A hegyek és a tenger között (Népmesék nyomában a világ körül 96. - Monaco)

Ismét szombat, ismét Népmesék nyomában a világ körül! Aki kíváncsi a kezdetekre, itt találja a bemutatkozó bejegyzést; a postokat követhetitek a NNyaVK Facebook oldalán is. A korábbi bejegyzések itt olvashatók.

Már megint vért izzadtam, hogy egy pici országhoz könyvet találjak, de azért sikerült...

Monaco
The beauty spot of the Riviera
Thomas Henry Pickering
Kessinger Publishing, 2010.

A kötetet eredetileg 1882-ben adták ki; útikönyvnek készült Monacóba látogató viktoriánus turisták részére. A szerző a kötet elején megjegyzi, hogy egyesek szerint Monaco kizárólag a kaszinóból áll, de nyilván csak azok lehetnek vakok az ország szépségeire, akik egyetlen nap alatt akarják letudni a látogatást, és a kaszinóból ki sem teszik a lábukat. Ez, feltehetően, ma is így van. A kötet leírja a kis ország természeti és kulturális szépségeit, sétákat és útvonalakat javasol, bemutatja a kaszinót, a várost, a gazdaságot, és többek között Monacó történelméről és a hozzá kapcsolódó legendákról is említést tesz. Innen sikerült az alábbi pár történetet összebogarásznom.

A történetek

Monaco kapcsolata a görög mitológiához Héraklész munkáiban rejlik: A legenda szerint Héraklész, Gérüón ellopott marháit hajtva hazafelé, megállt, és megalapította a város kikötőjét. A szerző azt is említi, hogy a főníciai kereskedők Melkartot tisztelték itt (akit szintén Héraklésszel azonosít). A leghíresebb helyi legenda Szent Dévote vértanúé, Monaco védőszentjéé, akinek testét Korzikáról szállították át, hogy Monacóban helyezzék nyugalomra; ő máig nagy népszerűségnek örvend a környéken. Szó esik továbbá egy szerelmes történetről Anna, egy keresztény fogoly lány és Hárún, egy szaracén előkelő között; végül a lány megtérítette a szerelmét, és együtt kezdtek új életet, míg vezetője nélkül a szaracén sereg elvonult a környékről. Borongósabb legenda szór cserébe a yorki hercegről, III. György öccséről, aki Monacóban halt meg; amikor hajóján a zászlót félárbocra eresztették, hogy halálát jelezze, egy titokzatos, fehér ruhás asszony a tengerbe vetette magát a parti sziklákról. Emlékét azóta is őrzi a helyi hagyomány. Roquebrune városkájáról pedig azt mesélik, hogy eredetileg a hegytetőn állt, de egy földcsuszamlás letaszította a hegyoldalon, és csak egy szerzetes hathatós imáinak köszönhető, hogy félúton megállt.

Hova tovább?
Franciaországba!