Thaiföld, a gyönyörű és bonyolult (Népmesék nyomában a világ körül 6. - Thaiföld)

A Népmesék nyomában a világ körül blogsorozat, (majdnem) minden vasárnap új bejegyzéssel. A bemutatkozást itt olvashatjátok, az eddigi állomásokat pedig itt. Aki szeretne csatlakozni a világ körüli olvasáshoz, itt találja a Moly.hu kihívást.

A thaiföldi mesegyűjtemény az eddig megtett út kimagasló fénypontja. Bár hosszabb volt, mint az eddigiek, minden percét élveztem. Beváltotta a címben tett ígéretet: tényleg lenyűgöző.

Fascinating Folktales of Thailand
Thanapol Lamduan Chadchaidee
BooksMango, 2014.

A könyvnek nagy előnye, hogy egy thaiföldi író tollából született, aki maga ültette át a meséket angol nyelvre. Igaz, itt-ott döcögős a a szöveg, mert nem próbál meg szörnyen irodalmi lenni (amikor a palotaőröket "palace guard" helyett "palace police"-nak fordította, leestem a székről). A mesék értelméből nem von le a fordítás, ám végtelenül szórakoztató.
Csak annyit sajnáltam, hogy a mesék mind rövidítve, összefoglaló formájában szerepelnek a kötetben (mert másként nem fértek volna bele). Az író nagyrészt tőmondatokban tárja elénk az eseményeket ("A herceg és a hercegnő találkoztak. Egymásba szerettek. Összeházasodtak. Egy óriás megtámadta a palotát. A herceg legyőzte." stb.). Javára legyen mondva, még ilyen tömör előadásban is lenyűgözőek, főleg azért, mert maga a történet mindegyik esetben komplex, fordulatos, és tele van érdekes részletekkel. Azért meghallgatnám, hogyan hangzanak élőszóban elmesélve...

Kapcsolatok

Sok motívum ismerős lehet európai, sőt, magyar mesékből is. Van elváltott menyasszony, kutyakölyökre kicserélt újszülött, folyón leúsztatott gyerekek, állatbőrbe bújt királyfi és királyleány, halála után fává változó feleség, nádszál (avagy bambusszál) kisasszony, sőt, szótlan szultánkisasszony is. Találtam egy verziót a Grimm Méhkirálynőre (ahol sok egyforma lány közül egy méh - ez esetben egy gyümölcslégy - segít kiválasztani az igazit); az Aranyhajú ikrekre, ahol a királynőt hamisan vádolják és megvakítják/élve eltemetik; és úgy tűnik, a nálunk Aranyhajú kertészbojtárként ismert mesetípus különösen népszerű Thaiföldön.
Volt egy történet, ami a béka királykisasszonyra hasonlított - kivéve, hogy itt egy királyfi jött elő a rejtekhelyéről, amíg a családja nem volt otthon, és kitakarított-ebédet főzött nekik, amíg le nem buktatták (szeretjük a házias királyfiakat). Megvoltak a Ramakienből (a Ramajána thai verziója) ismert szuperképességű nyílvesszők és alakváltó démonok is.

A legérdekesebb kapcsolat azonban Szövőmadár kisasszony meséje volt, mert rögtön három részből állt össze - és mindhármat felismertem a tibeti mesegyűjteményből, amit az Eposznapon végighallgattunk. Köztük volt a Szótlan szultánkisasszony egy változata, az előző életeire emlékező lány meséje, sőt, az én történetem is a vándorló lélek ellopott testével. Nagyon örültem, hogy találtam kapcsolatot, és annak még jobban, hogy a thai verzió egy-két dolgot logikailag is helyre tett. Nagyon szép mese ez is, egyébként, és működik így együtt.


Fénypontok

Az egyik első mese, ami megfogott, a Hálátlan Férfi című volt, amelyben egy kolduson segítve egy szegény ember különös varázserőhöz jut: Érintésével minden fát azonnal gyümölcsbe borít, akármilyen évszakban. Ennek köszönhetően meg is gazdagodik, ám amikor szégyelli bevallani, hogy erejét egy piszkos koldustól kapta, a varázserő végleg elhagyja őt.
Krai Thong meséjében emberek és krokodilok között zajlott konfliktus - a krokodilok emberi alakot tudtak ölteni, sőt, a lányaik házasodtak is halandó férfiakkal.
Messze a kedvencem viszont a Három Évszak Istensége volt, melyben három istenség, akik nagyon jó barátok voltak, egyszerre akart a földre születni, de sajnos csak egy gyerekre volt kvóta - így mind a hárman egy halandó testen osztoztak. A gyerek a három évszakkal - tél, nyár, esős - mindig mássá változott: Fiúvá, lánnyá, avagy óriássá. Az egész történet és minden kaland során nyomon követhető, hogy épp milyen évszak van, és épp melyik formájában van jelen a hős. Férfi formájában felesége és gyereke van, lány formájában férje és gyereke, stb. Nagyon érdekes, hosszú, komplex, és lenyűgöző történet.

A Garuda, aki több
mesében is felbukkan

Több apró mozzanat is volt, amik nagyon tetszettek: Egy mesében olyan bérgyilkos szerepelt, aki úgy úszott a föld alatt, mintha vízben lett volna, és bárhol elő tudott bukkanni a talajból; egy másikban egy fa, melynek különböző színű leveleit elfogyasztva különböző állatokká változtak a főhősök; volt egy remete, aki bekötött szemmel járt, mert amire ránézett, azt porrá égette; egy helyen felbukkant egy gonosz keresztény pap mint tanácsadó; és volt egy passzív-agresszív beszélő macska is, aki végigkísért egy üldözött királylányt egy történeten.
Az is tetszett, hogy a gonosz nagyon ritkán halt kínhalált a mesék végén - legtöbbször megkegyelmeztek nekik (esetleg száműzték őket), mondván, hogy a karma majd gondoskodik róluk, gyűlöletet nem lehet bosszúval kioltani, és a kivégzéssel csak a hősök negatív karmájából lenne több. Érdekes volt, hogy a buddhista világlátás átütött a tündérmeséken is. Sok mese így végződött: "És mindenki, aki jó tetteket hajtott végre, boldogan élt."

Hova tovább?
Malajziába. Meglátogatjuk Kancsilt.