Mivel már egy ideje nem volt érkezésem pötyörészni (a munkahelyen sajna nincs ékezet), úgy gondoltam, egy bejegyzésbe sűrítem az utóbbi hetek fénypontjait. Volt belőlük néhány.
Cathy Jo, lakó- és bűntársam a diploma végeztével a hivatásos mesemondás rögös útjára lépett. Pályakezdését megünnepelendő, és hogy tesztelje az új műsorát, házikoncertet hirdetett barátoknak és ismerősöknek Le Sexe Faire címmel. Összehordtuk az épület minden kanapéját, székét és fotelját a nagyszobába, míg Cathy vásárolt magának egy rózsaszín bolyhos kiskosztümöt és mű gyöngysort, hogy teljes mértékben gazdag amerikai hölgynek nézzen ki. Amikor a ruha megvolt, irdatlan mennyiségű sütit sütött (egy évig cukrász volt Jonesborough-ban), ezzel csábított be mindenkit az előadásra. Az egy órás show fergetegesre sikerült, visítottunk a röhögéstől miközben Cathy teljesen komoly arccal mesélt szexmániás francia szobatársakról, beszélő teddy macikról, és éjszakai kalandokról egy lámafarmon.
Nem ez volt az utóbbi idők egyetlen koncertje: nagyfőnök kiadott egy új zenei CD-t, és bemutató koncertet tartott a Down Home nevű színvonalas szórakozóhelyen. A Citternity fantázianévre hallgató lemezen ír zene keveredik a bluegrass és egyéb hagyományos amerikai műfajokkal. Legnagyobb döbbenetünkre még az is kiderült, hogy a fő hangszer (cittern) kategóriájában Dr. Sobol számít Amerika vezető zenészének, gyakorlatilag őstehetség. A koncert nagyon szórakoztató volt, egy teljes ír zenekar volt fenn a színpadon, úgyhogy volt jó sok rögtönzés, tapsolás meg lábdobogás, és vendégszereplések az egyetem bluegrass szakos hallgatóitól (meg sör. sok sör.). Hegedűn Trae barátunk szerepelt, aki meg azon a téren őstehetség, és úgy cincog, mint senki más. Egészen csujjogatós kelta hangulat kerekedett az estéből.
Hogy adjunk a valódi amerikai kultúrának is (meg hogy kihasználjunk minden közös percet, amíg Joel és Gini még nem költöztek el a szomszédból) mozizós estet tartottunk a lakásban, és baráti társaságban néztük meg a minden idők legrosszabb filmjének ítélt Troll Kettőt. Hatalmas adag popcorn és némi chips kíséretében fetrengtünk szőnyegeken és párnákon, és hangosan visongtunk az egész film alatt. Valódi klasszikus, igazi filmművészeti remekmű, mindenkinek kötelezően ajánlott.
Hogy ne csak az elménket pallérozzuk, a múlt hétvégén elmentünk kirándulni is, amíg még jó idő van, és nem fagy be a hidegtől a mosómedvék feneke. Elmásztunk a hegyekbe egy egész délelőttre, és hosszas sziklákon való bukdácsolás és Gyűrűk Urába illő tájakon való libasoros menetelés után megtaláltuk a Laurel Falls nevű vízesést. Szikrázó őszi napsütés volt, és bár a folyóvölgyben tíz fokkal hidegebb volt, mint a hegytetőn, nagyon kellemes kis kirándulás kerekedett a délelőttből. Az Appalache-hegység továbbra is lenyűgözően gyönyörű, főleg őszi lombozattal.
Ha pedig Appalachia, akkor természetesen kontratánc. Az utóbbi időben kevés érkezésem volt elvándorolni a campusra vagy Jonesborough-ba a táncokra, de a héten végre nem bírtam tovább az elvonási tüneteket és mindenféle furfangos női praktikákkal rávettem az embert, hogy menjünk el táncolni (szegény azóta sem heverte ki a sokkot amit a víg hegyvidéki népek okoztak neki, de azért hősiesen megállta a helyét). A táncmozgalom a campuson sokat fejlődött tavasz óta; vannak például helyes kis kitűzők, az egyik fajtán az áll, hogy "szeretem a kezdőket, kérj fel táncolni" a másikon meg az, hogy "kezdő vagyok, óvatosan pörgess". Továbbra is tartom hogy a kontratáncért magában érdemes Délre látogatni.
Tovább folytatódnak természetesen a mesemondó slamek is. A novemberi slam témája "fall out" volt, ami több mindent is jelenthet, de leginkább katasztrófák utáni állapotokat, minek következtében egy rakat sztori volt felrobbanó kocsikról, égő szomszéd házakról, és katolikus iskolákról (nem viccelek, a meghívott vendégünk, Pat Cronin, keressetek rá az imdb-n, katolikus iskolai emlékeivel nyitott, és Cathy meg én természetesen vettük a lapot). Cathy toronymagasan megnyerte a kategóriát, de hát ugye így jár az, akinek az apukája nukleáris mérnök. Aki szeretné a sztorit élőben hallani, segítsen nekünk szponzorokat szerezni a Holnemvoltra!
Hát, ennyi az utóbbi hetek termése. Most pedig megyek feltakarítani a csillámport a konyhából. Este MythOff! Holnap várhatjátok a beszámolót.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése