A mai nap rendhagyó bejegyzéssel készültem: olyan, kevéssé ismert népmese-variánsokat szedegettem össze, amelyekben a megszokottól eltérő nemű hős szerepel egy-egy klasszikus "férfias" vagy "nőies" helyzetben (a kettősséget sugalló "ellenkező nemű" kifejezést a címben kéretik idézőjelben érteni). Az a célom, hogy megmutassam: a világ körül ismert mesetípusok jóval rugalmasabbak annál, mint képzelné az ember.
(Linkek a címekben)
Hamupipőkét sokszor szeretik felemlegetni, amikor női és férfi mesei szerepekről értekezik valaki - ld. például a "ha Hamupipőke fiú lenne" című videót). Ennek ellenére többféle fiú Hamupipőke is létezik a világ körül. A magyar hagyományban például van Hamupipőke királyfi (címe ellenére nem ugyanaz a mesetípus), de A szegény ember szőlője mesében is egy elhanyagolt legkisebb fiú szerepel, aki álruhában megy feleséget hódítani.
A boldogtalan mostohafiú című kameruni népmesében pedig egyenesen egy szegény, nehéz sorsú legény szerepel, akit otthon hagy a mostohája babot válogatni, amikor a királylány bált rendez. A fiút az édesanyja szelleme öltözteti fel a mulatságra - és a végén még a cipőjét is hátrahagyja, és annak segítségével talál rá a királylány.
Boudin-Boudine francia népmeséje egy Piroska-verzió, amelyben nemcsak hogy legény szerepel lány helyett, hanem ráadásul a farkast maga a nagymama kergeti el, seprűvel.
Ez az a svéd népmese, amelyből Andersen lefaragta Borsószem királykisasszony történetét, csak az eredeti sokkal szórakoztatóbb (az új könyvemben, A kalóz királylányban is szerepel, ld. a linket). Tulajdonképpen egy Csizmás Kandúr történet, csak itt macska helyett kutyával, és furfangos legény helyett még furfangosabb lánnyal. Aki egyáltalán nem kényes-fényes királykisasszony, és kényelmesen elalszik a borsó hátán is.
Az okos lány meséje a világ körül sok helyen ismert: ez az a sztori, ahol egy furfangos lánynak el kell mennie a királyhoz se gyalog, se lovon, se meztelenül, se felöltözve, stb. Érdekes módon ez sem csak női főszereplővel ismert. Egy finn mesében például egy okos legény teljesíti a lehetetlennek tűnő feladatokat.
Sok népmesében szerepel a klasszikus motívum, melyben egy legény megles egy csapat tündérlányt, akik madár / hattyú / tollruhájukat levetve fürdőznek, és amíg nem néznek oda, ellop egy ruhát, hogy a legszebb lány ne tudjon elmenekülni. A varázsdoboz örmény meséjében viszont egy lány les meg egy csapat legényt, akik madár alakjában szállnak le fürdőzni. A különbség az, hogy ő a saját elrabolt férjét szerzi vissza azzal, hogy ellopja a tollruhát.
A népmesékből megszokhattuk, hogy sokszor egy-egy legendásan világszép lány felkeresésére indulnak útnak a királyfiak. Szép, mint a nap görög meséjében azonban pont egy lány vág neki a világnak, hogy egy szépséges szép királyfit megtaláljon, és meghódítson magának (annak ellenére, hogy a királyfinak már van egy kedvese, de ez egy másik történet...)
Rengeteg verziója létezik a nálunk Szótlan szultánkisasszony néven ismert mesének, amelyben egy néma lányt kell a hősnek különféle trükkökkel (főleg dilemma-mesékkel) szóra bírnia, hogy aztán feleségül vehesse. Egy grúz verzióban azonban egy király téved egy elvarázsolt kastélyba, ahol egy néma királyfit kell szóra bírnia; ebben egy beszélő aranyalma siet a segítségére.
Ámor és Pszükhé történetéből lehet ismerős a mozzanat, amikor egy halandó lányhoz titokban, éjszakánként jár látogatóba természetfeletti férje, és nem szabad meglesnie, kicsoda. Nos, egy litván népmesében pont fordítva történik: halandó legény vesz feleségül egy titokzatos lányt, és amikor meglesi, hogy is néz ki valójában, a lány kihajítja az ablakon. A történet végére persze megint összekerülnek.
Nos, a címben linkelt népmesében, a Dominikai Köztársaságban, egy lány indul útnak gyümölcsöt szedni, és három grapefruitból három királyfit varázsol elő. Mindhármat elveszíti, de amikor veszélybe kerül az élete, az egyikük mégis eljön érte, és idővel a visszahúzódó lányból királynő válik.
Ismerős lehet több állatmenyasszony-meséből a jelenet, amikor egy király három fia kilő egy-egy nyílvesszőt, és a nyílvessző nyomán indulnak el feleséget találni maguknak. Nos, a Rózsaszépség című, Kúnos Ignác által gyűjtött török mesében a királylányok állnak ki íjjal a palota elé, és indulnak neki a világnak férjet keresni.
Így nevezik gyakran azt a mesetípust, amelyben két fivér véletlenül megeszi egy elvarázsolt madár szívét / máját / fejét / zúzáját, és csodálatos képességeket nyernek tőle. Idővel különválnak útjaik, de a képességeik segítségével mindketten megtalálják a szerencséjüket, és sok hányattatás (olykor szó szerint...) után egymásra találnak (ATU 567A). A mese egy azeri változatában a testvérpár egy fiú és egy leány, Lala és Nergiz, akik közül a lány megy keresztül több kalandon, óriásokat, sárkányokat, és tengeri szörnyeket legyőzve.
Árgilus
Andrásfalvy Bertalan és Kovács Ágnes tyukodi gyűjtésében találtam egy mesét, amely nagyon hasonlít az azonos című Árgyélus mesetípusra - csak éppen lányok a főszereplők. Egy király selyemrétjét senki sem tudja megőrizni, éjszakáról éjszakára lelegeli valami. Végül a király a lányait küldi ki őrködni. A két idősebb elalszik, de a legkisebb egy egérke segítségével ébren marad, nem hagyja, hogy a titokzatos dézsmáló lelegelje a selyemfüvet. A mese végére természetesen az egérből királyfi lesz.
Égig érő paszulyok
A világszerte ismert Jankó és a Varázsbab (Jack and the Beanstalk) mese egy különleges mesetípusba tartozik (ATU 328, Az óriás kincsei). Ennek a típusnak férfi és női hőssel is sok változata létezik, a magyar hagyományban talán a lányok az ismertebbek: ez az Incula mesetípus (ami a Ribizliben is szerepelt).
"Mert hogy a népmesékben a hagyományos női és férfi szerepek..."
Aha.
Szívesen olvasnék egy nap az Árgilus azon változatának szentelt bejegyzést, amelyben a főszereplő egy lány a tipikus férfi főszereplő helyett. Megpróbáltam megtalálni a történetet, hogy elolvashassam, de úgy tűnik, hogy nem érhető el az interneten
VálaszTörlés