A mai bejegyzés lezár egy félig véletlenül kialakult trilógiát társadalmi nemek és férfinak öltözött leányok témakörben.
Leányból lett férfi
Források:
Ortutay Gy. - Kovács Á. - Dégh L.: Magyar népmesék (Szépirodalmi Könyvkiadó, 1960), II. kötet, 281.
Mesélte: Korpás László "mesefa", 1935-ben Tiszabercelen.
Ferenczi I.: Egy kovácsvágási cigány népmese. Néprajzi Közlemények 5/1 (1960), 62-80.
Mesélte: Fényes Károly kovácsvágási cigány mesemontó, 1958. július 19-én.
A mese az Aarne-Thompson 514 (Shift of Sex - A nemek felcserélése) típusba tartozik. Magyar nyelvterületről több változata is ismert.
A történet:
A változatok sokban eltérnek egymástól, ezért a lényegre szorítkozom. Királynak három leánya van, akik valamilyen okból elindulnak a világba (Ortutaynál hadseregbe, mint Bankó leánya; Ferenczinél egyszerűen világot látni), hajukat rövidre vágatva, férfiruhában. A két idősebbik visszafordul, de a legkisebb, akinek amúgy is jobban illik a vitézruha, sikeresen eljut odáig, hogy táltos paripára tesz szert, és mindenféle kalandok után vitézként beáll egy idegen királyhoz szolgálatba. Ortutaynál a király lánya beleszeret az ismeretlen vitézbe, és összeházasodnak - de a házasságot a vitéznek nincs bátorsága elhálni, így a felesége megharagszik rá, és kéri az apját, veszejtse el. Ferenczinél a király feladatokat ad a vitéznek; az egyik feladat az, hogy hozzon el neki egy aranyhajú lányt, aki rögtön kinézi magának a vitézt, és ő diktálja a feladatokat. Mindkét verzióban a vitéznek öltözött leány mindenféle próbákat áll ki, és kincseket hoz el a királynak - közöttük valami olyasmit is, aminek az ellopásáért az eredeti tulajdonos (Szűz Mária, avagy egy remete) megátkozza az ismeretlen tolvajt: Ha leány, változzon férfivá, ha férfi, változzon leánnyá. A nemváltás megtörténik, a királykisasszony férfi vitézként tér haza, és boldogan él a feleségével, amíg meg nem hal.
(Lábjegyzet: A Fényes Károly-féle verzióban a leány nem csak legénnyé, hanem egyenesen Szent Istán királlyá változik)
Mitől feminista?
Változattól függően a történet többé vagy kevésbé játszik a szexualitás és nemváltás kérdéskörével. Az Ortutay által közölt verzióban a vitéz leány már azelőtt beleszeret a királykisasszonyba, hogy férfivá változna - és amikor az "átok" megfogan, és a vitéz felleli magán a "hívogatópálcát" (mely kifejezést olvasván kis híján lefordultam a székről), öröme nem ismer határokat. Mindkét esetben a leány pozitívan fogadja az átváltozást; Ortutaynál már a mese elején nyilvánvaló, hogy a férfiruha mindig is jobban illett rá.
Az Ortutay-verzió egyébként eléggé szex-pozitív is; az átváltozás örömére a királykisasszony és férje hatszor is "játszadoznak" egyhuzamban, és az ifjú feleség "urának a nyelvét is a szájába vette."
A Ferenczi által közölt cigány mesében a királylány nem csak gyönyörűséges, de ráadásul "jó húsban van," és több utalás is történik rá, hogy súlyos - ez azonban egyáltalán nem von le a szépségéből.
Amit érdemes átgondolni:
Ezek a mesék egy olyan korban születtek, amikor elképzelhetetlen volt, hogy két leány szeressen egymásba, vagy házasodjon össze. Ebből kifolyólag a legtöbb változatban a nemváltás eszköz a boldog együttlét eléréséhez - a leány nem azért vált nemet, mert férfi szeretne lenni, hanem azért, mert csak így fogadja el a felesége. Az Ortutay-verzió odáig megy, hogy közli, nőként a vitéz "nem tudott mit kezdeni" a feleségével. Több meleg ismerősöm is panaszkodott a történetre, ami azt sugallja, hogy egy nőnemű személyt csakis egy hímnemű személy tehet boldoggá.
Mesemondóként, amikor ennek a mesetípusnak egy változatával dolgozom, két dologra szoktam fektetni a hangsúlyt: Egyrészt arra, hogy a leány vitéz eleve "férfias," másrészt pedig arra, hogy a vonzalom közte és a királykisasszony között nem függ attól, mi van a lábai között. Attól függően, ki mennyire szeret alakítani a meséin, több megoldás is létezhet rá, hogyan tegyük a történetet a mai hallgatók számára befogadhatóbbá - és befogadóbbá. Érdemes véleményeket kérdezni róla leszbikus és transz közösségektől; mindig tanul az ember valami érdekeset.
Megjegyzés
A mesetípus meglepően elterjedt; eddig több magyar, egy portugál, két norvég, egy albán, és egy oszét változatát sikerült beszereznem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése