Származási hely: Spanyolország
A történet
Asztúriai viselet |
Éjjel hősnőnk úgy tesz, mint aki alszik, és hátborzongató jelenetet néz végig: egy gonosz törpe oson be a szobába, tűt szúr a királylány fülébe, és azzal kínozza. A királylány sikoltozik, mintha lángolna. A törpe meg akarja ölni a lányt, de a királykisasszony addig könyörög neki, hogy hagyja életben, míg beleegyezik, hogy csak reggel végez majd vele. A lány egy titkos ajtón keresztül követi a törpét a kamrájába, ahol az varázsigéket ír és a tűzbe hajigálja őket; a királylány minden varázsigénél jobban szenved. Végül a törpe elalszik, a lány pedig kap az alkalmon, leönti a varázsüstje tartalmával, és porrá égeti.
Reggelre kelve mindkét lányt életben és egészségesen találják a hálószobában. A király kihirdeti, ki mentette meg a lányát. A hírre végül előkerül hősnőnk szeretője is, és boldogan összeházasodnak.
Mitől feminista?
Megint csak adott egy bátor lány, aki pontosan tudja, mit akar. Nem csak kesereg a sorsán, hanem tesz is ellene: megszökik a kedvesével, hogy máshol összeházasodjanak és új életet kezdenek. Sajnos menet közben kiderül, hogy nem azzal a férfival szökött meg, akivel szeretett volna (bárkivel előfordulhat ilyesmi...). Ejtsünk egy szót azért az idegen legényről is, aki nem kérdőjelezi meg a szerencséjét, amikor az éjszaka közepén egy lány pottyan az ölébe, de amint a lány nemet mond neki, szó nélkül megáll, és leszállítja a lováról.
Szintén jó látni olyan nevelőszülői kapcsolatot, ami jól működik, és nem csak ideiglenesen pótolja az "igazi" családot. A pásztor-szülők befogadják a lányt és gondoskodnak róla, ő pedig annyira megszereti az új családját, hogy kész saját magát feláldozni a nevelőanyja helyett.
Érdekessége a mesének, hogy a lányt nem valamiféle varázslatos segítő vagy tárgy teszi különbbé a többi áldozatnál, hanem a sima elszántság ad neki erőt, hogy ébren maradjon, és megfejtse a rejtélyt. Ehhez társul a bátorsága is, hogy tudjon végezni a gonosz törpével.
Különösen szeretem ebben a mesében, hogy lány ment meg lányt. Nagyon ritkák az olyan hagyományos történetek, amelyekben ilyesmit látunk, főleg úgy, hogy a két lány (valószínűleg) egyidős.
Amit érdemes átgondolni
Spanyolország minden egyes részének megvan a maga hagyománya. Érdemes lenne mélyebben belemászni az asztúriai folklórba, hátha többet megtudunk a gonosz törpéről...
Kultúrától függően a "törpe" szó kényelmetlen érzést kelthet a közönségben. Ilyenkor szerintem lehet simán démonnal is mesélni a történetet.
Források
José María Guelbenzu: Cuentos populares españoles (Siruela, 2011.)
Aurelio de Llano Roza de Ampudia: Cuentos asturianos: recogidos de la tradición oral (Impr. de R. Caro Raggio, 1925.)
Megjegyzés
Az áldozatnak való önként jelentkezés a mai közönségeknek esélyes az Éhezők Viadalát idézi majd az eszébe; erre akár rá is lehet játszani.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése