendájának perzsa változata volt (itt tündérek jutalmazták meg a szerető testvéreket), A sötétség országa pedig a klasszikus Nagy Sándor-legenda egy újabb, nagyon szép és kerek verziója, ahol a rejtett gyémántokon kívül sok más izgalmas dolgot is megtudtunk erről a birodalomról (pl. hogy mágneses a földje).
Hova tovább?
Pakisztánba!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése