Harry Potter versus indiánok, avagy mi ez a felhajtás Rowling körül?

Már megint elérte a magyar médiát valami, ami idekinn egy hete zajlik, és mivel a kezdetek óta követem nagy érdeklődéssel, gondoltam, összefoglalom a felhajtás hátterét.

Ami a magyar médiában megjelent:
Rowlingot kulturális kisajátítással vádolják indián aktivisták új, online közzétett "a varázslás története Észak-Amerikában" írása miatt.
Az írás négy részből áll, itt olvasható, és a Harry Potter világában játszódó Legendás Lények filmtrilógia promóciójának része (az első film novemberre várható).

De tulajdonképpen mi a probléma?

Először is, hogy ne magamban beszéljek, íme néhány kritika a témában:
Native Appropriations blog, az egyik legismertebb indián aktivista forrás popkultúrával és kulturális kisajátítással kapcsolatban.
Gizmodo blog, ők a nem-indián aspektussal is foglalkoztak.
Johnnie Jae, saját bevallású indián kocka, aki a Twitteren sorolta fel a véleményét.
A Twitteren egyébként #MagicInNorthAmerica hashtag alatt lehet követni a kibontakozó vitát társalgást.

Elolvastam a sztorit én magam is, és problematikus vagy sem, szerintem egyszerűen íróilag gány. Rowling írt már fénykorában ennél sokkal jobbat, igényesebbet is (bár a Halál Ereklyéi epilógusában már erősen érződött, hogy kifogyott a hölgyből a szufla). Egyrészt összecsapottnak tűnik a sztori, másrészt pedig süt róla, hogy az amerikai kultúra és történelem nem Rowling hazai terepe.
(Néhány kritika arra is rámutatott, hogy Harry Potter remekül működött kicsiben, de világméretekre bővítve látszani kezdenek rajta a gyenge pontok.)

"Okéoké, de mi a baja az indiánoknak?"

[Az alábbiak nem a saját véleményemet képviselik, hanem azokat a kritikákat, amiket az elmúlt héten olvastam]

Dióhéjban: A legtöbb kritika arra irányul, hogy Rowling felszínesen, hozzáértés nélkül használta fel az indián kultúrákat, és sokszor egyszerűen sztereotípiákra támaszkodott. Ahogyan én láttam a közösségi médián, az indián Potter-rajongók nagy része örült magának a ténynek, hogy képviseltetve lesznek a HP világában - csak annak nem, ahogyan ez végül megtörtént.

Néhány kiemelkedő pont:

1. Valaki más vallását "mágiának" nevezni. (És ha azt hiszed, ez nem sértő, mondd azt egy vallásos kereszténynek, hogy a papok "varázsolnak" a misén.) Rowling kínosan és alaposan kerülte a vallás kérdését a Harry Potter könyvekben - a kritikusok arra a kettős mércére mutatnak rá, hogy ha nem volt szentelt víz és rózsafüzér Roxfortban, akkor talán az ő vallásukat se minősítsék mágiának.

2. Általánosítások. Rowling sok olyan klisét bevonzott, amikből mindenkinek elege van. Az első fejezetben pl. megjegyzi, hogy "az indián varázslók" legjobban az átváltozáshoz és a növényekhez értenek, és a szofisztikáltabb, pálcával történő varázslást az európai mágusok hozták magukkal. A "primitív természeti népek" (hangsúly a "primitíven") egy olyan kép, amit a mai napig rásütnek az indiánokra ("te kőházban élsz? jéééééé!"), és általában a "civilizált" kontrasztjaként jelenik meg.
(A sorozathoz készült promó videó indián részét meg egyszerűen a Pocahontasból vették...)

3. Élő kultúra. Igenigen, Rowling használt már görög mitológiát, meg keltát, meg satöbbi, de van itt egy fontos különbség: Ókori és középkori legendákból építkezni messze nem ugyanaz, mint valakinek a ma élő kultúrájába, vallásába nyúlni bele. A kulturális kisajátításról az indián mesék kapcsán egyszer blogoltam már korábban is.

4. TL;DR: Nem az a baj, hogy Rowling indián hagyományokhoz nyúlt, hanem az, hogy hogyan. Például rámutattak kritikusok arra, hogy amikor név szerint említett karaktert, törzzsel együtt, saját történettel, és nem-szterotip foglalkozással (azt hiszem, varázspálcafaragó volt), akkor kivillant azért, hogy jó is lehetett volna ez a sorozat, ha kicsit több energiát fektet bele. Meg mondjuk megkérdez legalább egy indiánt.

Végül pedig, hogy ne a levegőbe beszéljek, így néz ki az, amikor maguk az indiánok írnak sci-fit és fantasyt a saját kultúrájukból. Nagyon érdemes elolvasni.

[FONTOS: A kritikák nem azt akarják elérni, hogy minden Potter-rajongó, aki csillogó szemekkel várja az új filmet és tapsikol örömében, az ne tegye. Természetesen mindenki örüljön a saját rajongása tárgyának, élvezze a popkultúrát, hallassa a véleményét, stb. Attól, hogy neked tetszett a Varázslás Története Észak-Amerikában, nem vagy szar ember. Csupán rá akarnak mutatni, hogy Rowlingnak, mint korunk egyik leghíresebb és legbefolyásosabb írójának, felelőssége van, és remélik, hogy a visszajelzésekből esetleg tanul majd, és a jövőben kevesebb ilyen kulturálisan ordas hiba lesz a mágia történetében...]