Feminista Magyar Népmesék 5. - Bankó leánya

Megint szerda, megint Feminista Magyar Népmesék. A sorozat keresztelő bejegyzését itt olvashatjátok, az eddigi összes mesét pedig a bal oldalon a feminista magyar népmesék címkére kattintva éritek el.

Az Béla királyrul való és az Bankó leányárul széphistória

Források:

Mielőtt bárki megszólalna: Igen, mai történetünk nem népmese, hanem széphistória - azért választottam be mégis, mert népmesei elemekből építkezik (és mert jópofa). 1570-ből ismerjük leírt változatát a Semptei Névtelentől. A történetet a forrás szerint horvátból fordította le az énekes magyarra.

Gergei A.: Magyar széphistóriák (Magvető Könyvkiadó, 1955)

Históriás énekek és széphistóriák (Albatrosz Kiadó, 1981)

Az eredeti verses szöveget itt olvashatjátok online.

A Lázár Ervin által átírt prózai változatot itt olvashatjátok online (innen származik a lenti illusztráció is)

A történet:

Béla király paranccsal rendel százhetvenhét vitézt a királyi udvarba. Az öreg Bankónak nincs fia, csupán kilenc lánya. A legkisebb, akinek "járása férfi-módra vala," önként vállalja, hogy elmegy vitéznek. Leborotválja a haját, vitézruhát ölt, és jelentkezik Béla királynál szolgálatra. Bélának azonnal szemet szúr:

"Mely igen ifjú vagy, kin nagy csodám vagyon,

Te szép tekentésed leány-módra vagyon;

Te járásod neked férfi-módra vagyon,

Hogy én megérthessem, akaratom vagyon."

A király kirendeli a vitézeket a vásárba, kifigyelni, hogy vajon az ifjú tekintetét az orsók és rokkák vonzzák-e, vagy inkább a fegyverek (így akarja eldönteni, fiú-e vagy lány). A lány azonnal a fegyverekhez vonul, kiválaszt egy íjat, majd megver mindenki mást célbalövésben, ahol egyedül ő talál a kör közepébe. Ezek után rögtön megnyeri még a kőhajító- és a futóversenyt is. Végül leültetik borozni, és minden vitézt az asztal alá iszik. A (nyilván nem kevéssé másnapos) vitézek jelentik a királynak, hogy aszongya "nem leány az vitéz, hanem kurvafia." Bélának persze ez sem elég, ezért a fürdőbe rendeli az összes vitézt. Bankó lánya nem hajlandó fürdeni, és amikor a király kérdőre vonja, azt hozza fel ellenérvként, hogy aggódik az öreg apja miatt, akinek a birtokait épp dúlják a törökök-tatárok. Béla azonnal felszereli a lányt a hazaútra, hogy az apja segítségére siethessen. Bankó lánya gályára száll, és amikor elhagyják a kikötőt, a fedélzeten állva kigombolja a mentéjét, és megvillantja a királynak a melleit.

"Teremnek-e, király, te birodalmadban,

Az te szép kertidben ilyen drága almák,

Mint az én kertemben, kik előtted voltak?

Budára hoztam az két drága almát,

De nem tudtad, király, megszegni az almát!"

Béla király, aki nyilván szívesen almázott volna, a lány után szalajtja az összes vitézét, de nem érik utol. Bankó lánya hazatér az apjához, és együtt jót nevetnek az egész történeten.

Mitől feminista?

Folytatván az előző héten megkezdett eszmefuttatást: A ballada, akarva vagy akaratlanul, remekül illusztrálja, milyen felesleges (és nevetséges) valakinek a nemét a külsőségek alapján megtippelni. Annak, hogy a lánynak mellei vannak (és nyilván büszke rájuk), és nőnek tartja magát, semmi köze ahhoz, hogy hogyan viselkedik, öltözik, iszik, harcol, jár, stb. A király és vitézei felszínes dolgokhoz kötik a valódi férfiasságot, és abba a hibába esnek, hogy nem is feltételezik, hogy egy nő is lehet jó íjászatban, futásban, avagy ivásban. A történet tehát rámutat a nemi sztereotípiák és a szexizmus hibáira. 

Mókás megfigyelni, hogy a király mennyire végtelenül zavarba van esve a saját érdeklődésétől. A lány vitéznek jelentkezik az udvarba; nem tesz semmit, hogy elcsábítsa a királyt, vagy magára vonja a figyelmét (sőt, éppen beolvadni próbál). Ennek ellenére a király egyrészt vonzódást érez iránta, másrészt pedig olthatatlan kíváncsiságot arra, hogy minden kétséget kizáróan meggyőződjön a lány neméről. A költemény nyilván egy olyan korban íródott, amikor elképzelhetetlen volt, hogy egy férfi (pláne egy király) vonzalmat érezzen a saját neme iránt - ezért kepeszt Bélánk ennyire, hogy bizonyítsa saját magának, és mindenki másnak, hogy a vonzódás tárgya 100% nőnemű. Ez azért érdekes számunkra, mert (a társadalmi megbélyegzésnek köszönhetően) még ma is nagyon gyakran előfordul, és gyökere a transznemű nők ellen elkövetett rengeteg erőszaknak: Férfi vonzalmat érez egy személy iránt, akiről automatikusan feltételezi, hogy biológiailag nő, mert feminin a kinézete; amikor rájön, hogy a hölgy transznemű, akkor szégyent érez, és a saját heteró férfiasságának bizonyítása érdekében a nőn tölti ki a frusztrációját. Az is sokszor előfordul (sajnos), hogy az emberek (mint Béla király) vetkőztetéssel próbálják végleg eldönteni a vitát - nemrég több olyan eset is bekerült a nemzetközi sajtóba, amikor támadók levetkőztettek egy transznemű nőt vagy férfit, hogy az elsődleges nemi jellegei megtekintésével döntsék el, "hazudik"-e a neméről.

Azt is szeretem ebben a sztoriban, hogy nem végződik házassággal. A történet sok más változatában a király végül feleségül veszi a lányt (avagy a lány mágikus módon nemet vált, és feleségül vesz egy királylányt, erre majd látunk példát a jövő héten). Ennek ellenére szerintem bájos a széphistória vége, ahol a lány hazatér, és jót nevet az apjával a kalandon. Nem hiányzik a házasság a vidám befejezéshez. 

Amit érdemes átgondolni

Gyakori tévedés, hogy a transznemű nők/férfiak azért néznek ki úgy, ahogyan, mert meg akarnának téveszteni valakit. A széphistória esetében ez egyértelmű tény: Bankó lánya meg akar téveszteni mindenkit, hogy vitézi szolgálatot teljesíthessen (mivel a női katonaságot még nem találták fel). A história végén még gúnyolódik is egy sort a királyon azzal, hogy nem vette észre az átverést. Bár ebben az esetben nyilván trükkról van szó, és a mesével nincs is semmi baj, nem előnyös a helyzetet általánosságban transznemű emberekre vonatkoztatni. Bankó lánya ugyanis nem transz. Nőnek tartja magát, büszke is rá; a férfiruha viselése részéről álca. Transznemű nők és férfiak ellenben azért öltöznek úgy, ahogyan, mert úgy érzik jól magukat - nem azért, hogy gyanútlan heterókat csaljanak galádul csapdába. Ez utóbbi egy nagyon ártalmas és ostoba sztereotípia, és szerettem volna a fenti eszemfuttatás fényében kitérni a különbségre.

Megjegyzés

A történet sok hasonlóságot mutat az eredeti kínai Hua Mulan legendával. A mesetípusnak sok más változata is ismert, spanyol cigány balladáktól a nart mondákig. A vonatkozó nart mondában külön érdekesség, hogy csak egy leány szerepel benne, ám kilenc anyával.