A méhkirálynő (Feminista Multikulti Népmesék 18.)

Ismét szerda, ismét Feminista Multikulti Népmesék! A Feminista Magyar Népmesék folytatásaként ezúttal Magyarországon kívüli országokból, kultúrákból válogatok. A bejegyzések listáját itt találjátok, akit pedig érdekel az előző sorozatból született mesegyűjtemény, az Ribizli a világ végén címmel találja meg a Móra kiadónál. És természetesen ebből a sorozatból is készül könyv :)

Ma van a Méhek Világnapja, úgyhogy elővettem egy mesét, amit már régóta szerettem volna megemlíteni ebben a sorozatban.

Származási hely: Németország (Grimm)

A történet

Kép innen

Három fiútestvér közül a két idősebb elkanászodik, rossz útra tér. Az öccsük, akit csak Tökfilkónak neveznek, elindul megkeresni őket, és velük tart szerencsét próbálni, annak ellenére, hogy megpróbálják elkergetni, mert szerintük ostoba. Az úton a két idősebb testvér folyton ártani akar mindenféle állatoknak (feltúrni egy hangyabolyt, lelőni néhány kacsát, kifüstölni egy méhkast), de Tökfilkó visszatartja őket, mert fáj a szíve az állatokért.
A három fivér végül egy elátkozott kastélyhoz ér, ahol egy szürke kis öregember elmondja nekik, mi az a három próba, amikkel meg tudják törni az átkot. Össze kell szedniük ezer gyöngyszemet az erdőből, vissza kell szerezniük egy aranykulcsot egy tó mélyéről, és ki kell választaniuk a legfiatalabbat három egyforma királylány közül. A két idősebb testvér kudarcot vall és kővé változik, de Tökfilkó a hálás állatok segítségével sikert arat, és megtöri az átkot. Tökfilkó feleségül veszi a legkisebb királykisasszonyt, a két bátyja meg a két másikat.

Mitől feminista?

Ez a mese szokott először eszembe jutni, amikor "feminista értékrendű férfi hősökről" kérdeznek. Korábban már szerepelt a sorozatban olyan példa, amelyben a hős ereje a kedvességében rejlett. Itt megint csak egy ilyen történetről van szó, csakhogy itt az empatikus, jószívű hős nem lány, hanem fiú. És ráadásul nem csak úgy mellékesen kedves valakihez, miközben megy sárkányt ölni, hanem az egész történet a kedvesség megváltó ereje körül forog. Tökfilkó fő erénye az empátia.
Tökfilkó hátrányos helyzetből indul, amint azt a gúnyneve is mutatja. A fivérei szerint ostoba, haszontalan figura, akinek nincs keresnivalója a kalandos úton. Egy korai angol fordításban a "jelentéktelen kis törpe" kifejezéssel illetik. Tökfilkó nem daliás, erős, vagy maszkulin, és a bátyái ezért lenézik. Mivel a hős fő erénye az együttérzés, a rossz férfi mintákat követő testvérei gyengének tartják. Ez gyakran van így a mindennapi életben is: ha egy férfi "nőies" vonásokat mutat, az pózoló maszkulin társai szemében a gyengeség, nevetségesség jele (gondoljunk például a férfi ápolókról, óvóbácsikról, vagy egyéb "gondoskodó" szakmákról szóló hülye poénokra - mivel az uralkodó társadalmi nézet szerint a gyengédség és gondoskodás a nők szerepe).

A két idősebb testvér a mindenféle erőszakos, pusztító, önző viselkedések iskolapéldája. A hangyabolyt csak azért akarják felrúgni, hogy nevethessenek rajta, ahogy a hangyák rémülten cipelik a kicsinyeiket. A kacsákat meg akarják enni. A méhektől el akarják venni a mézet. Szükségük igazából egyikre sincs, de élvezik, hogy hatalmuk van a védtelen állatok felett. Úgy érzik, joguk van arra, hogy mások kárára szórakozzanak, és elégítsék ki a vágyaikat, nem törődve azzal, hogy fájdalmat, kárt okoznak a náluk gyengébbeknek. Ráadásul közben azt hiszik, hogy ők erősebbek és okosabbak, mint mások, és erre alapozzák az egójukat. Ez a mérgező férfiasság iskolapéldája. 
(A biztonság kedvéért: a "mérgező férfiasság" a férfiasság egy negatív fajtája. NEM arról van szó, hogy a férfiasság maga mérgező lenne.)

Tökfilkó azonban a maga csendes módján nagyon is erős jellem. Egyrészt kedves, jószívű, és empatikus - a szívén viseli a védtelen állatok, hangyák, kacsák, méhek sorsát. Másrészt pedig, és ez nagyon fontos eleme a mesének, kiáll a fivérei ellen az áldozatok érdekében. "Hagyjátok békén ezeket az állatokat! Nem engedem, hogy bántsátok őket!" Nem utólag takarítja fel a romokat, amikor már megtörtént a baj, hanem a sarkára áll, és megakadályozza, hogy nagyobb és erősebb fivérei kárt tegyenek. Ezt hívják úgy az angol szakirodalomban, hogy "bystander intervention" - kívülállók beavatkozása. Egy egészséges férfiassággal rendelkező férfi arról ismerhető meg, hogy nem csak ő maga nem tesz kárt, hanem aktívan tesz a kár ellen. Az előbbi passzív, az utóbbi aktív tevékenység. A hős mint példakép teljesen új szintje az, amikor nem csak némán ingatja a fejét mások erőszakosságán, és ő ilyet sohasem tenne (ami önmagában dicséretes), hanem aktívan közbelép azzal, hogy hé, ez nem oké. "Hé, ez szexista poén volt." "Hé, ne beszélj így a kolléganőnkről." "Hé, a nem az nem." Még akkor is, ha ezzel kihívja maga ellen mások gúnyolódását.
(A mesék világában nem egyedi, de szintén nagyon vonzó tulajdonság, hogy Tökfilkó segítséget fogad el, amikor szüksége van rá. Nem sérti az egóját, hogy a próbákat az állatok segítségével oldja meg.)

Tökfilkó szerethető, empatikus, határozott karakter, aki nem helyezi magát mások fölé, és kiáll a gyengébbek védelmében. Ezzel válik igazi feminista példaképpé.

Amit érdemes átgondolni

Mesemondóként úgy érzem, Tökfilkónak a mese végén ki kéne érdemelnie egy jobb nevet.
A Grimm mese nagyon szép, de érdemes a mese más változatait is felkutatni és elolvasni. Egy időben elmerültem az afrikai verziókban, amelyekben sok különböző állat előfordul, és nagyon megszerettem őket. A közelgő feminista válogatásba is egy madagaszkári Méhkirálynőt válogattam be Grimm helyett.

Források

A mese a Grimm mesék katalógusában KHM 62 számmal szerepel, a mesetípusok között pedig az ATU 554 (Hálás állatok) típusba tartozik. Rengeteg verziója van szerte a világon.

Magyarul itt olvashatjátok.
Egy régebbi angol fordítást itt találtok.

Jack Zipes: The Original Folk and Fairy Tales of the Brothers Grimm: The Complete First Edition (Princeton University Press, 2016.)
Oliver Loo: The 1810 Grimm Manuscripts (2015.)

Megjegyzés

A jegyzetek szerint a mesét Albert Ludewig Grimm szolgáltatta a gyűjteményhez (aki nem volt a Grimm tesók rokona).
Ennek a mesének van nagyon klassz magyar verziója is, Kálmány Lajos szegedi gyűjtéséből. Ott csak két testvér van, cserébe királylánynak álcázott sárkányokat kell lefülelniük, és tesznek egy kiruccanást az alvilágba is.