Lepkék, rákok, tündérek (Népmesék nyomában a világ körül 4. - Vietnám)

A Népmesék nyomában a világ körül blogsorozat, (majdnem) minden vasárnap új bejegyzéssel. A bemutatkozást itt olvashatjátok, az eddigi állomásokat pedig itt. Aki szeretne csatlakozni a világ körüli olvasáshoz, itt találja a Moly.hu kihívást.

A vietnámi mesegyűjtemény határozottan felüdülés volt a laoszihoz képest, annak ellenére, hogy sokkal régebbi, és nem kimondottan néprajzi kiadvány.

Land of Seagull and Fox
Folk tales of Vietnam
Ruth Q. Sun
C.E.Tuttle, 1967.

A könyv érdekessége, hogy a vietnámi háború kellős közpén íródott, egy Saigonban tartózkodó, Fulbright-ösztöndíjas amerikai hölgy tollából. Ruth Q. Sun a Bevezetőben nagy szeretettel ír a vietnámi népről és kultúráról. A mesék az ő elegáns és választékos tolmácsolásában és válogatásában kerültek a kötetbe. Láthatóan jól ismerte a hagyományokat. Bónusz pont jár neki, hogy a Tien-t (Halhatatlanokat) nem fordította "tündér"-nek.

Kapcsolatok

A vietnámi kultúra (történelmi okokból) sok hasonlóságot mutat a kínaival. Megtalálható a kötetben például a Pásztorfiú és a Szövőlány meséje (ebben a verzióban jobban is tetszett, mert kimaradt belőle a ruhát-elrablós-lányt-házasságba-zsarolós mozzanat).
Távolabbi kapcsolatra bukkantam egy szomorú történetben, aminek közép-amerikai változatát ismertem - hadba induló férfi arra tér haza, hogy a kisfia egy másik apukát emleget. Mérgében megöli a feleségét, és csak későn döbben rá, hogy a "másik apuka" a türelmesen várakozó feleség árnyjátéka volt...
Olasz reneszánsz verzióban ismertem a Barátok és Fivérek mesét, amelyben egy férfi a felesége tanácsára próbára teszi a barátait és az öccsét, ki segítene neki eltüntetni egy önvédelemből megölt koldus holttestét. A mese tanulsága szerint a barátok vészhelyzetben beárulják az embert, csak a családban lehet bízni... (egyébként meg nem is volt igazi hulla).
Volt a kötetben vitenámi Hamupipőke is (Fűzfavessző és Bársonypapucs), valamit japán és koreai mesékhez hasonlító történetek is. Magyar kapcsolatot messziről a Furfangos királykisasszony meséhez találtam - itt orrnövesztő virágok szerepeltek a szarvat növesztő gyümölcsök helyett.

Fénypontok

Tetszett a történet, amely elmagyarázta, miért nem halhatatlan az ember - a Halhatatlanság Kútjában annyira hideg volt a víz, hogy az első emberek csak az ujjukat, lábujjukat, vagy a fejüket merítették bele. Ezért nő a körmünk és a hajunk szüntelenül (még a halál után is, mondja a mese), de a többi részünk halandó...
Hasonlóan gyakorlatias történet volt a Lepke a Magtárban, amelyben egy jószívű halász tett szert láthatatlanná tévő köpenyre - amit arra használt, hogy a gazdagok magtáraiból ételt hordjon a szegényeknek. Azért bukott le, mert a köpenyt varázstalan anyaggal foltozta be, és a foltot az őrök lepkének nézték... Ám amikor később megtámadta az ellenség az országot, a halász mögé sorakozott mindenki, akivel régen jót tett, és a köpeny segítségével győzelemre is vezette őket a harcmezőn.
Talán az egyik legismertebb vietnámi mese a mesemondók körében az Egy Év Tündérországban - egyike azon történeteknek, melyekben a főhős néhány napot tölt egy elvarázsolt földön, és hazatérve tapasztalja, hogy évszázadok repültek egy. Az egyik legszebb és legmeghatóbb a maga műfajában.

Az egyik kedvenc mesém a kötetből a Da-Trang rákok eredetmondája volt - főleg azért, mert a főhős, miután megtanulta megérteni az állatok nyelvét, nyakra-főre és nagyon kreatív módon ki is használta a tudományát. Miután elveszítette a varázserejű gyöngyöt, és vele a képességet, a hős homoki rákká változott, és azóta is próbál homokot túrni a tengerbe, hogy kiszárítsa, és megtalálja a kincsét...

Hova tovább?
Kambodzsába. Szépen lassan araszolok Ausztrália felé.