Meglátogatjuk Kancsilt (Népmesék nyomában a világ körül 7. - Malajzia)

A Népmesék nyomában a világ körül blogsorozat, (majdnem) minden vasárnap új bejegyzéssel bővül. A bemutatkozást itt olvashatjátok, az eddigi állomásokat pedig itt. Aki szeretne csatlakozni a világ körüli olvasáshoz, itt találja a Moly.hu kihívást.

Oké, szóval a maláj könyv rövidkés, és nem is maláj személy írta, de ezúttal kivételt tettem, mert Malajziából mindenképpen Kancsilt akartam olvasni. Mert Kancsilból sohasem elég.

Kanchil the Wily One
Tales of the Malaysian Mouse-Deer
Stuart Dickens McHugh
Thornhill Press, 1977.

A kötet kilenc mesét tartalmaz (a kilenc a maláj hagyományban szerencsés szám), és mind a kilenc Kancsilról, a Törpeszarvasról szól. Aki még nem vette volna észre a blog olvasása folyamán, hogy heveny Kancsilmániában szenvedek, annak üdv a klubban. Nem csoda, hogy a hiányosságai ellenére is nagyon megszerettem a könyvet.
Hiányosság azért akad egypár. Az egyik az, hogy ezek a mesék nyilván a szerző átírásai. Saját állítása szerint az apja hallotta őket a maláj hajósoktól, és ő fordította angolra; azóta meséli a gyerekeinek és az unokáinak is, és a sok mesélés és fordítás alatt sokat is csiszolódtak a történetek. A szerző megjegyzi, hogy szereti Kipling meséit, és ez a kilenc Kancsilmese nagyon is Kipling stílusában íródott. Bár eléggé irodalmian hangzanak, a szöveg nagyon szórakoztató, szerethető, és az eredeti történet azért ott bújkál mindegyikben.

Kapcsolatok

Kancsil az Kancsil. A mesék mind trickster-történetek, a klasszikus fajtából - hol Kancsil ver át másokat, hol pedig őt verik át. A legismertebb sztori talán a Kancsil és a Csiga című volt, amelyben Törpeszarvasunk versenyt fut egy vízicsigával, és a nyúlról és teknősről szóló történethez hasonlóan alul is marad.

Fénypontok

Mondtam már, hogy Kancsil?
Elég sok Törpeszarvas-mesét összeszedtem már mesemondói munkásságom folyamán, de a könyvben találtam újakat is. Van benne például egy jó kis változat a Kancsil a Gödörben című sztorira, ahol Kancsil egy gödörbe esik (nahát), és egy csomó másik állatot is lecsal, hogy végül ő maga ki tudjon mászni a hátukon. Szintén tetszett a Kancsil és a Krokodilok mese, aminek más változatát ismertem (olyat, aminek kevesebb áldozata volt). Plusz pont a szerzőnek, hogy enyhítve ugyan, de nem hagyta ki teljesen a tényt a mesékből, hogy Kancsil trükkjei sokszor más állatok fogságával vagy kimúlásával végződnek (bár erősen kepesztett a szöveg, hogy kimagyarázza a dolgot). Kancsil és a Mongúz nagyon bájos volt, mert ebben a mesében Kancsil nem csak szert tett élete első barátjára, de ráadásul segített egy embercsaládnak is.

Hova tovább?
Szingapúrba! Az utolsó állomás, mielőtt elhagyom a félszigetet, és nekivágok a szigetvilágnak...