Feminista Magyar Népmesék 19. - Szerencse és Áldás

Megint szerda, megint Feminista Magyar Népmesék. Aki kíváncsi a sorozat történetére, itt találja a bemutatkozó bejegyzést. Az előző tizennyolc mese itt olvasható.

Ma olyan témáról lesz szó, amit ritkán köt bárki is a feminizmushoz, pedig az akadémiai fogalomba ez is bőven beletartozik.

Szerencse és Áldás

(Szerencse és Tudomány)

Források:

Benedek, E.: Magyar Mese- és Mondavilág I. (Móra Ferenc Ifjúsági Könyvkiadó, 1988.)

Kriza J. - Orbán B. - Benedek E.: Székelyföldi gyűjtés (Athenaeum, 1882.)

Kriza J.: Vadrózsák (Kriterion, 1975.)

Meggyes M.: A madárasszony (Móra Ferenc Ifjúsági Könyvkiadó, 1986.)

A mesetípus AaTh száma 945 (Szerencse és Tudomány / Luck and Intelligence)

A történet:

A Szerencse és az Áldás (más változatokban a Szerencse és a Tudomány) összevesznek, hogy melyikük fontosabb az emberek életében, és elhatározzák, hogy próbára teszik egymást. Elsőként az Áldás/Tudomány lát munkához, és a kiválasztott szegény embert gazdaggá és sikeressé teszi... ám a gazdagság hamar véget ér, és mindenféle balszerencse, rágalom útján a delikvens elveszíti a vagyonát. A leggyakoribb változatban mindig elrejti valahová a pénzt a házban, a feleségének nem szól, és az asszony a tudta nélkül véletlenül kidobja/eladja a vagyont. Amikor már minden veszni látszik, a Szerencse lát munkához, és végül minden jóra fordul. 

Mitől feminista?

Eljutok rögtön a meséig is, csak innen a kályha mellől...

A feminizmus, bár elsősorban a nők egyenjogúságáért folytatott munkásságról híres, magába foglalja más, hátrányos helyzetben lévő társadalmi csoportok érdekeit is. A nők jogait, társadalmi állását egyszerűen nem lehet más faktoroktól függetlenül vizsgálni - ide tartozik egyebek között a kor, etnikum, bőrszín, testkép, fogyatékosság, társdalmi nem, szexualitás, és a vagyoni helyzet is. Ezt a nézőpontot nevezzük "interszekcionális feminizmusnak," és azért fontos, mert különben az ember hajlamos azt hinni, hogy ha a gazdag, fogyatéktól mentes, cisgender, heteró fehér nőknek már mindene megvan, akkor moshatjuk is kezeinket, nincs több dolga a feministáknak.

(Hej de sokan gondolják így...)

Létezik egy nagyon általánosan alkalmazott sztereotípia: Az, hogy aki szegény, az egész egyszerűen nem dolgozik eleget, vagy nem próbálkozik elég kitartóan. Ez Amerikában különösen beleivódott a kultúrába az "Amerikai Álom" ("húzd ki magad a hajadnál fogva") toposzán keresztül, de Magyarországon is széles körben elterjedt (és sokszor párosul más sztereotípiákkal, például a romák ellen). Bár előfordulnak esetek, amikor ez egyéni szinten történetesen igaz, de sokkal ritkábban, mint azt gondolná az ember. A szterotípia pedig nagyon sokat árt azoknak, akik önhibájukon kívül nem tudnak kikeveredni a szegénységből. Példának okáért senki sem ad nekik munkát a bőrszínük miatt. Vagy túl kevés pénzük van ahhoz, hogy spórolni tudjanak (spórolni az tud, akinek van pénze). Vagy gyerekeik vannak, akiket minimálbérből kell eltartaniuk. Satöbbi. Senkinek sem jó, ha kívülállók ahelyett, hogy képességeikhez mérten segítenének a helyzeten, elintézik azzal, hogy "nem élne így, ha tisztességesen dolgozna."

(Akit érdekel, Amerikában kitaláltak ennek illusztrálására egy Spent nevű játékot, ahol egy hónapot kell túlélned a szimulációban limitált büdzséből) (Szóljon, akinek sikerült...)

A Szerencse és Áldás mesetípus minden általam ismert változatában a Szerencse kerül ki győztesen. Lehet valaki akármilyen gazdag, vagy okos, vagy tehetséges, legalább kis mértékben szerencsére is szüksége van, hogy sikeressé váljon. Ez bármilyen formában felbukkanhat - a mesétől függően lehet jó befektetetés, véletlenül kínálkozó alkalom, vagy közbenjáró ismerős. Ebből kifolyólag a történet ellenkezője is igaz - ha soha nincs szerencséje az embernek, akár élete végéig is szegény maradhat, a legkeményebb munka ellenére is. A mese figyelmeztet rá - ahogyan a Szerencse teszi, amikor elismerik a győzelmét - hogy aki sikerrel jár, utólag ne hivatkozzon arra, hogy kizárólag azért jutott el oda, ahová mások nem, mert ő keményebben dolgozott. Az a minimum, hogy elismerjük, közrejátszott benne a szerencse is - és ezt nem rójuk fel a nálunk kevésbé szerencséseknek.

Amit érdemes átgondolni:

Az is érdekes mozzanat, amikor a feleség véletlenül eladja a dugipénz tartalmazó hamut/korpát/miegymást. Bár első blikkre ez nem vet jó fényt az asszonyra, olyan szempontból is nézhetjük, hogy ha a szegény ember jobban bízott volna a feleségében, vagy esetleg tudta volna, hogyan működik a háztartás, akkor nem ásta volna el olyan helyekre a pénzt, ahol esélyes volt, hogy kikerül a házból... A feleség pedig megbeszélhette volna a férjével az eladásukat. Felhívnám a figyelmet a közös financiális döntések és a kölcsönös bizalom fontosságára. 

Megjegyzés

Aki sorozat formájában szeretné átélni a témát, annak melegen ajánlom az amerikai tévéipar egyik csúcstermékét, a Shameless-t (és igen, ez kivételesen jobb a brit eredetinél). Annak ellenére, hogy vígjátéknak címkézték, tűpontosan beméri, milyen a létminimum alatt élni. Amerikában, persze.