Varázslók földjén (Népmesék nyomában a világ körül 62. - Izland)

Ismét szombat, ismét Népmesék nyomában a világ körül! Aki kíváncsi a kezdetekre, itt találja a bemutatkozó bejegyzést; a postokat követhetitek a NNyaVK Facebook oldalán is. Aki csatlakozni szeretne a világ körüli meseolvasáshoz, részt vehet a Moly.hu kihíváson. A korábbi bejegyzések itt olvashatók.

Megérkeztünk Európába! Az elkövetkező majd' egy évben ezen a kontinensen fogunk kalandozni.

Hildur, Queen of the Elves
And other Icelandic Legends
J. M. Bedell
Interlink Books, 2007.

A könyvben ötvenegy izlandi történet található; többségük legenda vagy hiedelemmonda olyan lényekről és jelenségekről, amelyek gyakran előfordulnak az izlandi folklórban. Ezek szerint is vannak csoportosítva: Külön-külön fejezet szól tündérekről, tollokról, kísértetekről, vízi lényekről, varázslókról, és mágikus rejtett kincsekről. A történeteket izlandi nyelvből fordították, majd a szerző újramesélte őket; a szövegük nagyon olvasmányos, de nem vesztek el a helynevek és egyéb fontos részletek sem az érthetőség kedvéért. A könyvhöz hosszas bevezető tartozik Terry Gunnell tollából, aki az izlandi mesemondás kontextusáról ír, a mögötte rejlő kultúráról, a hiedelmekről, és a mesék szerepéről. Rámutat például, hogy Izland már a középkorban is kulturálisan heterogén ország volt, és ezért a mesék is mutatnak skandináv, kelta, és egyéb elemeket egyaránt. A könyv végén források is találhatók, és minden mesénél megjelölték, honnan származik az eredeti izlandi szöveg.

Fénypontok

Bjarnarey, a Westman-szigetek egyike

Azt kell mondjam, hogy az izlandi hagyomány varázslókról szóló legendákban verhetetlen. Rengeteg történet szól varázslóiskolákról (Saemundur a Fekete Iskolában), és varázserővel bíró papokról vagy egyéb tudós emberekről. Magasan a kedvencem a Westman-szigeti varázslók története volt. Ők tizennyolcan menekültek el egy pestisjárvány elől, és egy évvel később egyiküket visszaküldték a szárazföldre, hogy megnézze, él-e még valaki. A fiatal varázsló egyetlen túlélőt talált, egy fiatal lányt, akibe bele is szeretett, és nem ment vissza a társaihoz. A többi varázsló erre kísérteteket küldött az elpusztítására... akikkel a lány bánt el, hogy megmentse a szerelmét.
A mágikus tudás általában varázskönyvekből származott, amiker különböző módokon lehetett megszerezni; Loftur a Varázsló például sorra megidézte Izland korai püspökeinek kísérteteit, hogy adják át neki a könyveket. Eiríkur ezzel szemben próbára tette a saját tanítványait: Aki hajlandó lett volna megölni egy öregasszonyt a titkos tudásért, azt elkergette magától. Hálfdán az unokaöccsét, Björnt a Hegedűst tette próbára mindenféle életre keltett hullákkal és szörnyű démoni látomásokkal - Björn azonban jó humorral, szívbaj nélkül viselte az eseményeket, és kiérdemelte a nagybátyja tiszteletét. Néhány varázslat egészen hátborzongatóra sikerült; a legfélelmetesebb Thorgeir Bikája volt, amit néhány unatkozó varázsló egy borjúbőrből rakott össze, és keltett életre kilenc lélek (közöttük egy emberi) segítségével. Az alakváltó, sebezhetetlen lény a környék rémévé vált, és végül saját varázsló-gazdáját is megölte.
Szintén hátborzongató történet volt az Elfek Tornya, melyben két testvér közül a fiatalabb és álmodozóbb az elfekhez járt misére, és be is avatták volna az elf-papságba, ha erősebb, gyakorlatiasabb bátja közbe nem lép. Az elfek erre a betolakodót megölték, a fiatal pap pedig messzire menekült egykori barátaitól... de az elfek megjósolták, hogy ha az ő dombjukkal szemben álla celebrál valaha misét, meg fog halni. A jóslat természetesen beteljesedett: egy vihar kivágta a templom kapuját, kitárult a tündérdomb is, és a két pap pont egymás szemébe nézett, miközben az áldást mondták.

Kép az ABC blogról, amit minden
érdeklődőnek nagyon ajánlok

Tündérek álltak bosszút azon a férfin is, aki velük élt egy télen át, és teherbe ejtett egy tündérlányt, de a gyermeket nem fogadta el. A férfit bálnává változtatták (Vörösfej nevezetűvé), aki aztán évekig tartotta rettegésben a tengereket, míg egy öreg pap-varázsló be nem csalta egy folyóba, ahol meghalt. Ez egyébként Izland egyik legjobban ismert legendája, sokat lehet olvasni róla.
Nagyon szép a címadó történet, Hildurról, a tündérkirálynőről, akit az anyósa száműz a tündérek közül, és szolgálólányként kell élnie. Évente csak egyszer, karácsonykor látogathat haza, és az átok csak akkor törik meg, ha valaki titokban követni tudja őt. Néhányan ezt a mesét a Széttáncolt Papucsok egy variánsaként tartják számon.
Voltak nagyon jó sztorik a troll-legendák között is. Szólt például történet arról, hogy a papok nem áldották meg az egész partvidéket; néhány sziklát mindig megáldatlanul hagytak, mert a trolloknak is élnie kellett valahol.

Kapcsolatok

Tündérházak. Kép innen

Főleg a tündéres történetek között elég sok hasonlóság volt felismerhető az ír-kelta mesékkel. Felbukkant például az íreknél közkedvelt Tündérbába, akivel már Amerikában is találkoztunk (és biztos vagyok benne, hogy az íreknél is fogunk), egy Selkie-történet (Inkább a fókabőr, mint a gyermek), és egy klasszikus váltottgyermek-legenda is (Tizennyolc elf apja).
Végtelenül bájos volt Búkolla, a Tehén meséje, a Mágikus Menekülés egy izlandi verziója, ahol lány helyett egy pásztorfiú a kedvenc tehenét mentette meg egy gonosz trolltól, és dobált mindenfélét a háta mögé, hogy egérutat nyerjenek. Több más helyről is ismerős volt Az álom és a kincs meséje, melyben egy utazó követte az útitársából alvás közben kiszálló lelket, és megfigyelte, miről álmodott.

Hova tovább?
Dániába!