San Marino gyerekei (Népmesék nyomában a világ körül 93. - San Marino)

Ismét szombat, ismét Népmesék nyomában a világ körül! Aki kíváncsi a kezdetekre, itt találja a bemutatkozó bejegyzést; a postokat követhetitek a NNyaVK Facebook oldalán is. A korábbi bejegyzések itt olvashatók.

San Marino leghíresebb népmesegyűjteménye Walter Anderson tollából született a 20. század elején. Az egész kötetet sajnos nem találtam meg, de rábukkantam egy válogatásra, ami 10 mesét tartalmaz belőle.

Novelline Popolari Sammarinesi
Walter Anderson
Republica di San Marino 2000.

A rövid válogatás San Marino-i és standard olasz dialektusban is közli a meséket. Az eredeti könyv 118 mesét tartalmazott, melyet Anderson az 1920-as években tanítók és diákok segítségével gyűjtött, és közölt tükörfordításban. Részemről töredékes olasztudásom, magabiztosabb spanyoltudásom, egyetemi latin tanulmányaim, és a Google Translate segítségével olvastam el a szövegeket. A meséknél megjelölték a forrást is az eredeti mesemondó személyében - mivel iskolai gyűjtésről van szó, a legtöbb "forrás" 8-13 éves volt. Ennek megfelelően a mesék is rövidek és velősek, és néha egész meglepőek.

Fénypontok

Nagyon érdekes volt a Szent Péter anyukájáról szóló legendamese, amelyben a zsugori asszony egész életében egyetlen zellerlevelet ajándékozott csak a szegényeknek, azt is véletlenül. Péter ennek ellenére megpróbálta bekönyörögni a Mennyországba, de az asszony annyira harsányan hirdette, hogy ő a szent fia miatt megérdemli a mennyeket, hogy Isten inkább visszaküldte a Pokolba. Sokkal szebb véget ért cserébe a Madonna háza című mese, mely pont úgy indult, mint Jancsi és Juliska, otthonról elkergetett gyerekekkel - csak itt épp Szűz Mária házikójára bukkantak az erdőben, és ott nőttek fel boldogan.
Egy kicsit Vaszilissza babájára emlékeztetett a mese, ahol egy kislány kenyér helyett játékbabát vásárolt, és a nővérei összeszidták érte. Amikor azonban reggel tisztába akarta tenni a babát, a pelenkában aranypénzekre bukkant.

Kapcsolatok

Az ügyeletes trickster a róka volt (itt nőnemű) - volt egy változat például a Vert viszi a veretlent mesére. Akadt egy Három kismalac variáció is, csak itt a szalma- és a vasházikó dőlt össze, és varázslatos módon az üvegház maradt épen. Szintén ismerős volt a Hétfejű varázsló meséje, amelyben egy fiú három bárányát elcserélte három kutyára, és a kutyák segítségével győzte le az ellenfelét. Akadt helyi Babszem Jankó is, Fagiuolo néven, aki tolvajnak állt, és meggazdagodott belőle.

Hova tovább?
Olaszországba!