Három alma hullott az égből (Népmesék nyomában a világ körül 178. - Örményország)

Ismét szombat, ismét Népmesék nyomában a világ körül! Aki kíváncsi a kezdetekre, itt találja a bemutatkozó bejegyzést; a postokat követhetitek a NNyaVK Facebook oldalán is. A korábbi bejegyzések itt olvashatók.

100 ​Armenian Tales and Their Folkloristic Relevance
Susie Hoogasian-Villa
Wayne State University Press, 1966.

A kötetben kereken száz örmény történet található, műfaj szerint fejezetekre osztva: tündérmesék, mítoszok, tréfás történetek, anekdoták, legendák, és "nőellenes mesék" (asszonycsúfolók) adják ki a gyűjtemény egészét. A szerző örmény származású amerikai kutató, aki Detroit Delray nevű negyedébe kivándorolt örmény mesélőktől, valamint saját bevándorló felmenőitől gyűjtötte a történeteket az 1940-es évek folyamán. A gyűjtés a Wayne State University archívumának részét képezi, ahonnan szintén került egy-két szöveg a kötetbe. A történeteket egyenesen a szájhagyományból, örményül jegyezték le, és aztán fordították (szöveghűen) angolra, figyelve rá, hogy valóban hagyományos mesék legyenek, és ne olyanok, amiket a mesélő olvasott valahol.
A bevezetőből megismerkedhetünk Delray örmény közösségével, az örmény család és társadalom struktúrájával, az örmény történelemmel, hagyományos örmény ételekkel, és sok más érdekességgel, amik a mesékben is visszaköszönnek. Szó esik az örmény mesegyűjtés múltjáról is, valamint azokról a kultúrákról, amiknek a meséi a legtöbb párhuzamot mutatják az örmény hagyománnyal (orosz, görög, török, grúz, szibériai, roma, magyar, olasz, perzsa, azeri, baszk, albán, izraeli, skót, arab, lengyel). Ezek a párhuzamok a kötet végén visszaköszönnek, mivel minden meséhez hosszas jegyzeteket kapunk típusszámokkal, országonként rendszerezett párhuzamokkal és forrásokkal, valamint megjegyzésekkel a mese érdekesebb motívumairól. Minden történetnél megjelölik a mesemondó személyét is. A könyv tehát nem csak érdekes olvasmány, de nagyon hasznos forrás is mesekutatók számára.

Megjegyzés: A világ mesemondói előszeretettel használják a "három alma hullott az égből..." kezdetű mesezáró formulát, ami az örmény mesék legismertebb eleme. Érdekes módon itt minden szövegben így fordult elő: "Három alma hullott az égből: egy nekem, egy a mesemondónak, egy pedig annak, aki szórakoztatott titeket." Vagyis mindhárom alma a mesemondóé.



Fénypontok

A kötet legklasszabb meséje pont az utolsó: A naplemente fia egy legényről szól, aki addig szidja a napot, míg a Nap Anyja meg nem átkozza: napkeltekor mindig meghal, és csak napnyugtakor éled fel újra. A legény idővel útra kel megkeresni a Nap Anyját, hogy bocsánatot kérjen, és megtörje az átkot. Nagyon szép, szimbolikus történet.

Nourie Hadig története egy gyönyörű Hófehérke-verzió volt, amelyben szerepelt egy "hamis menyasszony", a hősnő barátnője, aki véletlenül került a helyére. Amikor kiderült a dolog, a két lány barátsága megmaradt, és a tetszhalott hősnőt a barátnője a királyfival együtt őrizte éjjel-nappal. Egy másik bájos szerelmes történetben két dzsinn boronált össze egy lányt és egy legényt; amikor ismét elszakadtak egymástól, a lány férfinak öltözve összekerült egy királykisasszonnyal is, és végül hármasban találták meg a boldogságot. Szintén kedves volt A teknősbőr meséje, amelyben egy legény egy csinos teknőst választott kedvesének, akiből a végén persze szépséges lány vált. Klasszikus állatmenyasszony-mese volt, de tetszett hogy milyen gyengéden és kedvesen bánt a legény a tekivel. A szerelmes sztorik sorában érdemes megemlíteni még azt a mesét, amelyben egy toronyba zárt királylány magának készített férjet tésztából, és életre keltette; amikor az apja felelősségre vonta a titkos szeretőért, a lány bíróság előtt bizonyította, hogy nem lehet valakit elzárni a szerelemtől, mert az a természet rendje.
Nagyon mókás volt A halva-árus története, amelyben egy hálás dervis nem csak felvirágoztatta a szegény legény üzletét, de ráadásul a csodás édességek révén megszerezte neki feleségül a király lányát is. Amikor a király fel akarta akasztatni a sehonnani kérőt, a dervis varázslatától a fiú darabjaira esett szét, így nem volt mire hurkolni a kötelet... Végül a király feladta a harcot.
Tanulságos volt A lélekrabló meséje: három lány egy edény aranyat talált, és rémültem menekültek előle, mondván, hogy elviszi a lelküket. Hat rabló kinevette őket és megszerezte az aranyat... aztán szépen megölték egymást érte, bizonyítva, hogy a lányoknak igaza volt. Szintén a pénz játszott fontos szerepet abban a mesében, ahol egy álruhás koldus próbára tett egy gazdag legényt, hogy lássa, hajlandó lenne-e koldulni is a lánya kezéért cserébe. És ha már a kérőknél tartunk: nagyon örültem, hogy ismét felbukkant az a mese, ahol egy türelmes kérő városról városra jár, és meghallgatja az emberek történeteit, hogy hazatérve elmondhassa őket a menyasszonyának. Több kisebb sztori volt beleágyazva, és a kérőnek évekig tartott mindet összeszednie.
A hiedelemlények közül a legfurább az elk nevű manó volt, ami kiveszi az emberek máját, megmossa vízben, és megeszi, az illető halálát okozva. Az átok meséjében egy ember megakadályozta, hogy az elk a kicsinyeit megetesse egy lány májával, és szolgájává tette a manót; amikor az elk végül megszabadult, azt a kompromisszumos átkot hagyta hátra, hogy a férfi családjában nagyon könnyen törnek el a fakanalak...

A furfangos mesék közül kiemelkedett A fürdőben történt eset, amikor egy szegény ember helyet cserélt a király udvari bolondjával (akivel egyformák voltak, és a bolond pont a fürdőben esett össze holtan). Nagyon okos, ügyes módokon fejtette meg szépen lassan, hogy tulajdonképpen kivel keverték őt össze... Szintén mókás volt A trükk-verseny, amelyben két tolvaj, egy éjjeli és egy nappali, felfedezte hogy ugyanaz a nő a feleségük, és versengésbe kezdtek, hogy ki maradhat vele. Egész tisztes sztori lett belőle, mindenféle visszás húzás nélkül. Ritkán szeretem a tolvajos meséket, de ez most nagyon jó volt. Hasonlóan ritka jó változat volt A rablóké, egy nagybácsi-unokaöcs párosé, akik közül az utóbbi még a királyt is átverte, míg azt a küldetést nem kapta, hogy lopja el magát az orosz cárt. Nem csak sikerrel járt, de még jól le is égette az uralkodót...
A furfangosság mellett az igazság is szerepet kapott a mesékben. A gyanú történetében például egy okos pásztorlegényből lett kincstárnokot vádoltak meg hamisan, hogy gyémántokat lopott; végül sikerült bizonyítania az igazát, és lelepleznie az udvarban uralkodó korrupciót. A kolostori szolga történetében egy varázserejű szolga büntetett meg egy idegesítő nemes úrfit azzal, hogy szamárrá változtatta; majd visszaverte a sértett apa katonáit is a varázserejével, hogy megmentse a kolostor lakóit.
A legendák közül kiemelkedett Lochman Hehkeem, a növények nyelvén is értő nagy gyógyító története, aki megtalálta a halhatatlanság titkát, de csak a szolgáját sikerült halhatatlanná tennie, mert aztán Isten angyalt küldött, hogy pusztítsa el a jegyzeteit.

Bár ebben a kötetben pont nem szerepelt, muszáj megemlítenem kedvenc örmény mesémet, Anait királynő történetét, ami a hamarosan megjelenő könyvemben is felbukkan majd.

Kapcsolatok

A kötet nagy része ismerős mesetípusokból állt; a gyűjtő is kiemelte, hogy legtöbbjüknek vannak nagyon hasonló változatai más kultúrákban, kevés közöttük a "kifejezetten örmény" történet. A teljesség igénye nélkül, volt: Állatsógorok (Az ogre lelke), elátkozott testvérek (A hét óriástestvér), varázslatos menekülés (Abo Beckeer), csizmás kandúr (A molnár és a róka), varázslatos madár aminek meg kellett enni a szívét, Fortunatus (A varázsfügék), A vadász fia, Álomlátó fiú (varázslatos segítőkkel kombinálva), Aladdin (A varázsgyűrű), Kalapvári kisasszony (Az aranydoboz, aminek a végén a gonosz apát ki is végezték), Hamupipőke (kannibál nővérekkel), Aranyhajú ikrek (sok segítő nőalakkal), Levágott kezű lány (Mariam), Cerceruska (Szarvas-testvér), ellopott aranyalmák (Az alsó világ, zöld griffmadárral), Fehérlófia (itt Szürke ló fia, hosszú és szövevényes, többgenerációs változatban), aranyat fonó lány (Zümm Zümm néni, ahol a lány a végén túl bolondosnak bizonyult a király számára), Halálsógor (A lélekrabló angyal, ahol Gábriel játszotta a halál szerepét), szegény asszony és az ördög (A beszédes feleség), "rossz hírek" láncmesék (Egyre rosszabb; Munuck), és Aranyhajú kertészbojtár (A szörny hajszálai). Utóbbiban a királylányok úgy választottak férjet maguknak, hogy nyíllal lőttek a kérőikre, és egy erdélyi meséhez hasonlóan onnan tudták, hogy készen állnak a házasságra, hogy felvágtak egy érett görögdinnyét.
A varázsdoboz a szerencséjét (itt: gyerekáldást) kereső ember története volt, aki mindenféle kérdéseket tett fel Istennek; mivel megette a gyereket adó almát, a fickó a torkából köhögte fel a dobozt, ami a gyerekét rejtette. Felbukkant megint az a mese is, amelyben királylányt koldushoz adtak feleségül, de ő bebizonyította, hogy így is képes boldogulni; a férje által szerzett varázslatos gránátalmák kincseit pedig bölcsen költötte el. Szintén ismerős volt már A hamusepregető pénze, amelyben a kölcsönadott pénzt egy gazdag ember nem akarta visszaadni, míg egy furfangos asszony okos trükkel rá nem vette. A végén még a gazdag fickó is elismerte, hogy nem látott még furfangosabb húzást.
Több görög mitológiai párhuzam is felbukkant a történetekben. A táltos ló meséjében például az Argonauták köszöntek vissza, összecsapódó hegyekkel és fürdőben feldarabolt ("megfiatalított") királlyal; A díjnyertes bika története pedig Europé mítosza volt, mesei köntösben.
Megint felbukkant az a motívum is, ami a török mesékben is tetszett: a hős csak egyszer vág oda a szörnyetegnek, mert a második ütéssel már felélesztené.

Hova tovább?
Azerbajdzsánba!