Élet és halál földje (Népmesék nyomában a világ körül 113. - Egyiptom)

Ismét szombat, ismét Népmesék nyomában a világ körül! Aki kíváncsi a kezdetekre, itt találja a bemutatkozó bejegyzést; a postokat követhetitek a NNyaVK Facebook oldalán is. A korábbi bejegyzések itt olvashatók.

Folktales of Egypt
Hasan M. El-Shamy
University of Chicago Press, 1982.

Klasszikus kötet egy klasszikus sorozatból. Hasan El-Shamy egyiptomi néprajzkutató rengeteget tett az egyiptomi és arab mesék gyűjtéséért és rendszerezéséért. A hatvanas években, amikor a kairói Néprajzi Központ élére került, alig pár tucat mese volt felgyűjtve; El-Shamy kampányt indított, hogy az élőszavas hagyományból meséket vegyenek fel és jegyezzenek le, nem csak Kairóból és környékéról, de Egyiptom más területeiről (pl. núbiai bevándorlók falvaiból és berber nyelvű oázisokból) is. E közül a több mint 2000 mese közül került 70 a kötetbe, témák szerint csoportosítva. A kötethez hosszú előszó tartozik Richard M. Dorson amerikai folkloristától az egyiptomi mesemondásról és hiedelemviágról, és egy rövidebb bevezető a szerzőtől. Utóbbiból sokat tanulhatunk az egyiptomi szájhagyományról, és a mesék szerepéről a mindennapi életben (pl. hogy "tündérmeséket" majdnem kizárólag a nők meséltek, és hogy pl. Marokkóval ellentétben El-Shamy szerint a 60-as években Kairóban már nem dolgoztak hivatásos mesemondók). Minden mese előtt megismerkedünk a mesemondóval és élettörténetével, és egy rövid magyarázatot is kapunk a mese egyes fontos motívumairól. A könyv végén ezen felül minden egyes történethez hosszas jegyzetek tartoznak, és a fejezeteket (pl. a tricksterekről szólót) is részletes bevezetők előzik meg. Lényegében minden információ, amit csak egy meséről kívánhat az ember, benne van a kötetben. Így kell népmesegyűjteményt írni.

Fénypontok

Bishari fiatalok

A bölcsességmesék közül A bölcs és a bolond mája volt az egyik kedvencem, amelyikben egy király egy bölcs és egy bolond embert keresett, hogy a májukat megegye (ez volt az egyetlen gyógymód a bajára). Bolondnak elfogatott egy Bishari bennszülöttet, bölcsnek meg egy bírót, de a bennszülött bebizonyította, hogy tévedett, mert ő okos, a bíró meg csak bemagolta a tudományát, ami nem egyenlő a bölcsességgel (aztán bemártotta a vezírt és egy szerencsétlen költőt). Szintén tetszett Hasan, a száműzött szultán meséje, akihez bujdosásai alatt jogi kibúvóként feleségül adtak egy elvált asszonyt, de úgy megszerették egymást, hogy utána nem voltak hajnadóak elválni.
A vallásos legendák közül nagyon szerettem azokat, amelyek Azraelről, a halál angyaláról szóltak. Egy mesében összebarátkozott egy férfival, aki öngyilkos akart lenni, és meggyőzte, hogy éljen tovább; amikor azonban a fickó később megbróbálta becsapni a halált, az furfangos módon mégis túljárt az eszén. Egy másik meséből megtudtuk, hogy Azrael is szokott néha nevetni, sírni, de még félni is, miközben a munkáját végzi.
A sok bölcsességmese mellett volt egy történet, amelyben az igazságtalanság győzött: Egy pék és egy bíró közösen elloptak egy sült kacsát. Később, amikor a kacsa tulajdonosa a péket a bíró elé rángatta (a pék közben jó sok kárt okozott másoknak is), a bíró minden egyes perben a pék javára döntött, míg végül az utolsó felperes inkább visszavonta a panaszát is, csak hogy ne őt bírságolják meg. A tanulságon mindenki elgondolkodhat. Egy másik mese arról szólt, miért kell verni a feleséget - avagy inkább miért nem. Egy jó feleség férjét azzal nyaggatja a barátja, hogy az asszonyt verni kell, találjon rá indokot - ám az asszony folyton kicselezi a férjét, aki végül észhez tér, és rájön, hogy nincs oka verni a feleségét. Még szép.

Kapcsolatok

Az előszóban találkoztam egy történettel egy szultánról, akit egy átok nővé változtatott, majd vissza - eddig ezt a mesetípust csak Skóciából ismertem (Teiresziaszon kívül). A motívum megismétlődött A hálás hal meséjében is, rögtön kétszer. Az ismertebb mesék között volt Okos lány (Szezámmag; csak itt az okos lány valójában a feleség húga volt, aki a férjet okosította ki, hogyan menjen a szultán elé félmeztelenül, és a végén még egy beszélő csecsemőt is szerzett neki valahonnan), Varázslatos Menekülés (Rapunzellel kombinálva - Louliyya, Morgan lánya). A varázsló tanítványa (maghrabi varázsló) mesében volt szokásos alakváltó üldözés, és a végén még lányszabadítás is. Itt sem maradt el a szótlan szultánkisasszony meséje (A királyi gyertyatartó), akit a hős egy szellem-szolgával, mindenféle dilemma-mesékkel, és némi féltékenységgel bírt szóra; sőt, a görögök után megint belefutottam abba a sztoriba is, ahol egy fickó megpróbálja megbütykölni a szerencséje csöpögő csapját, de véletlenül végleg eltömíti. Volt nyomozás, ahol három testvér együtt derített ki mindenféle dolgokat (pl. hogy hová lett a félszemű teve), de ahhoz segítséget kellet kérniük, melyik Mohamed örököljön hármuk közül az apjuk után. Még egy "forró vizet a kopaszra!" mese is akadt, csak itt oroszlánnal.

Antar

Szerbia után itt is felbukkant a Sötétség Országának legendája, melyben Nagy Sándor (Al-Iskander) elindult megkeresni a Halhatatlanság Forrását, de a sötétben botorkálva véletlenül el-Khidr, az egyik tanácsosa talált rá helyette, és fürdött meg a vízben. El-Khidr azóta halhatatlan, és ha emlegetik, megjelenik. Egy rövid, halott-feltámasztós legenda erejéig tiszteletét tette Antar ibn Shaddad is, az arab hagyomány egyik leghíresebb harcos hőse. Szent György kopt verzióban, Mari Girgis néven több legendában is szerepelt, közöttük a klasszikus sárkányölős történetben is, ami egy ősi nílusi termékenység-áldozathoz köthető a szerző szerint. Az is kiderült, hogy az egyiptomi hagyomány is ismeri a váltott gyerek fogalmát - itt a dzsinnek cserélik ki a kisbabát egy másikra.

Abu Nawwas

A trickster-mesék közül felbukkant a "termés teteje, termés alja" típusú átverés (ezúttal egér és oroszlán között, versenyfutással összekötve). A híres tricksterek rögtön ketten is voltak, Goha (Guha), és Abu-Nawwas (mindketten emberek). Utóbbi eredetileg Hárún Al-Rashid udvari költője volt; itt egy lustaság-versenyt nyert meg azzal, hogy be sem nevezett. Guháról több mese szólt; egyszer halottnak tettette magát, hogy bebizonyatsa a feleségének, hogy neki volt igaza egy vitában, máskor meg tényleg haldoklott, de megpróbált trükkökkel kibújni alóla. Megvolt az a sztori is, amikor erőspaprikát tesz a szamár fenekébe, hogy gyorsabban fusson. Ezt a trickster-történetet a nagyapámtól ismerem, aki esküszik, hogy nálunk történt a faluban...
A viccek közül az volt a legjobb, amelyikben a titkosrendőrség kiderítette egy ősi egyiptomi szobor eredetét (mert mindent bevallott); illetve az is, amelyikben egy halott ember először turistavízummal ment a pokolba látogatóba, és jól bántak vele, de amikor bevándorlóvízummal tért vissza, őt is bedobták a tűzbe a többiek közé (*köh*).

Hova tovább? 
Szudánba!