Feminista Magyar Népmesék 1 - A táltos kanca és a libapásztorlány

Ahogyan azt a múlt héten megígértem: Íme, a Feminista Magyar Népmesék első felvonása!

A táltos kanca és a libapásztorlány

Források:
"Mesélte Albert András, 1943, Csíkszentdomokos, gyűjötte Belatini Braun Olga."

Ortutay Gy. - Kovács Á. - Dégh L.: Magyar népmesék (Szépirodalmi Könyvkiadó, 1960), II. kötet, 370.
Voight V.: A táltos kanca és a libapásztorlány (Móra Ferenc Ifjúsági Könyvkiadó, 1989)
A mese szövegét itt online is elolvashatjátok.

A történet:
Adott egy darab, szűz anyától született leánygyermek, akit Tündér Erzsébet keresztel meg (lévén, hogy ő küldte a meleg szellőt, amelytől az anya teherbe esett), adván a csecsemőnek hétféle szépséget és hétféle varázserőt, majd felpakolja az anyát a hintójába, és ott hagyja a hirtelen hétévesre növekedett Tündér Juliskát az út szélén. A cserbenhagyásos keresztelő ellenére Juliska vidáman éli világát mint libapásztorlány, gúnárból lett hétlábú táltos kancája társaságában, és időnként kisebb kiruccanásokat tesz a Hajnalcsillagra, ahol ezüst örvényben fürdik (lovastul), hogy még szebb legyen. Anyagi helyzetén sokat segít, hogy tündér keresztanyja egy "rézkígyó vesszőt" hagyott rá, ami varázspálcaként funkcionál, és ételt-italt teremt.
Juliskának természetesen sok kérője akad, de sajnos a tündöklő szépségű lány láttán mindannyian azonnal megvakulnak. Végül felbukkan egy királyfi, a táltos kancával egyenszabású hétlábú, hétszínű lovon, és a szeme világát sem veszti el. Juliska és a királyfi boldogan egymásra találnak, ám a királyfi gonosz dajkája a saját csúf, gonosz lányát szánta feleségül a trónörökösnek, és mindent megtesz, hogy Juliskát elveszejtse. Juliska és a dajka kozmikus ütközetet vívnak oroszlánok, darazsak, földrengés és villámlás közepette, melyből Juliska kerül ki győztesen, és hazatér a királyfival a palotába, ahol megesküsznek. A gonosz boszorkány csellel elveszi Juliska varázsvesszejét és lefejezteti a lovát (ami valójában a királyfi lova, mert cseréltek), és visszatoloncolja Juliskát a libák közé. Szerencsére a táltos kanca mindent helyre tesz; nem csak a királyfit juttatja ki a palotából, de feléleszti a másik lovat is, visszahozza a varázsvesszőt, és menet közben agyontapossa a boszorkányt és a leányát. A királyi pár boldogságban él, és Juliska megszüli a napot, a holdat, a hajnalcsillagot, a vacsoracsillagot, a tündércsillagot, a szivárványcsillagot, és a vezércsillagot, akiket szintén Tündér Erzsébet keresztel meg. Ennek végeztével mindenki hintóra ül, és elrepül Tündérországba, ahol Tündér Erzsébet libasarkon forgó várat ajándékoz az egész családnak.

Az egész történet nagyon mitikus, nagyon szimbolikus (és enyhén pszichedelikus). Ortutay megjegyzi a könyv jegyzetei között, hogy a mitológiai utalások önmagukban is tanulmányt érdemelnének. Mindenképpen érdemes elolvasni teljes (jelentős) hosszában, mert tele van szépséges képzetekkel és ízes fordulatokkal.

Mitől feminista?
Először is, nem csak a főhősünk lány, de az egész mese tele van női karakterekkel, akik változatosak, érdekesek, és a történések fő mozgatórugói. Érdemes kiemelni, mi az a hét "szépség," amivel Tündér Erzsébet megáldja keresztlányát:

"Az első szépséged legyen a leánygyermeki bájosságod, a második szépséged a szemed ragyogása, a harmadik szépséged az arcod tündöklése, a negyedik szépséged a beszéded hatalma, az ötödik szépséged a termeted sudársága, a hatodik a szerelem szépsége, a hetedik a boldogságod szépsége." 

Látványosan nem csak külső jegyekről van szó; a "beszéded hatalma" például különösen tetszik nekem, hangot ad a lánynak, nem csak kinézetet. 
Hasonlóan ütős a hét varázserő is: 

"Legyen hét tudományod: első legyen a varázslás. Úgy önmagadat, mint az állatokat tudjad elvarázsolni; második legyen a táltos fogalom; harmadik legyen a szíved érzete; hogy érezzél meg mindent; negyedik legyen, hogy tudjál parancsolni embernek és állatnak; ötödik legyen, hogy tudjál uralkodni minden boszorkány hatalmán; hatodik legyen, hogy a legnagyobb gúnár libád legyen a te táltos paripád; a hetedik tudományod legyen, hogy minden hajnalban a hajnalcsillag tavában, ami a hét szépség vize, fürödhessél."

Juliska tehét nem csak szépséget és empátiát, de erőt és hatalmat is kap (tulajdonképpen sámán) - cserében viszont Tündér Erzsébet nem helyezi rögtön trónra, vagy oldja meg az egész életét. Juliska tizenegy éven át gondoskodik magáról. A párját is maga választja, és olyan férfira esik a választása, aki vele egyenrangú - nem több, és nem kevesebb, nem fél ránézni a lányra, aki a napnál ragyogóbb (és nem vakul meg tőle). Miután találkoznak, Juliska megküzd a gonosz boszorkánnyal a szerelméért egy nagyon látványos, kozmikus csatában (amit a királyfi az oldalvonalról néz végig), és győz. Juliska elnyeri méltó helyét és méltó jutalmát a csillagok között, és mindenféle fontos égitestek kozmikus anyjává válik.

A mese nem különösebben görcsös a nemi szerepekkel kapcsolatban. Gúnárból lesz táltos kanca, tündérkirálynő ejt teherbe halandó asszonyt, leány küzd meg királyfiért (és szökteti meg), és az ifjú király a feleségével együtt szagolgatja a kertben a virágokat. Bár az egész történet határozottan a nőkről szól, nincs nyoma benne férfigyűlöletnek vagy megvetésnek a királyfi iránt.

Amit érdemes átgondolni
Mesemondóként nem vagyok őrülten nagy rajongója a "csúnya és gonosz" kifejezés állandósításának (bár tisztában vagyok vele, hogy hagyományos történetekben a külső kinézet a belső szépséget tükrözi). Mivel a boszorkány lánya igazából nem játszik szerepet a mesében semmilyen formában, szerintem akár ki is hagyható a szidalmazásból is, meg a végső büntetésből is. Van rá példa más magyar (női) mesemondótól, hogy az anya ármánykodása nem vetít rossz fényt a királyfira tukmált "csúnya" lányra.

Megjegyzés
Ez a mese átmegy a Bechdel-teszten :)

Jövő héten ugyanitt!