Ősi tudás ősi dolgokról (Népmesék nyomában a világ körül 160. - Eritrea)

Ismét szombat, ismét Népmesék nyomában a világ körül! Aki kíváncsi a kezdetekre, itt találja a bemutatkozó bejegyzést; a postokat követhetitek a NNyaVK Facebook oldalán is. A korábbi bejegyzések itt olvashatók.

Publications of the Princeton Expedition to Abyssinia 
Enno Littmann
E. J. Brill, 1910.

A kötetben százhuszonöt szöveg angol fordítása szerepel, amiket a múlt század elején gyűjtöttek az eritreai, sémi nyelvet beszélő tigré néptől.  A (német) szerzőnek nem volt túl fényes véleménye a bennszülött mesemondó hagyományról, és elkövetett olyan húzásokat, is mint pl. hogy a "sakált" következetesen "rókának" fordította, mert szerinte csak a róka lehet trickster, a sakál nem.
Ennek ellenére a könyv érdekes és változatos; vannak benne állatmesék, hőslegendák, közmondások mesés magyarázatai, és mindenféle hiedelemmondák is. A körülbelül nyolcvan történet mellett szerepelnek vallási szövegek, csillagászati számítások, az élet fordulóit követő népszokások, hagyományos nevek, sőt, még egy lista is a tehenek különböző elnevezéseiről.

Fénypontok

Volt néhány remek találós mese a kötetben, amiken el lehetett töprengeni, például a klasszikus "csónakban átvisszük a kecskét, a farkast, és a káposztát a folyón" sztori, meg matekos-logikai feladatok is mindenféle tevék elosztásáról.

Kép innen

Nagyon tetszett a hiedelem, mely szerint a földre hullott csillagok elveszítik a fényüket, és kis szürke állatka lesz belőlük. Ha valaki az állatkát az erszényében tartja, amíg él és egészséges, addig az erszényből soha nem fogy ki a pénz. Szintén mókás volt a debbi nevű, beazonosíthatatlan apró állatról szóló legenda, mely szerint ez a kis lény még a leghatalmasabb ragadozókat is képes halálra ijeszteni. A történet szerint egy ember egyszer talált egy szál debbiszőrt, és sokáig nem tudta, miért menekül el mindenki sikítva, aki csak meglátja...
Egy állatokról szóló monda szerint régen a tevék mind egy madár tulajdonában voltak, de az emberek elrabolták őket. A madár tudta, hogyan lehet a tevebetegségeket gyógyítani, de a holló nem hagyta, hogy elárulja az embereknek, mert akkor nem lennének döglött tevék, amikből a hollók lakmározhatnak (a mese tanulsága: "ne higgy a hollók tanácsának."). Egy másik érdekes állathiedelem azzal magyarázta, hogy a qerqer (mézkalauz) madár a mézhez vezeti az embereket, hogy a méhek egyszer régen halálra csípték a fiókáját.
Régészként értékeltem a Rom nevű óriások eltűnéséről szóló mondát, melyben Isten megkérdezte őket, áldás vagy átok által akarnak-e kipusztulni. Az áldást választották, így onnantól kezdve csak fiaik születtek. Az egész nép megépítette a kőből a saját halotti kunyhóit, és oda vonultak vissza.

Kapcsolatok

Itt is akadt verzió a mesére, amelyben egy fehér héja adta oda a fiókáit a hazug rókának, míg a holló meg nem mondta, hogy a róka nem árthat neki. Az állatok nyelvét értő ember története itt nem asszonyveréssel, hanem válással végződött; a világ első válásával, megmentve a férjet a haláltól (és az asszonyt a veréstől).
Az ügyeletes trickster sakál lehetett (ld. a bevezetőt), de volt egy Beiho nevű trickster-figura is, aki embernek hangzott, bár a gyűjtő szerint "a sakál családjába tartozott." It is felbukkant Abunawas, a bajkeverő, aki többek között átvert egy kereskedőt azzal, hogy elhitette vele, a kútjából kecskéket lehet felhúzni. Ő tett igazságot fondorlatos módon abban a klasszikus mesében is, amikor egy hideg vízben álló embert állítólag egy távoli tűz fénye melegített.

Hova tovább?
Dzsibutiba!