Feminista Magyar Népmesék 3. - A hétlábú paripa

Íme, a Feminista Magyar Népmesék harmadik felvonása! Akit érdekel a sorozat háttere, célja vagy alapötlete, az itt találja a bemutatkozó bejegyzést! Az eddigi meséket egy címke alatt ide kattintva éritek el.

A hétlábú paripa

Források:

"Mesélte Albert András, 1943, Csíkszentdomokos, gyűjötte Belatini Braun Olga."

Ortutay Gy. - Kovács Á. - Dégh L.: Magyar népmesék (Szépirodalmi Könyvkiadó, 1960), I. kötet, 381.

T. Aszódi Éva (szerk.): Világszép népmesék (Móra Ferenc Ifjúsági Könyvkiadó, 1962).

A mese teljes szövegét itt olvashatjátok online.

A történet:
Történetünk főhőse, az aranyhajú Ilona, édesanyjával él kettesben, míg az anya meg nem hal, csupán egy aranygyűrűt hagyva a lányára. Ilona elszegődik Tündérország özvegy királynéjához szolgálatba; Tündérország sötétben él, amióta egy sárkány elrabolta a napot, holdat és csillagokat az égről. A tündérkirálynő fia beleszeret a lányba, de nem tetszik neki, hogy ügyetlen, és ezért nem hajlandó feleségül venni, amíg a lány nem bizonyítja a rátermettségét az égitestek kiszabadításával.
Ilona elszegődik egy barlangban élő öregasszonyhoz kilenc évre (három nap egy esztendő), és az öregasszony tanáccsal látja el az útra. Ilona egy háromlábú paripán jut el a sárkányok országába, ahol egy kisegér segítségével megszerzi az égitesteket rejtő három tojást; ám hazafelé menet a sárkány utoléri, és visszaveszi őket. Másodjára egy ötlábú paripán próbálkozik, de ismért kudarcot vall; harmadjára az öregasszony egy hétlábú táltost ad neki. Ismét megszerzi a tojásokat, és menekülés közben fésűt, kefét dob hátra, amikből annak rendje s módja szerint erdő és tűz lesz, és Ilona gond nélkül visszaér Tündérországba, ahol megesküszik a királyfival, és szabadon engedi az égitesteket.

Mitől feminista?

Ismét adott egy bátor, önálló női főhős, és számos nőnemű mellékszereplő. Érdekes szerepcserét látunk a mesében: Ezúttal a lány teljesít egy feladatot, hogy elnyerhesse a királyfi kezét. Külön figyelemre méltó, hogy az aranyhajú Ilona a mitikus égitestszabadító szerepében jelenik meg, pedig ezek a hősök a mesék többségében férfiak (királyfiak). A segítők szintúgy nők (az egér kivételével). Nekem egyébként az is tetszett, hogy Ilona ügyetlen ("mindent fonákul csinált") - szeretem, ha egy mesehős nem teljesen tökéletes.

Amit érdemes átgondolni

Előfordulhat, hogy valakinek nem tetszik az "ügyetlen vagy, nem kellesz feleségül" elem a mesében - ez viszont aránylag kevés szöszmötöléssel orvosolható.

Megjegyzés
Utólag vettem észre, hogy ennek a történetnek ugyanaz a mesemondója, mint a Táltos kancának. És ráadásul férfi. Szeretnék még olvasni a gyűjtéséből :)
(A hétlábú paripáról pedig Sleipnir jutott az eszembe)