Bölcs anyókák, bátor asszonyok (Népmesék nyomában a világ körül 173. - Palesztina)

Ismét szombat, ismét Népmesék nyomában a világ körül! Aki kíváncsi a kezdetekre, itt találja a bemutatkozó bejegyzést; a postokat követhetitek a NNyaVK Facebook oldalán is. A korábbi bejegyzések itt olvashatók.

Speak, ​Bird, Speak Again
Palestinian Arab Folktales
Ibrahim Muhawi & Sharif Kanaana
University of California Press, 1989.

A könyvben 45 mese található. A meséket hosszú és részletes bevezető előzi meg, melyből sokat megtudunk a gyűjtésről, a mesemondó hagyományról, a mesemondás alkalmairól és formáiról. A történeteket 1978 és 1980 között gyűjtötték, és a több, mint kétszáz felvétel közül azokat válogatták ki, amik a legnépszerűbb palesztin mesetípusokat képviselik. A bevezetőből megismerhetjük a tizenhét mesemondó némelyikét (akik közül tizennégy háziasszony volt); részletes képet kapunk a palesztin nagycsaládi kultúráról és a benne rejlő rokoni viszonyokról, a társdalomról, az étkezési szokásokról, vallásról és hiedelmekről a mesék tükrében. A könyvben a történetek tematikusan vannak csoportosítva a tartalmuk szerint (egyén, társadalom, világmindenség, stb.). Minden meséhez bőséges lábjegyzetek tartoznak, amik könnyítik a kulturális utalások és idegen kifejezések értelmezését. A kötet végén további részletes jegyzetek találhatók valamennyi meséhez, valamint motívumindex és bibliográfia is.

Fénypontok

A kedvenc mesém a kötetből a "Hét kelesztés" című meseciklus volt, amiből sajnos csak kettő mese lett felgyűjtve. Egy furfangos öregasszony a hőse, aki, amíg vár, hogy megkeljen a kenyértésztája, minduntalan hajóra pattan, elutazik egy másik városba, és megold valamiféle (házastársi) problémát. Az egyik mesében gyereket szerzett egy gyerektelen királynénak, a másikban pedig megvédett egy asszonyt attól, hogy megverje a férje. Nagyon szívesen olvasnám a ciklus többi meséjét is...
A díjnyertes "Sumac, a *** anyádat" címre hallgató történet egy elég klassz verzió volt arra a mediterrán mesetípusra, amelyben egy lány emberevő szörnyetegnek (itt ghúlnak) születik, és a fivére próbálja meg levadászni, miután kiirtotta az egész családot. A fivérnek ebben két szelíd oroszlán segített, akiket ő nevelt fel. A mese végén váratlan fordulat volt, hogy a legény úgy fejtett meg egy találós kérdést, és gazdagodott meg, hogy a nővére lecseppent vére súgta meg neki a helyes választ. Hasonló szörnyvadászat jelent meg abban a sztoriban is, amelyben egy ghúl öregasszony minden nászéjszakán elrabolta egy királyfi feleségeit, míg végül egy okos menyasszony a férje segítségével legyőzte a varázslatot, és az őrökkel levadásztatta a ghúlokat. A transzjordániai ghúl esetében pedig anya és lánya végzett a szörnyeteggel, amíg az apa békésen szunyókált.

A bátor legény meséje az ördög három arany hajszálához hasonlított - csak éppen egyáltalán nem egy bátor legényről szólt. Igaz, emberünk elindult legyőzni egy félelmetes ghúlt, de végül annyi szerepe volt a legyőzésben, hogy elmondta a ghúl feleségének, mi járatban van, mire a ghúl felesége előzékenyen és furfangos módon végzett a szörnyeteggel. Nem ez volt az egyetlen sztori, ahol a női szereplők aktívan részt vettek a küzdelemben. Gazella meséje egy szép és különleges verzió volt arra a mesetípusra, amit sokan az orosz Halhatatlan Koscsej-ként ismerünk. Itt azonban a kiszabadított dzsinn (akit maga a hősnő győzött le párbajban és láncolt meg) nem elrabolta a feleséget, hanem kiállt vele harcolni (Gazella még oda is vetette neki, hogy "ezúttal elpusztítalak"), és amíg zajlott a párbaj, a férj ment el megkeresni a dzsinn elrejtett erejét.
Érdekes történet volt a Soqak-Boqak című mese, amelyben egy királyfival elhitették, hogy a menyasszonya ronda, ezért elmenekült az esküvő elől. A lány utánament, titokban (álnéven) megismerkedett vele, egymásba szerettek, és végül összeházasodtak.

Kapcsolatok

Nagy örömömre találtam egy verziót a szaúd-arábiai meséből, amelyikben egy asszony elmegy a föld alá, miután egy böffentés szégyenbe hozza. Itt a szegény asszony a szellentése után süllyedt a föld alá és aranyakkal tért vissza, a gazdag nővére pedig, aki utánozni próbálta, megjárta a dolgot. Nagyon mókás volt, ahogy a föld alatti világban a szellentések emberként jelentek meg.
Tunjur Tunjur meséje csak abba a mókás típusba tartozott, amelyben egy beszélő edény mindenféle dolgokat lop a tulajdonosának (aki itt ráadásul az édesanyja volt). Tatár asszony meséje érdekes keveréke volt a Nap Lányának és a Vadember lányának; a ghúl által nevelt hősnő különleges képességei segítségével bizonyította, hogy különb a férje többi feleségénél. Előkerült az a bájos közel-keleti történet is, amelyben egy tücsöklány egy egérkéhez megy feleségül, és amikor tócsába esik, az egér megmenti.

Akadtak szép számmal ismerős típusok, például egy Fehérlófia (Precious One and Worn-out One), egy Táltosfiú-mese (Félember), Állat-testvér (Cerceruska) mese (Az árvák tehene), "Anyám megölt, apám megevett" (A zöld madár), Aranyhajú gyermekek és az élet vize (A kis fülemüle), Kanári királyfi (A madarak vezére), Kalapvári kisasszony (Zsákruha), Rapunzel-Rózsa és Ibolya kombináció (Lolabe), Szorgos és lusta lányok (Csirketojások), Terülj-terülj asztalkám (Favágóval és kútban lakó dzsinnekkel), Aladdin (Maruf a cipész, akinek végül a felesége szerezte vissza a gyűrűjét), Tücsök jós (jelen esetben Veréb jós), és Hét kecskegida (három gidával, hiénával, és hiénát átváltoztató láncmesével). Voltak más láncmesék is, egy macskáról aki a farkincáját akarta visszaszerezni, és egy tetűről aki elvesztette bolha-férjét, és hisztéria-sorozatot indított az állatok között. Trágyácska meséje a mi Kis Gömböcünkhöz hasonlított, itt egy trágya-fiú falt fel mindenkit...

Hova tovább?
Libanonba!