Az ördög volt a tettes (Népmesék nyomában a világ körül 95. - Vatikán)

Ismét szombat, ismét Népmesék nyomában a világ körül! Aki kíváncsi a kezdetekre, itt találja a bemutatkozó bejegyzést; a postokat követhetitek a NNyaVK Facebook oldalán is. A korábbi bejegyzések itt olvashatók.

Sokat töprengtem rajta, a Vatikánt hogyan fogom ebben a sorozatban megoldani, de mivel már korábbi kötetekben is bőven akadtak szentekről szóló legendák, végül adta magát, hogy a katolikus hagyományból szemezgessek egy kicsit. 

Legenda Aurea
Jacobus de Voragine
Helikon, 1990.

A Legenda Aurea (Aranylegenda) évszázadokon keresztül Európa egyik legnépszerűbb olvasmánya volt; a 13. és 15. század közötti időből több, mint 1000(!) kéziratban ismerjük. Jacobus de Voragine domonkos rendi érsek gyűjtötte egybe a szentek legendáit, az évkörnek megfelelően sorba rendezve adventtől adventig. A könyvet eredetileg felolvasásra szánta kolostoroknak és segédanyagként prédikációkhoz. A teljes kéziratban szereplő szentek száma változó, 180 és 234 között mozog; az általam olvasott magyar fordításban 110 fejezet szerepel, némelyik több szentet is magába foglal, a nem szenthez tartozó vallási ünnepek leírásait azonban kihagyták belőle a rövidebb terjedelem kevdéért. A történetek jó részében a mártírságé a főszerep - a könyv előzékenyen azt is tudtomra adta, hogy a Legenda lapjain 81 különböző kínzás variálódik (ijesztő mértékű kreativitással). A kötet történelmi forrásmunkának enyhén szólva nem tekinthető (látványosan dobálózik például a római császáruk uralkodásának dátumaival), egyáltalán nem bánik jól a nőkkel és a zsidókkal, cserébe viszont rengeteg olyan népmesei elemet, toposzt, és ismert legendát tartalmaz, melyek alaposan beépültek az európai szájhagyományba is.

Fénypontok

Tetszett az a történet, melyben egy szent és az (álruhás) ördög tett fel egymásnak találós kérdéseket. Érdekes módon kétszer is előfordult, egyszer Szent András, egyszer pedig Szent Bertalan legendájában. A válaszok néha meglepően szépek voltak: Amikor az ördög megkérdezte, mi a legnagyobb csoda, amit Isten egy kis dologban valaha is alkotott, András azt válaszolta: "Az arcok különbözősége és szépsége. Erre a kicsiny arcra a test minden érzését ráhelyezte Isten." Szent Bertalan ugyanerre a keresztfa helyét válaszolta, de az ördög (nő képében) kijavította, hogy márpedig az ember feje az, mert amilyen kicsi, benne foglaltatik egy egész világ. Szent Bertalan arra, hogy mi az, ami az emberben a leginkább a sajátja, azt felelte, a nevetés képessége az. Arra viszont, hogy milyen messze van az ég a földtől, András csak annyit mondott: Kérdezd az ördögöt, ő biztosan megmérte, amíg lezuhant..."

Kép innen

Élvezetes volt Szent Julianna legendája, melyben a szent életű hölgyemény leteperte, és láncokkal kegyetlenül elpáholta az ördögöt. Szintén jót mulattam Vespasianus császár történetén, akinek az orrlikában darazsak laktak, amiket egy Albanus nevű hírnök űzött ki Jézus nevében. Ez valahogy kimarad töriórán... mint ahogy az is, hogy Nero lenyelt egy békát, majd kihányta, és azt hitte, gyereket szült, és hogy erről a békáról nevezték el a Lateránt (latuerat rana).
Bájos volt Szent Jeromos szelíd oroszlánjának a története, aki a kolostor szamarára vigyázott, és kétségbe esett, amikor a szamarat ellopták. Az egyik kedvenc pillanatom viszont az volt, amikor Szent Kozma és Damján vértanúsága után felbukkant "egy emberi hangon kiáltozó teve," és megmondta, hová temessék el őket.

Természetesen sok ismert szent-legenda felbukkan a gyűjteményben: Szent Miklós adománya (amiből a Mikulás-nap származik), az Angyalvár legendája (ahol Szent Mihály arkangyal a római pestis végét jelezte), Szent György és a sárkány, Attila találkozása Szent Leo pápával, Szent Péter "Quo vadis, domine?" pillanata, Szent Kirstóf, az óriás, Szent Márton és a koldus, és Roland lovag utolsó csatája is. Cserébe néhány ismert motívum ebből a könyvből hiányzik: Szent Bálint legendájában szó sincs semmiféle szerelmesekről, Szent Patrik legendájában nem szerepel sok ismert ír hagyomány, és Szent Erzsébet történetéből is kimaradt a rózsacsoda.

Kapcsolatok

Burmában találkoztam azzal a mesetípussal, melyben egy ember megesküszik, hogy a kölcsönkért aranyat már visszaadta a hitelezőjének, és esküje igaznak bizonyul (az aranyat a sétabotjába rejtette, és megkérte a hitelezőt, fogja meg egy pillanatra). Itt azonban, Szent Miklós nevében, a csaló elnyerteméltó büntetését. Szintén felbukkant már, Macedóniában, az a Szent Miklós-legenda, melyben egy gazda a szent képére hagyta a vagyonát, és a szentet fenyegette meg, amikor kirabolták, hogy szerezze vissza a pénzt. Szent Félix legendájában bukkant fel az a nagyon elterjedt toposz, melyben a szent rejtekhelyének bejáratát szorgos pókok szőtték be, hogy úgy tűnjön, nem járt arra senki. Egy Appalache-i meséből köszönt vissza a jelenet, amikor Szent Agathon apát kolostorában két szerzetes megpróbált összeveszni, de nem tudák, hogy kell, és akarva-akaratlanul túl kedvesek voltak egymáshoz.

Sárkányölés is látványos rendszerességgel történt a legendákban - Szent György mellett győzött le sárkányt Szent Szilveszter, Szent Fülöp, Szent Margit, Szent Márta, Szent Donát, és Szent Máté is. Margitot állítólag le is nyeli a sárkány, majd kipukkad, és a szent szűz előlép a gyomrából (de ezt már igazán a szerző sem hitte el). Szent Márta sárkánya nem más, mint a Rhône folyóban élő Tarrasque, egy vízi szörnyeteg, mely "üldözőire egy holdnyi körzetben rálövelli ürülékét."
Szent Patrik legendájában található egy szép, klasszikus pokoljárás-történet, látványos kínzásokkal, és némi mennyi látogatással a végén.
A könyvben szerepelnek a klasszikus mitológia egyes alakjai is, általában az ellenség szerepében (Diana például többször is szentek életére tör). Szent Antal legendájában viszont egy segítőkész hippokentaur és egy faun mutat utat Szent Pál cellájáig. Oidipusz király története köszönt vissza Júdás születésének (és anyjával való házasságának) legendájából.
Mindig is a Monty Python zsenialitásának tudtam be a Brian élete "alamizsnát az ex-leprásnak!" jelenetét - erre tessék, Szent Márton legendájában itt a sztori, hogy egy vak és egy béna koldus menekülni próbált a szent körmenete elől, nehogy véletlenül meggyógyuljanak, és elveszítsék a keresetüket... de a szent csak azért is meggyógyította őket. Na bumm.

Hova tovább?
Monacóba!