Bahrám Gur és Fitna (Feminista Multikulti Népmesék 12.)

Ismét szerda, ismét Feminista Multikulti Népmesék! A Feminista Magyar Népmesék folytatásaként ezúttal Magyarországon kívüli országokból, kultúrákból válogatok. A bejegyzések listáját itt találjátok, akit pedig érdekel az előző sorozatból született mesegyűjtemény, az Ribizli a világ végén címmel találja meg a Móra kiadónál. És természetesen ebből a sorozatból is készül könyv :)

Származási hely: Irán

A történet

Bahrám Gur király nagyon szeret vadászni, és annál jobban már csak mutogatni szereti a vadásztudományát. Fitna ("lázadó"), az egyik udvarhölgye lehetetlen feladatot ad neki: lője át egyetlen nyíllal egy antilop hátsó patáját és szarvát. Bahrám teljesíti a kihívást, ám tapsikolás helyett az udvarhölgy csak vállat von: "Gyakorlat teszi a mestert." Bahrám erre dühöngve elűzi a hegyek közé.
Fitna új otthont talál magának egy lakótoronyban, és az első dolga, hogy vásárol egy borjút. A borjút minden este a vállán cipeli fel a torony lépcsőin. Ahogy a borjú nő, úgy erősödik Fitna, míg végül egy kifejlett ökröt is gond nélkül fel tud emelni. Négy évvel később arra jár Bahrám, megpillantja a mutatványt, és elszégyelli magát, amikor Fitna csak ennyit mond: "Gyakorlat teszi a mestert."

Mitől feminista?

Na, ha erős női hősökről beszélünk, akkor itt van egy, aki konkrétan, a szó legszorosabb értelmében erős: ahogy egy mesehallgatóm egyszer megjegyezte, "jól ki lehetett pattintva az a nő." Fitna bizonyítja, hogy a fizikai erő és állóképesség fejleszthető, türelemmel és kitartással. Egy első látásra egyszerű ténynek tűnik, hiszen Fitnán kívül más legendás személyek is edzettek a bikás módszerrel, közöttük pl. Milón, a híres krotóni görög birkózó. A tény azonban, hogy egy hölgy - egy udvarhölgy, ágyas, énekes lány, vagy éppen királyné, a szövegtől függően - cipelgeti az ökröt a toronyba, extra jelentőséggel bír. Még ma is rengeteg vita zajlik akörül, hogy nők dolgozhatnak-e magas fizikai megterheléssel járó munkakörökben (pl. katonaság, rendőrség, tűzoltóság, stb.), és az egyik leggyakoribb szólam, ami az érvek között elhangzik, az, hogy "hogyan fog egy sebesült embert elcipelni a tűzvonalból?!" A kérdés eleve hibás: azt kellene kérdezni, hogy ki az, aki elbírja a minimum terhelést, függetlenül attól, férfi-e vagy nő vagy bármi más.
Fitna neve nagyon beszédes: lázadót jelent. Ő az, aki szembeszáll a királlyal, és ahelyett, hogy udvariasan tapsikolna neki, felelősségre vonja az értelmetlen mészárlásért, amit a vadászatain művel. Néhány verzióban egyenesen azért próbál lehetetlen feladatot adni a királynak, hogy megmentse tőle az állatokat. Fitna nem dől be az erőfitogtatásnak, hanem megkérdőjelezi a mögötte húzódó értékeket. És bátran szóvá is teszi, ami nem tetszik neki. Nem támogatja alá király (ura, parancsolója, férje, stb.) egóját azzal, hogy úgy tesz, mintha káprázatos dolgot művelt volna. A nőktől sokszor várja el a társadalom, hogy a férfiak önbecsülésének támaszai legyenek: nézzenek rájuk rajongva, dicsérjék őket a házimunkáért, keressenek kevesebbet, legyenek kevésbé fontos pozícióban, sőt, legyenek alacsonyabbak - szó szerint nézzenek fel a férfira. "Gyakorlat teszi a mestert" - a megállapítás igaz, a gyenge önbizalmú király azonban mégis támadásként érzékeli, és szokása szerint egyetlen eszközével, erőszakkal reagál rá, és kidobatja a lányt a pusztába (avagy megöleti, ld. alább).
A történet végére Bahrám Gur, bölcs uralkodóhoz méltóan, belátja a hibáját és a tévedését, és igazat ad Fitnának. Ebben az is segít, hogy Fitna megcáfolhatatlan gyakorlati bizonyítékkal rukkol elő.

Amit érdemes átgondolni

... vagy nem. A történet régebbi verzióiban (pl. a perzsa Királyok Könyvében) a lány neve Azada, nem Fitna, és a története azzal végződik, hogy szemtelenségéért a király agyontapostatja egy tevével. Értelemszerűen ezt a verziót kevésbé szeretem, mint Nizami elegáns megoldását.

Források

Nizami Ganjavi: Haft Paykar (c. 1197)
Sir John Malcolm: The History of Persia (John Murray, 1815.)
W. S. W. Vaux: Nineveh and Persepolis (Arthur Hall, Virtue & Co., 1855.)
H. Beveridge: Nizami’s Haft Paykar (The Asiatic Quarterly Review, I/1-2, 1913.)

Megjegyzés

Kíváncsi vagyok, Milón története terjedt-e el a Közel-Keleten, vagy fordítva.