Otthontalan Mesék: Népmesegyűjtés szír menekültektől

Két héttel ezelőtt landolt a postaládámban egy Svédországból érkező csomag. Peter Hagberg, a svéd Fabula Storytelling egyik mesemondója küldte, ingyen és bérmentve, és egy újkönyv-illatú, csinos kötetet tartalmazott: A Hakawati névre hallgató svéd-jordániai-libanoni-szír mesemondó project eredményét.

A könyv a Timeless Tales (Időtlen Mesék) névre hallgat, és 21 olyan népmesét tartalmaz, melyeket szíriai és libanoni menekülttáborokban gyűjtöttek fel 2014 folyamán. A teljes gyűjtés több, mint 250 történetet eredményezett - ezek közül válogattak a projektben részt vevő mesemondók, külön tekintettel arra, hogy a kötet Szíria kultúrájának, hagyományainak népszerűsítésére és terjesztésére hivatott. A projektet a svéd Kulturális Örökség Határok Nélkül és a nemzetközi, arab nyelvű Hakaya mesemondó hálózat támogatták. A könyv kétnyelvű: Balról jobbra angolul, hátulról előre pedig arabul lehet olvasni. Nem csak azzal a céllal íródott, hogy angol nyelvű közönségek elé tárja a szír meséket; a projekt mesemondói arab nyelvű közösségekhez is eljuttatják, hogy az otthonuktól távol nevelkedő ifjabb generációk ne veszítsék el kulturális gyökereiket. Mindenképpen fontos kezdeményezésről van tehát szó.

UPDATE: A könyv PDF formátumban, angolul ingyen letölthető erről a honlapról.

A könyv nagy érdeme, hogy amilyen fontos, olyan elegáns. Igényes kiadás, szépen rajzolt illusztrációkkal, áttekinthető fejezetekkel. Külön örömömet leltem benne, hogy bőségesen akadnak benne jegyzetek: Minden mesénél feltüntették az eredeti mesemondó nevét, életkorát, származási helyét, és a tábort, amelyben a felvételkor tartózkodott. A nevek és idegen kifejezések jelentését/jelentőségét lábjegyzetekben magyarázták meg, és gondosan megjelölték még azt is, hol változtattak a történeteken a fordító és szerkesztő mesemondók (egyébként nem sok helyen). Profi munka.

A mesék maguk nagyon szórakoztatók; remekül válogatták őket. Akadnak közöttük tricksterek, tragikus sorsú szerelmesek, arany tojást tojó tevék, bölcs bírók és királyok, furfangos asszonyok, emberevő gúlok, és minden egyéb, ami szem-fülnek ingere. Külön élveztem, hogy sok volt közöttük, ami magyar hallgatóknak is érdekes lehet: van "forró vizet a kopaszra!" oroszlánokkal, "egyszer volt Budán kutyavásár" (avagy citromvásár), Tücsök suszter, "úgy szeretlek, mint a sót," sőt, Három kismalac is (malacok nélkül). És annak ellenére, hogy a motívumok sokszor ismerősek, maguk a mesék nagyon színesek, eredetiek, és jellemzőek a helyre és kultúrára, ahonnan mesélőik származnak. Szintén nagyon élveztem, hogy a szerkesztők értő kézzel válogattak nőkkel, asszonyokkal kapcsolatos meséket - akad olyan, amelyben egy feleség a férje bántalmazása elől menekül meg, furfanggal és szerencsével; olyan, ahol egy anya három lányát menti meg egy gúl karmai közül, sőt, olyan is, ahol egy házsártos férj megtanulja, hogy a feleségei hűtlen viselkedését a saját bizalmatlansága okozta. Persze nem az összes mese szól hősies nőkről, de ez nem is követelmény; mindenki mazsolázhat közülük kedve szerint. Elég színes a paletta.

Végezetül idézném a Bevezető záró sorait:

"Mind mesékből vagyunk; ha elveszítjük a meséinket, fennáll a veszélye, hogy elveszítjük a kapcsolatot az emberségünkkel és az identitásunkkal. Hiszünk benne, hogy az ezeréves hagyomány terjesztésével a Hakawati projekt képes lesz új hidakat építeni etnikai, politikai, és vallási különbségek felett, és remélhetőleg hozzásegíti az embereket egymás jobb megértéséhez."

Reméljük!

MEGJEGYZÉS:
Hasonló gyűjtésre itthon is van precedens: 1995-ban például Magyarországra menekült bosnyák családoktól gyűjtöttek fel egy csokor történetet, és publikálták őket Menekülő mesék címmel egy magyar-angol-bosnyák nyelvű kötetben. Érdemes elolvasni.