2010. augusztus 18., szerda

Várak és álmok

Varázslatos másfél napos nyaralást töltöttünk Szlovákiában.
Kezdődött azzal, hogy hétfő reggel felzúztunk Árváig, útközben számoltuk, hány várat és kastélyt látunk; itt meg kell jegyeznem, aki Felvidékre megy, a szakirodalmat feltétlen vigye magával! (Szombathy Viktor: Száll a rege várról várra, valamint Szombathy Viktor: Szlovákiai utazások, utóbbi lassan harminc éves, és még mindig nem írtak jobbat!) Kora délután érkeztünk az Árva folyó völgyébe, és az utolsó kanyar után végre feltűnt előttünk maga a vár, egy őrülten magas szikla tetején egyensúlyozva, mint a sasmadár. Felette csinos szürke felhőt gyülekeztek, augusztus a hegyvidéken, így hát az egész család behajította a táskákat a hotel ajtaján, gyoran felkaptunk egy dzsekit, és már másztunk is felfelé, hogy mire kitör a vihar, tető alatt legyünk.
Árva vára gyönyörű, egészen mesebeli, és nagyon szépen fel van újítva. Már a bejárati kapun is sárkányos kilincs van, és ennél csak jobb lett, ahogy befelé mentünk; az idegenvezetés szlovákul volt ugyan, de az senkit nem zavart, tudtuk mi magunktól is, hogy mit látunk. A legenda szerint Árvát tizenkét angyal építette fel egy csapat elcsigázott templomos lovag számára, valamikor nyolc évszázaddal ezelőtt; Mátyás király ide záratta Váradi Pétert azzal az elmés mondással, hogy "Árva voltál, árva is maradsz, Árva várában is fogsz meghalni." Persze nem lett igaza. A teljes történetet elolvashatjátok Szombathy V. könyvében. A várban egyébként igazoltan kísértet is van; nemrégiben ideszakadt egy rakat amerikai szellemvadász, és le is ellenőrizték. A project ugyan belebukott abba, hogy a helyi kísértetek nemigen értenek angolul (valszeg szlovákul se, hehe), úgyhogy nem tudták az üzenetet kibogozni. Na, majd a Winchester fiúk.
A vár egyébként nagyon csinos belül. Vannak berendezett lakószobák, élőzene, festménykiállítás (egy Miroslav Knap nevű meseillusztrátor képeiből, egészen le voltam nyűgözve!), valamint minden viharok nagyanyja odakint. Van valami nagyon romantikus abban, hogy az ember egy várból nézi a hegyek felett csapkodó villámokat, meg a szakadó esőt. Pont a legfelső toronyban voltunk, amikor egy pillanatra kisütött a nap; körbe is rohantam azonnal, és volt is szivárvány, pont a vár tövében, a vége beleért az Árva folyóba! Ilyet is ritkán lát az ember :) Le is fényképeztem, mielőtt eltűnt volna. Alig fél percig volt látható. Csak nekem :)
A vár tövében aludtunk egy hotelben; másnap reggel, hugit használva ébresztőórának, nyolc után már a hegyek közt robogtunk a deménfalvi fölgy velé, barlangászni. A Sárkánybarlang egyike a völgyben található három vagy négy látogatható földalatti csodának; ez speciel jégbarlang. Az biztos, hogy kutya hideg volt benn, de a Zalka család már fel van készülve az ilyesmire; gondosan becsomagolva vágtunk neki a túrának. A barlang első kétharmada nem volt különösebben lenyűgöző; láttunk néhány kisebb cseppkövet, pár medvecsontot (ha a felügyelőségnek van esze, disznócsontok voltak, a turisták nem arról híresek, hogy betartják a hetedik parancsolatot) meg jó nagy sziklákat. A szerény látványt ellensúlyozta a tudat, hogy egy valódi sárkánybarlangban járunk. A végére aztán meglett a sokat ígért jég is; hófehér oszlopokban omlott le a mennyezetről, és beborította a barlang alját. Nagyon szép volt :)
A mélység után a magasság következett; felmentünk a Chopokra, az Alacsony-Tátra második legmagasabb csúcsára, 2024 méterre. Lanovkával. Hugi végigvisította a gyönyörűségtől az egész kalandot, és közel voltam hozzá, hogy én is csatlakozzam. Gyönyörű erdő suhant el kalimpáló lábaink alatt, piros tetejű gombákkal, mélyzöld fenyőkkel, élénkzöld páfrányokkal, mohos sziklákkal és csörgedező patakokkal; az a fajta varázslatos, mesebeli táj, ahol minden állattól alanyi jogon elvárod, hogy megszólaljon. A hegytetőn borzasztóan hideg volt, úgyhogy megfordultunk, és rögtön jöttünk is vissza; úgyis a lanovka volt a lényeg. És a kilátás. 2000 méter felett már az sem elhanyagolható. Ha felfelé néztünk, a hegy csúcsa felhőbe veszett (eszembe jutott a magyar népmese, ahol a fiú fel akar jutni a felhőkre, és a hegytetőre küldik; ha akartuk volna, mi is elértük volna a felhőket). Lefelé nézve elénk tárultak a Tátra és a Fátra vonulatai, és a végtelen erdők. Kockásra fagytunk, mire leértünk, de megérte!
Hazafelé menet megint megcsodáltuk az útba eső várakat; elmentünk Sztrecsnó és Óvár között, Vágbeszterce alatt, láttuk a legendás Beckót és Csejtét. Megállni csak Zsolnán álltunk meg, Budatinnál; ez az egyik kedvenc váram, főleg a legenda miatt. Arany János "költői beszélyt" is írt róla. A várlegendákról egy idő után megszokja az ember, hogy tragikusak és sötétek; Budatiné azonban boldog véget ér, és hozzá a vár is nagyon szép, bár jelen pillanatban erősen le van robbanva. Egyike azon szlovákiai látványosságoknak, melyete évente több ezer turista keres. Sikertelenül. Mi is (akárcsak a többi fent említett helyet) jó fél órás keringélés után találtuk meg, eldugva egy parkettaüzem és egy vasúti híd között, és akkor is csak azért, mert látszott a tornya az autópályáról. Jelenleg felújítás alatt áll; megérdemli, nagyon csinos épület.
Budatin után hazafelé vettük az irányt. Megint szemerkélt az eső; az alacsonyan lógó felhőkön láttunk egy esőkutyát, ami a szivárvány kistestvére, csak egy hétszínű folt az égen, ív nélkül. Ezzel búcsúzott tőlünk a Felvidék.
Maradt még mit megnézni a következő alkalomra is...

2010. augusztus 5., csütörtök

A tündér és a troll


Uborkaszezon van, ami a kalandokat és fellépéseket illeti, úgyhogy ez úton szeretnék kedveskedni egy kicsit minden tündér- és manókedvelőnek:


Ez egy finn dalocska





A címe Napsugár és a Troll

Amikor lement a Nap
Egy sugara itt maradt,
Az utolsó sugár.
Az erdőre leszállt az alkonyat,
Hazaindult az arany szárnyú
Fénytündér is már,
De hirtelen az árnyékok között
Egy ifjú trollt pillantott meg,
Aki előbújt barlangjából most, hogy lement a Nap.
(Mert a trollok napnyugta előtt sohasem tehetik ki a lábukat otthonról.
Napnyugta. Előtt. Soha.)
Egymásra néztek.
A troll úgy érezte, mintha valami
meggyulladt volna odabenn,
"Égeted a szemem,
de soha, soha nem láttam még semmit,
ami ilyen szép,
az sem érdekel, ha belevakulok,
úgyis hozzászoktam már a sötéthez.
Maradj velem, hazaviszlek a barlangomba,
és te leszel ott a fény!"
A napsugár válaszol,
"Kedves troll,
A sötétség nekem végzetem,
és én nem szeretnék meghalni.
Mennem kell, sietek, ha nem érem utol a Napot,
az életem véget ér."
És elrepült a tündér...
De a troll ma is az erdőt járja
Egyes- egyedül, és azon töpreng,
miért van az,
hogy némelyikünk a fényre születik,
mások pedig a sötétben boldogok...

Saját műferdítés az angol szöveg alapján. Finn szakosoktól előre is elnézést kére :) Az angol és a finn szöveget itt találjátok (Sunray and the Troll/Päivänsäde ja Menninkäinen)

Szép napot mindenkinek :)