2017. november 30., csütörtök

Világszép Adventi Mesetár!

Karácsonyi meséket keresel?
Nincs még adventi naptárad?

Ahogyan azt sokan tudjátok már, idén augusztustól a Világszép Alapítvány (a nemrég megújult, immár 7. évét ünneplő korábbi Meseközpont Alapítvány) mesemondó munkatársa lettem. A Világszép Alapítvány munkatársai hét éve keresik az utakat és a kapcsolódást olyan gyerekekhez, akiket nem szüleik nevelnek, hanem gyermekvédelmi gondoskodásban élnek. A cél a kezdetektől változatlan: Mindenki megtapasztalhassa az elfogadó szeretetet, az egyénre szabott figyelmet, és azt, hogy neki is szép és lehetőségekkel teli a világ. Immár több, mint 40 mesélő önkéntesünk heti rendszerességgel viszi 7 gyermekotthonba a mesét, hogy az ott élő gyerekek a meséken keresztül újra meg újra megtapasztalhassák, hogy minden történet jóra fordulhat.

Az Alapítvány munkáján belül nekem jutott az a megtisztelő feladat, hogy ezeket a lelkes és csodálatos önkénteseket új mesékkel lássam el, útravalót tegyek a mesetarisznyájukba, és történeteket találjak mindahhoz, amit a gyerekeknek adni szeretnének. Ez különösen fontos feladat karácsony környékén. Az Alapítvány idén már harmadik éve készít olyan adventi naptárt ajándékba, amelyben csokoládé helyett minden napra egy-egy mese található télről, ünnepről, ajándékozásról és szeretetről. Nagyon sok kedves mesém bekerült az idei naptárba; remélem, másoknak is akkora örömet okoznak majd, mint amekkorával válogattam őket.

És a jó hír?
A mesék advent ideje alatt ingyen elvihetők a Villa Bagatelle Brótpékségében (Bp, Németvölgyi út 17.) és a MOM Park piazza szintjén található Bagatelliniben elhelyezett naptárakból!

Hogy megmutassam, honnan jutott el egy-egy mese messzi földről a naptárig, az elkövetkező 24 napban minden meséhez felkerül majd ide a blogra egy-egy bejegyzés is. A bejegyzésekben szerepel majd a mese rövid ismertetője (miről szól), pontos forrásai (hol található meg), és háttértörténete (hogyan választottam ki a gyűjteményhez). Ezen felül pedig az Alapítvány Facebook oldalán minden nap egy-egy önkéntes mesélőnk ajánlja majd a saját kedvenc történetét.

Mindenkinek békés, mesékkel teli adventet kívánok!

2017. november 22., szerda

MythOff Replay - Mítoszok Csatája Veszprémben!

Stenszky Cili mesemondó ötlete volt, hogy vigyük el a Mítoszok Csatáját Veszprémbe, mely javaslatot az egész csapat nagy lelkesedéssel fogadta. Egyrészt jó dolog népszerűsíteni a mitológiákat meg a hangulatot a fővároson kívül is, másrészt pedig így alkalom adódott rá, hogy megint elővegyük a kedvenceinket, hiszen szinte teljesen új közönségre lehetett számítani. Így született meg az első MythOff Replay, melynek során mind a nyolc mesemondó olyan mítoszt mesélt, melyet korábban egyszer Budapesten előadott már. Mivel akad közöttünk olyan, aki mindennapi munkájában ritkán mesél mitológiát, az egész este programja tulajdonképpen jutalomjáték volt.

A helyszín a Skorpió névre hallgató ír kocsma volt, melynek emeleti helységét szépen meg is töltöttük egy nagyjából harminc fős közönséggel, akik kényelmes fotelekben ültek, söröztek-boroztak-csemegéztek, és lelkesen hallgatták a mítoszokat. Az est hoppmestere, Varga-Fogarasi Szilvi nagy rutinnal tervezte meg és vezényelte le az egész programot. Ő alkotta meg a díjakat is - minden kör nyertese arany színű nyalókát kapott!

És akkor lássuk a MythOff Replay hivatalos programját:

Első kör: Mítoszok Vadlesen

Az estet Nagy Enikő nyitotta meg egy mongol mítosszal, melyben az egykori Geszer vitéz elindult, hogy megmentse a Nap lányát az őt sújtó rettenetes betegségtől. Enikő nagyon elegánsan és ékesszólóan mesélt, és az első pillanattól elvarázsolta a közönséget. Őt követte Hajós Erika, aki a görög mitológia egyik klasszikusát, Kallisztó és Arkasz (a Nagymedve és a Kismedve csillagképek) történetét mesélte hasonlóan elbűvölő módon, kipellengérezve Zeusz erőszakos természetét.
A kérdés: "Ha a Veszprémi Állatkert be tudná szerezni Geszer vitéz csodás pacsirtáját, vagy a Nagymedvét és a Kismedvét, akkor melyiket látogatnátok meg szívesebben?"
A kör győztese: Mongólia

Második kör: Igen erős mítoszok

Ebben a körben lépett színpradra a MythOff csapatához újonnan csatlakozott mesemondó, Stenszky Cecília, az est megálmodója. Az északi mitológia egyik legnépszerűbb történetét, Utgard-Loki legendáját mesélte, amivel jó néhány derűs percet szerzett a közönségnek.
Őt követtem én, a Muileartach névre hallgató ír-skót legendával, melyben a Keleti Tenger Boszorkánya támadt a Fianna hősies harcosaira, akik csak együttes erővel, epikus csatában tudták legyőzni őt.
A kérdés: "Melyik hősökből álló csapatot igazolnátok le szívesebben a magyar olimpiai csapathoz?"
A kör győztese: A Fianna

Harmadik kör: Tűzforró mítoszok

Itt először Gregus László érzékletes előadásában hallgattuk meg Ji és a Tíz Nap kínai mítoszát, melyben az égi íjász megmentette a földet a biztos pusztulástól azáltal, hogy lelőtt kilenc felesleges napot az égboltról. Őt követte hoppmesterünk, Varga-Fogarasi Szilvia, aki egy maori mítoszt hozott magával arról, hogyan lopta el Maui a tüzet az emberek számára. Szilvi a történetet trickster-sztorihoz illő humorral és energiával adta elő.
A kérdés: "Melyik hőst kérnétek meg inkább, hogy gyújtson be karácsonyra a kandallóba?"
A kör győztese: Ji, az égi íjász

Negyedik kör: Mítoszok határtalan alkotókedvvel

Az utolsó kört Lovranits Júlia kezdte, aki egy több forrásból összeállított régi szlovén mítoszt hozott el nekünk az özönvízről, a bor születéséről, és Kurent istenségről. A meséhez lelkes kolompolás is járt, a tél elűzésére... Az est programját pedig Bumberák Maja zárta, aki a Kalevalából hozta el magával Vejnemöjnen és az óriás Antero-Vipunen történetét, és adta elő ékes kalevalai szavakkal és szépséges énekkel.
A kérdés: "Hová mennél szívesebben nyaralni a családdal - az Antero-Vipunen Kalandparkba, vagy a Kurent-féle borkóstoló körútra?"
A kör győztese: A Kalevala Kalandpark

Még egyszer köszönjük mindenkinek, hogy sikeressé és jó hangulatúvá varázsolta az első vidéki MythOff estet! Reméljük, sok helyre eljutunk még!


2017. november 18., szombat

Jegesmedvék, trollok, egyéb norvég klasszikusok (Népmesék nyomában a világ körül 64. - Norvégia)

Ismét szombat, ismét Népmesék nyomában a világ körül! Aki kíváncsi a kezdetekre, itt találja a bemutatkozó bejegyzést; a postokat követhetitek a NNyaVK Facebook oldalán is. Aki csatlakozni szeretne a világ körüli meseolvasáshoz, részt vehet a Moly.hu kihíváson. A korábbi bejegyzések itt olvashatók.

A sorozat a mai nappal TÉLI SZÜNETRE megy, mert Advent ideje alatt a blogon más, karácsonyi mesékkel kapcsolatos bejegyzések fognak majd szerepelni (gyertek vissza december elsején!). Januárban folytatom az utazást!


Háncsvirág
Norvég népmesék
Vaskó Ildikó (szerk.)
Móra Kiadó, 2004.

Ez a könyv már elég régóta csücsült a polcomon, de elejétől végéig most olvastam el először. Tulajdonképpen válogatás Peter Christen Asbjørnsen és Jørgen Moe híres, 19. századi norvég népmesegyűjtéséből. A meséket más-más fordító ültette át magyarra, és a könyvet Szegedi Katalin csodaszép illusztrációi díszítik. Összesen 23 mese található benne. Látványosan mesekönyvnek készült, ezért nincs is benne se bevezető, se forrásjegyzék, csak egy nyúlfarknyi utószó; néhol örültem volna, ha tartoznak a mesékhez jegyzetek, de nyilván ez nem az a fajta könyv.

Fénypontok

Az egyik kedvenc norvég mesém, amit a saját könyvembe is belevettem, Az oroszlán, a sólyom és a hangya című. A hős megsegít három állatot, és ezért fel tudja venni az alakjukat - amit jól ki is használ, hogy megszabadítson három királykisasszonyt a trolloktól. Szintén kedvencem, és karácsonyi repertoárom elmaradhatatlan darabja A dovrei macska, amelyben egy vadász és egy jegesmedve űz ki egy csomó trollt, akik karácsony éjjel szét akarják verni a házukat.
Nagyon tetszett A csodálatos kulcskarika meséje, amely képessé tette a tulajdonosát arra, hogy mindenféle titkot meglásson. Ennek segítségével hősünk (akit Askeladdennek hívtak, mert minden norvég hőst így hívnak) legyőzött egy trollt, megszabadított egy királylányt, és még azt is megtanulta, hogy a trollok rettegnek a kakukkfűtől.
Érdekes mese a Könnyű annak, akit szeretnek a nők című. Janice Del Negro előadásában hallottam egyszer; ő sokat változtatott rajta, és szerintem a mesének javára vált, bár ez az eredeti szöveg is nagyon szórakoztató. Három fiú közül a két idősebb gazdagságot kíván, a legkisebb viszont azt, hogy őt minden nő szeresse - ezért aztán mindenben sikeres is, mert a nők lépten-nyomon megsegítik.
A Fekete Kisasszony változata volt a Három elátkozott királylány, ami ismét bebizonyította, hogy nem kell egy mesében fekete bőrűből fehérré változnia a királylánynak ahhoz, hogy tudjuk, el van átkozva. Itt például nyakig homokba ásott királylányokat mentett meg a hős.

Kapcsolatok

A könyv rögtön egy klasszikus trickster-történettel indul, Lókötő Peik meséjével, aki sorozatosan átejti a királyt (és teherbe a lányait), "varázslatos" edényt ad el neki, majd amikor végül elkapják, a szokásos módon helyet cserél egy mit sem sejtő balekkal.
A három nagynéni meséje tulajdonképpen a Három fonóasszony egy kedves, gonosz manó nélküli változata, amelyben három öreg anyó kisegített egy lányt a házimunkából. Pejszakállú Haken a Rigócsőr király norvég változata volt, Pázsitfű kisasszony a Macskacicóé (aprócska, virágba öltözött tündérlánnyal állat-feleség helyett), A cserfes királykisasszony a nálunk is ismert feleselős meséé, Valemon királyfi pedig a Szépség és a Szörnyetegé (vagyis leginkább White Bear Whittington eredetije). Ez utóbbiban nagyon tetszett, hogy a férjét kereső asszonyt három kislány segítette az úton, akikről utólag tudta meg, hogy a saját gyerekei, akiket a férje az átok elől rejtett el más családoknál. A címadó Háncsvirág a Kalapvári kisasszony mesetípus egy hosszas és szépen kidíszített változata; tetszett benne, hogy a királykisasszonyt egy bika segítette az útján, de sajnáltam, hogy a végén nem változott királyfivá.
Itt találkoztam először a Mikor a gazda volt a gazdaasszony című, házimunka-cserélős mesével, ami magyar területen is nagyon népszerű.

Hova tovább?
Svédországba!

2017. november 11., szombat

Sárkányok, trollok, hősies lányok (Népmesék nyomában a világ körül 63. - Dánia)

Ismét szombat, ismét Népmesék nyomában a világ körül! Aki kíváncsi a kezdetekre, itt találja a bemutatkozó bejegyzést; a postokat követhetitek a NNyaVK Facebook oldalán is. Aki csatlakozni szeretne a világ körüli meseolvasáshoz, részt vehet a Moly.hu kihíváson. A korábbi bejegyzések itt olvashatók.

Míg sokan Dániáról egyből az Andersen-mesékre asszociálnak, az a szomorú hírem van számukra, hogy az Andersen-mesék nem minősülnek népmesének. Max. népmesék műmesei feldolgozásainak, de leginkább műmesének. Van azonban más is, amiből lehet válogatni:


The Danish Fairy Book
Clara Stroebe, Frederick H. Martens
Frederick A. Stokes Company, 1922.

A kötet egy régi klasszikus; huszonkilenc, Dánia területén gyűjtött népmesét tartalmaz, angol fordításban. Minden meséhez tartozik egy rövid jegyzet, ami megjelöli a gyűjtés helyét, a szöveg eredeti forrását, a mesetípust, és kitér a mese néhány érdekesebb, ősibb elemére is. Természetesen még így sem tudományos kiadvány a könyv, de egy tündérmese-gyűjteményhez képest becsületes mennyiségű információt szolgáltat az olvasóknak.

Fénypontok

Messze a legjobb mese a kötetben a félrevezető A malac névre hallgatott, mely egy kivételesen jó kimenetelű Kékszakáll-sztorit rejtett. Itt a legkisebb leány nem csak képes életben maradni a gonosz rabló házában, de ráadásul először kimenti onnan a két nővérét, majd saját magát is.
Mesemondó körökben talán az egyik legismertebb dán történet a Sárkánykirály (avagy Lindworm) meséje, amelyben egy királynénak sárkány-gyermeke születik, akit csak egy bátor szolgálólány képes hosszas küzdelemmel rávenni arra, hogy levesse a sárkánybőrét. Ezt a történetet Danielle Bellone amerikai mesemondó csodálatos előadásában érdemes meghallgatni, egyébként. Külön szépsége a történetnek, hogy amikor a sárkánykirály rátalál tévedésből száműzött feleségére, ismét megkérdezi, vele szeretne-e lenni az őt befogadó királyfiak helyett (nem csak hazacipeli szó nélkül). Éljen a beleegyezés!
Szintén érdekes, kissé keserű volt a Királykisasszony a Szigeten meséje, melyben egy királylányt az apja egy szigeten rejt el egy angol királyfi elől, aki elfoglalja az országot. A lány szolgálói a szigeten halálra éheznek, ő pedig egereket nyúz meg, így él elég ideig ahhoz, hogy saját magát (!) kiszabadítsa a fogságból. Végül azért mégiscsak feleségül megy az angol herceghez.
Tipikusan dán-skandináv elemnek nevezte a könyv azt, hogy a gonoszok több mese végén is mérgükben "kavicsokká hullottak szét." Tetszett nekem a gonosz bűnhődésének ez az egyszerű ám látványos formája.

Kapcsolatok

Mivel európai tündérmesékről van szó, a könyvben sok olyan történetet találtam, amik már máshonnan is ismerősek voltak - ez azonban cseppet sem vont le az értékükből. Találkoztam például egyik kedvenc mesetípusommal, az óriást (jelen esetben trollokat) legyőző szolgálólány meséjével, akit itt Ederlandnak hívtak; szintén előkerült a sárkányölő hős meséje (A Jó Kard), amiben sárkány helyett trollt öltek, Rigócsőr király (Vöröskalapos Péter, akinek a királylány szülei sohasem bocsátottak meg, amiért megalázta a lányukat), a Széttáncolt cipellők (amelyben a hős visszatért az alvilágba, hogy legyőzze a lányt táncoltató trollt, és emberekké változtassa az ezüst-, arany-, és gyémánterdőket), és a Fehérlófia is - utóbbiban (Erős Jack) Kapanyányi Monyók helyett kivételesen egy borzasztóan erős öregasszony szerepelt. Nagyon szép verzió található a könyvben az Aranyhajú Kertészbojtárra (Aranyhajú Jack), akinek itt az arany haja egészen a sarkáig ér, és egy táltos paripa és egy oroszlán segítik az útján. A táltos végül királyfivá változik, aki lemond a királyságáról a hős javára, az oroszlán viszont oroszlán marad. Érdekes volt Trillevip, a dán Rumpelstiltskin meséje, aki, miután a lány kitalálta a nevét, még segített is neki, hogy boldoguljon.
Felbukkantak tipikusan európai mesék dán verziói is, mint például a Miért sós a tenger? a csodamalommal, és a Varázskalap, amelynek segítségével egy szegénylegény láthatta a láthatatlan trollokat (ez utóbbit ír meseként ismerem). A farkas meséje pedig a mi Kis Gömböcünkhöz volt nagyon hasonlatos.

Hova tovább?
Norvégiába!

2017. november 6., hétfő

Szent Márton, ludak, forralt bor

Ismét új műsorral bővült a reperotárom. Egy különleges felkérésnek köszönhetően már Márton-napi mesecsokrom is van!

A Vasi Skanzenben rendezett Szent Márton-napi Országos Nagyvásárra kaptam meghívást, hogy Szent Márton életéről, és a Márton-naphoz kapcsolódó egyéb szimbólumokról meséljek. Megfogta a fantáziámat a téma. Márton legendáját meséltem már, egy katolikus iskolában, de erre az alkalomra egy kicsit jobban belemélyedtem a történetbe (többek között elolvastam a Sulpicius Severus - féle életrajzot), és sok érdekes részletet felfedeztem benne. Mivel azonban még részletesen mesélve sem tette volna ki a legenda a rendelkezésre álló fél órát, összeválogattam egy csomó másik történetet is, hogy teljesen legyen a mesecsokor. Fesztiválos közönségeknél nagyon ritkán lehet előre megsaccolni, milyen lesz a közönség korosztálya, hangulata, vagy érdeklődése, így jó mesemondó módjára minden eshetőségre felkészültem. Került a csokorba libás, libapásztoros sztori bőséggel (meglepő, hogy milyen sok tündérmesében szerepelnek libák!), borral és újborral foglalkozó legendák, kicsiknek való éneklős-mondókázós láncmesék, felnőtteknek szóló hosszabb tündérmesék, és minden egyéb, amire hirtelen szükség lehetett. Bár tudtam, hogy a Márton-legenda mellé jó eséllyel még egyetlen sztori fog csak az előadásba férni, hagytam magamnak választékor ahhoz, hogy helyben döntsem el, melyik legyen az az egy.

A mesemondásra szabadtéren, a skanzen egyik házának kis belső udvarában került sor. Csodálatos őszi idő volt, hét ágra sütött a nap, majszoltak a ketrecekben a nyuszik, és ami még ennél is jobb volt, kaptam rendes hangosítást (az erős szél ellenére nem susogott a mikrofon, juhé!). A szervezők mindent megtettek, hogy a mesélés barátságos, kényelmes körülmények között történjen. Előre ki is dobolták a vásárban, hogy mesélés lesz, és ennek köszönhetően jó kis közönség gyűlt össze (a képen láthatónál még többen is). Bár voltak közöttük gyerekek, azért nagyrészt felnőttekből állt, aminek külön örültem, mert a Márton-legendának vannak részei, amiket elsősorban a felnőttek tudnak értékelni.

Maga a Márton-legenda remekül sikerült. A kettévágott köpenyes történetet nagyjából mindenki ismeri, de vannak körülötte olyan részletek, amiket már kevesebben (pl. hogy hol történt, mikor, és hogy Márton akkor még nem is volt keresztény). A kedvenc részem a sztoriban az, amikor Márton megtagadja a katonai szolgálatot, mire a császár gyávának nevezi. A legenda legtöbb verziója, amivel találkoztam, azt állítja, erre Márton fegyver nélkül vonult másnap ütközetbe, hogy bebizonyítsa, hogy nem gyáva. Ebből viszont a legtöbb ember egyszerűen azt szűri le, hogy Mártonunknak az egója nem bírta, hogy gyávának titulálták; amikor elmondtam a közönségnek, milyen büntetés járt a római hadseregben a gyávaságért, többeknek leesett az álla. A kontextus fontos dolog. A történet végére odabiggyesztettem még a ludak közé bújós epizódot is, ami az előzőekhez képest mókásabb jelenet, és vidám hangulatban zárta a szent történetét. A maradék tíz percben, a felnőtt közönséget és a forralt boros vásári hangulatot látva, elmeséltem egy legendamesét arról, hogyan találta fel az Ördög az alkoholt (és itatta le sorban a szenteket). A mese remekül működött, a közönség jókat derült. Volt, aki az előadás után azt mondta, szívesen halgatott volna még több mesét is.

Az egész Márton-napi vásár napsütéses, vidám élmény volt. Most, hogy összeraktam hozzá a programot, remélem, lesz alkalmam máshová is elvinni majd.

2017. november 4., szombat

Varázslók földjén (Népmesék nyomában a világ körül 62. - Izland)

Ismét szombat, ismét Népmesék nyomában a világ körül! Aki kíváncsi a kezdetekre, itt találja a bemutatkozó bejegyzést; a postokat követhetitek a NNyaVK Facebook oldalán is. Aki csatlakozni szeretne a világ körüli meseolvasáshoz, részt vehet a Moly.hu kihíváson. A korábbi bejegyzések itt olvashatók.

Megérkeztünk Európába! Az elkövetkező majd' egy évben ezen a kontinensen fogunk kalandozni.


Hildur, Queen of the Elves
And other Icelandic Legends
J. M. Bedell
Interlink Books, 2007.

A könyvben ötvenegy izlandi történet található; többségük legenda vagy hiedelemmonda olyan lényekről és jelenségekről, amelyek gyakran előfordulnak az izlandi folklórban. Ezek szerint is vannak csoportosítva: Külön-külön fejezet szól tündérekről, tollokról, kísértetekről, vízi lényekről, varázslókról, és mágikus rejtett kincsekről. A történeteket izlandi nyelvből fordították, majd a szerző újramesélte őket; a szövegük nagyon olvasmányos, de nem vesztek el a helynevek és egyéb fontos részletek sem az érthetőség kedvéért. A könyvhöz hosszas bevezető tartozik Terry Gunnell tollából, aki az izlandi mesemondás kontextusáról ír, a mögötte rejlő kultúráról, a hiedelmekről, és a mesék szerepéről. Rámutat például, hogy Izland már a középkorban is kulturálisan heterogén ország volt, és ezért a mesék is mutatnak skandináv, kelta, és egyéb elemeket egyaránt. A könyv végén források is találhatók, és minden mesénél megjelölték, honnan származik az eredeti izlandi szöveg.

Fénypontok

Bjarnarey, a Westman-szigetek egyike
Azt kell mondjam, hogy az izlandi hagyomány varázslókról szóló legendákban verhetetlen. Rengeteg történet szól varázslóiskolákról (Saemundur a Fekete Iskolában), és varázserővel bíró papokról vagy egyéb tudós emberekről. Magasan a kedvencem a Westman-szigeti varázslók története volt. Ők tizennyolcan menekültek el egy pestisjárvány elől, és egy évvel később egyiküket visszaküldték a szárazföldre, hogy megnézze, él-e még valaki. A fiatal varázsló egyetlen túlélőt talált, egy fiatal lányt, akibe bele is szeretett, és nem ment vissza a társaihoz. A többi varázsló erre kísérteteket küldött az elpusztítására... akikkel a lány bánt el, hogy megmentse a szerelmét.
A mágikus tudás általában varázskönyvekből származott, amiker különböző módokon lehetett megszerezni; Loftur a Varázsló például sorra megidézte Izland korai püspökeinek kísérteteit, hogy adják át neki a könyveket. Eiríkur ezzel szemben próbára tette a saját tanítványait: Aki hajlandó lett volna megölni egy öregasszonyt a titkos tudásért, azt elkergette magától. Hálfdán az unokaöccsét, Björnt a Hegedűst tette próbára mindenféle életre keltett hullákkal és szörnyű démoni látomásokkal - Björn azonban jó humorral, szívbaj nélkül viselte az eseményeket, és kiérdemelte a nagybátyja tiszteletét. Néhány varázslat egészen hátborzongatóra sikerült; a legfélelmetesebb Thorgeir Bikája volt, amit néhány unatkozó varázsló egy borjúbőrből rakott össze, és keltett életre kilenc lélek (közöttük egy emberi) segítségével. Az alakváltó, sebezhetetlen lény a környék rémévé vált, és végül saját varázsló-gazdáját is megölte.
Szintén hátborzongató történet volt az Elfek Tornya, melyben két testvér közül a fiatalabb és álmodozóbb az elfekhez járt misére, és be is avatták volna az elf-papságba, ha erősebb, gyakorlatiasabb bátja közbe nem lép. Az elfek erre a betolakodót megölték, a fiatal pap pedig messzire menekült egykori barátaitól... de az elfek megjósolták, hogy ha az ő dombjukkal szemben álla celebrál valaha misét, meg fog halni. A jóslat természetesen beteljesedett: egy vihar kivágta a templom kapuját, kitárult a tündérdomb is, és a két pap pont egymás szemébe nézett, miközben az áldást mondták.
Kép az ABC blogról, amit minden
érdeklődőnek nagyon ajánlok
Tündérek álltak bosszút azon a férfin is, aki velük élt egy télen át, és teherbe ejtett egy tündérlányt, de a gyermeket nem fogadta el. A férfit bálnává változtatták (Vörösfej nevezetűvé), aki aztán évekig tartotta rettegésben a tengereket, míg egy öreg pap-varázsló be nem csalta egy folyóba, ahol meghalt. Ez egyébként Izland egyik legjobban ismert legendája, sokat lehet olvasni róla.
Nagyon szép a címadó történet, Hildurról, a tündérkirálynőről, akit az anyósa száműz a tündérek közül, és szolgálólányként kell élnie. Évente csak egyszer, karácsonykor látogathat haza, és az átok csak akkor törik meg, ha valaki titokban követni tudja őt. Néhányan ezt a mesét a Széttáncolt Papucsok egy variánsaként tartják számon.
Voltak nagyon jó sztorik a troll-legendák között is. Szólt például történet arról, hogy a papok nem áldották meg az egész partvidéket; néhány sziklát mindig megáldatlanul hagytak, mert a trolloknak is élnie kellett valahol.

Kapcsolatok

Tündérházak. Kép innen
Főleg a tündéres történetek között elég sok hasonlóság volt felismerhető az ír-kelta mesékkel. Felbukkant például az íreknél közkedvelt Tündérbába, akivel már Amerikában is találkoztunk (és biztos vagyok benne, hogy az íreknél is fogunk), egy Selkie-történet (Inkább a fókabőr, mint a gyermek), és egy klasszikus váltottgyermek-legenda is (Tizennyolc elf apja).
Végtelenül bájos volt Búkolla, a Tehén meséje, a Mágikus Menekülés egy izlandi verziója, ahol lány helyett egy pásztorfiú a kedvenc tehenét mentette meg egy gonosz trolltól, és dobált mindenfélét a háta mögé, hogy egérutat nyerjenek. Több más helyről is ismerős volt Az álom és a kincs meséje, melyben egy utazó követte az útitársából alvás közben kiszálló lelket, és megfigyelte, miről álmodott.

Hova tovább?
Dániába!

2017. november 2., csütörtök

A halál és a mesemondó

Halottak Napja alkalmából egy olyan mesét szerettem volna megosztani veletek, amellyel nemrég találkoztam a "Népmesék nyomában a világ körül" kihívás során. Két okból fogott meg nagyon: Egyrészt, mert egy nagyon ismert mesetípusnak (ATU 332) váratlan fordulattal végződő változata... másrészt pedig, mert valahol a mesemondásról szól. Íme.

A Halál és a Mesemondó
Népmese a Dominikai Köztársaságból

Élt egyszer egy szegény ember, aki folyton-folyvást arról álmodozott, hogy egyszer meggazdagodik. Csodás történeteket talált ki arról, mennyivel szebb lesz majd az élete, mi mindent kipróbál, meglát, megvásárol majd, amikor végre a nyakába szakad a szerencse. Addig-addig ábrándozott, míg egy nap szokatlan látogatója érkezett: Megjelent előtte La Muerte, maga a Halál, egy magas, szikár, feketébe öltözött nő alakjában.

- Védelmembe veszlek, ha úgy kívánod - mondta La Muerte - Orvost csinálok belőled. Hatalmat kapsz, hogy bárkit meggyógyíts, akire én nem tartok számot. Ha egy beteg ágyához hívnak, és én az ágy lábánál állok, akkor csak rá kell tenned a kezed a szenvedőre, és azonnal meggyógyul. De ha az ágy fejénél állok, akkor nincs kegyelem! Az a lélek az enyém.
Megkötötték az egyezséget. A szegény ember azonnal a nagyvárosba költözött, és doktorként kezdett praktizálni. Hamar szét is szaladt a híre az egész városban, hogy van egy orvos, aki kézrátétellel gyógyítja a betegeket. Persze a Halált, aki az ágy lábánál állt, soha nem látta senki az orvoson kívül. A szegény ember hamarosan meggazdagodott.
Fülébe jutott egy nap a királynak, hogy milyen csodálatos doktor lakik a városában. A király egyetlen lánya éppen súlyos betegen feküdt, ezért az uralkodó azon nyomban a csodadoktorért küldetett.
- A lányom súlyos beteg, már alig pislákol benne az élet - mondta a király az orvosnak - Ha meggyógyítod, gazdagon megjutalmazlak, és feleségül veheted. De ha meghal a lányom, vigyázz, mert te is utána halsz!
A doktor beleegyezett a dologba; biztos volt benne, hogy most is olyan könnyű dolga lesz, mint a többi beteggel volt. Ám amikor belépett a királylány szobájába, elszörnyedve látta, hogy La Muerte az ágy fejénél áll. Végem van!, sápadt el a csodadoktor, Ha a királylány meghal, engem kivégeznek!
Gyors ötlettől vezérelve megfogta a királylány ágyát, és megfordította - így most már a lábánál állt a Halál. A doktor gyorsan a királylányra tette a kezét, és a lány azonnal kipirult, és felült, mintha soha beteg sem lett volna. La Muerte dühösen kiviharzott a palotából.
A király ünnepélyesen bejelentette, hogy a lánya feleségül megy a doktorhoz. Meg is hirdették másnapra az esküvőt. Ám amikor a doktor kilépett a palotából, karon ragadta őt La Muerte, aki ott várakozott rá:
- Most pedig velem jössz!
La Muerte felvitte a doktort az Égbe, ahol az emberéletek olajmécsesei égnek. Volt, amelyik tele volt még olajjal, és nagy lánggal égett; mások már alig-alig pislákoltak. Minden mécseshez egy-egy emberi élet tartozott.
- Ez a te lángod - mutatott La Muerte egy aprócska mécsesre, amelyben már alig volt olaj - Becsaptál engem, ezért hamarosan véget ér a földi életed. Öt perced van hátra!
A doktor rémülten nézett a Halálra.
- Ó, jaj! Csak öt?... Hát jó, ha öt percem maradt, életemben utoljára szeretnék még mesélni egyet. Elmondhatok neked egy történetet?
La Muerte beleegyezett a dologba - a doktor pedig mesélni kezdett. A mese, amit mondott, olyan csodálatos, olyan varázslatos, olyan különleges volt, hogy teljesen elbűvölte a Halált. Mesélés közben pedig a doktor észrevétlenül a mécses elé állt, a háta mögött megbillentette az olajos kannát, ami a mécsesek töltögetésére szolgált... és annyi olajat töltött a saját mécsesébe, hogy a lángja azóta sem aludt ki.
Attól a naptól fogva máig szájról szájra jár a történet arról, hogyan győzte le a Halált a mesemondás.

A mese ebből a kötetből származik. 
Eredeti mesemondó: Feyito Molina, Monte Cristi
Spanyolról fordította és újramesélte: Zalka Csenge Virág

(A kép a mexikói Halottak Napján viseletes arcfestést ábrázolja)