Egy kis szelet India (Népmesék nyomában a világ körül 151. - Mauritius)

Ismét szombat, ismét Népmesék nyomában a világ körül! Aki kíváncsi a kezdetekre, itt találja a bemutatkozó bejegyzést; a postokat követhetitek a NNyaVK Facebook oldalán is. A korábbi bejegyzések itt olvashatók.

Folk ​tales of Mauritius
Pahlad Ramsurrun
Sterling Publishing, 1982.

A könyvben tizenkilenc mese található Mauritius szigetéről. Rövid bevezető előzi meg őket, ami helyenként hajmeresztően rasszista kijelentéseket tesz, pl. hogy a fekete rabszolgáknak nem voltak saját meséik, mert rossz a memóriájuk, és a rabszolgatartók meséit sem tudták rendesen visszamondani... A szerző indiai származású lehet, mert az indiai meséket viszont az egekig magasztalta, és a kötet tizenkilenc meséje is tulajdonképpen a Bhojpur tartományból bevándorolt telepesektől származik. (Mauritiusnak mindig is kevert népessége volt, mivel a szigetnek nem voltak őslakói a portugál telepesek előtt). Ennek ellenére maguk a mesék élvezetesek és érdekesek voltak, és erősen keveredtek bennük az indiai motívumok afrikai és európai elemekkel.

Fénypontok

Szép volt a Rámájanához kapcsolódó legenda, amely a sziget születését magyarázta. A gonosz varázsló, aki részt vett Szítá elrablásában, a halála előtt azt kérte Rámától, hogy halála után örökké hallhassa a nevét. A varázsló teste gyöngyökké változott, amiket a hős az Indiai-óceánba szórt; a gyöngyökből szigetek lettek, és később, amikor indiai telepesek érkeztek Mauritiusra (Mareech, a varázsló szigetére), mesélni kezdték a Rámájanát, és így magukkal hozták Ráma nevét, amit azóta is emlegetnek.
Váratlan fordulatokat vett A guru és a tanítványa meséje, amelyben a hősök egy olyan országba keveredtek, ahol a király pocsékul szolgáltatott igazságot. Egy csapat tolvaj ki akart rabolni egy anyókát, de egyikükre rádőlt a kunyhó fala - erre beperelték anyókát a királynál, aki ráfogta a hibát az építőmesterre, akit a király halálra ítélt. Ártatlanságuk ellenére majdnem a guru és tanítványa is otthagyták a fogukat, de végül sikerült furfangos módon a királyt rávenniük, hogy magát pusztítsa el.

Kapcsolatok

Volt egy ördög-férjes mese, ami kedvenc Cajun történetemre, Marie Jolie-ra emlékeztetett, és nagyon szépen volt kiszínezve. Itt a lány egy gazdag vérfarkashoz ment feleségül, aki fel akarta falni, de egy patkánnyá változott tündér segített neki elmenekülni egy tojás, egy seprű, és egy sagai-levél segítségével. Utóbbi növényről nem tudom, micsoda, de a levelei egyszerűen feldarabolták a vérfarkasokat, "mint kínai étteremben a kolbászt."

A király szarvainak meséje ugyanaz volt, mint amit mi Midasz király szamárfüleiként ismerünk; itt egy szantálfa fecsegte ki a titkot. Sabour legyezője az olasz Kanári királyfi távoli rokona volt; itt a lány nem csak megmentette halálosan megsebesült férjét, de ráadásul próbára is tette, hogy feleségül venne-e másvalakit helyette. A fa nevének meséjére emlékeztetett a történet, ami megmagyarázta, miért van olyan kevés indiai mandulafa a szigeten - egy király tanácsért küldte az állatait, hogyan tölthetne meg egy kiszáradt tavat, de a választ hazafelé mindenki elfelejtette, kivéve Teknőst. A tó akkor telt meg újra, amikor minden mandulafát kivágtak.
Az ügyeletes trickster a Nyúl volt, aki általában gonosz tréfákat űzött más állatokkal, míg végül meg nem kapta a magáét. Ő szerepelt a zimbabweihez hasonló mesében, csak itt nem az állatok kútját, hanem a király fürdőtavát pancsolta össze, míg (lány) teknős el nem kapta a kátránnyal bekent páncélja segítségével. Egy-két mesében Majom is felbukkant tricksterként, és jórészt pórul járt.

Hova tovább?
Madagaszkárra!