2012. november 19., hétfő

Mítoszok csatája - mesemondás másképp

Azt kell mondanom, a második MythOff USA egészen zseniálisra sikerült. Mindössze két hetünk volt összedobni, mert November 17-e Tellabration, nemzetközi mesemondó nap, és szerettük volna, ha egybeesik a kettő. Mivel ilyen későn álltunk neki, az utóbbi két hétben rengeteg munkánk volt vele, de a végére nagyon szépen összerázódott az egész rendezvény.
Cathy Jo, lakó- és bűntársam, különösen sokat dolgozott azon, hogy minden varázslatos legyen. Posztereket tervezett, nyomtatott és ragasztott szerte a városban. Ezzel adódtak is kisebb kalandjaink, mert bár számunkra Loki remek ötletnek tűnt, sok helyi lakos azt hitte, a Sátán szerepel a hirdetményeinken, és csak fiatal kockák közbeavatkozása mentett meg minket attól, hogy a könyvtáros nénik elkárhozott léleknek bélyegezzenek és lelocsoljanak szentelt vízzel.
A meseválogatás külön jó móka volt. Egy közös házibuli keretein belül kalapból kihúztuk, ki melyik mitológiából fog mesélni; kisorsoltuk a párokat, és témákat is választottunk a nagy összecsapáshoz. Másfél hét meglehetősen rövid idő ahhoz, hogy az ember egy teljes eposzt lerövidítsen tíz percre és betanulja, de mindenki remekül szórakozott a saját kihívásával.
A legjobb az egészben a helyszín volt: Cathy mindenféle furfangos módon elérte, hogy megkapjuk ingyen a Capone's névre hallgató bár hátsó bártermét, ami stílusosan a Széf névre hallgat (Johnson City egyik történelmi nevezetessége, hogy Al Capone itt húzódott meg a helyi raktárházaiban, amíg Chicagoban kereste a rendőrség). Jobb helyszínt kívánni sem lehetett volna: hangulatos, félhomályos terem, tükrök és csillárok, külön bárpult, és egy színpad a sarokban.
Cathy, mint az est háziasszonya, többek között a díjakért is felelős volt. Az utóbbi három napban azzal szórakoztam, hogy néztem ahogy a konyhaasztalnál ülve alkot: Barbie babát forgat csillámporba, póniszárnyakat ragaszt, és hasonló teljesen átlagos tevékenységekkel foglalja el magát. A MythOff egyik alapszabálya, hogy nem kaphat pénz a győztes, így aztán humoros díjakkal pótoljuk ki a hiányt.
Most pedig következzen az est programja:


Első párbaj: Szerelem
Egyiptom: Gini Richards, Ízisz és Ozirisz
Kelet-Afrika (Etiópia): Carolina Quiroga, Salamon király és Sába királynője
Díj: A Szerelem Szárnyai, csillámporba forgatott szárnyas póni
A kört Carolina nyerte, de nagyon szoros volt a verseny. Mindkét csaj remekül mesél, és jó humoruk van; sikerült anélkül, hogy az eredeti történetet megváltoztatták volna, a saját személyiségüket belevinni az előadásba. Carolina egy Bob Marley dallal fűszerezte a saját meséjét, és még meg is tudta magyarázni, hogyan kapcsolódik a rasztafari vallás Sába királynőjéhez. Bár mindketten nagyon izgultak a fellépésen, a párbaj remek indítás volt az est hátralévő részéhez, és nagyon magasra tette a mércét.

Második párbaj: Mágikus tárgyak
Inkák: Patrick Gerard, Manco Capac és az aranypálca
Mezopotámia: Joshua Sellers, Anzú és a Sorstáblák
Díj: A Leghasznosabb Mágikus Tárgy Foszforeszkáló Varázspálcája
Azt kell mondanom így másfél év után, hogy eddig ez volt Joshua legjobb előadása. Csodákat művelt az eredeti történettel, remekül mesélt, és gond nélkül túlharsogta a szomszéd terem színpadán bőszen hangoló rockzenekart. Ezzel egyébként Patricknek sem volt baja, aminek nagyon örültünk - ha lányos kör lett volna a hangpróba alatt, gondjaink lettek volna a hangerővel, de a mély hangú színész srácok rutinból leküzdötték a dolgot.

Harmadik párbaj: Harcos Asszonyok
Északi mitológia: Paul Herrin, Helvör és a mágikus kard
Perzsák: Travis Wolven, Gordafarid, a harcos asszony
Díj: Feminista Elismerés Díja, rózsaszín csillámporba forgatott Barbie baba
Ez megint csak szoros meccs volt: nehéz feminista elismerést osztogatni, amikor mindkét srác nagyon erős sztorikat választott önálló, harcias nőkről. Paul visszafogott volt és humoros, Travis pedig zengő és komoly, és mindkét történet szépen megállta a helyét, főleg ahhoz képest, hogy mindketten újoncok a mesemondó programban.

Negyedik párbaj: Tricksterek
Japánok: Meg Zinky, a Rókahölgy
Thaiföld: Zalka Csenge (én), Ramakien
Díj: A Meggyőzés Ezüst(ösen csillogó) furulyája
Meg Joel és Gini barátnője, hivatására nézve színész, és nagyon gyorsan megtalálta a helyét a mesemondás terén. Jó humorú, kedves csaj, aki a japán rókákkal zseniálisat alkotott, és hatalmas fölénnyel learatta a babérokat. Egy cseppet sem bántam a dolgot; az elmúlt hetekben remekül szórakoztam a Ramakien olvasásával, ez már önmagában is győzelem. Hanumánról mesélni roppant szórakoztató volt a színpadon, el is úsztam az idővel rendesen, legközelebb majd nem a zuhany alatt gyakorlok...

Mindent egybevetve a második amerikai MythOff sikerrel zárult. Közönség ugyan nem volt annyi, mint szerettük volna (nagyjából húsz fő), de lesz ez még így se, majd januárban. Addig is, mindenkinek jó mítosz-olvasást!

2012. november 17., szombat

Koncertek, kirándulások és egyéb apróságok

Mivel már egy ideje nem volt érkezésem pötyörészni (a munkahelyen sajna nincs ékezet), úgy gondoltam, egy bejegyzésbe sűrítem az utóbbi hetek fénypontjait. Volt belőlük néhány.

Cathy Jo, lakó- és bűntársam a diploma végeztével a hivatásos mesemondás rögös útjára lépett. Pályakezdését megünnepelendő, és hogy tesztelje az új műsorát, házikoncertet hirdetett barátoknak és ismerősöknek Le Sexe Faire címmel. Összehordtuk az épület minden kanapéját, székét és fotelját a nagyszobába, míg Cathy vásárolt magának egy rózsaszín bolyhos kiskosztümöt és mű gyöngysort, hogy teljes mértékben gazdag amerikai hölgynek nézzen ki. Amikor a ruha megvolt, irdatlan mennyiségű sütit sütött (egy évig cukrász volt Jonesborough-ban), ezzel csábított be mindenkit az előadásra. Az egy órás show fergetegesre sikerült, visítottunk a röhögéstől miközben Cathy teljesen komoly arccal mesélt szexmániás francia szobatársakról, beszélő teddy macikról, és éjszakai kalandokról egy lámafarmon.

Nem ez volt az utóbbi idők egyetlen koncertje: nagyfőnök kiadott egy új zenei CD-t, és bemutató koncertet tartott a Down Home nevű színvonalas szórakozóhelyen. A Citternity fantázianévre hallgató lemezen ír zene keveredik a bluegrass és egyéb hagyományos amerikai műfajokkal. Legnagyobb döbbenetünkre még az is kiderült, hogy a fő hangszer (cittern) kategóriájában Dr. Sobol számít Amerika vezető zenészének, gyakorlatilag őstehetség. A koncert nagyon szórakoztató volt, egy teljes ír zenekar volt fenn a színpadon, úgyhogy volt jó sok rögtönzés, tapsolás meg lábdobogás, és vendégszereplések az egyetem bluegrass szakos hallgatóitól (meg sör. sok sör.). Hegedűn Trae barátunk szerepelt, aki meg azon a téren őstehetség, és úgy cincog, mint senki más. Egészen csujjogatós kelta hangulat kerekedett az estéből.

Hogy adjunk a valódi amerikai kultúrának is (meg hogy kihasználjunk minden közös percet, amíg Joel és Gini még nem költöztek el a szomszédból) mozizós estet tartottunk a lakásban, és baráti társaságban néztük meg a minden idők legrosszabb filmjének ítélt Troll Kettőt. Hatalmas adag popcorn és némi chips kíséretében fetrengtünk szőnyegeken és párnákon, és hangosan visongtunk az egész film alatt. Valódi klasszikus, igazi filmművészeti remekmű, mindenkinek kötelezően ajánlott.

Hogy ne csak az elménket pallérozzuk, a múlt hétvégén elmentünk kirándulni is, amíg még jó idő van, és nem fagy be a hidegtől a mosómedvék feneke. Elmásztunk a hegyekbe egy egész délelőttre, és hosszas sziklákon való bukdácsolás és Gyűrűk Urába illő tájakon való libasoros menetelés után megtaláltuk a Laurel Falls nevű vízesést. Szikrázó őszi napsütés volt, és bár a folyóvölgyben tíz fokkal hidegebb volt, mint a hegytetőn, nagyon kellemes kis kirándulás kerekedett a délelőttből. Az Appalache-hegység továbbra is lenyűgözően gyönyörű, főleg őszi lombozattal.

Ha pedig Appalachia, akkor természetesen kontratánc. Az utóbbi időben kevés érkezésem volt elvándorolni a campusra vagy Jonesborough-ba a táncokra, de a héten végre nem bírtam tovább az elvonási tüneteket és mindenféle furfangos női praktikákkal rávettem az embert, hogy menjünk el táncolni (szegény azóta sem heverte ki a sokkot amit a víg hegyvidéki népek okoztak neki, de azért hősiesen megállta a helyét). A táncmozgalom a campuson sokat fejlődött tavasz óta; vannak például helyes kis kitűzők, az egyik fajtán az áll, hogy "szeretem a kezdőket, kérj fel táncolni" a másikon meg az, hogy "kezdő vagyok, óvatosan pörgess". Továbbra is tartom hogy a kontratáncért magában érdemes Délre látogatni.

Tovább folytatódnak természetesen a mesemondó slamek is. A novemberi slam témája "fall out" volt, ami több mindent is jelenthet, de leginkább katasztrófák utáni állapotokat, minek következtében egy rakat sztori volt felrobbanó kocsikról, égő szomszéd házakról, és katolikus iskolákról (nem viccelek, a meghívott vendégünk, Pat Cronin, keressetek rá az imdb-n, katolikus iskolai emlékeivel nyitott, és Cathy meg én természetesen vettük a lapot). Cathy toronymagasan megnyerte a kategóriát, de hát ugye így jár az, akinek az apukája nukleáris mérnök. Aki szeretné a sztorit élőben hallani, segítsen nekünk szponzorokat szerezni a Holnemvoltra!

Hát, ennyi az utóbbi hetek termése. Most pedig megyek feltakarítani a csillámport a konyhából. Este MythOff! Holnap várhatjátok a beszámolót.