Ezen a héten megint egy jól ismert mesetípust boncolgatok.
Rózsa és Ibolya
Források:
Berze Nagy J.: Népmesék Heves- és Jász-Nagykún-Szolnok megyéből (Athenaeum, 1907).
Illyés Gy.: Hetvenhét magyar népmese (Móra Ferenc Ifjúsági Könyvkiadó, 1977).
Kálmány L.: Hagyományok (Néphagyományokat gyűjtő társaság, 1914).
Kovács Á.: Az eltáncolt papucsok (Móra Ferenc Könyvkiadó, 1984).
Régi magyar népmesék: Berze Nagy János hagyatékából (Tudományos Ismeretterjesztő Társulat, 1960).
A Magyar Népmesék rajzfilmsorozat vonatkozó epizódja itt tekinthető meg.
A mese az AaTh 313A (Magic Flight / Rózsa és Ibolya) mesetípusba tartozik.
A történet:
Adott egy legény, aki valamilyen okból egy ellenséges hatalom udvarában szolgál - leggyakrabban az Ördögnél vagy a Lidérckirálynál, de az is előfordul, hogy egyszerűen egy idegen birodalom uralkodójánál. Sok változatban azért kerül az ördöghöz, mert az apja gondatlanul elígéri még a születése előtt ("Azt add nekem az otthonodból, amiről még nem tudsz"). Az udvarban raboskodva/szolgálva beleszeret a főnök lányába, aki viszonozza az érzelmeit, ám szerelmüket a lány apja/anyja nem nézi jó szemmel, és a fiút mindenféle lehetetlen próbák elé állítják: Hordjon el egy hegyet egy éjszaka alatt, ültessen szőlőt és másnapra legyen belőle bor, építsen arany-gyémánt hidat a király palotájához, stb. A lány titokban segít neki elvégezni a feladatokat, ám ennek ellenére nem házasodhatnak össze, így szökni kényszerülnek. Mágikus üldözési jelenet következik, melynek során a szerelmesek mindenféle dolgokat hajigálnak hátra a válluk felett, amikből akadályok keletkeznek (fésűből erdő, tükörből tenger, stb.), vagy maguk változnak át különféle tárgyakká - malommá, tóvá, templommá, stb. Végül elveszejtik az őket üldöző ördögöt/boszorkányt, és boldogan ellovagolnak a naplementébe.
Néhány típuskombinációban a hazatérő szerelmeseket megátkozza az ördög/boszorkány, és Rózsa elfelejti Ibolyát. Csak akkor jut eszébe a menyasszonya, amikor már éppen készül valaki mást feleségül venni - vagy maga Ibolya emlékezteti a hűségére, vagy valami más véletlen esemény idézi az eszébe a szerelmét az utolsó pillanatban.
Mitől feminista?
Egyike azon kevés tündérmese-típusoknak, ahol a hős és a hősnő nem első látásra házasodik össze. Szeretem benne, hogy hosszasabb ismeretség során alakul ki a szerelmük (néhány esetben együtt nőnek fel), és mindkettejük részéről választás, hogy együtt akarnak lenni (ahelyett, hogy a királykisasszonyt hozzávágnák a királyfihoz ajándékul). Ráadásul talpraesett, ügyes és okos hősnővel van dolgunk, aki lehetetlen feladatokat is képes elvégezni különösebb gond nélkül - néhány esetben azzal, hogy képes erélyesen parancsolni a lidérceknek/ördögöknek az apja udvarában, míg máshol a saját varázstudománya által (még olyan verzió is van, ahol könyvből olvassa a tudományt, mint a garabonciások). Ez különösen pozitív színfolt a sok, női varázserőt negatívumként megélő boszorkány-hiedelem között. Ibolya az Ördög lánya, és ez mégsem ejt csorbát se a megítélésén, se a szerelmén - eszessége és tudománya pozitív tulajdonságként jelenik meg.
Azt is szeretem ebben a mesében, hogy, bár a feladatokat nagyrészt a lány végzi el, a menekülésben már egyenlő mértékben vesznek részt - egymást kiegészítő dolgokká változnak, vagy a fiú védelmezi a lányt valamilyen formájában, vagy fordítva. Ritkán látni férfi-női hőst így összedolgozni ahelyett, hogy az egyikük teljesen aktív, a másikuk teljesen passzív lenne. Bár az erőviszonyok a legtöbb verzióban a lány javára dőlnek el, meséléstől és verzótól függően egészen kiegyensúlyozott történet.
Amit érdemes átgondolni:
Gyerekek gyakran kuncognak rajta, hogy a mese férfi hősét Rózsának (esetenként Rózsinak) hívják. El lehet beszélgetni róla, hogyan változnak a "férfias" és "nőies" nevek kultúránként és korszakonként.
Megejgyzés
A történet gyökerei Iászón és Médeia történetéig nyúlnak vissza. Angol nyelven a mese a norvég verzió után "Master Maid" (Mesterlány) címen ismeretes.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése