Feminista Magyar Népmesék 17. - Az öregasszony és a halál

Megint szerda, megint Feminista Magyar Népmesék. Aki kíváncsi a sorozat történetére, itt találja a bemutatkozó bejegyzést. Az előző tizenhat mese itt olvasható.

Gondolkodtam valami okos bevezetőn, de már megint este tízkor írok, úgyhogy nem lesz. Olvassátok.

Az öregasszony és a halál

Források:

Ámi L. - Erdész S. - Ortutay Gy.: Ámi Lajos meséi. Akadémiai Kiadó, 1968.

Arany L. - Gyulai P.: Magyar népköltési gyűjtemény II. (Athenaeum, 1872). 

Benedek E.: Magyar mese- és mondavilág II. (Móra Ferenc Ifjúsági Könyvkiadó, 1988).

Magyar Z.: A herencsényi mesemondó (Balassi Kiadó, 2004). (online itt)

Nagy Z. - Nagy I.: Az ikertündérek (Akadémiai Kiadó, 1990). (online itt) 

Ortutay Gy. - Kovács Á. - Dégh L.: Magyar népmesék I. (Szépirodalmi könyvkiadó, 1960).

A mese az AaTh 1188-as ("Gyere el holnap") mesetípusba tartozik. Magyar nyelvterületen mindenhol ismert. 

A történet:

Egy öregasszonynak se kutyája, se macskája, se családja, de gazdag, és nagyon szeret élni. Amikor végül beállít hozzá a halál, az öregasszony alkudozni kezd, hogy még néhány évet, hónapot, vagy legalább egy napot adjon neki. A halál szigorú, de végül beadja a derekát, és megígéri, hogy holnap visszajön. A furfangos anyó erre szelíden megkéri, írja fel jó nagy betűkkel az ajtófélfára, hogy "HOLNAP," hogy el ne felejtse. A halál ezt meg is teszi, majd távozik. Másnap, amikor visszatér, a néne szendén mutatja neki, hogy nem ma kell ám jönni, hanem holnap. A Terry Pratchett munkásságába illő jelenet nap nap után megismétlődik, míg végül a halál megunja, hogy hülyét csinálnak belőle, és letörli a feliratot. Az öregasszony másnap midnenhová megpróbál elbújni a végzete elől - előbb a mézeshordóba, majd a dunnába. Amikor a halál megjelenik, egy rikácsoló tollas szörnyeteggel találja szembe magát, és ijedtében becsokizik elmenekül. Az anyóka boldogan él azóta is.

(Ámi Lajos vátozatában viszont végül csak ráun az életre, minden baja van, és amikor megint érte jön a halál, szívesen megy vele.)

Mitől feminista?

Egyrészt, mert nincs elég női tricksterünk, és ez a névtelen anyóka ott van a szeren az Ezeregyéjszaka Dalilájával együtt - képes kibekkelni a halált, megússza ép bőrrel, és, ami még fontosabb, a történet végén nincs "lecke," amit a hölgy fejébe verne bárki is (kivéve Ámi Lajost). A mese tréfás, és közben van benne valami mély empátia minden halandó iránt, aki valaha is megpróbált gyakorlatban vagy elméletbenn elbújni a sorsa elől.

Szintén érdemes megfigyelni, hogy az anyókának nincs családja. Az eredeti meseszövegben ez a "kapzsiságához" tartozik - gazdag, tele van a ládája, van a házában kis fejsze is meg nagy fejsze is, és a fene egye meg, valamiért mégsem akar meghalni. Érződik a szövegen, hogy az anyóka a javaihoz ragaszkodik - de közben az is ki van jelentve, hogy nagyon szeret élni. 

Az utóbbi időben állandó téma a médiában a gyermektelenség és a női életvitel - van-e értelme egy nő életének, ha nem szül gyereket? "Majd megbánod amikor már késő lesz!" "Nem fog kiteljesedni a női princípiuma!" "Mit csinálsz majd, ha nyugdíjba mész?" "Öreg korodra egyedül fogsz maradni, nem lesz aki ápoljon!" Félretéve a tényt, hogy saját bejáratú ápolókat szülni elég önző dolog, a mesében értékelendő mozzanat, hogy az aggleány igenis ragaszkodik az életéhez, foggal-körömmel, szeret élni, és ha kell, magát a Halált is átvágja a palánkon még egyetlen napért. Csak emel a sztori fényén, hogy öregasszonyról van szó - a feminizmus hatáskörébe tartozik a női (és férfi) élet alkonya is, és az idősekkel szembeni diszkrimináció enyhítése. Attól, hogy valakinek ráncos az arca, esetleg nyugdíjas, esetleg öreg, még nem biztos, hogy nem élvezi az életet, habzsolva vagy a maga csendes módján, és egyáltalán nincs rá kevesebb joga, hogy élni akarjon, mint bárki másnak. Egy-két fiatalabb trickster is tanulhatna a névtelen anyókától, és a becsületükre is válna. A halált még a profik közül is csak kevesen ejtik át tartós sikerrel.         

Amit érdemes átgondolni

A "nem volt senkije, mégis szeretett élni" elem a történetben lehet bírálat is és elfogadás is, attól függően, milyen szavakkal és hozzáállással adja elő az ember. Mivel én sok mesemondót ismerek, aki már régóta fiatal, gyerektelen, öt nyelven beszél, és épp a Karib-tengeren sütteti a hasát a nappal, személy szerint nem vagyok hajlandó a szingliséget bűnnek tekintenni. Ez van. 

Megjegyzés

Nem szabad alábecsülni a világ mesekincsének trickster öregasszonyait. Pont a nyári görög konferencián hallottam egy népmesét, amiben Prométheusz szerepét vette át egy névtelen, ám annál furfangosabb nagyanyó...